Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-01 / 152. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. július 1. ÖTÉVES AZ ATOMSOROMPÓ EGYEZMÉNY A leszerelésért, a nukleáris háború veszélyének végleges elhárításáért folytatott harc jelentős állomása volt az 1968. július 1-én aláírt úgynevezett atomsorompó-szer- ződés. A világpolitikában elfogadott szimbolikus elnevezés tökéletesen fedi az egyezmény célját és lényegét; sorompót kell állítani a nukleáris fegyverek további elterjedésének útjába. Az aláíró atomhatalmak a szerződésben arra vállaltak kötelezettséget, hogy nukleáris fegyvereiket nem szolgáltatják ki más országoknak, és sem közvetlenül, sem közvetve nem segítenek hozzá senkit ilyen fegyverek előállításához. Az atomfegyverrel nem rendelkező államok pedig vállalták, hogy nem próbálnak beszerezni, és nem is gyártanak nukleáris fegyvereket. Az azóta eltelt öt év bebizonyította a szerződés lét- jogosultságát, és ugyanakkor azt is, hogy az atomsorompó- megállapodás csak a kezdeti lépések egyike. A szocialista országok, és elsősorban a Szovjetunió kezdeményezésére újabb egyezmények jöttek létre. 1971. februárjában aláírták a tengerek és óceánok fenekén és altalajában nukleáris fegyverek elhelyezését betiltó megállapodást. Közvetlenül az atomsorompó-szerződés aláírása után javasolta a szovjet kormány az Egyesült Államoknak, hogy kezdjenek tárgyalásokat a nukleáris töltetek célbajutására alkalmas stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról. Ezek, az úgynevezett BALT-tárgyalások, — mint ismeretes — azóta több nagyjelentőségű egyezmény megkötéséhez vezettek. Legutóbb Leonyid Brezs- nyev . amerikai látogatása) alkalmával egy újabb SALT-megállapodás irányelvei mellett, nagyjelentőségű egyezményt írtak alá a nukleáris háború megakadályozásának szükségességéről, és az erre irányuló közös szovjet-amerikai lépésekről. A világ nagyot lépett előre az atomsorompó egyezmény — amelyhez már töbíj mint száz állam csatlakozott — aláírása óta. A veszély végleges elhárítása érdekében azonban következetesen tovább kell haladni a megkezdett úton. A Himalájától délre A lehetséges és a tehetetlen 5. — Megkínálhatom magukat valami frissítővel? — kérdezi a fehér ruhás, vékony férfi. N. E. Balaram, az Indiai Kommunista Párt keralai főtitkára. Árnyas szobában ülünk. Hatalmas fákkal teliültetett kert közepén áll a székház, nagy szobáinak ablakai tárva-nyitva. De hűsítő itt, Dél-Indiában, még ha a naptár januárt is mutat, mindig^ jólesik. Bólintunk hát a kérdésre. Egy fiatal fiú fölpattan az ajtó mellett álló székéről. Egy lendülettel kiugrik az ablakon, és mint valami macska, neki az első pálmafának. Magyarországon, cirkuszban fizetnének a látványért, ahogy a fiatalember meztelen talpaival, fölfele rohan a nyílegyenes törzsön, a levelekig. Ott éles késével levág kettőt a gyümölcsök közül, már lenn is van a földön, lecsapja a kókuszdiók végeit, és alig fél perccel a kínálás után, ott az asztalon a lemetszett csúcsú kókuszdió. Benne szalmaszál, és az a híres folyadék, amelyet az európaiak tejnek neveznek, mert inkább a cukros vízre hasonlít. A kínálás szertartása befejeződött, a fiú elfoglalja helyét a széke** Egy kommunista véleménye J0000000(xxx)000c)00c)00000(x)0cx3e000000út Két kommunista párt működik Indiában, az egyik — amelynek székházában N. E. Balarammal ülünk — testvérpártunk, a CPI (India Kommunista Pártja). Ez a fő kérdésekben támogatja a kormány politikáját, amely a kolonializmus- és imperia- lizmusellenességen. valamint a szocialista országokkal való barátságon alapul. Sürgeti a társadalmi fejlődést, célja: nemzeti demokratikus frontba fogni össze a munkásokat, a parasztokat, a kispolgárokat és a polgárságnak a monopóliumon kívüli köreit. A párt véleménye szerint Indiában