Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-25 / 172. szám

» 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. július 25. Repülőgép­szerencsétlenség Leszállás közben lezuhant hétfőn este az Egyesült Ál­lamokbeli St. Louis repülő­terének közelében az Ozark Airlines légitársaság Fair- child 127 típusú utasszállító repülőgépe. A gép 45 személlyel a fé- délzetén úton volt Nashville városából St. Louis felé. A leszállás előtt heves vihar­ba került és feltehetőleg villámcsapás érte. A reipülőgép lakott terü­leten zuhant le, és több da­rabra esett szét. Szerencsé­re azonban a gép roncsai egy éppen üres házat dön­töttek romba, és mivel tűz nem ütött ki, a közelben lé­vő többi lakóépület és a Missouri Egyetem nem ke­rült veszélybe. A legfrissebb jelentések szerint a katasztrófa követ­keztében 38 személy életét vesztette, több életben ma­radottat kórházba szállítot­tak. Kártevő galambok Velence város hatóságai úgy határoztak, hogy „kila­koltatják” a híres Szent Márk-tér több mint 180 ezer galambját, mivel „ludasak” a műemlékek rongálásában, \ és betegséget is terjeszthet­nek. Eredetileg hajókon akarták más olasz városok­ba, illetve külföldre szállíta­ni a madarakat, összefogá­suk azonban lehetetlennek bizonyult. Most azt terve­zik, hogy megtiltják a ga­lambok etetését, és a ma­dáretetőket áthelyezik Ve­lence külvárosaiba. Utazik ‘ az ausztrál miniszterelnök , Gough Whitlam ausztrál miniszterelnök kedden 23 napos amerikai körútra in­dult. Először Mexikóba uta­zik, hogy Luis Echeverria elnökkel tanácskozzék, majd az Egyesült Államokba, vé­gül pedig Kanadába látogat. Whitlam előreláthatólag szombaton találkozik Nixon elnökkel. . Bomba a vendéglőben Hétfő este bomba robbant Belfast egyik vendéglőjé­ben. A merénylet nem kö­vetelt emberáldozatot, az anyagi károk viszont tete­mesek. A határmenti Kille- ában egy kommandó fel­robbantott egy vámőrséget. Startra készeR Ellenőrző orvosi vizsgála­ton vettek részt hétfőn a Skylab amerikai űrállomás újabb legénységének tag­jai. Az orvosok jó egészsé­gi állapotban lévőnek és rajtra késznek minősítették a kijelölt háromtagú legény­séget, Alán Beán, Owen Garriot és Jack Lousma asztronautákat. Az űrhajósok a tervek szerint szombaton indulnak el a Skylabra és 59 napot töltenek majd az űrállomá­son. Zambiai panasz Zambia ENSZ-nagykövete által azzal vádolta Dél-Afri­kát, Portugáliát és Rhode­siát, hogy'az idén 31 ag- ressziós cselekményt hajtot­tak végre a zambiai határok ellen. Ugyancsak az 1973-as esztendőben , incidensek so­rán 17 zambiai állampolgárt öltek meg, 37-et pedig meg­sebesítettek. Paul Lusaka nagykövet kérésére a Biz­tonsági Tanács ENSZ-doku- mentumként terjeszti a vá­dakat tartalmazó levelet. Tripoli és Kairó vitája Szád at és Kadhafi el­nök megegyezett, hogy szep­tember elsején kikiáltják Egyiptom és Líbia unióját. Az unió elvében egyetért a kairói és a tripoli sajtó. An­nál hevesebb a vita az egye­sülés módjáról, megvalósí­tásának formájáról és üte­méről. Kairóban emlékeztet­nék Egyiptom és Szíriá haj­dani uniójának felbomlásá­ra, amelyet az egyesülés előkészítetlenségével, elha­markodottságával magyaráz­nak. Ezért az egyiptomi ál­láspont