Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-29 / 176. szám

1973. iSnus 5t íimiTOá mnsuzEi HÉroítt 3 Zavartalan, gazdag aratás Hamarosan szabadságra mehetnek a kombájnosok P énteken reggel indultunk a me­gye déli és a ke­leti felébe. Aratókat ke­restünk. Elég nehezen ta­láltunk. Mindenütt vége felé jár az aratás. Az operativ bizottság hétköze- pi ülésén mondták: 85 százalékra állunk. Azóta már a 90-et is elhagytuk. Lábon álló gabonát keve­set láttunk. Annál többet kocsin, raktárakban. Az utolsó hektárokat aratják a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok. Sok­felé csak annyit mondtak: van még egy kevés. Az­tán, amikor a tetthelyre értünk, már pihent a kombájn, felfalta hajnal­ban, délelőtt az utolsó tábla lábon álló termését jis. Soha ilyen korán, ilyen szervezetten nem arattak a megyében, pedig mindig nagy figyelem, szervezés, felkészülés előzte meg és kísérte a legnagyobb nyá­ri munkát. Ráadásul ki­váló a termés is. Joggal mondhatjuk tehát: gazdag aratás áz idei. Üzemmérnök az arató-cséplőgépen Bevallom, vegyes érzések­kel kerestem fel a mezőhékl Táncsics Tsz-t. Olyan hírt kaptam ugyanis, hogy üzem­mérnökök ülnek a kombáj­nokon. — Üzemmérnök tuljadon- képpen csak egy vezet kom­bájnt. de nyolc -..leendő” mérnökünk dolgozik az SZK—4-esekkel — mosolyog a tsz-elnök. Bagó Bálint. — Ez nekik amolyan nyári gya­korlat. — Az üzemmérnök egyébként az idén végzett, a többiek meg főiskolások még. Persze a tapasztalaton kívül az a néhány ezer forint is jól jön nekik. De kérdezze meg inkább Soltész Gabit. Négy E—512-es NDK kom­bájn „falja” a hatalmas bú­zatáblát- Az egyiknek a nyergében jó kötésű magas fiatalember. Soltész Gábor ül. Amíg a kombájnból a Zetor pótkocsijába ömlik a búza. néhány szót váltunk: — Maga üzemmérnök. — Nem tartja egy kicsit „ran­gon alulinak” ezt a munkát? — Egyáltalán nem. A szö­vetkezet ösztöndíjasa vol­tam. most végzetem el a fő­iskolát. Ősztől valószínűleg gépcsoportvezető leszek, na­gyon jól jön hozzá ez a mos- I tani gyakorlat j j — Nem fárasztó? — Aki a mezőgazdaságot, a korszerű gépeket szereti, annak nem Nekem meg ez a szakmám — teszi hozzá. A kék gépkolosszusok to­vább indulnak, hiszen a ga­bonabetakarításnál min­den óra számít Az elnöktől tegnap tudtam meg, hogy Soltész Gábor már „leszállt” a kombájnról. “ a tsz-ben ugyanis befejezték az ara­tást A kapus fejből mondja Kétszer jártunk a mezőtú­ri Magyar—Mongol Barátság Termelőszövetkezet központ­jában. A kapus először azt mondta, dél tájban bejönnek a vezetők. Mikor másodszor délután köszöntünk rá a Kérdéssel, már nem bizta­tott. de mondott „valamit”. — Azt mondta az elnök elvtárs. csak az aratás miatt kereshették. Hát mi már a végén tartunk, a Boldog ta­nyánál van egy kilencven holdas vetőmag-táblánk, ott megy tíz kombájnunk. Oda menjenek, ott vannak a vezetők is- Különloen a töb­bit már levágtuk, mondjam-e a termést? , Csak úgy fejből? — Ezerhétszáz hektáron volt búzánk. 