ilyenformán lehet megteremteni a szocializmusba való békés átmenet feltételeit. De — teszi hozzá a párt programja — a forradalmi erőknek fel kell készülniük minden harci formára A másik, a magát ugyancsak kommunistának nevező CPM (Marxista- Kommunista Párt) 1964 október végén alakult. A két fő kérdés, amelyben nemért egyet a CPI-vel, a Szovjetunió szerepe és Indira Gandhi kormányának megítélése. Minden együttműködést megtagad a kormánynyal, és valamiféle forradalom-csodavárásra berendezkedve tagadja a haladás lehetőségét mindaddig, amíg burzsoá parlament működik, amíg burzsoá alkotmány van érvényben, amíg a törvények jóváhagyásakor döntő szerepet játszó legfelsőbb bíróság polgári érdekeket képvisel. — Nem nyilatkozatot kérek, a párt programja ismert. Egy kommunista vélebön álló forradalomróL Sokkal józanabb célokat kell követnünk. A kongresszuspárt iorlátai — A távlatok? — A lehetőség jelenleg a haladásra nem sokkal több, mint ami a kormány 17 ponRiksakuli menye érdekelne Indiáról, ti mai helyzetről, a jövőről. — Nem kér egy kicsit túl sokat? — néz föl a főtitkár. — Erről könyvet kellene írni. Az indiai helyzetet képtelenség röviden összefoglalni. Egy szemüveget adnék magának, amivel szemlélheti. Mindent aszerint figyeljen, lehetséges-e nálunk, a mi körülményeink között, vagy lehetetlen. Egy ekkora országban, mint mi, nagyonis figyelni kell a realitások legapróbb elemére is. — Ez a CPM-mel való vita egyik leglényegesebb eleme is. — ők úgy fogalmaznak, nem vagyunk forradalmi párt, mert nem látunk rövid időn belül lehetőséget a társadalmi viszonyok gyökeres, robbanásszerű megváltoztatására. Ha az ember a realitásokból indul ki — az ország kiterjedéséből, a tömegek elmaradottságából, a vezető erő, a munkásosztály hiányából, a viszonylag még mindig kis befolyással rendelkező kommunista pártból, a régi India — a monopolisták, nacionalisták, vallásosak — hatalmas visszahúzóerejéből, lehetetlenség komolyan beszélni a küszötos programjában áll. A Kongresszuspárt tavaly hatalmas többséget szerzett, és most nemigen szorul rá a központi parlamentben a kommunisták, a baloldal támogatására. Így hát a Kongresszushoz tartozó jobboldal igyekszik saját programját szabotálni. Amit tehetünk, a 17 pont kikényszerítése. Ebben sok emberrel együttműködhetünk, nemkommunistáikkal is. Kereszty András (Folytatjuk.) nyelvművelés) Beszédes gesztusok Lépten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy bizonyos emberi magatartáshoz, viselkedés- formához önkéntelen, tehát nem tudatos gesztus, taglejtés és mimika társul. Ezek a mozgások igen őszinte megnyilatkozások, és sokszor többet mondanak, mint a beszéd, a szóbeli közlés. Beszédünket olyan mozgások, gesztusok, taglejtések is kísérik, amelyeknek meghatározott közlő szerepet szánunk. Bizonyos beszédhelyzetekben még logikai szerepet is vállalhatnak, s mondanivalónk, érzelmeink nyo- mósítására, vagy éppen gyengítésére szolgálnak. Nagyon gyakran a szóbeli közléssel ellentétes állásfoglalásunkról árulkodnak ezek a mozdulatok. Újabban a körülöttünk egyre erősödő zajban a gesztus, a mimika mind nagyobb szerepet játszik. Sajnos, igen gyakran nem megfelelő módon használjuk fel őket. A gesztust, a taglejtést, a mimikát a mondanivalóhoz, az elérendő célhoz is szabnunk kell. Sokan még nem tanulták meg a gesztus-közlés külön szerepét, s csak a szán- déktalan gesztusokat, taglejtéseket tudják érzékelni. A szándékosan felhasznált gesztusok külön közlő szerepét, sajátos „mondanivalóját” meg kell tanulnunk. A hangos, a szóbeli közléshez társuló arc- és kézmozgásokból különleges közléseket nyerhetünk. Gyakran részesei vagyunk olyan beszélgetéseknek, amelyek arról árulkodnak, hogy a beszélő társak az elutasító, a nemleges mimikával, taglejtéssel inkább élnek. Valóban az