Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-25 / 172. szám
1973. július 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 TISZAI \ LAJOS: HÁROM NAP PETŐFIVEL A Gyárfás kúria A székelykeresztúriak esküsznek rá, Petőfi az ő városuk határában van eltemetve. Csak itt lehet, mondják. Valahol... A legendát már ténynek veszik, hisznek benne, ahogy Petőfi életművében. Megkerestem a Gyárfásházat. Könnyű volt, — zarándokhely. Miért pont itt szállt meg Petőfi? Azért, mert jól ismerte a Varga családot, az akkori bérlőket. Már kétszer vendégeskedett a házukban, először akkor, amikor Tórádról szekerezett Bem után, másodszor pedig Bereckéről Marosvásárhelyre igyekezvén. S harmadszor ezen a forró nyári estén, amikor még senki sem sejtette, hogy huszonnégyszer jár körbe az óra nagymutatója, és a tragédia Bem minden óvása ellenére beköúetkezik. Varga Zsigmond családja most is nagy ovációval fogadta a költőt, majd csendes beszélgetéssel telt az idő. A háziasszony az udvaron terített a vacsorához. A vendégek megcsodálták a kertet, a gyönyörűen metszett fákat, a dús növényzetet, majd a körtefa alatti asztalhoz telepedtek. Csillagos, gyönyörű az este, csak a hegyekben zúg a szél. Petőfi Erdély szépséges tájairól beszél: — Meg ugyan nem tagadom, amit leírtam, a szívem mélyén érzem az Alföld síkjait, de most már helye van abban a gyönyörűséges hegyormoknak, a sodró patakoknak, a méltóságteljes fenyveseknek is. Most már nemhogy csak csodálom a Kárpátok hegyeit, zord szikláit, de szeretem is. Ha szándéklatunk bekövetkezik, ha majd végképp kivívtuk a nemzet szabadságát, fiamat és hitvesemet elhozom e szép föld legszépségesebb tájaira, hogy itt éljünk, dolgozzunk a hon javára. A társaság megéljenzi a költő tervét. Zeyk Domonkos, atlétatermetű székely huszárkapitány, messzi földön híresen nagyerejű ember, barátban hátba veregeti. — Gyertek, hozd a fiad, olyan bajvívót csinálok belőle, hogy nem lesz másik ... Küküliő-menti bort iszogatnak, jó kedvük van. Mindnyájan a szeretteikről beszélnek, a jövőjüket tervezgetik. A háziasszony korán asztalt bont, mondván, hátha reggel korán kell kelniük a vendégeknek. > Tapintatosan elhallgatni próbálta, hogy miért is, de hiába. Mindenki tudja, miről van szó. Vége a szép, nyáresti varázslatnak. A háziasszony hiába mutatja meg nekik a vendégszobát, nem bírnak nyugovóra térni. Zeyk javasolja: — Menjünk át Szakáihoz, hallgassuk egy kicsit Ráczó hegedűjét. A Szakái-féle fogadó a Csekefalvi utca sarkán van, a kúriától alig tíz perc járásnyira. Ráczó'János híres Cigányprímás muzsikál benne. Vass József honvédhadnagy asztalához ülnek le, egy kancsó küküllői bort kémek négyöjüknek. A banda gyönyörűen játszik. A költő megint elábrándozik, nézi a mulató, da- lolgató tiszteket, és arra gondol, nincs még egy nép, amelyiknek ilyen gyönyörű, szívhez szóló muzsikája, dalkincse lenne... — Egy kortyot még, Sándor — tíallja a tiszttársai bíztatását, de csak megemeli a poharát, nem iszik. Milyen fenséges erő, büszkeség van ebben a népben. Nem lehet, hogy despoták győzedelmeskedjenek felette. Csodálatos nép, — szolgálni kell tollal, karddal. Ráczó prímás andglgókat húz, — már jóval elmúlt éjfél. Bem dobosai riadót vernek. A Gyárfás-kúria vén körtefája, ahol a költő estézett — errefelé így mondják — sajnos kiszáradt. Sokáig dacolt az idővel, — a fák. élete is véges. A keresztúriak nemes folyondárt futtattak fel a vén fára, hogy a fekete csonk üde, fiatal zöldnek látszod- jék. Kegyeletbéli formalitásnak tűnik, pedig többről van