Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-06 / 130. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. június 6. HŐSÖK KORMÁNYA Ma négy éve alakult meg Dél-Vietnam Ideiglenes Forradalmi Kormánya. Mindössze négy esztendeje — alig‘akarja elhinni az ember. Annyi nagv tett, egész világot befolyásoló és alakító cselekvés sűrűsödött össze e rövid időszakban, amennyit más népek, kormányok csak századok történetében mond" hatnak a magukénak. Amikor 1969 nyarán, valahol a harcoló dzsungelben létrejött a nemzeti felszabadító harcnak és az ebből kinőtt helyi hatalmi szerveknek ez a központja, az amerikai adminisztráció nem tulajdonított neki nagy fontosságot. Washington, Nixón ekkor még úgy hitte, hogy a népi hatalmat, s kormányát is — ugyanúgy „szétbombázhatja”, mint ahogy Dél-Vietnam földjét Az idén februárban aztán az amerikai külügyminiszternek oda kellett tennie aláírását a DIFK külügyminiszterének. a legendás Binh asz- szonynak kézjegye mellé a párizsi megállapodáson. Ez a tény, majd a DIFK-képviselőjének részvétele a. párizsi tizenháromhatalmi Vietnam- konferencián olyan nemzetközi rangot és elismerést adott Dél-Vietnam Ideiglenes Forradalmi Kormányának. — amilven csak a hősies, önfeláldozó küzdelem adhat A párizsi megállapodás óta eltelt idő újra csak a diplomáciai, politikai harc és — Saigon, valamint amerikai támogatóinak akciói miatt — a katonai védekezés- szakasza volt a DIFK számára. A fő kérdésben, Dél-Vietnam politikai jövőjének rendezésében nagyon kevés, szinte le sem mérhető az előrehaladás asaigoni kormánv és a DIFK között folyó tárgyalásokon; Pedig több mint egy hónappal ezelőtt, április 23-án a DIFK küldöttsége Párizsban a kibontakozás reális hatpontos javaslatát terjesztette saigoni partnere elé. E platform előirányozza az ellenségeskedések azonnali megszüntetését, a két szembenálló fél által birtokolt területek határainak kijelölését. Javasolta, hogy kölcsönösen bocsássák szabadon a fogva tartott polgári személyeket; biztosítsák egész Dél- Vietnamban a polgári szabadságjogokat. beleértve a szabad költözködést; hozzák végre létre a két télből, valamint a semlegesekből a nemzeti együttműködés és megbékélés tanácsát, vagyis azt a szervet, amely lépés lehetne Dél-Vietnam egységes állami végrehajtó szervének kialakítása felé. A DIFK javasolja-a nemzetgyűlési választások kiírását, és a két fél fegyveres erőinek ügyét is rendezni kívánja. Saigon ellenáll mindezeknek a törekvéseknek, s továbbra is kétségbeesett próbálkozásokat tesz, hogy csökkentse a DIFK területi befolyását. De ezek az erőfeszítések meghiúsulnák a népi ha- talomon, nyugodt, reális politikáján. a szabad területeken élő milliók alkotó munkáján és kemény helytállásán. Negyedik születésnapján a magyar nép — tisztelettel és igaz barátsággal köszönti a testvéri DIFK-et, újra testvéri szolidaritásáról biztosítva Dél-Vietnam harcoló és alkotó népét, és kívánjuk, hogy a DIFK következő, ötödik születésnapját már a teljes béke körülményei között ünnepelhesse. n. j. A gazdasági reform új szakasza a Szovjetunióban írta; Alexandr Birman professzor, a közgazdaságtudományok doktora Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának — „Az iparigazgatás további tökéletesítését célzó egyes intézkedésekről” a közelmúltban közzétett határozata szemlé- tetően bizonyítja, hogy a tudományos-technikai forradalom eredményeit mennyire lehet és szükséges szervesen összekapcsolni a szocialista gazdasági rendszer előnyeivel. Mi a határozat elvi jelentősége? A gazdasági reform hét esztendeje a Szovjetunióban igazolta az ország gazdaság- irányításának megjavítására kitűzött irányvonal helyességét és hatékonyságát. További lépéseket kellett azonban tenni a roppant nagy népgazdasági tartalékok teljesebb felhaszálására. Az úi irányítási módszereket csupán vállalati szinten alkalmazták. Százszámra alakultak ipari egyesülések, ahol a vezető vállalat köré számos leányvállalat csoportosult. — Ezek, mint a gyakorlat bebizonyította, sokkal hatékonyabban működtek, de a probléma még nem oldódott meg véglegesen. Az ipar vezető láncszeme