Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-05 / 155. szám

1973. július 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Miről tudnak a munkások ? Másodrendűvé iett az ember? Az automatizált , gépsor, az önvezérlő, szá­mítógép-irányítottá technika — első látásra ez kézenfek­vő — mellőzhetővé silányít- ja a hozzáértést, devalválja a képességet, háttérbe szó* rítja a személyiség szerepét és kiiktatja a termelési fo­lyamatból a — nevezzük így — „kezelőszemélyzet”, köz­érzetét, hangulatát. A gép kezelője a mun­kás. Mindez tehát, értelem­szerűen, a munkásokra vo­natkozna. Abban az esetben persze ha igaz lenne. A valóság ugyanis ennek pontosan az ellenkezője. A szakértők vi­lágszerte egyetértenek ab­ban, hogy amíg az első tech­nikai forradalom mindenek­előtt a termelőerők techni­kai oldalát helyezte előtérbe (elég itt példaként csak a gőzgép vagy a mechanikus szövőszék szerepkörére utal­ni), addig korunk tudomá­nyos-technikai forradalmá­nak elsőszámú tényezője az ember. > Nem kerülheti ej fi­gyelmüket, hogy az iparilag fejlett kapitalista országok vezetés-szervezéstudományá­ban mind jobban teret hódít az úgynevezett emberi té­nyezők vizsgálata, tehát a vállalati, üzemi közérzet, a hozzáértés és a közreműkö­dés összefüggéseinek elem­zése. Aligha kell hozzátenni, hogy ez természetesen ko­rántsem a kapitalizmus jó­tékonysági hajlamai miatt vált ennyire általánossá; sokkal inkább azért, mert rájöttek, hogy az emberi tényezők végső soron a pro­fit növelésének tényezői. Érdemes belepillantanunk az NSZK-ban megjelenő Ar­beit und Leistung című szaklap egyik cikkébe, amely ezt a sokatmondó cí­met viseli: „Az üzemi javas­lattétel előmozdításénak új módszered”. A cikk közli: '„Ipar- és üzemszociológusok kimutatták, hogy az üzem nemcsak emberek és dol­gok célszerű egymáshoz ren­delése, hanem az együttélés és együttműködés társadal­mi képlete is ... A munká­ban kereszteződnek a vál­lalkozó gazdasági coljai és a dolgozó emberek szükség­letei, s e bonyolult motivá­ciós szerkezetben az üzem teljesítményi és társadalmi rendje között konfliktusok keletkeznek”. Ha ezt az emelkedetten tudományos körülírást a mondandó lényegére egysze­rűsítjük, valójában ama önvallomással állunk szem­ben, amely nem titkolja, hogy a lényegi ellentmon­dást, a „teljesítményi és a társadalmi rend konfliktu­sát” a dolgozók közreműkö­désének erősítésével, a sze­mélyi tényezők vizsgálatával próbálják feloldani. Innen már egyetlen lo­gikai lépés vezet hazai vi­szonyaink feltérképezéséhez: nálunk nem kell a teljesít­mény és a társadalmi rend konfliktusát ilyen eszközök­kel feloldani, s ezért nyílik történelmileg páratlan lehe­tőség az üzem úgynevezett személyi tényezőinek meg­felelő értékelésére. Ha arra utalunk, hogy a gazdaság- irányítás mai rendszerében az üzemek dolgozói volta­képpen tulajdonosok és vál­lalkozók egyszemélyben, hi­szen társadalmi tulajdonban vannak a termelőeszközök, s a vállalat — mint a cso­portérdekek hordozója, ki­fejezője —- a szó teljes ér­telmében vállalkozó is, nos, így ez a történelmi lehető­ség még egyértelműbben lép elénk. Ám a lehetőség és a gya­korlati valóság még koránt­sem azonos: az üzemi de­mokrácia, a vállalat köz­ügyeiben való széleskörű közreműködés mai általános állapota még jócskán ró ránk feladatokat. Ismeretes, hogy éppen a közelmúltban tárgyalta a Minisztertanács a munkaügyi miniszter elő­terjesztését az üzemi de­mokrácia további fejlődésé­nek elősegítéséről. „A kor­mány — amint a kiadott közlemény rámutatott, — szükségesnek tartja, hogy a vállalatok vezetői rendsze­resen tanácskozzanak a dol­gozókkal, válaszoljanak ja­vaslataikra és biztosítsák tájékozódásukat a termelési és gazdálkodási kérdések­ben”. Az üzemi demokráciában rejlő nagy lehetőségek, sőt, azt sem túlzás állítanunk: az érdekeltséggel alátámasz­tott vállalkozói közreműkö­désből feltárható tartalékok alapvető feltétele természe­tesen az az információ­áramlás, amelyre az iménti kormányközlemény is utal. Magyarán tehát, akkor le­het tartalmi közreműködést, javaslatokat várni a dolgo­zóktól, ha azok ismerik munkahelyük körülményeit, gazdálkodási-társadalmi vi­szonyait. S alighanem éppen itt található leggyakrabban az a hiba, amely az üzemi demokrácia szélesebb ki­bontakozását akadályozza. 7 anulsáskent hadd utaljunk egy újszerű és tár­sadalmilag módfelett figye­lemreméltó üzemszociológiai vizsgálat megállapításaira. Az 1971-ben készített elem­zés (dr. Mód Aladárné — Kozák Gyula: „A Dunai Vasmű munkásai”), egyebek között erre: a munkások üzemi ismeretszintjére is választ keresett. Kitűnt, hogy a gyárrészleg vezető­jét a szak- és betanított munkások 80—90 százaléka névről ismerte, a segédmun­kásoknak mintegy a fele azonban még névről sem. A műszaki vezetőt már a szak- és betanított munkásoknak is csupán 30—40, a segéd­munkásoknak pedig csak 15 százaléka tudta megnevezni. Hasonlóképp tárult fel a gyár szervezetéről kérdezve is: a munkások 70 százalé­ka a sajátján kívül csupán még egy gyárrészleget tu­dott megnevezni az üzem hét részlegéből. Kutatták azt is, hogy olyan tények, amelyek a termelési érte­kezleten mindegyre elhang­zanak — például az üzemi termelési érték — mennyi­re váltak ismertté. Nos, er­re a kérdésre lényegében egyetlen megkérdezett sem tudott kielégítően válaszol­ni, s mindössze 15 százalék körüli volt az elfogadható felelet arra: milyen fonto­sabb műszaki fejlesztést valósítottak meg a kérde­zett munkahelyén az utóbbi két évben. Végeredményben a kutatás azzal zárult, hogy az üzemi demokráciához közvetlenül kötődő ismeret­szintet egészében pontozva, a kérdezett szak- és betaní­tott munkásoknak mintegy a 30—40 százaléka került a közepes ismeretekkel ren­delkezők mezőnyébe, a se­gédmunkások 90 százaléka az ennél alacsonyabb kate­góriába. Ha e tények tükrében utalunk ismét a Miniszter- tanács határozatára, akkor még nyilvánvalóbb, mekko­ra társadalmi jelentőségű a dolgozók informálása, a közügyek ismereteinek ál­landó üzemi terjesztése. Ez a legfontosabb feltétele an­nak, hogy a dolgozók va­lóban közreműködő, a válla­lati közéletet, gazdálkodást mind kedvezőbben befolyá­soló módon élhessenek az üzemi demokrácia lehetősé­geivel, jogaikkal. T. A. Termel az Ajka II. tlmfőidgyár A magyar—szovjet alumí­nium egyezményre épülő új ajkai tim/öldgyár, az Ajka II. már termel, s az idén 170 000 tonna timföldet állít elő. A Nyirád-Szőc-Halimba bauxitbányáinak kincsét fel­dolgozó