szó: a forradalmár minden tárgyi emléke ereklye Keresztúron. Ballagok a keresztúri hajnalban. Valami bár most zárhatott, jókedvű fiatalok dallikáznalc, vitatkoznak, il- lik-e ilyenkor szerenádot adni. Megegyeztek, nem! „Csak egy kislány van a világon” — éneklik: magyarul, románul. (Folytatjuk)' Klubiéi, klubra „ Tisztelt Tisza ifjúsági klub../* Rákóczifalvi aranykoszorú „... — Nem láttad a vödröt? i — Gyerekek, vigye már innét valaki ezt a létrát... — Szerintetek húzzunk csíkot felülre vagv ne?...” A fenti beszélgetéstöredék talán már elárulja, hogy a rákóczifalvi Tisza ifjúsági klub tagjai nagy fába vágták a fejszéjüket: átépítik a klub- helyiséget Igaz. nem először... klubépítés „Tisza“ módra Tégiahalom, néhány kupac törmelék, üres festékes dobozok — egyszóval valóságos csatatér a klubhelyiség. Két hosszúhajú fiú kimustrált ablakokat cipel, egy harmadik söpröget, az ablaküveget fürdőruhás lányok tisztítják fényesre. — Hogy miért csinálom? kérdez vissza Bállá Mária, áld „civilben” középiskolai tanuló. — Elsősorban azért, mert jól érzem magam a klubban, s azt szeretném, mint a többiek, hogy a klub otthonos, barátságos legyen. — Maguknak csinálják — teszi hozzá barátnője Balázs Anna, majd mindjárt folytatja is:— Mi már most látjuk, hogy mi lesz itt három hét múlva, mert addig biztos eltart a munka. Valóságos palota lesz a „Tisza”, de a legszebb ifjúsági klub biztosan. — Ha jól számolok, ez a harmadik- nagy „klubépítésünk” — mondja Nagv Vilmos klubvezető. — Kétévenként társadalmi munkában felújítjuk a klubot. Ilyenkor festünk, takarítunk, sőt ha lehet, bővítünk is egy kicsit, mint legutóbb 1971-ben. Megyei bázisklub Hát helyre bizony bőven lenne szükségük a Tiszások- nak. A júliusi klublétszám már meghaladja az ötven főt. s most ráadásul módszertani feladatok ellátására is megbízást kaptak. A „Tisza” megyei bázisklub lett Erről egyébként' levélben értesítették klubtársaikat is. „Az egyes klubok módszereit, az elért eredményeket, a főbb jellemzőket továbbadjuk; ahol kéritek, vagy ahol szükségesnek tartjuk; személyesen is segítünk egy egy probléma megoldásában” — olvasom a felhívást. Az első válasz már megérkezett. „Tisztelt Tisza ifjúsági klub...” — kezdődik a levél. A kisújszállási „Búzakalász” Termelőszövetkezet — ,,Universum” klubja a feladó. Részletesen ismertetik a klub munkáját, tevékenységét, sőt még a Dinnyés József „daltulajdonos” szerzett« klubindulójukat is elküldték Rákóczii alvára: ...„Tiszta forrás szép szó Ez legyen a jelszó És legyél a barátunk”.,. — Természetesen a többi választ is várjuk — folytatja a beszélgetést Nagy Vilmos. — Terveink között szerepel egyébként: megyei, esetleg országos klubtalálkozó rendezése. kirándulás más klubokkal közösen, klubújság vagy módszertani kiadvány összeálHtása és még sok minden más. Hogyan tovább ? A meglévő tervek ellenére, a legnagyobb gond, hogyan tovább? A „Tisza” ugyanis általános klub. Programját a Az idén összesen 19 új színes és fekete-fehér filmet készít az Országos Tanszerellátó és Értékesítő Vállalat kutatási és filmgyártási főosztálya. Az általános iskolák 7—8. osztálya számára a gyakorlati foglalkozásokhoz elkészült a „Termeléstechnikai eljárások a mezőgazdaságban” című sorozat 5. és 6. „fejezete”. A második és harmadik osztályos kisdiákok környezetismeret-oktatásához kapcsolódik a 200 kópiában készülő hétperces „Tisztaság — fél egészség” című film. A nyolcadik osztályos diákok klubtagok érdeklődése határozza meg. és ez — ilyen létszám mellett — meglehetősen szerteágazó... — Klubszekciókat szeretnénk létrehozni — fedi fel nagy titkát a klubvezető. — így mindenki tetszés szerint ,,elmélyülhetne” kedvenc témájában. A személyi feltételek már adottak, de a tárgyiak... — Egyszóval anyagi gondjaink vannak. A művelődési ház ennél többet már nem tud segíteni, a tagdíj pedig csepp a tengerben. Talán a módszertani munkához kapunk valami megyei támogatást vagy sikerül új tervünk, egy másütt már megunt zenegépet átveszünk. Ennek bevétele sokat segítene.