Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-01 / 152. szám
Önarckép szerkesztői üzenetek Az 1867-es kiegyezés a sajtószabadság terén is jelentős változásokat hozott a magyar társadalomnak. A Jászkun kerületek törvényhatósága is, élve az alkotmányos jogokkal, már 1868- ban kiadta a kerületek helyi hetilapját a Jászkunságot, amely akkor a megye régi székvárosában Jászberényben jelent meg. A mintegy hét évig rendszeresen megjelenő hetilap szellemi részének jelentős részét helyi munkatársak, levelezők írták a szerkesztők nem kevés buzdítására. Alkalmasint azért, mert verseket ír hozzá. Gyakran fordultak a laphoz az írásra elhivatást érzők szépirodalmi próbálkozásaikkal, költői zsengéikkel. A csalódott szerkesztő ilyenkor nem habozott, vállalkozott a szerkesztői üzenetek között e beküldött versek tréfás elemzésére, kritkájá- ra. E tanulságos szerkesztői üzenetekből idézünk néhányat a költészet rögös, de talán ma is gyakori mellékösvényeinek illusztrálásra. Ági M.-nek: ön díjat is kér verseiért — először olvassa el, mit írt! „Zöld ágon ül énekes pacsirta (eddig is ott szokott) Sírja rózsám könnyeit, hogy sírja, Sírtam én is, most pedig nevetek Kocsmáros úr jöjjön, hogy fizetek.” Teringettét, mennyi pénze van, és mégis tőlünk kér! F. I.-nek: ,;Miért büntetsz leány, látod, hogy szeretlek?” Pompeiusmak, helyben. Szép reményei lehetnek önnek, midőn így énekel: „Rózsa felhő száll nyugatra, Hozza a reményeket.” A többire nézve: „Ti vagytok mindenek, Én nem vagyok semmi.” önbírálatát osztjuk. — T. „Esik eső, permetez, a réten, Gyere rózsám, mennyországi szépem, Ülj ölembe, szálljunk föl az égbe, S ha fölszálltunk, áldjuk Istent érte!” Csak siessenek, hogy ne ír- hasson e földön több ilyen verset, B. A.-nak „Ne mosolyogj, szép szemed sugára Mint vihar tört szívem várfokára.” Szerkesztőségünk nagy szomorúságára. Z. G.-nek „Csépelik a szalmát, Nem hull mag belőle; Talán a verebek Kiverték belőle.” Ügy látszik, ön is szalmát csépel. Z. J.-nek: „Mint lángol az Etna Nápojy háta megett, Annyira kedvelem Én a költészetet." Barátom! Látom, hogy sokat ígéri, hogy nem fog tovább utazott: járt-« a többi közt geográfiában. B. K.-nak Gyöngyösön, ön ezért mérgelődik, hogy versét nem adjuk ki. Ha megmérgelődni, kiadjuk ezennel, mégpedig a gyengébbek kedvéért minden versszakát egy sorral megszaporítva. „Te Mátra felől eljöttél, mint csillag az égen, , S felvirul általad nagy távra minden a vidéken.” Ezt olvasva alig maradék meg ülve a széken. Végtelen elbájolt két szemed, igazi csillag, Nincs nyugalma szívemnek azóta, hogy tégedet látlak. Mennyire nyugodt az, aki mindkét szemeivel vak!” Ilyen és hasonló biztatások után nem csodálkozhatunk, hogy a szerkesztő rövidesen a következő üzenetet volt kénytelen megjelentetni: „A T. olvasó közönségnek, üzeni, hogy rossz versek hiányában szenvedünk; mivel ugyan azt nem akarjuk mondani, hogy amit adunk, az tán mind remek volna, csak annyit, hogy mint látszik a fűzfapoéták fogynak és hogy emiatt a szerkesztői üzenetek érdekesebb része aszkorban szenved.” Gyűjtötte: Arató Antal ÜUliseAMl (A Wochenpresse-ből) Különös vadászat Halászat — Folyóparton egy halász üldögél. Kezében könyv és kalapács. — Mit csinál? — kérdi tőle egy járókelő. — Halat fogok a sajá‘ módszeremmel. — És az milyen? — A könyvet a víz fölé tartom. A halak nagyon kíváncsiak. és ideúsznaK, hogv olvassák a címét. Amint kidugják a fejüket rögtön ütök a kalapáccsal. — És sok fogása volt már? — Maga a tizennyolcadik. Üzlet Az amerikai kisvárosban új üzlet nyílik. A cégtábla felirata meghökkentő: ..Trombita és revolverbolt”. Egy idő után a tulajdonos szomszédja megkérdi: — Mondja, mit ad el többet trombitát vagy revolvert? — Mind a kettőből ugyanannyit. Valahányszor vesz valaki egy trombitát, másnap a szóm”'"!te revolvert vásárol... Mindig van indok Takács rég nem látott barátjával találkozik az utcán, akin látja, hogy ivott. — Hogy vagy? — Megnősültem. — Ahogy elnézem, a házasság nem sokat változtatott rajtad. Még mindig iszákos vagy. — Ez igaz — válaszolja a barát —. csakhogy korábban maga az ital vonzott, most pedi' bánatomban iszom. Született tehetség A filmrendezőtől szerepet kér egy ió megjelenésű, ismeretlen fiatalember. — El tudná ön játszani egy gazdag külföldi turista szerepét? — Mi az. hogv tudnám? Emiatt ültem két évet! Férfiak eoymásközt — Márta ma azt mondta nekem, hogy én vagyok minden eddigi ismerőse közül a legérdekesebb férfi. — És te olyan lánytakarsz elvenni, aki már kezdettől fogva hazudik neked? Taiány — Nem tudom, mi történhetett. a szomszédaim már harmadik napja nem veszekednek. — Talán összevesztek volna? ÜJ MÓDSZER A í* yerek kérdez Az ötéves Peti megkérdezi a mamáját: — Anyukám, szeretsz? — Persze, hogy szeretlek. — Akkor miért nem mész hozzá ahhoz a bácsihoz, aki a fagylaltot árusítja? 