Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-03 / 153. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. július 3, Mi újság az MTE háza táján Líj edző kerestetik Tegnap délelőtt „maratoni” hosszúságú ülést tartott a .Szolnoki MTE intéző bizottsága. A piros-fekete együtt- tesnél megsokasodott tennivalókból következett, hogy a napirendi pontok időtartama jóval meghaladta az intéző bizottsági ülések szokásos idejét. Kereszlül-kasul a szakosztályokon Oláh György, a klub ügy­vezető elnöke elemezte az egyesülés után a szakosztá­lyokban kialakult helyzetet. — A közeli napok, hónapos tennivalójaként jelölte meg az egyes sportágak vezetősé­geinek megerősítését. Szak­osztályvezetők, intézők ke­restetnek; szinte valamennyi hozzáértő, sportszereő MTE- barát tudná hasznosítani szakértelmét az egyesületnél, ha ehhez kedvet érez. Különösen a labdarúgók és a kosárlabdázók zavartalan felkészülésének biztosításáról esett sok szó. Érthető ez, hi­szen a két sportág szerezte eddig a legtöbb örömet a szurkolóknak, és jelenleg is ők állnak a legközelebb ah­hoz, hogy az élvonalban kép­viseljék a piros-fekete színe­ket- E két szakosztály iránti figyelem természetesen nem a többiek rovására történik, hiszen a Vörös Meteorral va- I ó „házasság” után minden szakosztályban ígéretesebb lehetőségek vannak az előre­lépésre, mint korábban. A Vízügy Dózsa SC-hez átke­rült evezősök helyét máris több sportágbeliek is megpá­lyázták: az egyesület elnök­sége most azt tervezi, hogy a csónaktárolóban egy kondi­cionáló termet létesít, melyet egyaránt használhatnak a labdarúgók, a súlyemelők — vagy a kosárlabdázók. Még az intéző bizottság tagjai is nagy érdeklődéssel várták Rákóczi Ferenc lab­darúgó-szakosztályvezető be­számolóját az edzőváltozás­ról, az átigazolások legújabb fejleményeiről. — Először is Thomann Antal felmondási Szeged, 500 n., v.: Ferenczi. Szolnok: Ugrai — Pintér, Zámbó, Cséh, Urbán, Pászt- rai, Hecsei: Edző: Kanizsa Tivadar. Csere: Zámbó he­lyett Kozák. G.: Hecsei, Pásztrai, Urbán, Kozák, Pintér, ill. Vezsenyi, Csi- kász, Borzi, Csapó. Kiállítás: Szolnok 7, Szeged 2. A síppal, dobbal felszerelt nézők karneváli hangulatot teremtettek a szegedi uszo­dában. Tomboló lelkesedés­sel köszöntötték kedvencei­ket, és a mérkőzés végéig egy percre sem lankadva bíztatták őket. A játék alkalmas volt ar­ra, hogy magas hőfokon tartsa a hangulatot. Az első négyed nagy taktikai ütkö­zetet és gól nélküli döntet­lent hozott. Ugrai ember- hátrányban remek védéssel szerezte meg a labdát, és Ferenczi játékvezető is be­mutatkozott: nem adott meg egy négyméterest a Szolnok javára. Ezek után kissé meglepő volt a folytatás. Óriási ira­mú játék közben Vezsenyi emberelőnyből, Csikász nagy kapushibából, Berzi 4 méte­resből lőtt gólt Hecsei gólja ellenében. A közönség eget­verő rivalgással juttatta ki­fejezésre elégedettségét. A szolnoki csapat egy pil­lanatra sem adta fel: fölé­nyes nyugalommal, tervsze­Szolnoki MAy— Székesfehérvári MÄV 1:1 (0:1) SZMÁV: Fehér (Kovács) — Sülé, Kolár, Füle — Csibrán, Pintér B. — Ko­vács S., N. Szabó, Kalmár, Bánfalvi, Kóródi. Edző: Hi­mer István. A szolnoki csa­pat a mérkőzés kétharmad részében döntő fölényben játszott, támadósora azon­ban sorozatos helyzeteit nem tudta kihasználni. A veze­tést a 44. percben a vendé­gek szerezték meg. Szünet után a 60. percben Kovács S. 11-est hibázott, majd Bánfalvi a 70. percben egyenlített. A közepes ira­mú, végig sportszerű küzde­kérelmét vették sorra. Az ed­ző — köztudott — igent mondott a Szombathelyi Ha­ladás felkérésére, és ősztől NB I-ben folytatja szakirá­nyítói tevékenységét. Bár a szerződése csak egy év múl­va járt volna le, az intéző rűen játszotta saját játékát, és a harmadik negyedben idegtépő, izgalmak közepet­te kiegyenlített. Cseh kipon­tozódott, Ugrai kivédte Borzi 4 méteresét. Az utolsó 5 perc méltó befejezése volt a drámai fordulatokban bővelkedő mérkőzésnek. Csapó, távol­ról lőtt — Ugrai közelről nézte. Ismét vezetett a SZEOL, de a lendületbe jött Kanizsa-legénységet most már a ragyogóan védő Esz­tergomi sem tudta megállí­tani. Kozák és Pintér gólja már a győzelmet jelentette. Szikrázóan kemény össze­csapásokkal tarkított, végig sportszerű küzdelem volt. A szolnoki együttes összehan­golt csapatteljesítményével nőtt ellenfele fölé. A most szerzett 2 pontos előny dön­tő lehet a bajnoki címért folyó versenyfutásban. Ez a játékfelfogás, ez a csapat- szellem biztosíték lehet ar­ra. hogy az OB I-ben is sok örömet szereznek szurko­lóiknak. A magas színvonalú, iga­zi rangadón mindkét együt­tes bebizonyította, hogy megérett a felsőbb osztályú bajnokságra. Az egyéni teljesítmények közül kiemelkedett Eszter­gomié és Pintéré. — rai — lemben a vendégcsapat fő­leg védekezésben nyújtott jó teljesítményt. A szolno­kiak meddő játéka csalódást keltett. Kiskunfélegyházi Vasas—Le hel SC 5:1 (4:0) Kiskunfélegyháza: 300 n., v.: Hartmann. Lehel SC: Nagy S-. Benke, Juhász, Vá­gó (Badari), Kaptás, Muha­rt, Ambrus L.,< Orosz, Cza- kó (Ambrus), Török. A tar­talékos Lehel az első fél­időben nem tudott ellenállni a jó játékerőt képviselő ha­zaiaknak. A második fél­időben viszont feljöttek a vendégek és kiegyenlített volt a játék. . bizottság mégis úgy döntött, hogy hozzájárul távozásához, és nem ragaszkodik a három- hónapos felmondási idó ki­töltéséhez sem. Az utód egye­lőre ismeretlen: dr. Czibulka Mihállyal és a Marokkóból nemrég hazatért Orosz Pállal — az egykori Fradi-játékos- sal — folytat tárgyalásokat a szakosztály vezetősége. Meg­oldás a napokban Születik. A játékosok közül néhá- nyan — mint minden átiga­zolásnál — magasabb osz­tályban szeretnék folytatni a labdarúgást, így Kántort a Vasas, Miiét a Rába ETO kereste meg. Az intéző bi­zottság nagyon helyesen dön­tött, amikor úgy határozott, hogy nem járul hozzá a fen­ti játékosok távozásához. El­engedték viszont Hegedűs kapust, aki rapszódikus sze­replésével úgy sem vált a csapat erősségévé. Nyitva van viszont a kapu a Szolnoki MÁV felé, ahová néhány MTE-labdarúgó tart azzal az elhatározással, hogy segítenek kihúzni a kék-fe­hérek szekerét a kátyútból. Soós István, az MTE elnö­ke azzal fejezte be a több mint 4 órás tanácskozást, — hogy az egyesület jottányit sem enged célkitűzéseiből: továbbra is az a szakvezetés feladata, hogy minél több sportágban igyekezzenek az élvonalba jutni csapataikkal. — p. b. — Világbajnokság úszásban Hargitay a világ­ranglista élén Két hónappal a belgrádi Űszó-Világbajnokság előtt — közzétették az idei eredmé­nyek alapján összeállított vi­lágrangsort. A 12 férfi és ugyanennyi női számban az NDK versenyzői állnak a legjobban: összesen 9-benve­zetik a mezőnyt, őket az ame­rikaiak követik nyolc első hellyel, majd az ausztrálon következned hárommal. Ang­liának. az NSZK-nak, Hol­landiának és Magyarország­nak — Hargitay András ré­vén a 400 méteres vegyes­úszásban — 1—1 első hely jut. Horgász verseny Kőtelken A kőtelki Ady Tsz horgász­egyesülete, mely két éve mű­ködik több mint száz taggal, vasárnap délelőttre első al­kalommal versenyt hirdetett. A nagyszámú közönség előtt 40 felnőtt és 17 ifi versenyző áztatta a madzagot abban a mesterséges nyolcholdas ha­lastóban, amit az egyesületi tagok telepítettek be haliva­dékokkal. A halastóban van harcsa, ponty, kárász, keszeg-féle bő­ségesen. de a szerencse most nem nagyon kedvezett, a leg­nagyobb fogás 1.8 Kg-os ponty volt. Természetesen ezenkívül számos apróbb hal került horogra. Akik a leg­több halat fogták, horgászfel­szereléseket kaptak ajándék­ba. A horgászegyesületek me­gyei titkára, Nyírő László szerint a kőtelkiek kezdemé­nyezése mintapéldája a házi versenyek szervezésének. Totó 1. Kecskeméti SC—Doroa 1 3:1 2. KKFSE—Ganz-MAVAG 1 4:1 3. Szegedi Dózsa—Vác X 2'1 4. Kiskunhalas—FÖSPED X 0:0 5. KOMÉP—Gv. Elektr. 2 1:2 6. Máza. Sz.—K. Rákóczi x 3:3 7. DEAC—VBTSK 1 4:0 8. Gyula—MGM 1 2:0 9. EPGÉP—Esztergom 1 1:0 10. Láng—III. kér. 2 0:3 11. KISTEXT—Kecsk. TE 1 1:0 12. DVSC—PVSK x 0:0 13. Szó. MA V—Szív. MÁV X 1:1 +1 14. Kiskun!.—kebel - 1 5:1 Vízügy Dózsa nyerte az OB li es rangadót Szolnok—SZEOL 5:4 (0:0, 1:3, 2:0, 2:1) Totó-kupa A szolnoki sportreptéren el kezdődött az osztrák—magy ar katonaválogatottak ejtő­ernyős viadala. A próbaugr ások után az 1000 méteres egyéni célba ugrás követke­zett. A bal oldali képen az egyik magyar versenyző „k ormányozza” ejtőernyőjét a cél felé. A jobb oldali képen egy jól sikerült célba érést hajt végre az osztrák csa­pat legjobbja. A több napos verseny végeredményét a befejezés után közöljük (Foto: Novák) A MEDOSZ válogatott célja Jobban szerepelni mint tavaly A SZOT nemzetközi ifjú­sági labdarúgótornája min­den évben bőségesen szolgál tanulságokkal, mind a válo­gatottakat felkészítő edzők és szakvezetők, mind pedig a rendező szervek számára. A tavalyi tornán először sze­repeltek a MEDOSZ-fiatalok. A jobbára vidéki — falusi, mezővárosi — kis egyesüle­tekből összeállított együttes az utolsó helyen végzett. A szakma sportvezetői a gyen­ge szereplés okát abban lát­ták, hogy későn fogtak hoz­zá a csapatépítéshez, emiatt kevés idő jutott a játékosok megismerésére, összekovácso­lására. A MEDOSZ válogatottja ott lesz az idei, a IV. nem­zetközi tornán is. és Szolnok megyében játssza majd a csoportmérkőzéseket. — Az idén azt a célt tűz­tük magunk elé, hogy a ta­valyinál jobb csapatot kül­dünk pályára — mondotta érdeklődésünkre Gálig Fe­renc, a MEDOSZ központi sportbizottságának vezetője — Ennek érdekében még a múlt év őszén héttagú lab­darúgó-albizottságot hoztunk létre. Az albizottság tagjai 1973 január végéig minden MEDOSZ-egyesületet meglá­togattak, és feljegyezték azoknak az ifiknek a nevét, akik számításba jöhetnek a tornán, összesen 72 fiatal labdarúgó neve került a szakemberek jegyzetfüzetébe. Ezzel a felkészülés első szakasza lezárult. A második február végén kezdődött. A rendelkezésre álló játékoso­kat Bartos Tibor, a váloga­tott felkészítésével megbízott edző vette át. A nagy számú jelölttel egyrészt bajnoki mérkőzéseken, másrészt a fővárosban és vidéken meg­tartott válogatókon ismerke­dett meg. A válogató mérkőzések be­fejezése után májustól kez­detét vette a felkészülés har­madik szakasza. A keret ré­szére, amely ekkor még 28 tagú volt, májusban és jú­niusban 2—2 közös edzést tartott Budapesten. Az utolsó június 14-én megtartott ed­zés után 22-re csökkent a keret. Azt a 18 játékost, akik az ez évi tornán képviselte­tik majd a MEDOSZ-színe­ket, a napokban jelöli ki az edző. Szép számban vannak köztük olyanok, akik már tavaly átestek a tűzkereszt­ségen. Így például Balogh, Ladányi és Szántai (Bp. ME­DOSZ—ÉRDÉRT). Lőrincz, Máté és Kiss (Gyulai ME­DOSZ), Uudvari és Dobra (Kiskunhalasi MEDOSZ). De tehetségesek az új fiúk is. Különösen sokat vár az edző Szegedi Ervintől, a Szolnok megyei ifjúsági válogatott kapitányától és Kovács And­rástól. a Kiskunlachäzi ME- DOSZ-ÉGSZÖV játékosától. A torna kezdete előtti hé­ten a MEDOSZ-válogatottja Szolnokra utazott egyhetes edzőtáborba. Ez alatt két edzőmérkőzés szerepel a programban. Az egyiket Jászberényben játszották, a másik Mezőtúron lesz. Ai;ra a kérdésre, hogy mit vár csapatától Bartos Tibor, szerényen így válaszolt. — 18-as keretet tizenhá­rom vidéki kis egyesületből állítottuk össze. Szeretnénk jobban szerepelni, mint ta­valy. Visi Ferenc Az asztal mögött egy busafejü pa­sas ült. — Látom, dip­lomája van. Rend­ben. Most pedig halljam a hang­ját! — De miért? — kérdeztem elké­pedve. — Ordítson, ahogy a torkán kifér! Értetlenül húz­tam fel a válta­mat, de a busafe­jü szeme villámo­kat szórt. Félén­ken előrébb lépve, elkiáltottam ma­gam: „A”. — Hangosabban! — AA-áá-á...” — Nos, a hang­ja eléggé jelenték­telen. De most az­tán dühöngjön! — Mit csinál­jak? — kérdeztem megrökönyödve. — Erősebben! — parancsolta a levegőbe döfő kuglifej. — Képtelen va­gyok. — Gyerünk úgy, ahogy tudja — utasított és közel hajolva hozzám, tenyeréből tölcsért csinált a jobb füle mögött. Szememet be­hunyva suttog­tam: — Szemtelen... — Cifrábban! — Faragatlan tuskó! — Még cifráb­ban! — Hm... hát... Alávaló disznó! Gazember!... Fé­reg!... — süvítet­ik Dimov busafejű. — Ná­lunk ilyesmivel semmire sem megy. Maga... ma­ga gyönge vilács- ka' Tudja meg. vállalatunk élére ob>an ember kell, aki a kis ujjara csavarja a munká­sokat, aki tud pa­rancsolni, aki ki­Teszt tem magamon kí­vül. — Kész? —kér­dezte csalódottan a busafejü. — Meg­jegyzem. nem va­gyok elragadtatva a produkciótól. Kérdem én: mit tesz majd, ha az emberek, akikkel bánnia kell, csak úgy egyszerűen el­késnek a munká­ból, vagy koráb­ban mennek ha­za? — Azt mondom nekik: „Nem szé­gyellik magukat?" — Ne-e-e-m! — ordított rám a nyitja a száját, mégpedig úgy, hogy teljesítve le­gyen a terv. Fel- vehetem könyve­lőnek. de főnök­nek semmiképp! Én szó nélkül felálltam, az ajtó felé tartottam, de félúton, — a fel­gyülemlett ideges­ségtől vezéreltet­ve — hirtelen meggondoltam magam. Vissza­fordultam, odaug­rottam az asztal­hoz. ököllel rávág­tam és belelilulva ordítottam. — Miféle vezető kellene neked, mi? Miféle? Te! Te emeletes hülye! Te tökfej! Vitrin­be való barom! Dinnyefej! Már rég a szeméttele­pen lenne a he­lyed! Azt a réz- fánfütyülőjét! Azt hiszed, annyiba hagyom! Nem én, te őshüllő! Te ri- nocérosz! Kinyif­fantalak, te kro­kodil, te víziló és rr.it tudom én még mi!... A busafejű elé­gedetten nevetett. — Hangosabban drága barátom, hangosabban! Teli torokból! — Te tintanya­ló, fafejű mélák, ez neked nem han­gos? Azt hiszed te vagy az isten? Te lakáj! Te kretén! Tökfílkó, vadsza- rr.ár,., és minden! — fejeztem be el- fu.ladva. — FelveszlekI És én szédülten távoztam — a személyzeti osz­tályra —, hogy felvételemet hi­vatalosan elintéz­zem. (Ford.: Baraté Rozália) . .................................. I K i megy, ki marad?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents