Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-03 / 128. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 tv*, A s újságírásnak algthanem az Is adja szépségét: olyasmit is közüggyé tehetünk, ami sokszor magánügynek, vagy csak egy csoport ügyének tűnik. Kit tartanak a túrkevei Vörös Csillag Tsz tagjai tekinté- * lyes embernek? — látszólag csak az ottani ezer embernek, esetleg még a túrkeveiek egy részének lehet érdekes. Miért, milyen cselekedetei után, milyen személyiségjegyek alapján mondják ma, 1973 nyarán, valakire azt, hogy tekintélyes ember? — máris közérdeklődésre tarthat számot. Reméljük igy is fogadják majd olvasóink, munkatársaink — Hájos László, Kovács Katalin, Szekeres Edit és Zámbó Árpád —• közvéleménykutatását, illetve annak eredményeit. Körkérdés a túrkevei Vörös Csillag Tsz-ben Ki a tekintély es ember? Aki kiváló a Hangos írógépkattogás hallatsz»« ki az egyik irodából. Benyitottam. Fekete hajú, fiatal lány ült az íróasztal mellett és dolgozott. Két hivatalos levél megírása között szakított időt a beszélgetésre. — Ilyenkor tavasszal nemcsak a földeken, hanem a központban is sok a munka. Nekem egy kicsit még szokatlan is ez a feladat, hiszen egy hónapja dolgozom a szövetkezetben. Árvái Teréz adminisztrátor tavaly végzett a mezőtúri Teleki Blanka Közgazdasági Szakiskolában. A szövetkezet KlSZ-alap- szervezetében kul túrfelelősként dolgozik, és 5 a fiatalok klubjának a vezetője is. — Csakis olyan ember lehet tekintélyes, aki tudásával, magatartásával kiérdemli az emberek megbecsülését, szeretetét. A munkáját kiválóan végzi, közel tud kerülni az emberekhez, tanácsokat ad, segít, ha baj van. — Ilyen ember a közvetlen főnököm. Kelemen Imre párttitkár. Öt tartom tekintélyesnek. Nem könnyű beosztás az övé, hiszen nagyon sok emberrel kell foglalkoznia. mégis lelkiismeretesen, odaadóan végzi a sokszor nehéz politikai munkáját. Bármilyen problémával fordulnak hozzá a dolgozók, meghallgatja őket, ás intézkedik. Mivel a KISZ- szervezetben elég sok a feladat, hozzá fordulunk tanácsért Az első szóra szívesen magyaráz, a segítségünkre van. Nem azért tartom tekintélyesnek, mert ő a főnököm. Sokkal jobban szereti munkatársait, a dolgozókat, semhogy éreztesse: ő a vezető. A fizikai dolgozók közül szeretnék választani. És ez nem is olyan könnyű — mondta Szuresik István, a tsz elnöke. Szinte valamennyi termelési ágnak megvan a maga tekintélyes embere, aki szakmai hozzáértésével, emberi magatartásával tiszteletet vívott ki magának. Közülük Ónodi Lajost, a növénytermesztés tíztagú munkacsapatának vezetőjét eme- lerrí ]d. Miért? Elsősorban azért a nagyszerű szellemért, amit közvetlen munkatársai munkájában körében kialakított. Nem tűrik meg csoportjukban a renitenskedőket. Olyan értékrendet alakítottak ki a munkateljesítményben és az emberi magatartásban, ami lassan értékmérő lett a tsz dolgozói számára is. Az ő erkölcsi normáik mondhatom, hogy általános mércévé váltak. Ónodi Lajos 22 éve mondta Nemes Margit termékkönyvelő. Amikor Bújdosó Erzsébetnek elmondtam, milyen ügyben kerestem meg, nagyot nézett. Láttam, hogy két kapavágás között erősen elgondolkodott, mit is feleljen a kérdésre. — Nem olyan régen vagyok a zöldségkertészetben, de ahhoz elég hosszú idő volt, hogy megismerjem, milyen ember Vajda Károly, tizenháromtagú brigádunk vezetője. A vidiakés süvítve hasítja a kemény öntöttvastárcsát. A nagy zajban nem értjük egymás szavát. Kánya István leállítja az esztergagépet, és megtörli olajos kezét. Amikor elmondom, hogy miért kerestem meg, habozás nélkül válaszol: — A párttitkárunkat, Kelemen Imrét. Tízév óta ismerem, de eddig akár hivatalos, akár félhivatalos ügyben kerestem föl, mindig segített. Gyakran kijár hozzánk ide a javítóműhelyA* Idén hatszáz katasztrális hold kap vizet mesterséges úton a szövetkezetben. Képünkön: megkezdődött a búza öntözése * Akihez bizalommal lehet fordulni mindig A szövetkezet javítóműhelyében csupán egyetlen nő dolgozik: Faragó Bálintné adminisztrátor. A kérdésem kicsit váratlanul éri: — Tekintélyes ember? őszintén szólva így ezen még nem gondolkodtam. Sokan vannak a szövetkezetben olyanok, akiknek „tekintélye van”, de én az itt dolgozókat Ismerem közelebbről, hiszen nap mint nap többször is találkozom velük. — Ha „szavazni” kellene, Kánya István esztergályosra adnám a voksomat. Jó ideje ismerem már. nemrégiben még ő volt a KISZ-titkár, most tsz-vezetőségi tag, tulajdonképpen a javítóműhely „képviselője”. — Nagyon sok problémával fordulnak hozzá az itt dolgozók, és nemcsak meghallgat mindenkit, hanem amiben tud, segít is. Régi gondunk például, hogy mindössze félóra az ebédidő, mivel eléggé messze vagyunk a várostól, nem tudunk hazamenni, mindenki azt eszik, amit reggel hoz magával. Jó lenne egy kis ebédlő — vetettük föl neki többen is — ahova hoznának ki ebédet a konyháról, amit kultúrált körülmények között fogyaszthatnánk el Nos, az , ebédlő építése — legjobb tudomásom szerint — nemsokára megkezdődik. — Említhetném azt Is, hogy Pista szokott eljárni az előlegkérelmek ügyében, és ha az jogos, mindig ki is járja. Ezenkívül szerény, becsületes magatartása miatt tiszteljük. — Én T. Kiss MiháJlyt tartom a szövetkezet egyik legtekintélyesebb emberének. Szorgalmas, csendes, szerény dolgozó, akinek jó javaslatai vannak és határozott véleményt mond a dolgokról. Igazságérzetében fenntartás nélkül megbízhat bárki. 21 éve dolgozik a termelőszövetkezetben. Itt volt már a nehéz időkben is. Mindig helytállt, rengeteget dolgozóit, de sohasem hallottuk méltatlankodni, panaszkodni. Most a vetésterületek nyilvántartása a munkája. De számtalanszor kérjük segítségét a bérelszámoláshoz, az anyag- és termékkönyveléshez. Mindig ott van a háztáji földek kimérésénél, és mindenki számára megnyugtatóan igazságosan dönti el a területi vitákat. Bizalommal fordulhat hozzá bárki problémás ügyeivel. mert Mihály bácsi készségesen, türelmesen és hozzáértéssel segít. Biztos vagyok benne, hogy nemcsak én, de sokan így vélekednek róla — — Nagyon egyszerű, becsületes ember. Nem szégyen li az a munkát, egy cseppet sem. Ha dolgozunk, közénk áll, ugyanúgy kapál, palántáz, ahogyan mi. Mindent elintéz a brigádnak. Nem fél kinyitni a száját, ha rólunk van szó. Hallgatnak is rá a dolgozók és szeretik. — Ha új munkás jön a brigádba, ő az, aki mindent elmagyaráz, megmutatja, hogy mát, hogyan kell csinálni. Nem mérges, ha valaki többször megkérdez valamit, nem kiabál. Nagy türelme van az emberekhez. A fegyelmet megköveteli, a munkában szigorú, de csak így lehet valaki vezető. be is, és mindenkivel úgy szót tud érteni, mintha ő is az esztergapad, vagy az üllő mellett dolgozna. Ez a magatartása nem valami tettetett bizalmaskodás, mert — és ezt is nagy erényének tartom — nem megalkuvó. Amikor nem szabad elnéző- nek lenni, akkor kemény is tud lenni. — Nekem már KISZ-titkár koromban „patrónusom” volt, de azóta is mindig számíthatók a segítségére. Nemrégiben például három hónapig helyettesítettem az I. számú pártalapszervezet titkárát, mondhatom Imre bácsi igazi párttitkárhoz, igazi emberhez méltóan segített mindenben. Akit nem a beosztásáért, hanem emberségéért becsülnek Éppen befejeződött a reggeli. Visszakerült a táskákba a megmaradt