Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-09 / 133. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. június 9. Amerika útjain 3. Családi farm Bárhol a világon érdekes elbeszélgetni a földművesekkel. Amerikában azonban ez nem olyan egyszerű. A farmer szögesdróttal zárja el földjét. Ez az állatok számára áthághatatlan akadály, az emberek számára pedig jelzés, hogy itt kezdődik a magánbirtok... Wisconsin államban negyven kilométernyire Madison várostól mégis rászántuk magunkat, hogy megsértjük a szent határt. Nadrágunk épségét veszélyeztetve átmásztunk a szöges dróton. Behatolásunkat nyomban észrevették. Egy asszony jött a kerítéshez — kissé tétova udvariassággal és kérdőn felhúzta szemöldökét. Fiai testőrökként kísérték. Köszöntünk és bemutatkoztunk. Az amerikaiak arcára kíváncsisággal vegyes aggodalom ült ki, amikor közültük, beszélgetni szeretnénk velük. — Warren! — kiáltott az asszony és kezével intett. A kiáltásra vetőgép-vontató traktor állt meg a barázdában. Warren odajött hozzánk. Tenyerét nadrágjába törölte. Szalmakalapot viselt, markáns arca csupa por. Hatalmas termetű, erős kezű, szőke hajú férfi. Kissé meg volt illetődve. — Kérem, üljenek le. így ismerkedtünk meg Warren Miller farmer családjával. Az asszony, Jois, szintén farmercsaládból származik. Negyven körüliek mind a ketten. Fiai, a tizenöt éves Joe a kilencedik osztályba jár, Jimmy pedig tíz esztendős. Mille- réknek napszálltáig nagy- mennyiségű kukoricát kell elvetniük. Tizenhárom éves lányuk, Margaret közben ebédet főz, A farmerház a Minden nap egyforma — Nehéz 7 ' — Nehéz. Évek óta azt se tudjuk, mi a mozi. Nem emlékszem, hogy mikor voltunk utoljára vendégségben. Legföljebb televíziót nézünk esténként. Munka és munka... Életünk minden napja egyforma: ötkor kelünk és csak éjfélkor kerülünk ágyba. Millerek a tojáson kívül mindent vásárolnak: kenyeret, tejet, zöldséget, húst, gyümölcsöt („birkát vágni, vagy paradicsomot termeszteni ... — erre nem jut erőnk”). A Miller-féle farm közepesnek számít. A termékekből befolyó jövedelem évi 10 ezer dollár. — Vannak-e gazdag farmok a környéken? — Hogyne. És ezek most még gazdagabbak lesznek. Ha viszont a jövedelem a mienkénél alacsonyabb, akkor a birtoknak vége. Sok földet eladtak már errefelé. Mi még tartjuk magunkat. Az amerikaiak természetüknél fogva nem szeretnek panaszkodni. Akár milyen rosszul megy nekik, azt mondják: nem baj, megélünk valahogy. Nem lett volna helyénvaló, ha arról faggatjuk Milleréket, ami nyilvánvalóan aggasztja a munkaszerető földművest. A csendet Jois szakítja meg. Elmondja, hogy Madisonba készül és a házaknál tojást ad el. Ezután megint szünet következik. Tudták Millerek, és tudtuk mi is, hogy amerikai viszonyok között a farm helyzetén tojás-eladással javítani — már a végső kétségbesés jele. A mezőgazdaság rendkívül produktív dombon áll. Mikor az ebéd elkészül, Margaret megkon- dítja a ház falán függő gongot. A Miller család négy tagja ekkor beül a dzsippbe és egy pillantást vetve a közeli réten legelésző tehenekre, ebédelni indul. Ebéd után mind a négyen sötétedésig folytatják a munkát. Így megy ez mindig, nemcsak a vetés idején. Ugyanígy dolgozott ezen a földön Warren nagyapja és apja is. Ugyanígy tanítja most az apa munkára a fiait. Az iskolából autóbusz szállítja a gyerekeket a farmokra. Hazaérkezésük után két órát tanulnak, majd munkához látnak. A munkából ugyanis mindenkinek kijut. Jim- mynek például öt éves korától az volt a feladata, hogy a baromfira ügyeljen. Most, miután már tíz éves, traktort is vezethet. Az idősebb fiú, Joe, minden olyan munkát elvégez, amit az apja. Millereknek háromszáz acre (kb. 120 hektár) földjük van. A traktor hatezer dollárba került. Van harminc tehenük és ötven ju- huk. A szomszéd farmerektől eltérően Millerek húsra nevelik a teheneket. (A gazdának ugyanis gyermekkorában megsérült a keze és így nem tud fejni.) A birtokon annyi szénát, silót, zabot és cukorrépát termesztenek, amennyi a jószágnak kell. — Nos, ilyen a mi családi farmunk. Ezekről a farmokról mostanában sokat írnak, sokat foglalkozik velük a televízió is. Jois Szüret egy narancsültetvényen Amerika mezőgazdasága rendkívül produktív, aminek számos oka van. Ilyen például az ésszerű és igen fejlett gépesítés (90%). Egy farmerra átlag több gépi „lóerő” jut, mint egy ipari munkásra. Döntő és igen magasszintű a villamosítás (98%). Magas színvonalú a kemizálás (40 millió tonna műtrágya évente; ez legalább 3 dollár jövedelmet biztosít minden, műtrágya vásárlásra fordított dollár után); a szakosítás (azonos közben csokrot kötött mezei virágból. — Ezt maguknak ajándékoznám, a mi földünkről... kultúrát termeszt például nemcsak egy-egy gazdaság, hanem egy egész körzet, sőt egy egész állam: — „kertállam”, „burgonyaállam” „kukoricaállam”, „búzaövezet”. Gondos szelektálás (a legkedvezőbb növény- és állatfajták kiválogatása és tenyésztése). Nem szabad megfeledkeznünk az Egyesült Államok igen kedvező klímaövezetéről sem. (A termőföldek Kijev magasságától Délre terülnek el.) Figyelembe kell yenni a helyenként ugyan rablógazdálkodássá fajuló, de többnyire kiszámított és átgondolt gazdálkodást, és a „látástól vaku- lásig” végzett munkát. Mindez lehetővé teszi Amerika számára, hogy ne csak a belső szükségletet biztosítsa, hanem felesleget is termeljen a mezőgazdasági termékekből. Volt idő, amikor a termésfelesleg zavarólag hatott, mert árcsökkentéssel fenyegetett. A fölösleges búzát ilyenkor elégették vagy a tengerbe szórták. A harmincas években az állam jövedelemkiegészítést ajánlott fel a farmereknek, ha birtokuk egy részét parlagon hagyják. Most viszont a fogyasztás jelentős növekedésével valamint a külföldi kereslet emelkedése folytán a földek intenzív kihasználására ösztönzik a farmereket Az új módon folyó termelés óriási műszaki és technológiai beruházásokat, a korábbinál körülbelül 7— 10-szer többet igényel. Annak a farmernek, aki korszerűen akar gazdálkodni, minimum 20 ezer, maximum 1 millió dollárt kell tartalékolnia beruházási költségekre. Statisztikai adatok szerint az Egyesült Államokban hozzávetőlegesen három millió farm-gazdaság van. Egyharmad részük évente 2.500 dollárnál kevesebbet jövedelmez. A következő harmada körülbelül annyit, mint a Millereké: évi tíz ezer dollárt. Milyen jövő vár tehát rájuk e versengésben? A farmerek jövője Az elnyomorodott farmerek száz és százezrei adják el évente földjeiket és tömegesen a városokba költöznek. Kiszámították, hogy 1980-ra a farm-gazdaságok száma tizedére csökken. Azt is jósolják, hogy az úgynevezett családi farmok földjeit, ahol gyakran nemzedékekért. át dolgoznak a millerek, smithek, brownok és johnsonok, túlnyomórészt a szerencsésebb — és gazdagabb! — szomszéd vásárolja majd fel. Az utóbbi években az agro-businessel az Egyesült Államokban olyan cégek és társaságok is foglalkoznak, amelyeknek ( semmi közük a földhöz, de van pénzük a „mezőgazda- sági futószalagra”. Vajon ismerőseink, Millerek tojásértékesítő körútjai felvehetik-e a versenyt ezzel a gépezettel? (Folytatjuk) V. Peszkov B, S trelnyikov Könyvjelző Időrendben Örkény István „Időrendben” címmel összegyűjtött munkáinak már a negyedik kötete látott az idei könyvhéten napvilágot. Negyedik kötet és egyben negyedik nagy műfajcsoport. „Arcképek, korképek” — jelzi a cím, maga az író pedig így kommentálja kötetét: „A szépirodalom — mely már régen nem szép — hiányzik e kötetből!. Arcképek, korrajzok, szociográfiák gyűjteménye ez, olyan írásoké, melyek mindig azon melegében íródtak, jelen időben...” A két legöregebb írás a Lágerek népe és az Amíg ide jutottunk. Mindkettő 1946-os keltezésű, és mint az elsőnek címe is jelzi, hadifogolyként írta Örkény. A tardi helyzet 1947-ben, talán egyike a hazatérés első riportjainak. Szabó Zoltán „Tardi helyzet” című híressé vált könyve ösztönzi a látogatásra, s most a megváltozott élet első jeleit rögzíti megkapó őszinteséggel. Igen, a kötet egyik legfőbb erénye az őszinteség. „Ha csak egy szemernyi írói hiúság lakozna bennem, jó- néhány itt közölt írásomat a fiókban felejtettem volna” — idézzük megint az írót. „Ma már talán csak az én riportjaimban hívják SztáMnvárost Sztálinvá- rosnak” — utal az 1951 és 1953 között íródott Sztalin- városi képeskönyv darabjaira. A „Lila tinta-ügy” egy elbeszélés keltette viharokat közöl, és persze magát a novellát. Apró riportok — üvegfúvókról, árvízről — íróportrék — Nagy Lajosról, Radnóti Miklósról, Déry Tiborról — zárják a tartalmas kötetet. —9Z —Ő JÜLIUS 3»! Anyanyelvi konferencia Az anyanyelvi konferencia védnöksége és a magyar nyelv baráti kör% előkészítő bizottsága úgy határozott, hogy az idén összehívja a második anyanyelvi konferenciát. Az esemény színhelye Szombathely lesz, a tanácskozás hatnapos programja július 30-én kezdődik. FEJÉR MEGYE Törökkori múzeum t Törökkori múzeum lesz Fejér megye érdekes műemléke, a szabadbattyáni középkori torony. Pontos eredetét nem tudják megállapítani a régészek, de annyi bizonyos, hogy a XV. században, vagy annál korábban épült. Eredetileg lakótorony volt, a törökkorban megerősítették, palánk-fallal vették körül, és Székesfehérvár elő- erődjeként a Sárrétet védelmezte. Az érdekes műemlék helyreállítását az Országos Műemléki felügyelőség kezdte meg. A torony három szintjén törökkori múzeumot rendeznek be, ahol majd a megye törokkorabeli emlékeit őrzik. Drágul a benzin A Német Szövetségi Köztársaságban a kőolajra kivetett adó tervezett emelésén túlmenően is drágább lesz a benzin. Klaus Marquardt, a bochumi Arai Ag elnöke bejelentette.' hogy vállalata július 1-től kezdődően literenként egy pfenniggel emeli a normálbenzin árát. Szinte bizonyosra vehető, hogy a többi olaj- társaság is hasonló eljárást alkalmaz. Az ásványolajra kivetett adó literenként 5,6 Pfenniges növelését is a fogyasztókra hárítják át. Űj alumíniumlermékek A slatinai alumíniumgyár Romániában elsőként vezette be az öntött alumíniumszalagok gyártását. Az öntött alumíniumszalagokat elsősorban az öntözőművekben és az üvegházakban használt csövek elkészítésére hasznosítják. A slatinai gyár idén mintegy 10 000 tonna alumíniumszalag gyártását tervezi. A gyár egyébként sokfajta alumíniumterméket állít elő. Nemrégiben kezdődött el a különféle — szilíciumos krómos, mangán és titán — alumíniumötvözetek gyártása is, amely ötvözeteket a gépipari üzemek alkatrészkészítésre használnak. Olajtároló a tengerben Norvégia partjainál, az Ekofisk olajmezőn rövidesen átadják rendeltetésének azt a hatalmas építményt, amelyet 160 ezer köbméter kőolaj befogadására készítenek. Egy óriási méretű, tengerfenéken álló. hullámtörő fallal körülvett olajtárolóról van szó, amelyben kilenc vasbetontartály tölthető fel a tengerfenéki fúrásokból nyert kőolajjal. Az Ekofisk olajmező környékén a tenger 70 méter mély, a tartályok fala 20 méterrel nyúlik majd a tenger színe fölé. A hullámtörő fal valamivel alacsonyabb lesz, 12 méterre emelkedik ki a tengerből. A hullámverés lecsillapítására 80—130 centiméter átmérőjű áteresztő lyukakat képeztek ki a 135 —183 centiméter vastag hullámtörő falban. A nagy tartályhajók az óriási olajtároló mellé állva, a nyílt tengeren vehetik majd fel az értékes rakományt, de csővezeték is összeköti majd az. ekofiski olajtárolót a parti részekkel. Japán távlati piac az USA-nak Az amerikai földművelés- ügyi minisztérium illetékesei szerint Japán 1975-g, vagy esetleg még korábban évi 2 milliárd dollár értékben fog mezőgazdasági termékeket vásárolni az USA-tól. Tavaly Japán jóval több ipari terméket adott el az USA-nak, mint amennyit vásárolt tőle. Ez 4,1 milliárd dolláros deficitet idézett elő az USA kereskedelmi mérlegében. A Japánba iráríyuló amerikai mezőgazdasági termékexport tavaly — a szállítások volumenének sorrendjében — a következő tételeket tartalmazta: szójabab, kukorica, búza, cirok, nyers- gyapot. nyersmarhabör, nyersdohány, disznóhús, faggyú, grape fruit, citrom, lucerna, mandula. Annak ellenére, hogy Nvugat-Európa. illetve az Európai Gazdasági Közösség országai együttvéve továbbra is az amerikai mezőgazdasági termékek legtöbb vásárlói maradnak, Japán stabilan a legjelentősebb egyedi piaca az amerikai mezőgazdasági termékeknek. Töltik a „lodzi Balatont” Lengyelországban befejezték a Pilici folyót Sulejo- wonál elzáró gát építését, s megkezdődött a 18 kilométer hosszú, 1,5 kilométer széles mesterséges tó feltöltése. Az új mesterséges tavat a lengyel sajtó „lodzi Bala- ton”-nak nevezi. Létrehozása rendkívül nagy jelentőségű a háromnegyedmillió lakosú Lódz vízellátásának megjavítása szempontjából. Partján üdülőket építenek. A lengyel újságok szerint a sulejowoi mesterséges tó alakja rendkívül hasonló a Balatonéhoz. Innen kapta elnevezését is. Tokióban nem olcsó a fürdés Tokióban június elsejével tizennégy százalékkal emelték a közfürdők belépő jegyeinek árát. Az áremelés érzékenyen érinti . a Japán főváros lakosságát, amelynek nagy része kénytelen igénybe venni Tokió mintegy négyezer közfürdőjét, mert a lakások többségében nincs fürdőszoba. Az áremelés ellenére a tokiói városi tanács az idén egymilliárd hatszáz millió jen támogatásban kénytelen részesíteni a fürdők tulajdonosait, akik állandó deficittel küszködnek a fűtési és a vízszolgál-', tatást árak emelkedésen miatt.’ " i-_ )