35 mázsás az átlagtermés. Háromszáz hek­táron őszi búzánk termett, negyvenkét mázsára számí­tottunk hektáronként A hét első felében fejeztük be. le­het a vetőmagot is levágta azóta a tíz gép. Igaza volt lábon nem lát­tunk a Boldog tanyánál se bűzét A levágott rendek azonban sejtették, nemrég végeztek vele. A szakmámhoz tartozik Két nap szabadság Csendes nyári délután a törökszentmiklósi Dózsa Ter­melőszövetkezetben. Elekes Sándor elnökhelyettes örül: — Kedden levágtuk az utolsó hektárt is. A kom­bájnosok két nap szabadsá-- got kaptak. Mór dolgoznak újra. — Tarlóhántás, nyári szántás van soron. SZK—4-es kombájnja van a szövetkezetnek, tíz. — Megszokták a gépesek, a javítóműhely is ezt a tí­pust. Talán jövőre újítunk majd. Megbízható kombáj­nok, szépen learattak most is. — És az emberek? — Kettőn három személy, a többin kettő dolgozott. — Nyújtott műszakban, ahogy és ameddig az idő engedte. Elláttuk őket üdítő itallal. Ebédre nem tartottak igényt, így pénzt adtunk, egy kis ka- lóriadúrít.á$hoz. A kombáj­nosok feleségei nem dólpoz- nak. kivitték nekik a föld szélére az otthon főzött ebé­det. — A búzánk — 1085 hek­táron — holdanként! átlagát jónak tartjuk. 21 0 mázsa- Az árpa majdnem 25 mázsát adott. Utolsó holdak Fegyverneken A fegyvemeki Vörös Csil­lag Tsz nem éppen a kis szö­vetkezetek közé tartozik, hi­szen több mint ezer holdon vetettek búzát (pontosan 1113 holdon). Természetesen nem­csak elvetették, hanem... — Kombájnjaink az utol­só holdakon járnak. Ma es­tére mi is befejezzük az ara­tást — mondja a tsz-elnök. Czimmer József. — Milyen volt a termés? — Vannak a megyében jobb szövetkezetek is, de mi elégedettek vagyunk. Az el­múlt évhez viszonyítva kö­rülbelül 12 százalékkal jobb a termésátlag, hektáronként 35—36 mázsa került a mag­tárakba. Szerencsére nem volt probléma az alkatrész­ellátással sem. így időben be tudjuk takarítani a ke­nyérgabonát. — sóskúti — zámbó — Az elnök és a kombá.jnos, Rézsó János elégedett a mi­nőséggel nagy — Korunk sokat vitatott témája Á munkaerő- gazdálkodás A személyi jövedelmek alakulása, illetve eltérései jelentősen befolyásolják a munkaerő mozgását, mert a niunkahely-változások mö­gött nagyon sok esetben anyagi jellegű okok húzód­nak meg. A termelőerők gyors fejlő­dése mindig intenzív mun­kaerő-mozgással jár együtt. A gazdaságirányítási rend­szer reformja óta a népgaz­daság strukturális átalakulá­sa még gyorsabb lett. A munkaerőváltások száma a korábbi években kialakult 20—25 százalékos arányról 40 százalékra emelkedett. A munkahely-változtatások egy része szükségszerű és a gaz­daság számára hasznos. Azok a munkahelycserék, amelyek — esetleg szakmai szempontok háttérbe szorítá­sa árán is — csak a maga­sabb személyi jövedelmek elérését szolgálják, a nép­gazdaság számára általában károsak. A társadalom nyílt jelle­gének erősítése céljából csökkenteni kell a fiatalok pályakezdésében a családi­társadalmi környezet jelen­tős különbségeinek károsan differenciáló hatását. To­vább kell növelni a felnőt­tek lehetőségeit és a társa­dalmi munkamegosztásban a képességeiknek megfelelő munkahelyek eléréséhez. A kedvező társadalmi mobilitás előmozdításában nagy szerepe van a felnőtt- oktatásnak, a továbbképzés­nek és átképzésnek, mert csak ezáltal történhet meg a munkaerő tervszerű átcso­portosítása a progresszíven fejlődő ágazatokba, a vállala­tokba. Ezt segítheti elő a megfelelő ágazati és szakmai jövedelmi arányok kialakí­tása is. Egy hónap termeléskiesés Országosan a munkaerő- mozgások mintegy 1/3-át íté­lik károsnak. Az új munka­erő betanítása és begyakor­lása a vállalatok részéről fokozott ráfordítást igényel, mert a becslések szerint egy munkahely-cserére átlago­san 20—25 napi termeléski­esés jut. A munkaerő-mozgások nö­vekedése Szolnok megyében is sok problémát