2*^" ^ V. Kép szöveg nélkül Az üzletvezető öröme Egy vendég beül az étterembe, és megebédel. Ebéd után odahívja az üzletvezetői! és azt modnja neki: \ Uram, itt rémes pincérek vannak. — Igazán — feleli a vezető boldogan —ennek nagyon örvendek. ( — Miért örvendezik en*. nek? — Hogy végre akadt egy, vendég, aki nem az ételekre panaszkodik. Kép szöveg nélkül UJLUJ <U.nn A mellékutca már néptelen volt ebben a késő esti é~'^n. A nő — bronzhajú, negyven év körüli, enyhén molett teremtés — idegesen fordult hátra: követik-e? Meg- nyu ;odva látta, hogy követik. A szikár, magas férfi, homlokába húzott kalappal, gumitalpú cipőben, hangtalanul lépkedett a nyomában. A nő most megállt egy háztartási bolt kirakata előtt, és hosz- szan. elmerülten gyönyörködött a petróleumos üvegekben. A férfi közvetlenül a háta mögé került. Halk sikoly. A nő izgalmában levegő után kapkodott. A szikár alak egyetlen szó nélkül elhaladt mellette és gyorsan befordult a sarkon. Ekkor a nő, kopogó tűsarkú cipőben, utána futott, majd a férfi mellé érve, lassított és közömbös ráérős léptekkel sétált az oldalán. Igv mentek egyetlen hang nélkül: egyik utcából ki, a másikba be. Jó félóra múlva a nő haragtól szikrázó tekintettel, erélyes hangon megszó- lalat: — Ne gondolja, hogy gyenge ellenféllel van dolga! Figyelmeztetem, hogy nem ijedek meg ilyen alakoktól, mint masak egy ismeretien hölgyet. A nő mérgesen megragadta a férfi gallérját: — A leghatározottabban kikéCSAPDA ga! Ha nem viselkedik tisztességesen, szólok a legközelebbi rendőrnek, s az majd megtanítja mérésre ! Meglát egy csinos, magányos nőt, és mindjárt szemtelenkedik. Azt hiszi, ha belenézek a két szép szemébe, azon nvomban a karjaiba szédülök? Nagyon téved, ba- rátoeskám! Bennem emberére talált. Figyelmeztetem, hogy elvégeztem egy alapfokú cselgáncstan- folyamot! A férfi tisztelettel levette a kalapját: — Elnézést kérek, drága hölgyem. Most fejeztem be a gyárban a délutáni műszakot. Jólesik egy kis gyaloglás a friss levegőn hazafelé. Eszem ágában sincs, hogy tolakodóan viselkedjem. Soha nem vennék bátorságot ahhoz, hogy az utcán megszólítrem magamnak! Milyen jogcímen sérteget engem? Olyan csúnya, szánalomra méltó nő vagyok, akivel nem lehet néha elbeszélgetni? Elképzelhetetlen, hogy valaki elmenjen velem egy moziba, színházba, hangversenyre? Olyan kiáll- hatatlan, undok nő vagyok én? — Ellenkezőleg. Maga rendkívül csinos. S máris megszerettem azt a búgó, simogató hangját. A nő gúnyosan mosolygott: — Azt hiszi, ezekkel az ócska bókokkal megszédít? Velem ■nem lehet csak úgy egyszerűen megismerkedni az utcán. Egy férfi legyen szellemes, találékony. Derítse ki, hol lakom. Naponta küldjön egy csokor rózsát. Mellette egyetlen sor: „Hódolattal egy rciongója”. Később egy kis bonbont, édességet is küldhet. Egy ió hónap után aztán megvárhat a kapu e’őtt, és bevallhatja, hogy maga küldte az apró ajándékokat. — Igenis. Bocsánatot kérek, ha zavartam. Kézit csókolom ... — Álljon mega menet! Hová siet? Teljesen elvesztette az önbizalmát? Maga viszonylag jó megjelenésű férfi. Ha tetszik magának eev nő, ne legyen zavarban. Ha valóban úgy érzi, hogy nehéz.lenne most elszakadnia tőlem, azt a kávét, amit egy hónap múlva ittunk volna meg, most is megihatjuk itt, a sarki cukrászdában. Világos? — Világos — bólintott engedelmesen a férfi. — Magába karolok, mert látom, hogy reszket az örömtől, alig áll a lábán — mondta a nő nagyon határozottan. A cukrászda előtt megálltak. — Záróra van! — mormolta halkan a férfi. —Ha meg tetszik engedni, akkor talán majd máskor... Galambos Szilveszter