egymással való érintkezéseinkben sok a bántó, az udvariatlan legyintés, a lenéző, sőt megalázó fintor, ajkelhúzás. A régi retorikai tankönyvek nem véletlenül foglalkoztak külön fejezetben a mozdulatok kifejező szerepével, s átvitt értelemben szóltak a gesztusok, a mimikái formák „nyelvéről”, „jelentéstanáról”. Ma nem tanítunk ilyen ismereteket, pedig nagy szükségünk lenne rájuk. Különösen meg kellene tanulnunk helyesen és gyakrabban élni az igenlő, a helyeslő, a biztató, a megnyugtató gesztusokkal, mimikái formákkal. Az elutasítás mozgásformáit jobban megtanultuk. Ha erre volt érzékünk, akkor legyen erőnk és készségünk megismerni és felhasználni tudni azokat a taglejtéseket, amelyek önmagukban is tükrözik embertársaink iránti türelmünket, tapintatunkat. Dr. Bakos József A LEGHOSSZABB ÉV Az 1972-es év a leghosz- szabb volt azóta, hogy felta* lálták az időmérő műszereket. 366 napig és 2 másod* percig tartott Az első pótlólagos másodperc a június 30-i napot hosszabbította meg. a második pedig december 31*ét. Az év szokásos időtartamának 2 másodperccel való megtoldását a párizsi csillagvizsgálóban lévő nemzetKözi idő iroda határozta el. Az esztendő tartamának „kijavítását” az egyenletes ritmussal működő atomóra feltalálása idézte elő. A Föld tengely körüli forgásának sebessége egyenlőtlen módon csökkenhet számos ok miatt, amely gyakran előre meg nem jósolahtó. Ezért jelenleg még nem lehet megállapítani, milyen mértéKben kell majd „meghosszabbítani” a következő évek időtartamát. A tudósok feltételezése szerint — minden évben valószínűleg legalább egy másodpercet kell majd hozzáadni. HÉTFŐTŐL t levélszekrényes kézbesítés Jászberényben is A posta új szolgáltatása Jászberény külterülete igen nagy kiterjedésű, erősen széttagolt, nehezen közelíthető meg. A külterületi kézbesítés mostoha körülményei miatt eddig csak szórványosan, hetenként két-háromszor tudta a posta kézbesíteni az ottla- kóknak a különféle hírlapokat, csomag- és levélküldeményeket A külterületen elő emberek olvasási kedVe megnőtt ezért szerették Volna már eddig is naponta kézbe venni kedvelt lapjukat, a Néplapot A nehéz kézbesítési viszonyok következtében Jászberény külterületén ez idáig csak negyvenegy előfizetője van a napilapoknak, és mintegy százan járatnak hetilapot. noha a családok száma 812. Megyénkben átlagosan a családok 60 százaléka olvas rendszeresen napilapot, aminek éppen az az egyik oka, hogy a külterületeken élők nem jutnak rendszeresen újsághoz. Ezen akar segíteni a posta is, amikor újabb és újabb erőfeszítéseket tesz megyénkben, elsősorban a falusi, a Külterületi lakosság jobb kiszolgálásáért. Ezért is tartható jelentősnek, hogy Jászberényben hétfőtől kezdve bevezetik a levélszekrényes kézbesítést. Ez külön elismerésre méltó, mert a Debreceni Postaigazgatóság az új kézbesítési rendszer bevezetését Jászberényben — csak 1975-re tervezte. A város párt- és tanácsi szerveinek szorgalmazására, és kérésére ezt a programját két évvel előbb valósította meg. Az új rendszerben húsz kézbesítési pont lesz a körzetben és 173 blokkban 865 levélszekrényt állítanak fel. Ez a hálózat jól szolgálja majd a külkerület lakóit. A posta tehát megint jelentős lépést tett a korszerűbb kézbesítésért. Üjab 812 családot kapcsolt be mindennapos szolgáltatásába. Ezentúl az újságolvasók igényeit is naponta, rendszeresen ki tudjuk elégíteni. — A posta gépkocsija ugyanis minden nap, azonos időben helyezi el a küldeményeket a levélszekrényben. Jászberény külterületének lakosságával együtt, mi is őszintén örülünk e korszerű, ú j szolgáltató rendszer bevezetésének. V. L Vasárnapi dÖriXIÖCféSGk Nem szeretném, ha valaki elhinné komolytalan kijelentésemet, miszerint most dörmögök utoljára. De foglalkoztat a gondolat, hogy abbahagyom. Pontosabban, netán