Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-01 / 152. szám
Tréfák, anekdoták Egy falusi család televíziót vásárol. Első este a család valamennyi tagja leül a Ké" szülék elé és nagy élvezettel nézi a műsort. — Egyszerre nagymama váratlanul felkel, kikapcsolja a készüléket és megindul a szobája felé. — Mit csinálsz, nagymama? Miért zártad el a készüléket? — méltatlankodnak a többiek. — Mert be kell vennem a gyógyszert és semmiképpen sem akarom elmulasztani a folytatást! Egyik színésznő Nápolyba érkezve taxiba ül. A taxi vezetője azonnal vadul száguldani kezd. bravúros ügyesseggel vágja át magát a kaotikus forgalmon. — Tudja kérem szólal meg rettegve a művésznő —. hogy már két alkalommal felment a járdára és kishíján elütött két járókelőt? — Nem hittem volna, hogy a statisztikai hivatalban dolgozik — mondja némi megvetéssel a taxi vezetője. e önnek torokgyulladása van mondja az orvos. — Nagyon kell vigyáznia magára: kerülje az esőt, ne menjen az utcára ha hideg vagy túlságosan meleg van és Köd esetén feltétlenül maradjon otthon: — Ha jól értettem doktor űr — szólt közbe a paciens —. csak abban az esetben lépehtek ki az utcára, ha egyáltalán semmilyen idő sincs. A feleség meglátogatja férjét a börtönben: — Ne légy már olyan megátalkodott! Mondd meg, hová lejtetted azt a lopott pénzt! Ha nem tudom befektetni valamibe, ki tudja ér-e még valamit 1980-ban. V Egy f^rfi és egy nő beszélget a kávéház teraszán: — Elárulnád — kérdi a nő —. miért nem veszel magadnak autót? — Ugyan minek? Minden barátomnak van autója. — Micsoda válasz! Ezen az alapon nekem sem kellene férjhez mennem! — Egy csókot, csak egyetlen kis csókot! — könyörög a fiú a lánynak. — Hagyj békén! — utasítja el méltóságteljesen a lány. Nem szeretem az igénytelen férfiakar A neves amerikai regényíró. Nathaniel Hawthorne fia maga is író volt. Apa és fia regényeit gyakran összecserélték. Egy napon valaki így szólt a fiúhoz: — Mr. Hawthorne. olvastam a ..Skarlátbetű” című regényét. Micsoda ragyogó alkotás! — Ez igaz. különösen ha meggondoljuk, hogy a mű születésének idején én mindösz- sze négyéves voltam. A VILÁGKÉP — Ne nézz hátra, azért kiabál, mert ki akar kezdeni veled! (A Wochenpresse-ből) PRÓBÁLKOZÁS C. Dorzsgotov: Alkalmassági vizsga A főiskola elvégzése után egy kis hivatal alkalmazottja lettem. A gyakorlati idő végén behívatott a főnököm. — Öntől szeretném tudni, miért nem jött be ma Dan- dara? — Talán valami terve van vele?... — próbáltam elterelni a figyelmét. Az igazság az volt, hogy Dandara kora reggel vadászni ment, s megkért, hogy erről senkinek egy mukkot se szólj ak. — Igen. igen, Dandarára lennék kíváncsi, hisz együtt dolgoznak, nemde? — Öh, kérem, éppen az imént volt bent. De különben is, tudnék én valami rosszat mondani róla? — Természetesen. — Ugyan! Ö az az ember, akinek a munka a mindene, önmagával mégcsak nem Is törődik. — Na, ebből elég! Ne falazzon, tudom, hogy Dandara ma be sem tette ide a lábát Ezért először is tudni szeretném, hol van az a csavargó. Másodszor pedig tiszta kér>et akarok kapni magáról. Maga fiatal szakember, szeretném, ha nálunk maradna. Csakhogy, tűdig én kizárólag az őszinte munkatársakat szeretem. Tehát halliam! — De kérem, hát nem hisz nekem? — kérdeztem csalódottan. — Dandara Igenis bent volt! — Sainálom. Hol vari Dandara? Utoljára kérdem! ■— Kár, hogy ennyire félreismeri munKatánsait. Esküszöm, a nap még fel sem kelt. ám Dandara már bejött a hivatalba! Főnököm keze ökölbe szorult. — Győlölöm a hazug frátereket! — ordította és megragadta a váltamat. Eltorzult arca fokról-fokra közeledett. Annyira megijedtem, hogy eszméletlenül rogytam a székre. AmiKor magamhoz tértem, főnököm éppen vizet spriccelt az arcomba. Úgy rémlett hangja szinte a föld alól szól hozzám: — Bocsáss meg drága barátom. Nem bírtam magammal. De ez egyrészt a te hibád is. Hisz előttem nincs titok: tudom, hogy Dandara lóg a munkából. No. mondd meg csak szépen, hol van? Lehelethalkan suttogtam: — Dandara bent volt... Főnököm ekkor fellélegzett é3 könnyedén a1»* telefonhoz lépett. Néhány pillanat múlva belépett Dandara! Elszörnyed- tem. de szememmel intettem neKi, hogy nem árultam el. Váltamra tette a kezét: — Bocsáss meg. kérlek. — Nem mentem vadászni, csupán "ellenőriztem a megbízhatóságod. Fel akartam ugrani, de nem volt erőm. — Gratulálok — mondta elégedetten a főnököm. — Megbízhatóságból kitűnőre vizsgáztál. Most már tudjuk, hogy a ml emberünk vágj', számíthatung rád. Fenomenális! Előnyösebb besorolást kapsz! — Ezzel egyidejűleg meg kapod első feladatodat: Dandarával elutazunk három napra vadászni... Kérlek, erről senkinek egy Srva mukkot se! Fordította: Baraté Rozália SZABOTÄZS IDŐTÖLTÉS f. ’ÓIÍKÍSZOL 6ÄL Ö -BOLT * "V-i MEGOLDÁS
