Szolnok Megyei Néplap, 1973. július (24. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-03 / 153. szám
1973. július 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tóth György Faragó Lajos Kiss Ferenc Tóth Pálnó Vórös Ferenc Nagy Miklós Pélyi Sándor Tabák Lajos Gábris István A Néplap kerékasztala A munkások közéleti szerepéről A szocializmus tág teret biztosít a közéleti tevékenységre. Az egyén különböző szervezeten keresztül kapcsolódhat be az állami, társadalmi feladatok megoldásába. A legutóbbi vezetőségválasztások alkalmával a tömegszervezetekben és mozgalmakban megnőtt a választott tisztséget viselő munkások aránya és ugyanez mondható el a tanácsokról is. Szerkesztőségünk az érdekeltekkel kerekasztal- beszélgetést kezdeményezett a munkások közéleti szerepéről. Azokkal, akik a pártban, a tömegszervezetekben és a tanácsban választott testület tagjaként dolgoznak. Ankétünkön részt vett: Tóth Pálné, a szolnoki városi pártbizottság tagja, a Vörös Csillag Ruházati Szövetkezet munkása, Vörös Ferenc, a szolnoki pártvégrehajtóbizottság tagja, az ÉPSZER Vállalat munkása, Nagy Miklós, a szolnoki városi pártbizottság tagja, a Víz- és Csatornaművek munkása, Pélyi Sándor, a megyei tanács végrehajtó bizottságának tagja, a .MÁV Járműjavító munkása, Faragó Lajos megyei tanácstag, a jászszentandrási Haladás Tsz tagja, Tóth György, a megyei pártbizottság tagja, a BVM kunszentmártoni gyáregységének munkása, Kiss Ferenc, a megyei párt- bizottság tagja, a Tiszamenti Vegyiművek szb-titkára, Gábris István, a Hazafias Népfront Szolnok városi elnökségének tagja, az állami építőipari vállalat munkása, Tabák Lajos, az SZMT elnöke. Szerkesztőségünket Lazányi Angéla képviselte. ÜJSAGIRÓ: A jelenlevők mindannyian választott közéleti tisztséget viselnek, saját tapasztalataik alapján milyen jelentőséget tulajdonítanak a munkások részvételének a közügyek intézésében? A funkciójukkal járó követelményeknek hogyan tudnak eleget tenni? VÖRÖS F.: Nálunk a munkásosztály van hatalmon, a párt a munkásosztály akaratát érvényesíti és éppen ezért a munkásember nem maradhat közömbös a közügyek iránt. A közéletben én 28 éve veszek részt. Fiatalon, tizenhat éves koromban kezdtem, pedig akkor még nem volt pinceklub, az még nem is lett volna baj, de cipő se volt. Talán azért, mert nagyon fiatalon kerültem a mozgalomba vált életelememmé a társadalmi munka. Meggyőződésből és szívesen csinálom, bár néha el is marasztalnak bennünket, közéleti embereket, de vállalni kell, mert mi, akik munkástársainkat képviseljük, a tulajdonos szemével nézzük a dolgokat. S véleményem szerint nagyon jó, hogy a kétkezi munkások képviselői ott vannak az irányító testületekben, és érezve felelősségüket. jól átgondolva amit mondani akarnak, vesznek részt a kérdések eldöntésében. Persze sokat változtunk az elmúlt évtizedek alatt, politikailag, szakmailag sokat fejlődtünk. NAGY M.: Senki sem született közéleti tisztségviselőnek. Fel kell készíteni a munkásokat erre és ebben a tömegszervezeteknek nagy szerepük van. A munkások egy része a szakszervezetben, a KISZ-ben kezd a közösségért dolgozni, s ahogy segítjük, s ahogy képezzük politikailag őket, ügy tudnak egyre inkább hozzáértően és tudatosan a közfeladatainak elvégzésében részt venni. A követelmények mindig nagyobbak lesznek, ezért a társadalmi funkciót vállaló fizikai munkásoknak képezniük kell magukat, mert másképpen nem tudnak megfelelő partnerei lenni a gazdaságvezetőknek. Az önképzést én nagyon fontosnak tartom, gyarapítani kell a szakmai ismereteinket és a politikai műveltségünket, aki közéleti szereolést vállal. az nem lehet langvos a politikával szembon. ki kell állni és tenni kell érte. TÖTH P.-NÉ: A nők még mindig alacsony számban képviseltetik magukat a választott testületekben. Véleményem szerint még több nőt kellene és lehetne bevonni a közéletbe. Tapasztalatom szerint a politikai oktatásban egyre több nő vesz részt, így alkalmassá is válnak arra. hogy a közösség érdekében tevékenykedjenek. ÜJSAGIRÓ: A közéletben való részvétel politikai műveltséget igényel, a tudatosságot az eddig felszólalók mindannyian hangsúlyozták, mint a választott tisztség alapkövetelményét. Ezzel nagyon egyetértünk. Bár napjainkban hallani olyan véleményeket, hogy a közügyek intézése is egyre több szakértelmet igényel, és egyesek a követelmények közül a szakszerűséget állítják az első helyre. PÉLYI S.: A szakszerűség is fontos, de mindenekelőtt a politikai tisztánlátás, mert a képviseleti szerveknek és a közéleti fórumoknak nem feladatuk a konkrét termelési vagy tudományos kérdések eldöntése. A mostani gyakorlatot tartom jónak, hogy a döntést előkészítők a szakemberek, és ott vannak a megyei tanács különböző bizottságaiban is. A választott szervek tagjai, akik között szép számmal vannak szakemberek, az alaposan előkészített javaslatokról döntenek, és politikai oldalról ítélik meg az előterjesztéseket, hogyan szolgálják azok az előreha- haladást, egybeesnek-e politikai irányvonalunkkal. A politikát és a szakszerűséget véleményem szerint nem lehet. nem helyes szembe állítani. Viszont a választott tisztségbe került munkásokat nem szabad magukra hagyni, segíteni kell őket abban, hogy tájékozottak legyenek, mert minden területen, minden témában nem rendelkeznek elég ismerettel. A tanácstagok pedig arra vigyázzanak, hogy ne szakadjanak el választóiktól, élő legyen velük a kapcsolatuk, mert ez nélkülözhetetlen a tanácstagi megbízatás jó teljesítéséhez. TABAK L.i A munkások cselekvőén vesznek részt a közéletben, közömbösség csak ott található, ahol nem veszik komolyan észrevételeiket, javaslataikat, vagy ha bürokratikusán kezelik doleaikat. A tájékozódás és a tájékozottság valóban fontos egy közéleti ember számára. mert csak így kénes eligazodni az országos, és a helvi politikában. A legutóbbi tanácsválasztások Ideién a párt. a szakszerve- _ zetek és a népfront nagy körültekintéssel tett javaslatot a tanácstagjelöltekre, a köztiszteletben álló, jó munkásokat ajánlották tanácstagnak. Tapasztalataim szerint a választott szervekben, mindenütt komolyan veszik a testületek munkástagjainak észrevételeit, javaslatait. GÁBRIS I.: Fontosnak tartom én is, hogy mindenütt vegyék komolyan azt, amit a munkások mondanak. Oda kell figyelni azoknak a szavára, akik egyetértenek szocialista célkitűzéseinkkel, tesznek is azért a társadalmi rendért, és élve demokratikus jogaikkal véleményt nyilvánítanak a közélet fórumain. A népfront Szolnok városi elnökségének vagyok tagja, munkahelyemen képviselem az elnökség döntéseit, elgondolásait, viszont a népfront választott testületében a munkások nevében szólok hozzá egy-egy kérdéshez. ÜJSÄG1RÖ: Erre példa is van, mert éppen Gábris elv- társ javasolta a megyei állami építőipari vállalat szocialista brigádvezetőinek tanácskozásán, hogy a 900 éves Szolnokért ellenszolgáltatás nélkül teljesítsenek 8 órát_ a brigádok tagjai, hogy határidő előtt elkészüljenek a gyermekintézmények. A népfront és a tanács vb együttes ülésén, amikor az 1973—77. évre szóló ciklusprogram került napirendre, Gábris István helyeselte, hogy a megyeszékhelyen készülő lakóépületek arányát a tanács a házgyári technológiával létesítettek javára akarja növelni, és sürgette, hogy ezt az elgondolást egyeztessék a vállalat vezetőivel. (De visz- szaadorrt a szót, elnézést a közbeszólásért.) GÁBRIS I.t A munkahelyemen is — ahol festő-má- zoló vagyok — és a közéletben is igyekszem helytállni. A példamutatás fontos, bármiről is legyen szó, ha például társadalmi munkaakció van, és erre mozgósítani kell az embereket, akkor én nem azt mondom, hogy fogjátok meg és csináljátok, hanem azt, hogy fogjuk meg emberek és csináljuk, és sikerül is, amit akarunk. Helytállni nem könnyű, és még képezni is kell magunkat, de vállaljuk. Bár én őszintén megmondom, nem szégyellem, hogy csak nyolc általánost végeztem, és csak szakmát tanultam, hiszen nem a diplomások országa Magyarország. És még annyit szeretnék mondani, hogy akik a közéleti tisztségre alkalmatlanok, vagy csak névlegesen töltik be tisztségüket. helyükbe olyanokat kell léptetni, akik aktívak és ellátják feladatukat. 'ÜJSAGÍRÖ: A tanulás, a munka, a magánélet és közélet hogyan egyeztethető ösz- sze, mert Gábris elvtárs erre is utalt már hozzászólásában? TÖTH Gy.: Vitatkozni szeretnék azzal a felfogással, amelyet Gábris elvtárs képvisel. hogy aki társadalmi tisztségében nem aktív, azonnal le kell váltani. Azzal értek egyet, hogy senki sem született politikusnak, vb- tagnak, pártbizottsága tagnak. Segíteni kell, és különösen a munkásokat, hogy betölthessék tisztségüket, de még abban is, hogy feltalálják magukat abban a testületben, ahová becseppentek. Magamról tudom, nagyon nehéz ismeretlenül kezdeni. Három éve vagyok a megyei pártbizottság tagja, alig ismerek ott valakit, pedig ahogy tapasztalom, sokan ismerik egymást az elvtársak közül. Nagyon „fáztam” az ülések közötti szünetektől, meg attól, ne érkezzünk korán, mert én nemigen tudok kihez szólni, a kunszentmártoniakon kívül. Bizony meggondolja az ember kétszer is, hogy felszólaljon egy-egy kérdés vitájában, pedig néha lenne mondanivalóm. örülök, hogy szóba került a közélet és a munka, a szabad idő. Munkánkat az üzemben el kell végezni, én azt tartom, hogy ne bízzanak meg egy embert öt-hat funkcióval, csak annyi tisztsége legyen, amit el is tud látni. A nagy leterheltség mellett a tanulás nehezen megy. Idő kell a pihenésre, a családra, a szórakozásra is. FARAGÓ L.: Amikor először megyei tanácstag lettem kisebbségi érzékem nekem is volt, le kell gyűrni. És éreztem azt is, hogy én- tőlem nem várnak annyit, mint egy szakembertől, vagy egy tapasztalt politikustól. De most már sok mindent megtanultam, és áttekintéssel is rendelkezem a megyéről. Megbízatásokat is teljesítettem már, például a járási tanácstagi csoport nevében felszólaltam a megyei tanács ülésén egy témában. Munkámban fontosnak tartom az információ továbbvitelét, közvetíteni lentről felfelé és fentről lefelé, s ehhez is — egyetértek azokkal, akik hangoztatták — a politikai műveltség elengedhetetlen. A politikailag művelt ember mozgásba tudja hozni társait, cselekvésre ösztönzi őket. és formálja gondolatvilágukat. S ezért kell tanulnunk, még ha lemondással is jár. VÖRÖS F.: Igen, lemondással jár a közélet, a tanulás. Nincs nagyszerűbb mégsem annál, hogy meggyőződésünk szerint cselekszünk, és ezért többet is ‘vállalunk. De ez csak úgy lehetséges, ha megértő a család. Vacsora után sokszor nem azt beszéljük meg. hogy ruha, cipő ‘kell a gyereknek, hanem előveszem a vb-ülés anyagát, és elolvasom őket, felkészülök a vitára. A döntésekben és a végrehajtásban is csak úgy lehet nyugodt lelkiismerettel részt venni, ha felelősséggel és meggyőződéssel mondok igent valamire. De ha kimondtuk az igazat, azt vállalni kell mindenütt. Példával is szolgálhatok erre. Közérdek, hogy az iskolák a szeptemberi tanévnyitóra elkészüljenek, rendben legyenek. Az építőipar kommunistáitól ezt jogosan el is várják. Az asztalos üzemnek viszont nem mindegy, hány ablakot készít, és ha az építésvezetőségek iskolát építenek, akkor arra kevesebb ablak kell. mint egy többemeletes lakóépületre. A mi kis csoportunk érdeke, a vállalat érdeke, tehát szembe kerül a társadalom érdekével, ahol_ éij ebben véleményt mondok az utóbbit képviselem, mert erre kötelez a párt határozata. A párt választott testületének tagjai különösen fókuszban vannak, véleményére adnak, sőt meg is kérdezik, erről vagy arról mit tart, mi a helyes álláspont. ÜJSAGIRÓ: A jelenlévőknek is hasonló a tapasztalata? Munkahelyükön, környezetükben van-e rangja annak, hogy választott tisztség- viselők? KISS F.: Azzal, hogy a munkások ott vannak az irányító testületekben, a közéletben, részt vesznek a politika alakításában, de közreműködnek a határozatok végrehajtásában is. A párt Központi Bizottságának novemberi határozatát éppen az üzemek munkásai fogadták kedvezően, mert olyan határozatok születtek. melyekben a munkásság ráismert saját véleményére, saját problémáira. Ebben a határozatban is kifejezésre jutott, hogy a párté, a munkásosztályé a vezető szerep, mert nagyon fontos, társadalmunk egészét érintő kérdésekben döntött a Központi Bizottság. S e határozat szellemében kell dolgoznunk, nekünk párttagoknak, bárhol is viseljünk tisztséget. A' megbecsülés kijár a választott tisztséggel, ha sokszor nincs is arányban a végzett munkával. Aki bizalmat élvez és példamutató, akinél a tettek és a szavak egybeesnek, legyen az bármilyen funkcióban, legyen tanácstag vagy műhelybizottsági titkár, a környezetében tisztelik, becsülik. NAGY M.: Tizenkét éve vagyok pértaJapszerve- ti titkár. Sokan ismernek. De amikor gumi csizmában járjuk az utcát, utat bontunk, vízvezetéket javítunk társaimmal, akadnak, akik nem akarnak meglátni. Ez azért van. mert véleményem szerint még mindig nem tudtunk elég tekintélyt szerezni a fizikai munkának, ezen változtatni kellene. GÁBRIS I.: Bizalommal vannak hozzám az emberek, elmondják véleményüket, javasolnak is, mit hogyan tegyünk, ebből gondolom, van rangja a választott tisztség- viselőnek. KISS F.: Rang és felelősség együtt jár. A vegyiművekben bérfejlesztéskor a szak- szervezeti tanács úgy határozott, hogy béremelésben nem részesülhet az a dolgozó, akinek igazolatlan hiányzása vagy jogerős fegyelmi határozata van. A jól dolgozó többség érdekeit képviseltük, mert a dolgozók 10 százalékát se éri el azok száma, akik nem kaptak bért. A szakszervezeti tanács egyikmásik tagja felvetette; hogy vajon igazságosak vagyunk-e? Vállaltuk ezt a népszerűtlen döntést, mert tudtuk, a többség velünk ért egyet. Azóta meggondolják az emberek, hogy miért maradnak otthon, nem legyintenek köny- nyen a „H” betűre, ami nálunk a nyilvántartásban igazolatlan hiányzást mutat. Ha elvállalunk egy funkciót, és ha igyekszünk megszerezni hozzá az ismereteket, a politikait, a szakmait, akkor meglesz a rangja közéleti tisztségünknek, de azt nekünk kell munkánkkal kivívni. ÜJSAgíRÓ: Hogyan lehetne növelni a munkások közéleti aktivitását, mert bár lehetőségek vannak, de sokan még nem élnek ezekkel? NAGY M.: A politikai képzést említem ismét, mert aki tisztában van a politikával, az élni tud azokkal a demokratikus lehetőségekkel, amelyeket a közélet fórumai biztosítanak számára. A munkahelyek fórumait is beleértem ezekbe. Az emberek szívesebben beszélnek a saját környezetükben, mint a nagy nyilvánosság előtt. TABÄK L.: Értékeltük a szakszervezeti tömegpolitikai oktatást, melyen időszerű kérdésekről van szó. A fizikai munkások szép számban részt vesznek az oktatásban, ez is mutatja a közéleti témák iránti érdeklődésüket. Csaknem ezer csoportban mintegy húszezren tanultak, örvendetes, hogv közülük tizennégyezer a fizikai dolgozó. TÓTH Gy.: Szerintem kevés a passzív ember, kisebb fórumokon kell megbeszélni dolgainkat, mert ott bátrabban, jobban megnyilatkoznak az emberek. S újra megemlítem, a társadalmi munkát meg kell osztani, olyanokat is megbízni vele. akik eddig még nem tevékenykedtek, ily módon is fel lehet ébreszteni a köznevekben való részvétel igényét. VÖRÖS F.: Többször hallottam, hogy egy-egy embernek sok a funkciója, én például voltam pártvezetőségi tag, pártbizottsági tag. Vállalatunknál megválasztották a csúcsvezetőséget, annak is tagja lettem és nem régen beválasztottak a városi pártvégrehajtóbizottságba. Mindegyiknek szeretnék megfelelni. Elvégeztem a marxista—leninista esti egyetemet, és most szakosítóra jelentkeztem. De nem szeretném kihagyni még egy fontos megbízatásomat, a Lenin nevet viselő szocialista brigád vezetője is én vagyok. Mi, akik a szabad időnkből is a (közre áldozunk, bizonyára nem tudunk gyorsan Wartburgot venni. Félreértés ne essék, nem vagyok gépkocsi ellenes, hiszen amit csinálok, meggyőződésből és önként vállaltam. De így vannak ezzel sokan mások is. KISS F.: Magam azt tar-' tóm, a munkát jobb. ha megosszuk. A közösség ügyéért tevékenykedők körét szélesítsük ki bátran. Az egyik műhelybizottságunk héttagú, de igazán csak három ember dolgozott, rájuk sok munka jutott, de a legtöbb a titkárra. ö eleget is akart tenni lelkiismeretesen e megbízatásának, de az lett a vége,' hogy idegileg összeroppant. Erre nincs semmi szükség. Nagy tartalék a fiatalok serege. Igaz, vitatkozunk azon, hogyan neveljük őket a közéletre. Nem elég csak megbízni őket, ha mellettük vagyunk és tanácsokat kapnak tőlünk munkájukhoz. úgy jól be is töltik társadalmi tisztségüket. ÜJSAGIRÓ: Az elhangzottakból egyértelműen kitűnik, hogy kerekasztal-beszélgeté- sünkön olyan témát választottunk, amely aktuális és további véleménycserére ösztönözhet. Ez alkalommal munkásszemmel vizsgáltuk a közéletben való részvételt és azt sem minden vonatkozásban. Elsősorban a már választott tisztségviselők fejtették ki véleményüket a közélet gyakorlása közben szerzett tapasztalataikról. Rendszerünkben a párt és a tömegek közvetlen tapasztalatai emberek sokaságát tanította meg társadalmi méretekben gondolkodni és közügyekben cselekedni. Céljaink a növekvő társadalmi aktivitást, a munkások politikai aktivitását nem nélkülözhetik, ezzel mindannyian egyetértettünk. Ankétünk résztvevői saját példáikkal és a környezetükből hozott tapasztalataikkal. amelyek tanulságokat sűrítenek mintegy bizonyították ezt. Köszönjük részvételüket á, beszélgetésen. li i
