Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-06 / 130. szám

1973. június 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Az éneklés öröme * Jubileumi ha a Szigligeti Színházban Bemutatkozott a szolnoki Kassai úti iskola zenei tagozata Két filmjeoyzet A szokásos „szóló” film- jegyzet helyett most egy „páros” következik. Ennek oka, a harmadik jegyzet­ben leli magyarázatát. HARMADIK NEKIFUTÁS Bacsó Péter — úgy tű­nik — tartós szövetséget kötött az üzemi, gyári té­mákkal. A nagysikerű „Je­lenidő” után hasonló kör­nyezetben játszódik új film­je is. Egy vezérigazgató, mun­kája eredménytelenségét látva minden kérés és til­takozás ellenére felmondja állását, s visszatér húsz év­vel ezelőtt gyakorolt fog­lalkozásához, a hegesztés­hez. Egy mondatba sűrítve mindössze'ennyi a film tör­ténete, s mégis megkopkáz- tatható a kijelentés, az utóbbi hónapok legjobb, sőt legizgalmasabb filmje a Harmadik nekifutás. A vezérigazgató újrakez­dése, vagy nevezzük stíl­szerűen, második nekifutá­sa ugyanis jó alkálóm ar­ra, hogy Bacsó, filmírótár­sával, Zimre Péterrel és az operatőr Zsómbolyai János­sal együtt' véleményt mond­jon olyan fontos kérdések­ről, mint az üzemi demok­rácia, a munkahelyi légkör, a szocialista brigádmozga­lom vagy az üzem és mun­kaszervezés. Nos ez a vélemény kí­méletlenül őszinte.- Bacsó nem szépít, nem dekorál, s talán filmjének is ez a leg­főbb értéke. A filmbéli tör­ténet aligha játszódott, vagy játszódik le valaha, mégis ismerős szituációk egész so­rával találkozunk. Pillanat­nyilag nincs munka, elfo­gyott az üzemanyag, a bri- ' gád vidékre került — na­ponta számtalan változatban előfordul... A fentebb említett véle­ménynyilvánításon túl a film központi témája: le­és Az ünnepi könyvhét ren­dezvénysorozatának egyik érdekes színfoltja Varga Nándor Lajos érdemes mű­vész kamarakiállítása, ame­lyet a szolnoki könyvudvar látogatói tekinthetnek meg a megyei könyvtár bejára­tában. Varga Nándor Lajost sok­oldalú művészi tevékenysé­gének legjelentősebb része, a nyomtatott vonal, a gra­fikai művészetek világához kapcsolja. Ennek a kapcso­latnak látható dokumentu­mai különböző grafikai el­járásokkal készült művei, közöttük közel ezer rézkarc, félezernél több fametszet, továbbá grafikai szakköny­vek, melyek a szakmai is­mereteknek valóságos kin­csestárai, és mintegy kiegé­szítik művészpedagógusi működését. E kézi szedésű, Varga Nándor Lajos ere­deti fametszeteivel illuszt­rált könyvek — A famet­szet, .Régi fametszetes ma­gyar, vagy magyar vonat­kozású könyvek, Adattár a magyar metszőművészethez, Vonalművészet stb. — nem­csak a művészi grafika el­járásaival, történetével is­mertetik meg az olvasót, hanem mint könyvművésze­ti alkotások is figyelemre­méltóak. A kiállításon meg­tekinthető fametszetek leg­többje ezekben a nagy bib­liofil értéket jelentő mű­vekben voltak eddig meg­tekinthetők. E nemes konzervatíviz­mussal metszett alkotások sokoldalú lehetőséget terem­tenek a magyar könyv tör­ténetének küzdelmekkel és kimagasló eredményekkel teli kezdeti szakaszának tanulmányozásához. A ki­állított képeken látjuk az i egyetemes és magyar ikfihyvtörténet kimagasló és coy harmadik hetséges-e újrakezdés, újabb és újabb nekifutás. Jakus, a volt vezérigazgató, ugya­nis néhány hónapos hegesz­tés után újabb válaszút elé kerül, üzemvezetői megbí­zást kínálnak, s neki dön­teni kell. Vállalja? Nem vállalja? A válaszadás már a néző feladata, s a filmbéli élmé­nyek valósággal kényszerí­tik erre. Ezért tetszett Ba­csó Péter filmje. A népes, főleg amatőrök­ből álló szereplőgárdából Avar István, Jakus megfor- málóját kell kiemelnünk, egyszerű, tiszta, sallangmen- tes játékáért. A BOSZORKÁNYMESTER Hat halottnál nem adjuk alább az idéh. Ezt bizonyít­ja, hogy a „Látszólag ok nélkül” című filmhez ha­sonlóan itt is bőséges mun­kához jutnak a temetkezési vállalat illetékesei. S hozzá micsoda változatos halálne­mek: fojtás, fejlövés, robr bantás, gázolás, szúrás — valóságos gálabemutató. Aki akarjá, hát itt megtanulhat­ja a „szakmát”. Ördögi egy film... * * * * A boszorkánymester és a Harmadik nekifutás egy­szerre szerepel a szolnoki mozik műsorán. , Az első, hét napig a Vörös Csillag­ban, míg a második négy napon át a Tiszában. Is­merve a két filmszínház közötti különbséget már a puszta tény szükségteleníti a kommentárt. Annyit azon­ban még megjegyeznénk, ke­vés filmet láttunk annyira gyengén propagálni, mint Bacsó Péterét, s ez csak azért szomorú, mert kevés film érdemelné meg jobban az igazi népszerűsítést, mint éppen a közéleti szen­vedéllyel megalkotott Har­madik nekifutás... nyomdászainak hiteles vagy képzeletbeli arcmását, majd városok egykori és mai ké­peit, ahol első könyveinket nyomtatták, papírosukat gyártották. Különösen figye­lemreméltóak azok a lapdúc fametszetek, amelyeken Varga Nándor Lajos íamet- sző kése és vésője segítsé­gével régi, ismeretlen il­lusztrátorok fogásait és mű­vészetét újra felfedezve el­ső nyomtatott könyveink Hess András képzeletbeli arcmása Varga Nándor La­jos lapdúc fametszete iniciáléit, szövegképeit met­szette újra. Így jelenednek meg előttünk Pesti Gábor, Bonfini, Heltai Gáspár, Zsámboki János műveinek első kiadásában látható könyvdíszek, vízjegyek, fel­tárva és megmutatva szinte a születési folyamatát a XV. és XVI. század könyv- és illusztráció művészeté­nek. A kiállításon megtekint­hető fametszetek mellett a könyvudvar látogatóit egy másik kedves meglepetés is figyelmezteti arra, hogy a könyvhét során a magyar könyv születésének 500. év­fordulójára is emlékezünk. A megyei könyvtár minden Megújhcdik a szolnoki ‘ művésztelep 7 át latban úiabb tizenöt mútermes lakás Szolnok város kulturális életének egyik központja, a Zagyva-parti vámegyed ős­parkjában lévő, nagymúltú művésztelep új köntöst kap a megyeszékhely fennállásá­nak 900. jubileuma tisztele­tére. A városi tanács határo­zata alapján mintegy három­negyed millió forintos költ­séggel ’ rövidesen megkezdik a tizenkét festő és szobrász- művész otthonát, műtermeit képező régi épületek felújí­tását. A festői környezetbeli lévő épületeket úgy szépítik meg. hogy megőrzik eredeti stílusukat, jellegzetességüket. Az épületeket körülvevő ős­parkot is felújítják, rendbe­hozzák a művésztelep kert­jében lévő várrom-maradvá­nyokat. a szobrászok szabad5 téri „alkotó-műhelyét”. A több mint egy évszáza­dos hagyománnyal rendel­kező, hivatalosan pedig a 71 évvel ezelőtt megnyílt mű­vészi fellegvár, Pettenkoffen, Fényes Adolf, Mednyánszky László, Bihari Sándor, Va- szary János és .más nagyhírű képzőművészek hajdani ott­honának távlati fejlesztési tanulmányát is elkészítették. A városi tanács és a Haza­fias Népfront együttes ja­vaslata alapján a következő években tizenöt műtermes lakás építését tervezik, s ez­zel párhuzamosan a roman­tikus környezet, természeti szépségét is gazdagítják. A távlatokban bővülő művész­telep a későbbiekben lehető­séget nyújthat majd az Al­földet, a Tiszafáját kedvelő fiatal művészek letelepedésé­hez is. könyvet vásárló részére ajándékul nyújtja Fery An­tal' grafikusművész famet­szetű ex librisét, amelyen a könyvtár és múzeum mű­emléki épületének boltíves belső tere látható. A sike­rült alkalmi lap is — a jászberényi könyvtár állan­dó kiállításai mellett — ar­ra figyelmeztet, hogy me­gyénkben egyre inkább tért nyer a kisgrafikai alkotások megbecsülése, szeretete. Aram Hacsaturján 70 éves Sok évszázada magas kul­túrájú népzene virágzik Grú­zia földjén, ez a népzene az ihletője Aram Hacsaturján művészetének is. Hacsaturján 1903-ban szü­letett Tbilisziben. Grúzia fő­városában, egyszerű armén 'kézműves fiaként. Fiatalon megmutatkozott a zene irán­ti érdeklődése. Rendszeres zenei tanulmányait 19 éves korában kezdi. A moszifcvai zenei technikum, majd a konzervatórium növendéke. Csellót, zongorát, zeneszer­zést tanul. Még növendék korában ír­ja első szerzeményeit, szim­fonikus műveket, kamaraze­nét, dalokat és katonainduló­kat. A népzene sem ismer különbséget zene és zene kö­zött. miért kellene a tanult komponistának más szel­lemben alkotni? Az armén és grúz folklór stílusát, hang­vételét, szellemét a .korszerű szimfonikus zene kifejezési eszközeivel ötvözi, s egy sa­játos arculatú, egyéni művé­szetet teremt, amely a mai zenében egyedülálli ..... ,. „ Nem lehet egészen bol­dog ember. akinek nem öröm a, zene. Erre az örömre azonban tanítani kell az em­beriséget” — írja Kodály Zoltán egyik zenepedagógiai munkájában. Erre a nemes feladatra vállalkoztak tíz évvel ezelőtt Szolnokon, a Kassai úti ál­Müvei mindegyikének sa­játos dallam és ritmika ké­pezi a magját. A témákat ragyogó, színes harmonizálás keretezi. A nagyméretű al­kotások felépítése improvi- zatív, fantázia jellegű. Szin­te mindegyikre jellemző az egész művön végigvonuló egy-egy vezérmotívum hasz­nálata. Mindez már a fiatal­kori nagyszerű hegedű—kla­rinét—zongora trióra is jel­lemző. A diplomamunkája­ként készített I. szimfóniá­ban (1934) már magabiztos, teljesen érett művészként szólal meg. A zongoraverseny (1936/37) és a David Ojsztrahnak aján­lott Hegedűverseny (1940) vi­lághírűvé teszi Hacsatur- jánt, ezekben az armén nép­zene élményén túl, fölényes hangszeryirtuozrbás (kápráz­tatja el a hallgatót. Tragikus, heroikus hangokat, a sötét­ség hatalmai 'feletti győzel­mi akarat elszántságát. a szenvedés és bánat lírikus hangját szólaltatja meg az I. világháború alatt írt művek­ben. Közülük kiemelkedik a talános iskolában,' amikor létrehozták az ének-zenei ta­gozatot A jubileum tiszteletére rendezett hagyományos ünne­pi hangversenyre, melyet hó­napok szorgalmas munkája előzött meg, hétfőn este a Szigligeti Színliázban került sor. II. szimfónia (1943) és a Gajane balettzene (1942). A táncjáték elbűvölő népi han­gulata, táncainak keleties rit­mikája ismét az egész vilá­got meghódítja. A táncjáté­kok zenéjéből készült két szvit, vagy egyes tánctételek a leggyakrabban, számtalan átiratban, feldolgozásban js játszott művei a XX. század zenei termésének. A hősi hangvétel tovább visszhang­zik a háború után írt mű­vekben is. A Csellóverseny­ben (1946) lírai -fellazítással, komor heroikus akcentussal a Spartacus balettzenében (1956). Aram Hacsaturján műveit Magyarországon is sűrűn játsszák. Két balettje, a Ga­jane és a Spartacus műsor­darabja az Operának, illetve az Erkel Színháznak. Kon­certjei is gyakran megszó­lalnak. Egy-egy közismert tánctételét, különösen a hí­res kardtáncot a Gajane ze­néjéből szinte naponta su­gározza valamelyik rádióadó. O. G. csak játékból, hisz körben nagyszerű minden. Nekik öröm a zene, öröm az ének... Cicelle V. i ( , A bemutató első részében hangszeres szólisták és ka- maramuzsikusók léptek szín­re, Mizsei Márta. Tóth Ist­ván, Szabó Olga. Antal Gab­riella, Szudi Mária — meg­annyi kitűnő teljesítmény — majd kórusok következtek. Előbb az alsósoké, aztán a végzősök kamaraegyüttese, végül a harmadik-negyedik osztályosok énekkara. Nagy sikert arat a fúvósötös és a Bartók Béla zeneiskolával közös fúvószenekar is. A leg­kisebbek játékos gyermek- táncai, amelyekben tetten érhető volt, hogy a legegy­szerűbb mozdulatok hogyan válhatnak művészetté — ki­fejező eszközzé — ugyancsak általános tetszést arattak. Etűdök — ez a címe az el­sősök játékának, Csibetáncot és Hidas játékot mutatnak be a másodikosok, s végül Györgyfalvai Katalin „Cicel­le” című koreográfiájával szerepelnek az alsósok' „ki­rályai”, a negyedikesek. És csak fokozta a hangula­tot a felsősök kórusa — Bar- ’dos Magos a rutalá című művét hangulatosan, érzé­keny megközelítésben szólal­tatták meg. © Egy zenekritikus talán sze­rét ejtené egy-két bíráló megjegyzésnek. Megírná, hol hibáztak a szólisták és mit rontott az énekkar. Mi úgy érezzük, a hétfő esti hang­verseny nem a szakértő vé­leményt igényli elsősorban, bár a legjobb produkciók a szakkritika mércéjével is mérhetők. Bereczki Lajosné, az iskola igazgatója megnyi­tójában úgy fogalmazta meg az ének-zene tagozat műkö­désének célját, hogy a fel­adat nem művészek, hanem zenét értő, zenét élvező gye­rekek nevelése. De azontúl, hogy százak és százak tanulják meg szeret­ni a muzsikát, a legjobbak közül évenként többen is választják Hivatásul a zenéi pályát. Az idén is három ta­nítványukat vették fel zenei szakiskolába. közülük ket­ten fizikai dolgozók gyerme­kei. Ez az eredmény is bi­zonyítja az itt dolgozó hang­szeres tanárok odaadó és hozzáértő munkáját. A zene örömére tanítja növendékeit tíz év óta nagy­szerűen a Kassai úti általá­nos iskola. A pedagógusok kitűnő munkáját dicséri az ünnepi hangverseny. Hérész Dezső Fotó: Nagy Zsolt —sz —ő Varga Nándor Lajos fametszetei a könyvnyomtatás Arató Antal Ének és rajz Az előcsarnokban szülők és vendégek várakoznak, köztük dr. Gergely István, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának első titkára és dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács elnöke, dr. Majoros Károly, a megyei pártbizott­ság titkára. A szülők közül néhányan türelmetlenül to­pognak, bizonyára jobban izgunak, mint „fellépő” gyer­mekük. Körben a faion rajzok, bu­tikok sorakoznak. Dózsa György, Ünnepi felvonulás, Szarvasbogarak — változatos témák, ügyes, formás meg­oldásban. Ecseki Judit, Mé­száros Márta, Palotai Mari­anna, Győri Attila és társaik készítették — valamennyien a Kassai úti általános iskola tanulói. Bizonyíték, hogy képzőművészet és zene — meghitt barátságban élnek az iskola tanulóinak érdeklő­dési körében. Háromszázan a színpadon Talán furcsa, hogy egy tu­dósítás a műsor végével kez­dődik, ezúttal mégis indo­koltan. A bemutató husza­dik műsortétele: Kodály Zol­tán Békedala. A tájékoztató meghívó szerint előadja az iskola összevont kórusa, az, elsősöktől a nyolcadikosokig. Legalább háromszázan so­rakoznak a színpadon. Elöl a legkisebbek, egy-egy hun­cut mosoly az arcukon, mö­göttük a középső osztályok tanulói, negyedikesek—ötö­dikesek, látni, nem először vannak pódiumon, s hátul a legnagyobbak, idén végez­nek, értő komolyság szemük­ben. Száll a dal, kipirulnak az arcok, csillognak a szemek, néha cinkosan összenevetnek, talán mert észrevették az, Ismerőst a nézőtéren, talán

Next

/
Thumbnails
Contents