Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-03 / 153. szám
1973. július 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Mezőtúri versmondó sikere Szombaton és vasárnap befejeződött az országos szövetkezeti szavalóverseny, melyet a SZÖVOSZ, az OKISZ és a TOT Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából hirdetett meg. A verseny két- ' napos döntőjére Budapesten, a KPVDSZ művelődési központjában került sor az 51. Nemzetközi Szövetkezeti Nap jegyében. Az országos döntőre nyolcvanegy fiatal jutott el, szombaton és vasárnap két zsűri előtt bizonyították versszeretetüket, tudásukat. A zsürielnökök szerepét művészeti életünk nem kisebb személyiségei töltötték be, mint Ruttkay Éva Kos- suth-díjas színművésznő és Simon István Kossuth-díjas költő. A budapesti döntőn egy első helyet adott ki a zsűri, Popper Ferenc Győr-Sopron megyei szavaló bizonyult legjobbnak. A két második helyet Raszler Ildikó, ugyancsak Győr-Sopron megyei és Révész László Fejér megyei versmondók szerezték meg. A jutalmazott három harmadik helyezett egyike Szolnok megyei versmondó lett, a Magyar Rádió és Televízió Petőfi-szavalóverse- nyén is eredményesen szerepelt Kávási Klára, mezőtúri szavaló személyében. Félévszázad rajzokban Zádor István emlékkiállítása a Szolnoki Galériában A történelem, — amelyet a korombeliek már csak könyvekből, idősebbek elbeszéléseiből ismernek, — elevenedik meg Zádor István szolnoki galériai kiállításán. A képeket csoportosíthatják az alkalmazott technika sokfélesége, vagy témák szerint, de a köztük levő kapcsolatot mégis csak az idő, a vonalak közé kénysze- rített, térben megfogott idő jelentheti. A kiállítás minden egyes darabja kortörténeti dokumentum : a századelő félfeudális Magyarországa, az Ady megénekelte lelkek temetője, világháborúk borzalmai, a romokban heverő ország újjáépítése, tájak és emberek arcának változásai papírra, kőre, vászonra, rézlemezre rögzítve ötven év történetét idézik, és egyben a művész életútját, művészi pályáját. A vonalak, színek magával ragadó forgatagában azonban állandóan ott érezzük a művész egyéniségét, tárgyilagosságát és a tárgy iránti tiszteletét. A kiállítás külön világát az alföldi tájról készített rajzai, rézkarcai alkotják. „Belebolondultam az Alföldbe,” — mondja, és szinte gyermeki kíváncsisággal kezdte kutatni a „lapos táj” titkait. Az új tematika technikájára is hatott. A német és az olasz városok sötét tónusa a szolnoki ég alatt kivilágosodik. A képein eluralkodó poézistól egyáltalán nem csökken eddigi erénye: a szerkesztés biztonsága. Sőt a valóság szemlélése ábrázolása közben játékos megoldásokat alkalmaz, mint például a „Tutajok a Tiszán” grafikáján. „Különös varázsa van itt a levegőnek, amely a legtisztább napsütésben is ezüst fátyollal von be mindent. Itt nincsenek nyers színek, itt valami csendes harmónia tölti meg az atmoszférát, s magyarázza meg, mit találtak itt a művészek, ahol a laikus számára nincs egyéb unalmas egyhangú Alföldnél”, írja egyik írásában. A Jászságról, a Tiszáról, Szolnokról készült rézkarcai rendkívül értékesek. Tájak, városok változásait regisztrálják érzékeny műszernél is pontosabban. Vasárnap Pogány ö. Gábor művészettörténész nyitotta meg a kiállítást. V Életformák randevúja a kilendyukú hídnál ÜJSAGhÍR: Vasárnap befejeződtek a IX. Hortobás^i Nemzetközi Lovasnapok Tanuló repülők Félmeztelen!; csokoládébarnára sült fiúk beszédétől, repülőgépmotorok zúgásától, rádión adott utasításoktól