és főigazgatóságai a régi módón dolgoztak; A határozatban megjelölt intézkedések a szovjet iparban megszervezik az irányítás második szintjét, A fő- igazgatóságok helyett összö- vetségi és köztársasági ipari egyesüléseket alakítanak. — Ezek fogják irányítani a megfelelő alágazat vállalatainak tevékenységét és az adott ágazathoz tartozó termelési egyesüléseket (kombinátokat). Így tehát az iparirányítás rendszere két vagy háromszakaszos lesz. A kétszakaszos rendszer; minisztérium — kombinát (vállalat). A háromszakaszos rendszer: minisztérium — összszö- vetségi (köztársasági) ipari egyesülés — kombinát (vállalat). A dolgok leegyszerűsített. felületes megközelítése esetén felvetődhet a kérdés: vajon nem csupán a címtábla kicseréléséről van szó? Semmi esetre sem. A vezető szervek közelebb kerülnek a termeléshez, pontosabban elhatárolódnak a jogok és a kötelességek a különböző gazdasági szintek között, operatívabbá és rugalmasabbá válik az igazgatási apparátus munkája. A Szovjetunió műszeripari minisztériumának tapasztalatai bizonyítékul szolgálhatnak erre. A mű<7epg?áríé ágazatban a háromszakaszos irányítási rendszert 1970-tól kezdve vezették be. Ott már funkcionálnak az összövetsé- gi ipari egyesülések. Minden ilyen egyesüléshez meghatározott alágazat (óraipar, ék- szseripar, analitikai műszeripar, stb.) vállalatai tartoznak. Az egyesülés élén a vezető és az igazgatók tanácsa áll, amelynek a leányvállalatok vezetőin kívül a szak- szervezeti szerv elnöke is a tagja. Az igazgatói tanács negyedévenként az egyik olyan városban ül össze, ahol „saját” vállalat működik, meghallgatja az elvégzett munkáról szóló .jelentést és megjelöli a jövőre vonatkozó programot. Az egyesülés nagy központi alapokkal rendelkezik: szociális és kulturális alappal, ösztönzési alappal, forgóeszközökkel, segélyalappal, stb. Ezekből az alapokból pénzelik az egész alágazat szempontjából jelentős munkákat, ösztönzik a termelési és a tudományos-technikai haladás területén elért különösen kiemelkedő eredményeket. Az egyesülésnek lehetősége nyílik arra, hogy ideiglenes pénzügyi segítséget nyújtson a hozzátartozó vállalatoknak. Ugyanilyen jellegű változásokat hajtanak végre a vegyiparban, a kőolaj- és széniparban. Az autógyártásban a kétszakaszos irányítási rendszer fejlődik ki. A moszkvai és a leningrá- di ipar tapasztalatai ezenkívül azt mutatják, hogy kiemelkedő eredmények érhetők el a kiegészítő üzemágak regionális (területi) komplexumának megszervezése esetén, — valamint az alap vállalatok tudományos, szállítási, tervezési és építési szolgálatainak városi méretű megszervezése esetén, függetlenül attól, hogy ezeket az alapvállalatokat mely hatóságnak rendelték alá. A kitűzött és már megvalósulóban lévő intézkedések mintaképül szolgálnak a tudományos-technikai forradalom vívmányainak a szocialista gazdasági rendszer előnyeivel való szerves összeegyeztetésére. A Szovjetunióban a termelőerők mai méretei és szintje a termelés koncentrációja lényeges növelését teszik szükségessé. Egyes vállalatok nem tudnak élni azokkal a lehetőségekkel. — amelyeket a tervezés és a gazdasági ösztönzés új feltételei objektíve nyújtanak. ’A különálló vállalatoknak nehezebb, sőt olyKor lehetetlen megfelelően megszervezniük a tudományos kutatást, ki- alakítaniok a „mögöttes területeket”. hatékonyan felhasználni a nagyteljesítményű és szuperteljesítményű agregá- tokat, az áramvezétékeket, a termékvezetékeket, a nyersanyagokat és az anyagokat. Az irányítás korszerű módszerei és eszközei — a gazdasági-matematikai modellek és komputerek — sem térülnek meg a kicsi, de még a közepes vállalatoknál sem. A Szovjetunióban a termelés koncentrációja tervszerűen, a felhalmozott tapasztalatok alapján valósul meg. A szocialista társadalom lehetőségeit sem a kereskedelmi, sem a műszaki titok, sem a földrajzi fekvés, sem az ágazati alárendeltség nem korlátozza. A DOLGOZAT A tanárnő még be sem lépett az osztályba, már közölte is: — Ma dolgozatot írunk. A fogalmazás címe pedig ez lesz: „A mi vendégünk”. Rövid gondolkodás után munkára is fogtam a toliamat, és