a szakaszos, foko­zatos egyesülést részesíti előnyben, hogy el lehessen kerülni a korábbi hibák megismétlését. Kadhafi azonban türelmetlen: újra meg újra sürgette a két or­szág teljes és maradéktalan unióját, mégpedig azonnal. Szadat elnök nem akarta elmérgesíteni a vitát. Ezért azt javasolta Kadhafinak, látogasson el Egyiptomba, találkozzék a különböző po­litikai és társadalmi szer­vek képvselőivel, ismerked­jék meg véleményükkel, próbálja ő maga meggyőzni őket... A líbiai elnök neki is látott, s 17 napon át sor­ra találkozott az Arab Szo­cialista Unió, a társadalmi szervek, ä kormányzóságok, a kormány képviselőivel. Mindenütt meghallgatták — és kivétel nélkül mindenütt érvek egész seregével pró­bálták megmagyarázni neki, hogy az unió megvalósítá­sánál is alkalmazni kell a „lassan járj, tovább érsz” elvét. A líbiai ezredes be­vallotta Hejkálnak, az Ah- ram főszerkesztőjének, (aki ezt nyomban mag is írta): csalódottan távozik Kairó­ból, fájdalommal tapasztal­ta, hogy az egyiptomiak „még nem akarják a szer­ves egyesülést.’? Kadhafi csalódottságá- aak megvan az oka. Az egyiptomi elit képviselői megmagyarázták, hogy hívei az uniónak, éppen ezért akarják szilárd alapokra építeni. De hogyan lehetne összeházasítani a moderni­zálás programját, az állam korszerűsítésének még Nasszer elnök által kidol­gozott munkatervét azzal a retrográd szemlélettel, amelyet Líbiában hirdet­nek? Egyiptomban büszkék arra, hogy a gyarmati múlt örökségét a lehető leggyor­sabban fel akarják számol­ni, hogy minél gyorsabban szeretnék átalakítani orszá­gukat korszerű, ütőképes, az elmaradottságból felemel­kedő állammá. Líbiában pe­dig visszatérést, visszafelé fordulást javasolnak lénye­gében a középkorhoz: a ré­gi iszlám törvényekhez, a Koránnak, az iszlám szent könyvének régmúlt szabá­lyaihoz. Kadhafi büszke ar­ra, hogy ő csak a Koránt olvasta és olvassa. A vallás egyeduralmát hirdeti; ez talán népszerű lehet a két­milliós Líbiában, ahol a la­kosság teljes egészében mo­hamedán — de Egyiptom­ban, ahol a 36 milliós la­kosságból mintegy 5 millió keresztény kopt vallású, te­kintetbe kell venni a kopt tömegeket is. A hajdani isz­lám életformára hivatkozva Kadhafi tiltakozik a nők felszabadítása ellen is, mondván, hogy helyük ott van, ahol a Korán kijelölte, vagyis a nő nem lehet ön­álló, hiszen az egyik szúra szerint „gyámja és gondno­ka a férfi”. Kadhafi szerint a nőt nem illetik meg a férfijogok — vagyis le kell mondania a termelésben, a politikában és a társadalmi életben vállalt szerepéről. Az egyiptomi asszonyok sze­mébe mondták a líbiai ez­redesnek: amit javasol, a reakciót szolgálná. Magidaf Abdái Hamid asszony, aki az egyiptomi szociális ügyek minisztériumában vezető posztot tölt be, kijelentet­te: Egyiptom büszke arra, hogy az arab világban a legnagyobb arányban állított nőket vezető tisztségekbe. Laila Takla asszony, a kairói egyetem jogász pro­fesszora azt válaszolta az ezredesnek, hogy a nők csak az elmaradott és gyenge or­szágokban gyengék és el­maradottak. Mint mondta, az egyiptomi nők nem mon­danak le jogaikról és vív­mányaikról semmiféle egye­sülés kedvéért. Kadhafi dü­hösen replikázott: ő pedig