okoz, ahol az 1968—1970 évek átla­gát tekintve — a vizsgált vállalatok mintegy 30 szá­zalékában 50 százalék felett volt a munkaerő-váltás ará­nya. Megfigyelhető, hogy 1968— 1970 között a megye ipará­ban a magasabb keresetet biztosító vállalatokhoz tör­tént a munkaerő-vándorlás, ugyanis a munkások szemé­lyes jövedelme azoknál a vál­lalatoknál a legmagasabb, amelyeknél a váltás aránya 51—80 százalékra tehető. Ahhoz, hogy a népgazdasá- gilag káros fluktuációt csök­kenteni lehessen, vizsgálni kell a munkahely-változta-. tás okait. Egy külön tanácsi vizsgá­lat tapasztalatai azt mutat-) ják, hogy a munkahely-vál­toztatás oka a munkásállo-i mányú dolgozók 17 százaié-, kánál teljesen független a vállalatoktól (pl. családi problémák, lakhelyváltozta­tás stb.). A fennmaradó 83 százaléknál a kilépést elő-, idéző okok valamilyen for­mában összefüggnek a vál- lalat általános helyzetével; az ott uralkodó körülmé­nyekkel. A felmondó mun-j kások 51 százaléka a bére-1 zéssel, 23 százaléka a mun-, kahely és a lakóhely távol-i ságával, 22 százaléka a mun-j kakörülményekkel, 4 száza-1, léka a képzettségének nem megfelelő munkával volt elégedetlen. . A tanácsok feladata A2 új tanácstörvény to­vább bővítette a területi ta­nácsok hatáskörét, felelőssé­gét; — így igen fontos fel­adat lett a területi munka­erő-gazdálkodás színvonalá­nak emelése. A vállalatok — termelési és értékesítési el­képzeléseikhez igazodva — létszám szükségleti tervet dolgoznak ki, amelyeket a területi tanácsoknak célsze­rű egyeztetni és részben rangsorolni is. A tapasztalatok alapján azonban megállapítható, hogy a tanács — a gazdálkodás mostani körülményei között — nem képes területének munkaerő-gazdálkodási fel­adatait teljesen átfogni, és az általánosan jelentkező problémákon hatékonyan se­gíteni. Ugyanis a megye munkaerő-gazdálkodását ténylegesen a központilag előírt szabályozók határoz­zák meg, ezért az 1971. évi tanácstörvény — amely a tanácsok sajátos feladatai­ról és hatásköréről szólva megállapítja, hogy a megyei tanács „szervezi, összehan­golja és biztosítja a megye területén a foglalkoztatási célkitűzések kialakítását és megvalósítását” — nem jut teljes mértékben érvényre, ■fc összefoglalva megállapít-* ható, hogy a munkaerővel való gazdálkodás színvona­lának és hatékonyságának emelése egyaránt fontos fel­adatát képezi a központi és vállalati gazdálkodásnak, mert a jövőben főként ezál­tal lehet biztosítani a ter­melés fokozását, és így a társadalom legfontosabb cél­kitűzését: a lakosság élet­színvonalának állandó eme­lését. (Vége) Dr. Lits Józsefné, a KSH Szolnok megyei Igazgatóságának közgazdásza / i Kifogások egyes húsipari termékek ellen A megyei (fővárosi) élel­miszerellenőrző és vegyvizs­gáló intézetek az elmúlt he­tekben — a nyári szezonra való tekintettel — fokozták az ellenőrzéseket. A vizsgálatoknál megállapí­tották, hogy a húsipari ter­mékek egy része nem felel meg a követelményeknek, a szabványoknak, és kide­rült, hogy a jogos reklamá­ciók száma — az előző el­lenőrzéssorozathoz képest — megnőtt. A debreceni intézet munkatársai 50 mázsánvi, nem megfelő páclével kezelt szalonna forgalomba hozata­lát megtiltották. A budapes­ti intézet ellenőrzése kide­rítette, hogy az egyik gyár­ban készített gyulai kolbász „rágós” és sok esetben nem megfelelő a disznósajt ősz-, szetétele sem. í

Next

/
Thumbnails
Contents