zajos a békéscsabai repülőtér. Néhány hét óta középiskolás fiúk népesítették be, s megkezdődött az „új fecskék” oktatása a repülés tudományára, művészetére. Az MHSZ békéscsabai Központi Repülőgépvezető Iskolájára azok a fiúk jelentkeztek, akik a repülést választják hivatásul. A legifjabb repülőtisztjelöltek ők, akik érettségi és felvételi vizsga után a katonai főis* rettém. Vágyam, hogy a Magyar Néphadsereg hivatásos repülőtisztje legyek. Szabó Lajos szolnoki fiú, a Verseghy gimnázium tanulója. Apja hivatásos katona. Az ő nyomdokain kíván haladni. I — Mennyi időt töltöttél már a levegőben? — Még nem sokat; Alig több, mint húsz órát. De úgy érzem, hogy minél több időt repülök, annál jobbad megszeretem. Gulyás Gábor, a martfűi Szakközépiskola tanulója. — Lassan megszoktuk a szoros napirendet, a katonás fegyelmet. A repülés öröméért pedig mindent megteszünk. Azért jut idő pihenésre, szórakozásra és sportolásra is. Reméljük, hogy az elkövetkező hetekben még sokat repülhetünk. Ök négyen — a szolnoki repülőklub tagjai — jól haladnak. Hasonlóan társaikhoz, szorgalmasak, szeretik amit csinálnak. Ez érthető is, hiszen mindannyiuk vágya a repülés. V Tóth Gyula Vasárnap Bábel volt a ki- lenclyukú híd és környéke, egészen Mátáig. A IX. Hortobágyi Nemzetközi Lovasnapok rendezvényeire csak ezen a délutánon jó harmincezer ember volt kíváncsi. Jöttek a környékről, jöttek Angliából. Svédországból, Nyugat-Németországból és mindenhonnan a szomszéd országokból. Hány nyelven mondták ezen a napon a vakmerő lovasbravúrokra, hogy csodaszép, — hány nyelven dicsérték a birkatestet, hogy csoda jó...? Hortobágy nagy parádéja azt hiszem — az idei. háromnapos műsorával — végleg helyet kapott Európa nyári, évenkénti szenzációi között. Hivatalosan szombaton délután — Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke jelenlétében — nyitották meg az idei hortobágyi játékokat, de már pénteken folytak a versenyek selejtezői, a nagyobb műsorszámok főpróbái. A hivatalos titulustól eltérően hortobágyi játékokat írtam. Ez szerintem kifejezőbb, mint az eredeti cím; még akkor is, ha a rendezvénysorozat középpontjában a lovasversenyek állnak. De többet, sokkal többet adott a Hortobágy ezen a színpompás, monstre juniá- lison, hogy csak lovasnapokról beszéljünk. Évszázadok találkozója,' életformák randevúja volt ez a forgatagos hétvége. Csacsifogat és ezüstnyü diplomata kocsi. „szőrén” nyargaló, postavivő csikós bojtár, és URH adó-vevő készülék (a játékok rendezőinek szolgálatában), szabad ég alatt, bográcsban, fortyogó öreglebbencs és a hófehér hűtőkocsikban didergő Coca-Colás üvegek . 11 A csárda végében a kőhi- dat mustrálgatják az idegenek. A hídról az a monda,' hogy építésekor a hozzávaló meszet tejjel öltötték be, ezért olyan erős, tartós — hallom egy alkalmi idegen- vezető szájából. A lovaspályához kitűnő aszfalt út vezet. Nemrég épült. A suhanó gépkocsik és a forgatagot bámész nyugalommal kérődző, méteres szarvú magyar szürke marhák, és a fekete, fehér racka juhok látványa különös kettősség. A Hortobágy beüzent Debrecenbe, üzent a nagyvilágnak: jöjjetek, emberek, megfáradt idegzetű városiak, megnyugtatlak benneteket szépségeimmel, jó levegőt szívhattok a szikjeim fölött, s olyan ételt, italt kaptok, hogy minden ujjatokat megnyaljátok utána. A hétvége két napján fél- százezernyi ember hallgatott a puszta üzenetére. Akik eljöttek, látványban sem csalódtak. Az ország legrangosabb lovasversenyén kétszáz lovas