hús, szalámi, szalonna-darab. A zöldségkertészetben dolgozók újra vállukra vették a kapát, és elindultak a paprikaföldre. Köztük volt Simon József is. Mozdulatai arról árulkodtak, hogy nem „új ember” a földeken. — Bizony én már a szövetkezet alapítása után két évvel, 1950-ben tagként dolgoztam itt. Volt időm rá, hogy „begyakoroljam” a kapálást. — A több mint húsz esztendő alatt lehetőségem volt, hogy megismerjem a tagokat és véleményt tudjak mondani róluk. Az én szememben Madarász Imre elnökhelyettesnek nagy a tekintélye. Őt egészen kisgyerek kora óta ismerem. Együtt kezdtünk dolgozni a szövetkezetben. ő a növénytermesztőknél, én a gyümölcskertészetben. Későbben brigádvezetö lett, most meg elnökhelyettes. Mondhatom a viselkedése semmit sem változott eny- nyi idő óta. Büszke arra, hogy egyszerű tagként dolgozott. Nem pökhendi, nem nagyzol, mint ahogyan azt néhányan teszik ilyen beosztásban. — Szereti őt a tagság is. Régen ismerik, bíznak benne. Szinte mindenkihez van egy-két jó szava. Becsülendő, hogy nem ■•felejtette el, honnan indult. Munkájában megbízható és példamutató. Sok a dolga, de sűrűn kilátogat a földekre, megnézi, hogy dolgosunk, és elbeszélget velünk erről-arról. Persze nem úgy mint elnök- helyettes, hanem mint egyszerű munkás. Acsádi Istvánná tejház- kezelö: — 1953-ban költöztünk a Nagy-tanyára, (a szövetkezet 1. számú üzemegységének központja) és azóta ismerem a szövetkezet gopd- ját, baját. Az elnököt nemcsak pozíciója miatt, hanem tudása, szakértelme alapján is a legtekintélyesebb embernek tartom a szövetkezetben. Ügy dolgo- Kell annál szebb bizonyí- zott eddig és dolgozik ma lók, mint hogy a tiz évvel . , . „ , , ezelőtti gyenge tsz-ből jól is, hogy bízhatunk benne, fizető gazdaság lett a csak jót akar a tagságnak. miénk? Nö is lehet Messziről, kék tréningruhában, bekötött fejjel gyereknek nézné az ember Török Emíliát, pedig már 23 éves, és öt éve tagja a szövetkezetnek. Melegágygondozó a kertészetben. — Ha valahol tekintélyes emberről beszélnek, mindenki férfiakra gondol. Pedig egy nő is megszerezheti munkájával, viselkedésével a tekintélyt, de százszorta nehezebben. Hallottam már olyanról, hogy a férfiak sokszor lázonganak a női vezetők ellen. — Több, tiszteletben álló nót is tudnék mondani a tsz-ből. A sok közül Fábián Bálintnét választom, aki a szövetkezet nőbizottságának elnöke. Nagyon talpraesett, szorgalmas asz- szony. Egy nőnek mindig több a gondja, és ha mondjuk nem munkahelyi, hanem családi problémával keressük meg, készségesen segít. Szívügyének tekinti, hogy a tsz-ben dolgozó nőknek is javuljanak a munkakörülményei. Jól képviseli mindenhol az érdekeinket. Nagyon közvetlen, barátságos. Ez ebben a beosztásban fontos is, hiszen egyszerű asszonyokkal, lányokkal foglalkozik. Szorgalmasan elvégzi a munkáját. Nemcsak jól dolgozik, hanem példás a családi élete is. Az apámat, jó barátomat, akivel együtt dolgozom Az izmos fiatalember kezében játékszernek tűnik a súlyos kalapács, az üllőről mint a csillagszóróról pattognak a fényes szikrák. Kertész János ősi szakmát Ű3, kovács. Mindössze 26 éves, húszéves kora óta dolgozik a szövetkezetben. A kérdésen csak néhány pillanatig gondolkodik: — Ne tartson elfogultnak, de én Kertész Jánost tartom tekintélyes embernek. Látom meglepődött. Nem, nem rólam van szó, az apámat, az idősebb Kertészt, aki növénytermesztési csapatvezető, őt tartom tekintélynek. — Amikor belépett a szövetkezetbe, én csak hároméves voltam, utána született még két öcsém; az egyik huszonkettő, a másik tizenkilenc éves, és egy húgom, ő tizenhat éves. i — Becsülettel fölnevelt mind a négyünket, pedig voltak nagyon nehéz évek is. A tsz-ben mindig mindent megcsinált, amit rábíztak, de ezelőtt másfél évtizeddel az onnan csurrant jövedelem kevés volt a hattagú családnak. Mégse kellett soha éheznünk, mert eljárt a szomszédokba fát vágni, hogy az élelmünk meglegyen. — Később már jobb idők jöttek, amikor én megnősültem, apukám vett nekünk házat. Biztos vagyok benne, hogy a többi testvéreimet is segíti majd. Persze nem sokáig lesz rá szükség, mert rövidesen mi próbálunk valamit visszaadni abból, amit tőle kaptunk. — Nem is tudom kivel kezdjem a sort? De munkatársaim Kánya István, Szöl- lősi Ferenc, Balogh István, Faragó Bálint... Ók tudásuknál, szakismeretüknél és emberségüknél fogva tekintélyes emberek — mondotta Fazekas István Diesel- motorjavító munkás. Mert én úgy gondolom, nemcsak a főnök, aki a „pénzt” adja, lehet tekintélyes, hanem az is, mint Szöllősi Ferkó, akivel már évek óta együtt dolgozom, jó barátom, szeretem és tisztelem. Akire hallgatnak — Minden embernek a saját hatáskörén belül tekintélye van. Hallgatnak rá, — kezdődött lassan beszélgetésünk Csák Imrével, aki KISZ-tag, géplakatos és 1965-től. szakmunkás vizsgája megszerzése óta dolgozója a szövetkezetnek. — Én Kelemen elvtársra „szavazok”. Ügy érzem, ő már kivívta magának ezt a rangot jelentő elismerést. Különösen tapasztaljuk a segítségét mi. fiatalok, hiszen sok konkrét javaslatát, ötletét valósítottuk meg. De meghallgat ő minden panaszt, lehet az- szövetkezeti munkával kapcsolatos, vagy családi, otthoni probléma. — A szövetkezetben több mint ötszázan dolgozunk. Kelemen elvtárs mégis személyes ismerőse valamennyiünknek. Rengeteg elfoglaltsága mellett naponta kétszer is látjuk a műhelyben, beszélget velünk. Az asztalosműhelyben Mile Károly bognár — bármilyen furcsán is hangzik — éppen hintókereket készít. Látva csodálkozásomat nevetve magyarázza el: — Nagy a határ nálunk, gyalog nem lehet bejárni. Aztán ha esős idő van, a • GAZ is elakad a sárban* a hintő viszont nem. Amikor rátérek a „témára”, mégcsak meg sem lepődik: — Hogy kit tartok tekintélyes embernek? Hát természetesen az elnökünket, Szurcsik Istvánt. — Nézze, én ötvenegy óta vagyok tagja ennek a szövetkezetnek. Voltak nehéz idők, aztán kicsit jobbak, meg újra a mélypontra jutottunk. A hatvanas években úgy összegyűltek a bajok, meg az adósságok, hogy_ az államnak kellett _ kihúzni bennünket a kátyúból. Na, Pistát akkor választottuk meg elnöknek. Jól ismertem én is, meg mások is már előtte, mert itt dolgozott. Ma is lekopogom, hogy jól választottunk. — Volt olyan időszak — hál’ istennek régen, — hogy zárszámadáskor nemhogy kaptunk volna valamit, hanem még nekünk kellett visszafizetni.- Most viszont? Nekem például megvan átlagosan a havi háromezer — Az elnök egyébként nemcsak ilyen jő gazdálkodó, hanem, mondhatom úgyis, népszerű ember. Szóbaáll ő mindenkivel, és nem szégyell este egy pohár sört se meginni velünk. E ddig egy közösség véleményének lükre. Nem fésültük meg a feleleteket, nem javítottuk a válaszokat: nyersen adják a valóságot, dé így is szolgálhatnak tanulsággal — úgy gondoljuk. Nemcsak Túrkevén — hanem másutt, más közösségekben is. 1 % 4 1 tagja a termelőszövetkezet- z nek, 46 éves parasztember,- aki cseléd volt a felszabadu- z lás előtt, és a szükség akkor i sok mindenre megtanította, a Hét éve megalakult munka- i csapatának tagjai is hasonló emberek. Sok mindenhez értenek, és Ónodi nagyszerű- en tudja kamatoztatni sok- óldalúságukat. Ha valahol- emberhiánnyal küszködünk, vagy gyors, pontos munkára i van szükségünk, az Onodi- ;, csapatra mindig számi tha- i tunk.