hajlandó feláldozni Líbia vagyonát, de nem „kulturá­lis forradalmát” az unió ér­dekében. Ez a líbiai „kulturális forradalom” különösen éles vitát keltett: az egyiptomi jogászok kifogásolták, hogy az úgynevezett líbiai „népi bizottságok” felülemelked­nek a törvényen, míg Egyiptomban a törvényesség alapján állanak; az újság­írók a többi között bírálták azt, hogy Líbiában a haladó erők és a marxisták üldö­zésével gyengítik a nemzeti egyseget, noha a nemzeti felszabadító harc korszaká­ban mindent meg kell ten­ni valamennyi progresszív erő egyesítéséért. Kadhafi kommunista- és szovjetelle­nes szólamaival szemben Abdel Rahman Sarkaui, a Roz-el-Juszef című tekinté­lyes hetilap, főszerkesztője kijelentette: „Súlyos hibát követnek el azok, akik a nemzeti felszabadító harc idején keresztesháborút in­dítanak ,a marxisták ellen, megfeledkezve arról, hogy azok természetes szövetsége­seink ebben a harcban.” A kérdés tehát milyen lesz az unió — á retrográd líbiai nézetek nyomják-e rá bélyegüket, vagy pedig a fejlettebb és haladottabb egyiptomi vi­szonyok? Szeptember else­jéig e kérdés körül még he­ves viták várhatók Kairó­ban és Tripoliban, ezt mu­tatják a legutóbbi nápok eseményei is. R. I. Iráni—amerikai megbeszélések Mohammed Reza Pahlavi iráni sah és Farah Diba császárné hétfőn este Lon­donból az Egyesült Álla­mokba érkezett. Az iráni uralkodó Nixon elnökön kívül tárgyal. William Rogers amerikai külügyminiszterrel és 'James Schlesinger , hadügyminisz­terrel, valamint találkozik Henry Kissinger elnöki fő­tanácsadóval is. Az iráni—amerikai meg­beszéléseken előreláthatólag foglalkoznak a közel-keleti helyzettel, több nemzetközi kérdéssel és kiemelkedő he­lyet foglal majd el a tár­gyalásokon a két ország ta­valy megkötött nagyszabású fegyverügylete, amelynek alapján Irán 2 milliárd dollár értékű fegyvert vásá­rol az Egyesült Államoktól. Kiszabadult az Ob Több mint 90 napos rab­ság után kiszabadult a dél­sarki jégpáncél szorító ölelé­séből az Ob nevű Diesel­elektromos hajó, a szovjet Antarktisz-flotta zászlósha­jója. Szergej Volköv, a hajó kapitánya hétfőn rádión je­lentette Leningrádba, hogy az erős szél és a tenger heves hullámzása eredmé­nyeképpen felrepedt az a jégmező, amelybe' az Ob be­szorult. A természet munká­ját a tengerészek is segí- I tették: több kisebb jégrob­bantást hajtottak végre a hajótest mentén. Befejezte tevékenységét az a tudóscsoport is, amely ed­dig déli tengereken a jég­mezővel együtt úszó hajó fedélzetén végzett vizsgálato­kat. Az Obnak a jégtáblába történt - beszorulása és hosz- szú hányódása minden bi­zonnyal bekerül a sarkkuta­tás történetébe, mint a ten­gerészek és tudósok bátor­ságának példája. Sikeres orvosi kísérlet Dr. Cohen, a szívátülte­tések által híressé vált fok­városi Groote Schuur kórház orvosa a dél-afrikai orvos­kongresszus értekezletén be­jelentette, hogy a világon először sikeres méhkürtátül- tetést hajtott végre kocákon. Kutatásai szerint a meddő­séget tíz eset közül hét al­kalommal általában a ká­rosodott méhkürt, azaz a Fallop-csö okozza. Cohen sertéseken végzett 21 kísér­lete közül csak hét nem sikerült. Gary Gayda amerikai vállalkozó megkísérli a Nan- tucket-sziget közelében 17 évvel ezelőtt elsüllyedt And­rea Doria olasz luxushajó értékei egy részének felszín­re hozását. Gayda a kb. 70 méter mélyen lévő hajóról mintegy egymillió dollár értékű tárgyat remél kiemel­ni. A művelet hosszabb ideig tart majd, s hogy a búvá­roknak ne kelljen felszínre jönniük, a képen látható túl­nyomásos szerkezetet bocsátják le a mélybe, hogy ab­ban pihenjék ki fáradtságukat. KÉPERNYŐJE ELŐTT A televízió idei 29. műsor­hetéből az átlag fölé — úgy érzem — két program emel­kedett; az egyik a Fórum külpolitikai adása, ép ez aligha újság, a másik viszont egy főiskolás diplomamun­kája. a Majakovszkij Gőz­fürdőjéből készült tévé-sza­tíra. Ami a mostani Fóru­mot illeti, az, érdekes kérdé­seken és a rájuk adott ha­sonlóan érdekes válaszokon ? túl ezúttal kissé személye- ; sebbé is vált. Ügy is mond­hatnám, a külpolitika és a külpolitikusok műsora lett. Ugyanis ez alkalommal a szokásosnál több személyes mozzanat keveredett az or­szágos méretű dialógusba. Szó esett' személyi változá­sokról, tudósítókról, ki megy, ki jön alapon, és Sugár András „könyörtelen” ösztö­kélésére nem egy esetben egy-egy külföldi tudósító válasza vallomássá kereke­dett. Így azután hangulatá­ban és hangvételében egy­aránt oldottabbá, közvetle­nebbé is vált a Fórum, és még csak csorba sem esett a komoly kérdések műsorá­nak tekintélyén. Mindent egybevetve ismét csak azt mondhatjuk: ezúttal is érde­mes volt „ellátogatni” a Fórumra, mert okosabbak' tájékozottabbak lettünk. És a Gőzfürdővel? Szatíra a Méghozzá olyan szatírát láthattunk, amelyben együtt van jelen a kacajra késztető gúny, a sebző irónia és a I ' célba vágó humor. Várkonyi Gábor átdolgozásában és rendezésében Majakovszkij szatíráját mutatta be a tele­vízió. A Gőzfürdő 1929-ben íródott, tehát több mint 40 éve, - de tapasztalhattuk, hogy ma is több mulatságot szer­zett, mint egy erőtlen kaba­ré, amely ma született — lásd éppen a szombat esti kabarészínház álmos, lagy­matag helyenként erőltetett humorú produkcióját. (Kaba­részerzőink alighanem elmfe- hetnének tanulni a Gőzfürdő írójához, hogyan lehet, ho­gyan kell társadalmi hasznú humort teremteni a képer­nyőre.) Az akár scifinek is beillő színpadi játék élére, amely­nek középpontjában egy csodamasina — az időgép — áll, mely a jövőbe képes re­píteni az embjert — vajon mit keres a Gőzfürdő cím? A választ magától Majakov­szkijtól kapjuk. S amely egyben világosan kifejezi a rendhagyó színpadi mű alap­vető célját is. „Mit jelent az, hogy fürdő? Kit áztat ez a fürdő? Ez a fürdő a bürokratákat áztatja — egyszerűen elmossa őket.” Majakovszkij ostora tehát az öntelt és önhitt kiskirályokon, a szolgalelkű szemellenzős hivatalnokokon csattan, dd- megkapják a magukét sza­tírájában a „pártjelvényes bürokraták” és az egyéb jel­szavakkal handabandázó szólamlovagok is. Mindazok, akik keresztben állnak a fejlődés útjában, mert Ma­jakovszkij szatírájában is forradalmi hévvel a jövő, a kommunizmus érdekében ostorozza a jelen visszássá­gait és hibáit. A jövő érde­kében meg kell szabadul­nunk a Diadalovoktól, az Opimisztyenkóktól, az Iván Ivanicsoktól és a többiektől — sugárzik művéből tanul­ságképpen. A