máshol folytatom kilátástalan működésemet. A napokban erre igen csábító ajánlatot is kaptam. Gondolkodom, nagyon gondolkodom. Manapság ez amúgy is divat, rengetegen úgy csinálnak, mintha ezt tennék. Én is... Rájöttem ugyanis, hogy terhes e földi nyűg. Elköltözöm innen. Mert itt nekem csak bajom van. Hentessel, mészárossal, boltossal, házmesterrel, hivatallal, vállalattal. Csupa udvariatlan, minden előzékenységet nélkülöző emberek. Be vagyok én itt kerítve. Ez a fölismerés akkor vágott belém, amikor megkaptam a Temetkezési Fejlesztési Társulás Iroda által kiadott Te- metkezéi Társulási Tájékoztató című micsoda második évfolyamának második számát. Hű, hogy mi minden jót ígér nekem ez az izé! Az nem is kifejezés. Az előszóból rögtön megtudtam, hogy milyen nagy ott a fejlődés. Még ez az izé, ez az üzemi újság is új köntösben jelent meg. A régi köntöse minden bizonnyal elszakadt, beleakadt egy illem- telen koporsószögbe. Aszondja, hogy — mármint a tájékoztató előszava — Üj a külső, de nem új a cél, amelyik két évvel ezelőtt létrehozója volt e kiadványnak. Egy szakma hangja csendül ki belőle, hogy segítse a szakma művelőit abban, hogy mind jobban, kultúráltabban végezzék munkájukat.. Temetkezést jobban és szebben! Ezt így lehet, és kell csinálni. Kell, mert ez a munka is az embert, a társadalmat szolgálja... Ami tőlünk telik, megtesszük... Van elég tennivaló, de valami hiányzik: a több segítség,... pedig szeretnénk még jobban, még szebben dolgozni...” No, ez már döfi. Ezek nem úgy beszélnek velem, mint némelyek Szolnokon! Ezeknél a társult jó embereknél van kultúra, ezeknek a szolgáltatásait öröm igénybe venni. Ott én ki leszek szolgálva kérem. Én ott még halóporomban is Úr leszek a pénzemért, nem akárki. Manapság még tovább javul ott, náluk a helyzet Szintén az újságjukból olvastam, hogy 8—10 ország szakemberei közel egy hétig tanácskoztak arról: hogyan lehet még korszerűbbé tenni azt a végső valamit... Értik már ugye, miért határoztam így. Hát ha nekem valahol olyan nagyszerű ellátásban lehet részem, amilyet a propaganda újságjuk ígér, akkor én egy pillanatig sem habozom. Megyek. Ott nekem kérem, légkondicionált kéglit ígérnek, itt meg csak ez a meleg van, meg a kutyagyár termelési sikereinek illata. No nem, ezt az ajánlatot nem lehet visz- szautasítani. Ott a „Kiváló” vállalatok egész sora áll rendelkezésemre, itt meg feketepertlit fűzhetek a fehér cipőmbe, merthogy csak az kapható. Én hiszem kérem, hogy azoknak a vállalatoknak nem potyára adták a „Kiváló” címet, és azok bizonyára mindent megtesznek, a kuntsaftok minél előzékenyebb kiszolgálása érdekében. Döntésemet az is nagyban befolyásolja, hogy az újság előszava segítséget kér. Van elég tennivaló, írják, de valami hiányzik... Hátha ez a valami csak sajtóhiba, és nem is valami hiányzik, hanem valaki. Hátha pont én hiányzóm, öntudatos manusz vagyok én kérem, és segítőkész... Ezzel persze nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy még én teszek nekik szívességet ha megyek, mert az az igazság, hogy ez az újság rettenetesen nagy kedvet csinált nekem ahhoz, hogy elköltözzem Szolnokról. Ezért, ha másért nem is, már ezért is érdemes volt megjelentetni ezt a tájékoztatót. Tehát határoztam, megyek. Ezt nem lehet kihagyni. Ahol annyi előzékenységet kap az ember, oly komplett udvarias kiszolgálást... Hol kapom én azt itt meg? Mert ha itt is megkapnám a hentesnél, a péknél, az autóbuszon, a hivatalban, a házfelügyelőnél azt az előzékenységet, amit ők ígérnek, biztos nem mennék. Várhatna rám 15—20 évvel tovább a Temetkezési Fejlesztési Társulási Iroda. Dehát, van még nálunk üzleti becsület. Emezek, akik az élőket szolgálják, nem akarnak a TFTI-nek tisztességtelen kon- kurrenseivé lenni. így hát előbb utóbb mégis csak megyek,., "aa tí =a !,