* Rákóczifalván tehát a gondok ellenére bizakodnak És bizakodik az újságíró is. hogy előbb vagy utóbb, de találnak megoldást a klubszekciók létrehozására — a módszertani munka anyagi feltételeinek megteremtésére. Ha valakik hát a Tiszások igazán megérdemlik Ezt bi- zonvítja az 1972. évi munkájukért kapott „Aranykoszorús kiváló ifjúsági klub” című kitüntetés is... Hérész Dezső a „Környezet és egészség” című kilencperces filmen egy rendes és a rendetlen diáktársuk tanulságos napját kísérhetik végig. A gimnazisták és a szakközépiskolások fizika óráin peregnek ma jd annak a kétrészes, egyenként 3,5 perces filmeknek képsorai, amelyek szemléletes választ adnak a fény, mint hullám jelenségére. A szakközépiskolások híradástechnikai tantárgyának oktatásában hasznosíthatják az ugyancsak két részben készülő „Rezgő kör rök” című filmeket. Uj oktatófilmek HLMIEGYZIT Oázis ■ Félreértés ne essék, ezúttal nem a vitatott minőségű, szénsavas üdítőital reklámfilmjéről esik szó. Nem a szomjúságtól elgyötört, pirosautós leányzóról szól a történet, aki kétségbeesetten kanyarog egy elhagyott homokbányában, majd erejének végső határán rátalál igazi „megmentőjé- re”, az „Oázis”-ra. Nem, erről most szó sincs ... Az oázis, oázis. Semmi kétértelműség. Színhely a homoksivatag — valahol Afrikában. A másfél órás csehszlovák játékfilm cselekménye a második világháború idején játszódik. Hősei szökött idegen- légiós katonák, akik a németek ellen harcoló erőkkel keresik a kapcsolatot. Útközben támadás éri őket. s' akik életben maradnak: víz és élelem nélkül, sebektől gyötörve folytatják útjukat. Űticél- juk az oázis... Csehszlovák sivatagi történet. Legalább any- nyira furcsa, mintha a magyar filmesek tengerésztörténeteket, vagy indiánhistóriákat forgatná- , tűik. Már az első kockák elárulják, —■ s később az érzés csak erősödik — Zbynek Brynych rendezőnek idegen a közeg. Meggyőződésünk, hogy a rossz színhelyválasztás a film alapvető hibája. Homok és homok. Homok mindenütt, s közben valahol elsikkad, talán a homok betemeti a film lényegét, mondanivalóját is. Kár érte, mert többre hivatott történet, és jobb filmet érdemelnének a közreműködő színészek is, így:Radoslav Brzobohaty, Ladislav Potmesil és Rudolf Hrusinsky. A csehszlovák filmművészetet a hatvanas években Európa élvonalában, a legjobbak között tartották számon. Fekete Péter, Szigorúan ellenőrzött vonatok, Vihar a lombikban — sorolhatnánk bizonyítékként a nagyszerű filmalkotásokat. Nos, az Oázist, valamint a közelmúltban bemutatott Morgiána, a kék szemű macska című filmeket látva hiányérzetünk támad. Mást. de főleg többet, jobbat vártunk. » SZ O rótkeretes pápaszemű öregember ült az út szélén, a ruhája csupa por. A folyón pontonhíd vezetett át szekerek, teherautók, asszonyok, gyerekek vonultak rajta. Az öszvér vontatta szekerek fölnyikorogtak a hídról a meredek partra, katonák segítették tolni őket a küllőknél fogva. A teherautók nekilódultak és siettek el, s a parasztok bokáig tappogtak a porban. De az öregember mozdulatlanul ült. Nagyon fáradt volt nem bírt tovább menni. Nekem az volt a feladatom. hogv átkeljek a hídon, vizsgáljam meg a hídfőt, és kémleljem ki. meddig jutott előre az elelnség. Megtettem. azután visszatértem a hídon. Most már nem ment rajta olyan sok szekér, s nagyon kevés volt a gyalogos, de az öregember még mindig ott Ült; — Honnan jön? — kérdeztem. — San Carlosból — felelte és mosolygott Ez volt a szülővárosa, öröme telt benne, ha meg említhette. azért mosolygott. — Állatokat gondoztam — magyarázta. — Ó — mondtam, mert nem értettem egészen. — Igen — felelte — tudja, ott maradtam, és állatokat gondoztam. Én hagytam el utolsónak San Carlos városát. Nem olyan volt, mint egy juhász vagy pásztor, s én megnéztem poros, fekete ruháját, poros, szürke arcát, drótkeretes szemüvegét és megkérdeztem: — Milyen állatokat? — Különféléket — mondta és megrázta a fejét. — Ott / kellett hagynom őket. Néztem a hidat és az Ebro- delta afrikai jellegű vidékét, s azon tűnődtem, mennyi idő múlva látjuk meg az ellenséget. s egész idp alatt füleltem az első neszeket, amelyek az érintkezésnek nevezett. mindig titokzatos eseményt jelzik, s az öregember még mindig ott ült. — Milyen állatok voltak? — kérdeztem. — összesen háromféle — magyarázta —. két kecske, egy macska, aztán meg négy galambpár. — És ott kellett hagynia őket? — kérdeztem. —, Igen. A tüzérség miatt. A kapitány azt mondta, jöjjek el a tüzérség miatt. — Családja nincs? — kérdeztem .s a híd túlsó végét figyeltem, ahol az utolsó néhány szekér siklott le a part lejtőjén. — Nincs — mondta. — Csak az állatok, amiket elsoroltam. A macskával persze nem lesz hiba. A macska tud gondoskodni magáról, de nem tudom elgondolni, mi lesz majd a többivel. — Mi a politikai meggyőződése? — kérdeztem. — Nem politizálok — mondta. — Hetvenhat éves vagyok. Tizenkét kilométert jöttem, s azt hiszem, nem bírok tovább menni. — Nem jó helyen állt meg — mondtam. — Ha eljut odáig, ahol az út elágazik Tortosa felé, ott találhat teherautót. — Várok egy darabig — felelte —. aztán elindulok. Hová mennek a teherautók? — Barcelona felé — mondtam neki. — Arrafelé senkit sem ismerek — mondta —. de nagyon szépen köszönöm. Még egyszer nagyon szépen köszönöm. — Nagyon kifejezéstelenül és fáradtan nézett rám. — A macskával nem lesz hiha, abban biztos vagyok — mondta azután, mert meg kellett velem osztani aggodalmát. — A macska miatt nem kell nyugtalankodni. De a többiek. Mit gondol, mi lesz a többiekkel? — Valószínűleg rendben átvészelik. — Gondolja? — Miért ne — mondtam, s a túlsó partot figyeltem, ahol most már nem mozgott szekér. — De mit csinálnak az ágyútűzben. ha egyszer nekem azt mondták, hogy menjek el az ágyútűz miatt — Nyitva hagyta a galambdúcot? — kérdeztem. — Természetesen. — Akkor elrepülnek. — Igen. biztosan elrepülnek. A többire jobb nem gondolni, — Ha kipihente magát, mehetnénk — sürgettem. — Álljon fel, és próbáljon elindulni. — Köszönöm — mondta és talpra állt jobbról balra im- bolygott, azután leült a porba. — Állatokat gondoztam — mondta tompán, de már nem nekem. — Mindig csak állatokat gondoztam. Semmit sem lehetett vele kezdeni. Húsvét vasárnapja volt és a fasiszták előrenyo- molutak az Ebro felé. Szürke. borús nap volt alacsonyan úsztak a felhők. így a repülőik nem szálltak fel. — Ennyiből állt az öregember szerencséje, meg abból Lián. hogy a macskák tudnak gondoskodni magukról. Szász Imre fordítása * A novella az. Euró na Kiadód níl 1973-ban íresielent elbeszéléskötetéből való. I1 Erncst Hemingway: ÖREQEMBER A HÍDNÁL* %