szatírának természetes velejárója a karikatisztikus túlzás, az tudniillik, hogy a I i kéDernyön célba vett fonákságokat mar­kánsabb vonalakkal ábrázol­ja, mert így nevetséges vol­tuk is jobban kirajzolódik Várkonyi Gábor, aki' nem­csak rendezte, hanem tele­vízióra is maga alkalmazta a Gőzfürdőt, kitűnően értve meg Majakovszkij írói szán­dékait a képernyőre jól mentette át a mű karika- turisztikus vonásait. Ugyan­akkor, a ma már számunkra érdektelen közvetlen célzá­sok hangsúlyai ellenében egy- egy figurában inkább az ál­talánosítható negatív maga­tartásbeli jegyeket erősítette fel, így vált maivá, számunk­ra is tanulságossá a több mint negyven évvel ezelőtt született Majakovszkij-mű. Azt a politikai mondaniva- lót, amelyet egyebütt a kor­látoltság, a bürokratizmus elleni harcban jelölt meg Majakovszkij, továbbá a hő­siességért, a tempóért, a szo­cialista jövőért való küzde­lemben, a szatíra magyar vál­tozata egyértelmű tisztaság­gal szólaltatta meg. S ez mindenképpen a rendező Várkonyi Gábor stílusérzékét dicséri, aki ha kellett a mondanivaló érdekében a figurák rajzában merész vo­násokkal is operált. Szeren­csére, törekvésében tehetsé­ges színészek támogatták, akik karikatúra-szerepükben rátalálva a játék lehetőségé­re szinte egymást múlták felül. Különösképpen Psota Irén (Madame Mezalianszo- va) és Ferencz László (Mis­ter Shock Speech) éreztek rá a karikírozó ábrázolás stílusos megoldásaira. Végezetül: mégiscsak jók ezek az évfordulók, mint a Majakovszkijé is — 80 éve született — mert jó esetben új felfedezésekkel ajándé­kozhatnak meg bennünket. A Gőzfürdő televíziós bemu­tatója ugyanis felfedezés volt, az ismertebb költő Ma- jakovszkij-képet a kevésbé ismert szatirikus színpadi szerző vonásaival egészítet­te ki. És ami a legfőbb: ettől a Gőzfürdőtől egy kicsit mind­nyájan tisztábbak lettünk. Röviden ötletnek nem volt rossz, akár egy sorozatot rá lehet építeni, hogy egy autóstop alkalmát használták fel a dokumentumfilm készítői — Brády Zoltán, Janovics Sán­dor, Téglásy Ferenc — hogy szóra bírják Papp Jánost hétköznapi módon, megval­lassák munkájáról, közérze­téről, politikáról, szóval mindarról, ami egy alkalmi találkozás során 'beszélgetés tárgya lehet. A nemrég várossá nyilvá­nított Nyírbátort riportfilm­ben mutatta be a televízió. Talán kevés új elemet vo­nultatott - fel a Radó Gyula rendezte városfilm, egyet azonban megtudhattunk az elhangzott riportokból: a kétszer született város mai lakói és vezetői minden ne­hézség ellenére is a rang mellé meg akarják terem­teni a valóban városi kör­nyezetet is. Zeneileg igényes műsornak bizonyult a Juniális. Az is­meretlen kastély udvarából színes népi muzsika áradt. Csak azt nehéz megérteni, hogy egy népzenei műsorhoz mi szükség volt lovakra. Miért kellett az énekeseket és a muzsikusokat felültetni a négy ló húzta parádés ko», csira. Ettől talán színesebb lett a műsor? Fésületlen gondolatok —• núsz perc Szentpál Mónika önálló estjéből, csak ennyire futotta az időből, de a jól összeállított „kivonat” így is hű képet adott az intellek­tuális előadó művészi hitval­lásáról. •f '«t R'Mt i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents