Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-25 / 172. szám
1973. július 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Munkahelyek — asszcnyok Nemcsak ipari ii^em nyújthat munkát Ä szolnoki járás községeiben sokáig gondot okozott a nők munkalehetőségeinek biztosítása. Tanács- és párt vb-üléseken szinte állandóan napirenden szerepelt a téma. Az utóbbi néhány évben azonban jelentős változás állott be. Jászladányon és Besenyszögön a budapesti Női Ruházati Szövetkezet, illetve a Minta Női Szabó Szövetkezet hozott létre üzemet. Üjszászon a helyi Vegyesipari KTSZ alakít >tt egy villamostekercselő ré sz- leget. Nagykörűben és 1 ’e- zsenyen a szolnoki Hűl ,a- dékfeldolgozó KTSZ léte sített üzemegységet, s lej ,u- tóbb másik két községb jn, Kőtelken és Tiszasülyön is munkába állhatták a n iJc. A járásban így jelen eg minteigy négyszáz, adi lig nem dolgozó nőnek biz ;o- sítottak munkát, s mostn ár nincs női munkaerőfelesi *g. A kézműipari vállalat részlege A tiszasülyi ipari részleg hasonló a többihez: itt is azok az asszonyok dolgoznak, akik eddig nem tudtak elhelyezkedni. Pár hónap alatt elsajátították a varrás csínját-bínját. Valamiben azonban különböznek a többi kis üzemegységektől: az övék a legfiatalabb, s jelenleg a majdani munkáslétszámuknak csak a fele dolgozik. A varrógépek zakatolásába még gyakran vegyül kalapács hangja is — bővítik, alakítják az épületet. — Tavaly kéréssel fordultak hozzánk a tiszasülyi községi tanács vezetői: segítsünk abban, hogy valamelyik vállalat kihelyezett részleget hozzon létre a községben — mondja Jánosi Imre, a szolnoki járási párt- bizottság politikai munkatársa. — A községben tö ab mint száz nő jelentkez itt munkára. A tanácsi vezei 5k tárgyalásokat folytattak a Hűtőgépgyárral, a tápéi Háziipari Szövetkezettel, a budapesti Egyesült Izzóval, de egyik sem vállalta részleg létrehozását. Végül sikerült megegyezni a budapesti Kézműipari Vállalattal, s most annak tiszasülyi részlegében ötvennégy nő dolgozik. Tiszasüly alig háromezer lakosú kisközség. Népessége az utóbbi években állandóan csökken. Ennek 'egyik oka, hogy a nők nem tudtak helyben elhelyezkedni. Most a falu központjában varrógépek zakatolása fogadja az idegent. A volt tanácsháza épületében asz- szonyok varrják a szebbnél szebb ruhákat. Ötvennégy nő a varrógépek mellett — Már tavaly szeptemberben megszerveztük a bedolgozói rendszert — mondja Bagó Istvánná, a részleg vezetője. — Az asszonyoknak tetszett a varrás, szívesen vállalták, A budapesti üzem is elégedett volt munkájukkal, s létrehozták az üzemet. November 9-én költözködtünk ide, itt ötvennégy nő dolgozik, huszonegyen pedig bedolgozók. Kaptunk 23 varrógépet és 3 speciál gépet. Az asszonyok könnyen megtanulták kezelésüket, és most már néhányan nagyon szép teljesítményt érnek el. Két terem már elkészült, de az épület átalaRitása még folyamatban van. A Rákóczi Termelőszövetkezet építőbrigádja a folyosókat, a zuhanyozó és az ebédlő helyiségeket készíti. Az épület átalakításának befejezését augusztus 20-ig tervezik. — Akkor újabb negyven dolgozót tudunk foglalkoztatni, s ezzel Tiszasülyön minden dolgozni akaró nő talál munkát. A nagyteremben a gépek mellett fiatalok és idősebbek egyaránt. Katona Erzsébet 15 éves, csak nemrég hagyta ott az iskolapadot. — Könnyen megtanultam a varrást, szeretem csinálni, s jól jön a kereset is: Ha nem hozzák létre ezt az üzemet, most valószínűleg nem dolgoznék sehol. A községből nem akarok elmenni, s itt más munkahely nem nagyon van. Jól jön a kereset Tehát Tiszasülyön is megoldódott a nők foglalkoztatása. Nem árt viszont elgondolkozni azon, ami a legutóbbi járási párt vb-ülé- sen is elhangzott: „Mindenképpen meg kell oldani a munkahely-problémát, / de miért választjuk mindig a költségesebb, a nem mindig járható ipari üzem telepítésének útját? A helyi termelőszövetkezetekben is keresni kell a megoldást, mégpedig a belterjes művelés fokozásával, a munkaigényesebb növények termesztésével. Így a kertészetben lehetőség nyilik több munkás foglalkoztatására”. T .M. Jó ütemben halad az úi szolnoki nyomda építése. Az 1975-ben, Szolnok város 900. évfordulóján átadásra kerülő épületben a legkorszerűbb nyomdaipari eljárások, modern gépek teszik majd könnyebbé Gutenberg szolnoki utódainak munkáját Hétfő volt, másodika... * * Alig néhány napja még emeletes épület állt itt. Földszintjén volt a forgalmi iroda. Sok százezer szerelvényt indítottak innen útnak. Most az alap árkai tátonganak. Néhány munkás téglát dobál ki mélyükről. — Ott, alul a harmadik sorban találtuk azt a léglát, amin egy újság volt. — mutatja Papp Mátyás, az olajbányászok nyugdíjasa. Sajnos, az újságból csak foszlányok maradtak.. Annyi megtudható belőlük, hogy hétfő volt. másodika, amikor nyomtatták, — de hogy melyik évben került ki anvom- dából, az titok. Pedig jó lett volna bepillantani az akkori hétköznapokba, kiegészíteni ismereteinket, a feledés homályából felvillantani hajdani, ma már kuriózumnak számító történeteket. Jó száz év viszonylag nem nagy idő, mégis mennyivel más volt akkor az élet. Ki gondolná például, hogy a szolnoki Járműjavítóban a magyar nyelv hivatalos használatát csak 1870-ben vezették be. Szabadság akkor nem volt, csak a műhelyfőnök kivételes engedélyével maradhatott távol valaki. A mun- v kaidő napi tizenöt órát tett kihelyén, kerülgetjük az elkészült aknákat, megnézzük a gázolást kizáró betonalag- utat. Gyönyörködünk az új személypályaudvar utcasornak is'beillő tömbjében. Hétfő volt, másodika... Tompán dobbannak a nagyméretű téglák. A szolnoki vasútállomás régi várótermi részét is gépek döntik le nemsokára. Bukdácsolunk a hajdani és a jövőbeni sínek S már nem is sajnálom annyira a múltat őrző szétporladt újságot. Örülök annak. hogy hétfő van, július 23-a, derűs nap az 1973. évben. (S. B.) A régi várótermi rész még áll. A kép baloldalán már csak törmelékek láthatók a «olt forgalmi iroda emeletes tömbjéből. A háttérben az úi személypályaudvar Mezőgazdasági tervező- és beruházó vállalat alakult A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter megszüntette a mezőgazdasági tervező vállalatot és a mező- gazdasági beruházó vállalatot, és — a pénzügyminiszterrel, valamint az építésügyi és városfejlesztési miniszterrel egyetértésben — megszüntetett vállalatok jogutódjaként elrendelte a Mezőgazdasági Tervező és Beruházási Vállalat (AGgOBER) létesítését. Ezzel egy hatáskörbe utalták a mezőgazdasági tefvezést és a beruházást: az intézkedéstől azt várják, hogy meggyorsulnak a kivitelezési munkák és a megrendelők is jobban eligazodnak a tervezésben és a kivitelezésben: Az AGROBER ■— mint fő tevékenységű tervező és beruházó — az élelmiszergazdaság vállalatainak, üzemelnek beruházási-, műszaki-, agronómiái és egyéb tervezési, valamint lebonyolítási — munkáit vállalja. Ezenkívül típusterveket készít, s ezeknek beruházását is lebonyolítja. Beruházói feladatokat lát el a mezőgazdasági bekötőutak építésénél, és megszervezi a mezőgazdasági épületszerkezetek, technológiai berendezések gyártását. EVM továbbképző központ Az építésügyi és városfejlesztési miniszter utasítást adott ki az ÉVM továbbképző központjának létesitéséről. Budán, a Csalogány utcában rendezik be az új központot, amely jóval korszerűbb és kétszer akkora lesz, mint a minisztérium korábban Miskolcon működtetett vezetőtovábbképző j e. Az új központ már nemcsak az építésügyi ágazatokhoz tartozó vállalati igazgatók és igazgatóhelyettesek, hanem a középszintű vezetők körébe tartozó építésvezetők, főépítésvezetők, osztályvezetők, valamint az alkalmazotti állományhoz tartozó dolgozók szakmai és politikai képzésről, továbbképzéséről is gondoskodik. A központ irányítja majd a vállalatoknál kialakuló szakmunkásképzési és továbbképzési, oktatási bázisok munkáját, s az oktatást módszertani irányelvek, segédletek kiadásával segíti. A budapesti központ épületében előreláthatóan jpvő év közepéig tartanak a különféle átalakítási munkálatok, de az oktatást már megkezdték. Egy gyermek élete forgott kockán MEGDÖBBENTÜNK a baleset hírére. Nem értettük, hogyan lehetséges, hogy egy óvodában a szekrény felboruljon, és ráessen egy csöppségre. Valamennyien, akik tudomást szereztünk a szerencsétlenségről, mélyen át- éreztük a szülők fájdalmát és kétségbeesését, hiszen napokig kétséges volt, hogy a négyéves Borsos Melinda életben marad-e. Kezelőorvosai is csak egy héttel a baleset után kezdtek reménykedni. Ma, egy hónappal a szerencsétlenség után a kislány jobb arcidegbénu- lása szépen gyógyul és már nem kell tartani attól, hogy egy életen át maradandó nyomot hagy a koponyasérülése. De hosszú hónapokig kell még feküdnie ahhoz, hogy újból egészséges legyen. Egy gyermek élete forgott kockán. Teljesen mellékes, hogyan és miért kapaszkodott fel arra a szekrényre. Egy .négyéves gyermektől nem kívánhatjuk, hogy körültekintő legyen, ő gondoljon arra, ami a felnőtteknek sem jutott eszébe. Mert mi történt? Az óvoda folyosóján állnak a hangulatos, színes három részből álló „Maci” öltözőszekrények. Az alsó ajtók lefelé nyílnak. Erre, ha lenyitják, ráülhetnek, felállhatnak a gyerekek, így érik el a felső polcokat. A kislány nem nyitotta le azt a bizonyos kisajtót, csak fellépett az egyik polcra, hogy kivegyen valamit a felső fakk- ból, és a szekrény rádőlt. Egyedül volt a folyosón. A zsebkendőjéért engedte ki az óvónő, az ajtótól két méterre eső szekrényhez. Ha vele megy, huszonhárom gyerek marad felügyelet nélkül. Az óvónő tehát az óvodai rendtartás szabályai szerint járt el — állapította meg a baleset okait vizsgáló bizottság jelentése után a városi tanács vb művelődésügyi osztálya. Így az óvónő, aki felelős a rábízott gyermekekért, vétlen. Április 13-An adták át a szolnoki Ságvári körúti új óvodát. Mikor beállították a szekrényeket, senkinek sem tűnt fel, hogy instabilok? A „Maci” öltözőszekrény nem rögzíthető módon készült, és utalást erre 6em a prospektuson, sem a bútorokon nem találtak. így hát nem is rögzítették azokat, és nem is kifogásolta senki seíh, annak hiányát sem az óvoda átadásakor, sem később. A baleseti jegyzőkönyvek viszont hangsúlyozzák, hogy minden óvónőnek, dadának és gyermeknek elmagyarázta a vezető óvónő hogyan lehet használni a „Maci” szekrényt. Felötlik azonban az emberben a gondolat: hogyan lehetséges, hogy a kéthónapos használat alatt senki sem vette észre, hogy a 47 kilogrammos, 138 centi magas szekrény — amit a négyéves gyerek egy mozdulattal magára ránthatott — instabil és veszélyes. Be kellett következnie egy balesetnek fiihoz, hogy a szekrényeket rögzítsék, hogy a balassagyarmati Ipoly Bútorgyárnak és a TANÉRT-nek tudomására hozzák: a Szekrény állás-szilárdsága bizonytalan, alátámasztási felülete kicsi, és a súlypontja magasan van. A városi tanács vb művelődésügyi osztálya megtette, amit utólag megtehetett: Szolnok valamennyi óvodájában elrendelték a „Máéi” szekrények rögzítését; so- ronkívüli munka- és baleset- védelmi szemlét tartottak, megvizsgálták, hogy a szabványnak megfelelő berendezések balesetveszélyesek-e; értesítették a balesetről, annak okairól a gyártó- és a forgalmazó céget; a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának javasolták, hogy a megye óvodáiban rendelje el a megelőző intézkedéseket. Ezekután az ügyet átadták a rendőrségnek. A szolnoki járási-város! Rendőrkapitányság bűnügyi osztálya felkereste levélben a TANÉRT és a gyár illetékes vezetőjét. Íme az Ipoly Bútorgyár szűkszavú válasza: „Vállalatunk statikai méréseket nem végzett és használati .utasításokat nem adott ki. A szekrények a TANÉRT által rendelkezésünkre bocsátott mintadarabok után készültek”. A TANÉRT-TÖL a mai napig nem kaptak választ. Egyik munkatársuk azonban felkereste a városi tanács vb művelődésügyi osztályát, és megnézte az óvodában a szekrényeket. A válasszal azonban adós maradt. Idézünk helyette a szekrényeket reklámozó TANÉRT prospektusból: „A ,MacF gyermekbútor-sorozatot az óvodai, nevelési programnak megfelelően alakítottuk ki, bútoraink kiképzésénél messzemenően alkalmazkodtunk a gyermekek életkori sajátosságaihoz.” Mindebből arra' lehetne következtetni. hogy a szakértők maximális körültekintéssel jártak el a bútorok tervezésénél. A június 13-án történt baleset azonban megcáfolta az ajánlósorokat. A RENDŐRSÉGI nyomozás még tart, bízunk abban, hogy a felelősségre vonás nem várat sokat magára. K. K.