Ajka II. timföldgyár építését 1967-ben kezdék meg 2.1 milliárd forintos be­ruházással. Az új gyár az elmúlt év­ben már több, mint 43 000 tonna timföldet termelt. A napokban megkezdődött az új timföldgyár termelésé-• nek „felfuttatása”, s ezzel gyakorlatilag kezdetét vette a magyar—szovjet timföld- alumínium egyezményből Aj­kára háruló feladatok meg­valósítása. A kormányprogramban sze­replő beruházásból már csak 450 millió forintot kell fel­használni. Ez év végéig mi­nőségjavító berendezéseket építenek, és elvégzik a terep- rendezési munkákat az új gyár környékén. Az Ajka II. timföldgyár az idei tervezett kapacitásá­nak elérése után a jövő év­ben 220 ezer tonna. 1975-ben pedig 240 000 tonna timföldet ad a népgazdaságnak. Az MTA Szegedi Biológiai Intézetét 1971 tavaszán adták át rendeltetésének. Ekkor csak egyes osztályok kezdték meg a kutatómunkát. Jelenleg már 100 tudományos munkatárs cs 300 laboráns, technikus dolgozik itt. Ez év októberében ünnepélyesen felavatják a nemzetközi kutatási központot. Képünkön: Beérett a búza a növényélettani osztály üveg­házaiban Jászberényi hat ár szemle Megkezdődött az őszi árpa aratása Jászberény négy termelő- szövetkezetében tegnap el­kezdték az őszi árpa aratá­sát. A Kossuth Tsz-ben ti­zenegy kombájnnal láttak munkához és az 58 hektáron termesztett őszi árpát estére le is vágták. Tennivaló azért maradt bőven, hiszen 1324 hektár területen áll a ' búza, 139 hektáron a tavaszi árpa, többszáz hektáron az egyéb kalászos. Ma elkezdték a kiszombori búza aratását, majd az érés­nek megfelelő sorrendben térnek át a bükköny-repce és a zab rendbe vágására. A zavartalan aratás feltételeit a szövetkezetiek gondos elő­készítő munkával teremtet­ték meg. A június 2Q-án megtartott szemlén a tsz va­lamennyi munka* és erőgépe műszaki és munkavédelmi szempontból — kifogástalan „minősítést” kapott. A tizenegy kombájnhoz biztosították az alkatrészeket, a nehezen beszerezhetőeket a tsz javítóműhelyében ké­szítették el. Készenlétben áll egy szere­lő-javító brigád, amely szük­ség .esetén a határban javít­ja meg a gépeket. A helyszí­nen „vesztegel” ezenkívül egy DK—B erőgép, hogy ki­segítse a nedves talajon el­akadt munkagépeket, a ter­ménnyel megrakott kocsikat. A 150 vagonos fedett kom- bájnszérűn tisztítógépekkel, hídmérleggel és egyéb szük­séges felszerelésekkel várják a terményt. A folyamatos munka biztosítéka továbbá, hogy a leszerződött termény 50 százalékát közvetlenül a kombájntól hordják az átve­vőhelyre. A gondos, minden részletre kiterjedő előkészületre nagy szükség volt, mivel az esős időjárás miatt három-négy nappal később kezdhették el az aratást. Várható, hogy a kalászosok nagy része egy­szerre érik be és a feladatok összetorlódnak. Hasonló gondokkal készült az aratásra a többi szövetke­zet is. A Vörös Csillag Tsz- ben a ,935 hektáron termesz­tett kalászosok aratását 7 körhbájnnal kezdték el, a Le­nin Tsz-ben, ahol 1400 hek­táron termelnek búzát, őszi és tavaszi árpát, 8 kombájn arat. A Március 15 Tsz-ben 6 kombájn dolgozik reggeltől estig. Tegnap határszemlét tar­tott a jászberényi termelő- szövetkezetekben a pártbi­zottság, a tanács és az MNB jászberényi fiókjának mun­katársaiból alakult