írtam: „A vendéget mindig az isten küldi. Az Űr hírnöke. így vélekedik róla a nagyapám. Én viszont úttörő vagyok. Az * úttörő pedig nem hisz az istenben. Én a vendégben hiszek. Ha hozzánk vendég érkezik, az mindig jót jelent. Ha valakihez nem járnak vendégek, azt barátságtalan, magánakvaló embernek nevezik. Az én szüléimre ezt aztán igazán nem lehet ráfogni. Az én szüleim nagyon szeretik a vendégeket. Járnak is hozzánk a vendégek, mint a jó kútra. És ráadásul egy sem jön üres kézzel. Csak úgy ontják az ajándékokat! Jön a pulyka, a tyúk, a kismalac, a bárány, a borjú, sőt egyszer tehenet is hoztak ajándékba. Ilyen nagyszerű vendégek tisztelik meg a mi házunkat! Eszi is a sárga irigység a szomszédainkat. A mamám kíváncsi ördögnek nevezi a szomszédokat. Én nem tudom, hogy miért, de gondolom, ha a mama ezt teszi, akkor biztosan rá is szolgáltak erre a nem egészen . megtisztelő címre. Apám nemrég kiküldetésben volt a járásban. Holnap mi onnan várunk vendégeket. Érdekel, hogy mit fognak hozni? Jó lenne méz. Én nagyon szeretem a mézet. A vendég az isten küldötte, ahogy a nagyapám állítja...” A dolgozatomra ötöst kaptam. A tanárnő megdicsért az egész osztály előtt. — Te olyan reálisan írtad le a tényeket, hogy én felolvastam a tantestület előtt is. Mindenki dicsérte a dolgozatodat. Tanuljatok, hogy hogyan kell igazat szólóan fogalmazni — fejezte be a tanárnő az osztályhoz fordulva. Örömtől dagadó kebellel futottam haza. Ott viszont kellemetlenség fogadott. A lépcsőházban rendőrök álltak. Az előszobában egyikük ült és irt valamit. A járásból érkezett vendég komor volt. A kezében egy keserveden bégetö báránykát tartott. Az apám sárga volt, mint a kikirics. Azután apánkat, a vendéget, meg a báránykát elvitték valahová— Gyermekem, valaki kiadott bennünket — szipogta anyám, magához ölelve a fejemet. — Leírta, hogyan utazgat apád a járásban, és, hogy minden egyes útja után hozzánk vendégek érkeznek. Apád soha többé nem lesz revizor, többé senki sem hoz nekünk tejes bárányt, és hízott disznót. — Ne sírj, mama — montam. — Ezért ötös jár, így mondta a tanárnő is. És meg is adta! — Ötös? — kérdezett rá nagyapa, aki különösen figyelte elő- adásornat. — Ötöt semmiképpen nem adhatnak érte. Legfeljebb hármat... A. Adejisvili Fordította: Sigér Imre AjTfj KÉPERNYŐJE ELŐTT Ha azzal a gondolattal kellene válogatnom — emlékezet alapján — az elmúlt hét műsorából, hogy mi akadt benne igazán vérbeli televíziós újdonság, ami akár szenzációszámba is mehetne, nem igen tudnék megnevezni műsort, programot, idevalót. Szolnoki vasárnap És mégis szívesen emlékezem az elmúlt hétre, a huszonkettedikre ebben az esztendőben. Ennek pedig sajátos oka, ha úgy tetszik, szubjektív magyarázata van: a hét programjában ugyanis volt egy „szolnoki nap”. A kinevezés csupán az én rajongásom műve. Nekem ugyanis a vasárnap, de úgy hiszem rajtam kívül talán még másoknak is, főleg azoknak, akik kedvelik Mo- liere vígjátékait, szolnoki események avatták élmény- nyé az ünnepnap programját. Egyrészt a munkás- és ifjúmunkás énekkari szemle gálájáról adott közvetítés — egyenes adásban — másrészt este fő műsoridőben a Szigligeti Színház iMoliere-bemutatójának közvetítése — felvételről 1 — adott okot az örömre. Nem az említett műsorok televíziós közvetítésének színvonala az, ami megörvendeztetett, hanem maga az a tény, hogy lám Szolnok is tud kultúrát felmutatni, példását az országnak, van mit odaillesztenünk a képernyő „kirakatába”. Előbb a kórusok gálájáról néhány szót. Csupán egy-két kórus szólalt meg vasárnap délben — az adás ideje nem volt épp a legszerencsésebb, kórushangverseny ebédidőben! — mégis szívet dobbantott a munkásdal-kultúra megyei kivirágzásának, a kissé háttérbe szorult énekhagyomány újjászületésének ünnepi tánúságtétele. Jóllehet maga az adás szerkezetében és megvalósulásában tanáros pedantériájával, vagy talán még inkább iskolás módszerével igazán nem tudta visszaadni azt a hangulatot, ami a felcsendített forradalmi dalokból áradt, túlságosan kimértre sikerült ez a közvetítés. Ügyesebben, talán jobban élve a munkásmozgal- mú múlttal rendelkező üzem, a Járműjavító környezet adta lehetőségeivel élő, közvetlenebb, emberibb hangvételű és erőben is átütőbb műsort lehetett volna produkálni;, rinortműsort, vonzót. A kívülálló számára is vonzóbbat, mert félő. hogy aki nem volt érdekelve eb-. ben a nemes ügyben, nem tudta igazán megérezni a kezdeményezés nagyszerűségét. Egyszóval: örvendhetett a lelkünk, hogy Szolnok megyei kórusok dalától volt hangos a képernyő, de örömünk még teljesebb lehetett volna, ha oldottabb riportműsorban, stílusosabb tálalásban láthattuk volna viszont megyénk ifjúmunkás- és munkáskórusait. A szolnoki vasárnap másik eseménye: a Szigligeti Színház idei legjobb, nívódíjjal is jutalmazott Moliere- előadását közvetítette a televízió. Az előadás erényeiről ezúttal nem szólnék, hisz éppen e lap hasábjain méltattam az újszerű, ötletes színpadi interpretálás értékeit. Csupán a televíziós közvetítés minőségéről kívánok szpt ejteni. Annál is inkább, mert akik a Versailles-! rögtönzés és a Dandin György bemutatóját a színházban is látták, azok tapas ' fordulatszámú, jól megkomponált előadás a képernyőn sokat veszített sodrásából és harsánysága is — a hangerő decibelekben mérve — túllépett á megengedhetőnél. Valahogy a színészek mintha hangerőből többet tettek volna rá játék közben, s ettől maga, a felvételen rögzített előadás a kelleténél teátrálisabban hatott. így a közvetítésben éppen az sikkadt el, amit az előadásban fő erényként könyvelhettünk el, moliere-i erényként, a játék magától- értetődő természetességét. Erre jobban kellett volna ügyelnie a közvetítés vezetőjének, Török Ilonának. Másrészt: mint hogyha ez alkalommal a „kamera” is túlságosan indiszponált lett volna Nemhogy jobban kiemelte volna a tartalom hangsúlyait, de egyenesen elbámészkodott és érdektelenné tett bizonyos jeleneteket. Különösképpen a Versailles-i rögtönzés esetében érzékelhettük feltűnő módon a kamerák teljes tanácstalanságát És még így is. a felvétel technikai és ritmikai, értelmezési gyengeségei ellenére is, kellemes estét jelentett a Szigligeti Színház előadása. Röviden Egy év múlva itt vagyok — stílusosan valahogy így kellett volna elköszönnie Láng Vincének, akit lassan már-már a szívünkbe zártunk. De most, hogy Ben Quick árnyékából előléphetett, éppen most szakadt meg a kapcsolatunk vele. Pedig nehéz lesz kivárni, hogy megtudjuk, végül is mi lesz a fokról fokra, egyre öntudatosabbá váló, becsületes, rokonszenves fiatalemberrel. Nagibin talán legszebb novelláját alkalmazta televízióra Sípos Tamás. A felnőtt fejjel és felnőtt szívvel megidézett gyermekkor világa — középpontjában egy tanulságos kalanddal, miszerint a visszhang csak á tiszta szívűeknek, a becsületes embereknek felel vissza, ez az ő titka '— kissé leegyszerűsödött a kének nyelvén. Kedves gyermek- szereDlők játszották el a történetet. Bornyi óyula operatőr költői hangulatú képekkel igyekezett operálni — lírai totálok — de a mondanivaló általános tanulsága valahogv nem testesült meg a tévéjátékban. Talán nem is igazán a képernyőre hanem sokkal inkább az akusztikus hatásokra építő rádióba kívánkozott volna a páVatlan szépségű Nagibin- írás. Itt az idő, hogy elfujjuk a múlt lámpásait — ezzel a kissé patetikus jeladással gyulladt ki több mint tíz éve a fény Füzér és Pusztafalu községekben. Az akkori események felvételeivel indult az a dokumentumfilm, amelyben a televízió egyik forgatócsoportja arra kereste a választ, hogy meddig és hová világított be a fény, korunk fénye az ott lakó emberek eszmevilágába. A jövőt, a falu jövőjét kutatták. S bizony megrendítő sötét foltokra is bukkantak: a gyermekeiktől elhagyott. árván maradt öregek fénytelen sorsára. Igazán itt, ezekben a részekben vált szívbe markoióan széppé a Moldoványi József rendezte Lámpafényben. Gondosan összeválogatott, érdekes részletekben gazdag kóstolót adott a televízió az ünnepi könyvhétre megjelent könyvtermésből. Baranyi Ferenc költő értő szóval kalauzolt el bennünket a könyvek ..erdeiében’*, és valóban étvágygerjesztő feladatokat jelentettek a tévé-; re alkalmazott részletek. < V. m; J i 1