és hajtó indult, a magyar „élboly” és a legjobb osztrák, nyugatnémet és szlovák lovasok. A mátai lovaspálya a versenyek szüneteiben a régi népélet színes tablóját adta. A Debreceni Népi Együttes a Hortobágyi krónika elnevezésű folklór műsorban lépett fel, — többek között Béres András Pásztorjátékok című tánckompozíciójával. A pusztai pályán vendégszerepeit a hollókői palóc Üzemanyag utántöltése felszállás előtt kólára kerülnek, hogy pilótákká váljanak. Mielőtt idejöttek, már szinte mindnyájan belekóstoltak a repülésbe az ország valamelyik MHSZ-klubjában. Természetesen vannak olyanok is, akik most ültek először gépben, de őket is vonzotta a technika, a szárnyalás, az ismeretlen utáni kíváncsiság. Mert a repülés világa, a kitáruló horizont vonzása mérhetetlen kíváncsiságot tud feltámasztani. Az MHSZ szolnoki repülőklubjától is érkezett négy fiú az iskolára. Petrovics János a karcagi Mezőgazdasági Szakközépiskola tanulója. — Hogyan kerültél a nyári repülőgépvezetői iskolára? — 1972. óta vagyok a szolnoki repülőklub tagja. Ott ismerkedtem meg a repüléssel, s nagyon meggzeszakközépiskola tanulója már a 8. osztály elvégzése óta katona szeretne lenni. Ezért is jelentkezett a szolnoki repülőklubba, ahol megismerkedett a repülés alapjaival. — Milyen volt az első felszállás? — Nagyon drukkoltam, szorongtam, de ez csak addig tartott, amíg a gép fel- emelkedett. Néztem a műszereket, néha a tájat is figyeltem. Mikor leszálltunk, megkönnyebbültem, mert az elméletben tanultakat a gyakorlatban is tudtam alkalmazni. Az a nap, úgy gondolom, örök emlék lesz. — Hogyan érzitek magatokat az iskolán? — Szeretünk itt lenni — válaszolta Kövecses Ferenc, a Szamuely. . Tibor Gépipari Nyaralni mennek a gyerekek Az üzemek segítenek Sok diák megy kirándulni, táborozni ezekben a napokban. Megyénk általános iskolás tanulói a Balatontól, a Dunakanyaron át a Bükkig és a Mátráig mindenütt megtalálhatók. A nyáron összesen 8433 Szolnok megyei tanuló nyaral úttörő- és kisdobos táborokban. A tanácsok, termelő- szövetkezetek, üzemek segítségével a rossz körülmények között élő, hátrányos helyzetű gyerekek is élvezhetik az üdülés örömeit. Sok helyen ugyanis évek óta anyagi támogatásban részesítik a táborozókat. Az idén például a tiszafüredi Kossuth téri általános iskola 3 ezer forintot, a nagyiváni iskola 5 ezer forintot, a jászteleki pedig 4200 forintot kapott. A jászkiséri általános iskola 100 ezer forint értékű felszerelést vásárolt a Kossuth, a Táncsics Termelő- szövetkezet, a Zománcipari KTSZ, a Gépjavító Állomás és a községi tanács segítségével. Huszonhat tízszemélyes sátruk van, s nemrég összeszerelhető heverőket kaptak a gépjavítótól. — Kilencvenkét tanulónk indult vasárnap Romániába, a Gyilkos-tóhoz. A gyerekeknek 950 forintba kerül az út, de a csapatunknak nyújtott mintegy 40 ezer forint segítség jóvoltából csak felét kell fizetnünk, — mondja Tiszai József igazgató. — Tizenöt éve táborozunk rendszeresen — veszi át a szót Kárpáti Andor, aki 13 éve csapatvezető az iskolánál. — Sátrainkat minden évben máshol vertük fel. Két éve Csehszlovákiában is voltunk. Nagyon sokat köszönhetünk a termelőszövetkezetnek s a többi üzemnek, tanácsnak, hiszen táborozási költségeink felét minden évben fizetik, és vállalják a szállítást is. A 15. jubileumi táborozásunkon szeretnénk megismerni a Gyilkos-tó környékét. Ellátogatunk Marosvásárhelyre és Brassó környékére is. Tiszajenő alig néhány ezer lakosú kisközség. Egyetlen termelőszövetkezete van, még a budapesti Mira üzem kihelyezett részlege számottevő gazdasági tényező. — A tsz-szel most kezdjük kialakítani a kapcsolatot — mondja Vida István iskolaigazgató. — A táborozáshoz a községi tanácstól évente 7—8 ezer forintot kapunk. Most sok pénz gyűlt össze gyűjtéssel is. Az országos hulladékgyűjtő ver-. senyen másodikok lettünk, igy a gyerekeknek csupán 100—200 forintot kell fizetni a tíznapos táborozásra. Júliusban harminchat gyerekkel Dunabogdányba megyünk, ahol az egyik általános iskolában lakunk majd. Tiszajenőhöz hasonlóan kisközség Tiszaderzs is. Az általános iskolások 12 éve rendszeresen táboroznak. Eleinte a szomszédos községek iskoláival közösen szervezték a táborokat, 8 éve pedig önállóan. — A Kossuth Termelő- szövetkezettel szocialista szerződést kötött az iskolánk — mondja Gregor József igazgató. — Ebben szerepel táborozásaink segítése. A szállításokhoz mindig adnak gépkocsit, pénzt is kapunk tőlük, de főleg nyersanyagokat adnak az étkezéshez. A tanácsok; termelőszövetkezetek, üzemek mellett az idén az Országos Ifjúsági Oktatáspolitikai Tanácstól is kapnak segítséget az iskolák. A tiszajenői például nyolc 100 és 200 forintos táborozási utalványt kapott, amit a fizikai dolgozók gyerekei között és azok között osztottak ki, akik jó közösségi munkát végeztek. menyecskekórus is, fergeteges sikerrel. A játékok forgatagában találkoztam dr. Angyal Lászlóval, a Hortobágyi Intéző Bizottság titkárával. Nagyon, örül a szép sikernek, érthetően, de már a távlatokról beszél. A Hortobágy Nemzeti Parkká nyilvánítása nagy lehetőségeket rejt magában, mondja. Megteremtődtek a természet háboríthatatlansá- gának feltételei, s a Nemzeti Park-alap létrehozása is nagy segítséget jelent a jövő terveinek megvalósításához. Éppenhogy befejeződnek a lovasnapok, hozzákezdünk az augusztus 20-i hídi vásár előkészítéséhez, magyarázza, a puszta szerelmese, az Intéző Bizottság titkára. Megtudtam az Intéző Bi-i zottság titkárától, hogy a Hortobágy Szolnok megyei része, Nagyiván és környéke, a szigorúan védett terület besorolást kapta, ami a puszta legértékesebb részeinek jár..; Hamarosan eredeti állapotukban nyitnak az „Iván”-! kömyéki fogadók, csárdák.. 3 A mátai nagy sátorban egy öreg juhász már is húzatjaj A juhásznak jól megy dolga... Jó keréken áll az öreg,' jegyzi meg valaki, mire egy másik pusztai ember — á szürke gulya számadója —1 a régi Hortobágy pásztor-! hierarchiának csúcsáról, csendesen megjegyzi: „Valahol 1 még a juhásznak is lehet szava. Ha máshol nem, a kocsmában.” A vendégek Is jól érzik magukat. Nem a borközi állapot hangulatára gondolok,' hanem a nívós szórakozás,' az egészséges mozgás, a természetes életmód kiváltotta jó közérzetre. Még mindig nem tartjuk eléggé szem előtt, hogy aa egész héten keményen dolgozó embernek mennyire szüksége van a hétvégi ki- kapcsolódásra, — ahhoz,' hogy a következő héten is eredményesen tudjon dől-; gozni. A Hortobágy ezen a hét-! végen béltartotta a szavát,' amit üzent, tartalmas, fel-; frissítő pihenést adott. A pohár fenekére nézett öreg felkapaszkodik valahogy a szamár hátára. A’ nagyfülű beleordít a puszta-; ba, s elkocog. i Neveti vagy kétezer emberi Rengeteg a fiatal. Fiata-; lók a csikósok, az idegenforgalmi szakemberek, a rended zők, a pincérek, — s a né-; zők jó része. Az öreg puszta —• ügy látszik — olyan nemzedéket ért meg, amelyik szeretni fogja.;! A háromnapos játékok sH kere ezt bizonyítja.'-giizai Lajos ,