brigád. Tipasztalataik kedvezőek. — mind a négy termelőszövet­kezet felkészült a nagy mun­kára. Az időjárás a hét ele­jén jóra fordult, minden fel­tétel biztosított tehát a ter­més betakarítására. — illés — Egymillió libatojás évente Fejlődő törzstenyészet az öcsödi Kossuth Tsz-ben I Már egy éve a Borsodi Ércelőkészítő Mű látja el vasérccel a Borsodi Kohászati Üzemeket. A kohósításra előkészített érc 80—90 százaléka a Szovjetunióból szár­mazik, a többi Kudabányáról. Képünkön: Az ércejő|észílő mű Rekord idő alatt Átépítették a kemencét A miskolci üveggyárban április közepén nem várt akadály bénította meg a fo­lyamatos termelést és veszé­lyeztette a dolgozók idei nye­reségrészesedését is. Az ötös számú olvasztókemence vá­ratlanul meghibásodott, ki­lyukadt és száz tonna folyé­kony üveg kárbaveszett. A tönkrement berendezés hely­reállítását a gyár szocialista brigádjai vállalták. A brigá­dok éjjel-nappal jelentős se­gítséget kaptak a testvérvál­lalataiktól, valamint a mis­kolci cementipari gépjavító- tói. A közös összefogás ered­ménye, hogy a fontos beren­dezés az előírt határidőnél előbb készült el és felfűtése után július 1-én már meg­tartották az e'ső nróbacsapo- lást. A rekord ’dő alatt át­épített kemencében tegnap kezdték meg a folyamatos termelést és ígv na*vy>ta ki­lencezer méterrel több üve­get adhatnak az építőipai­nak. Hagyományos, egyre fej­lődő ágazat a libá-törzste- nyészet az öcsödi Kossuth Tsz-ben. Jelenleg négy tele­pen — a Holt-Körös partján és egy mesterséges tó mel­lett — 10 ezer libát nevel­nek szaporítás céljából. Ál­lományuk influenzamentes, melyet az Állategészségügyi Kutató Intézet segítségével, ötéves kísérlet alapján ala­kítottak ki. Ez a betegség ugyanis a kislibák felét el­pusztította korábban. A megelőző munka nyomán a telepeken teljesen megszűnt a fertőzöttség. Ezt a higié­niai rendszabályok, az egyéb baromfitól elkülönített tar­tás és megfelelő takarnia* nyozás révén sikerült elér­niük. A gazdaság évről évre nö­veli a törzsállományt, 1975- re megduplázódik, s a je­lenlegi 400 ezer helyett 1980-ra egymillió tenyészto- jást értékesíthet. Erre a szolnoki Baromfikeltető Kö­zös Vállalkozással kötött 7 évre szóié szerződés is ösz­tönöz. A Kossuth Tsz az oroshá­zi keltető állomásra is szál­lít tenyésztojást. Ez az ál­lomás csupán az Öcsödről származó libatojásokat kel­teti. így lehetővé válik, hogy a fertőzés veszélye nélkül, a napos libákból fo­lyamatosan felfrissítsék * tojóállományt az öcsödi tsz- ben. A tenyésztojás-termelés gazdaságos ágazat, egy-egy tojás 15—16 forintot ér. Az idén is 5—6 millió forint ár­bevételt hoz a tsz-nek. Méghozzá az év első felé­ben, amikor egyéb ágazatok alig hoznak pénzt a közös­nek. A szövetkezet így üzemviteli hitei nélkül gaz­dálkodhat. Ezért is fejlesztik a törzs­tenyészetet az öcsödiek. A báboezkai részen már befe­jezéshez közeledik a 100 méter hosszú hatalmas liba­ól, melyet saját kivitelezés­ben 750 ezer forintos költ­séggel építenek. A telep egy mesterséges tó partján fek­szik. Az ötholdas Úsztatót pontvivadékkal is betelepí­tették. A telep előnye to­vábbá, hogy kis költséggel rövid idő alatt bármely faj­ta állat tartására átalakít­hatják.

Next

/
Thumbnails
Contents