Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-03 / 128. szám
Ö SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. Június 1 Mindkét képünk a túrkevei fiúiskolában készült. A baloldali az 1920-as évek amatőrfelvétele, a mostanit az órák közti szünetben készítette fotóriporterünk 25 éve miénk az iskola Antal Árpád, Győri Tibor és Szurmay Ernő összeállításában figyelemreméltó dokumentumkötet jelent meg az iskolák államosításának Szolnok megyei történetéből. Az alábbiakban abból közlünk részleteket: ár A megvalósításra váró feladatok nagyságát jól érzékeltetik a száraz számadatok is. Országosan 6505 iskola (5437 általános és népiskola, 93 tanítóképző és líceum, 113 gimnázium) államosítására került sor, s ezekből 5032 felekezeti iskola volt. Szolnok megyében 174 iskolát államosítottunk. Ezek nagy része a különböző felekezeteké volt. A volt felekezeti iskolák nevelőinek állami státusba vétele, az iskolák felszerelésének, tartozékainak átlel- tározására, az egyes vagyontárgyak hovatartozandósága körüli huzavona, a rendkívül leromlott állapotban levő volt egyházi iskolák legszükségesebb tennivalóinak számbavétele csak a viszonylag könnyebb, mert technikai jellegű, elsősorban a tanügyigazgatást és a helyi közigazgatást terhelő feladatokat jelzi. Hogy ez a viszonylagos könnyebbség mit jelentett, elég a vármegyei tanfelügyelőségnek a VKM utasítására készített felmérésére utalnunk. Eszerint 34 volt községi, 86 egykori római katolikus, ill. 32 református, 2 izraelita, 2 evangélikus, 2 társulati iskola építési és berendezési hiányosságainak pótlása 4 604 500 forintot igényelt. Ezekkel a nehézségekkel pusztán állami erőből megbirkózni az akkori viszonyok közepette aligha lehetett volna. Ezért indult meg 1948 nyarán ismét a párt eszmei támogatásával egy olyan méretű társadalmi összefogás, amelynek nagyságát és jelentőségét nem lehet eléggé méltányolni. Ez a mozgalom, amely a „Dolgozók az iskoláért” nevet kapta, az iskolák helyreállításán .kívül tízezreket tett tevékeny részesévé az államosítás ügyének, szorosabbra fűzte a kapcsolatot város és falu között, s hatékony erősítőjévé vált a munkás-paraszt szövetségnek. Csak Szolnok megyében 233 iskolában 670 tantermet állítottak helyre Szolnok és a főváros üzemeinek falujárói. Maguk a szülők is szerény forintjaikkal vagy társadalmi munkájukkal járultak hozzá gyermekeik kulturáltabb környezetben való tanulásához. Amíg azonban a dolgok odáig fejlődtek, Szolnok megyében is meg kellett vívni a harc eszmei-politikai részét. Nemceti bizottságok, képviselőtestületek rendkívüli ülésein, tanítói értekezletéken, társadalmi és tömegszervezeti gyűléseken nem egyszer éles vitákban, sokszor szótöbbségi döntéssel, de a megyében mindenütt és minden fórumon az államosítás melletti állásfoglalás született. * Kedden május 18-án városunkba érkezett Béki Ernő, a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének főtitkára, s két nagy jelentőségű gyűlést tartott. Délelőtt a vármegyei pedagógus szakszervezetek összvezető- ségi ülésén, délelőtt a szolnoki pedagógusszakszervezet taggyűlésén ismertette a politikai helyzetet, a magyar demokráciának a közelmúltban aratott győzelmeit, a klerikális reakcióval megvívandó harc szükségességét, az iskolák államosításának kérdését. A teljes számban megjelent pedagógusok feszült érdeklődéssel hallgatták Béki Ernő másfélórás fejtegetését. Számos lelkes hangú felszólalás után egyhangú határozatot fogadtak el: 1. Követelik a felekezeti iskolai tanítók sérelmeinek orvoslását, az iskolaszékek megszüntetését. 2. Szükségesnek tartják a felekezeti iskolák államosítását. 3. Elítélik Mindszenty prímásnak a pedagógusok lelkiismereti szabadságát támadó intézkedését, mely éltiltotta a pedagógusokat a szakszervezeti gyűlések látogatásától. (Tiszavidék, 1948. május 22.) A szelevényi Nemzeti Bizottságtól (72/1948. szám) Dinnyés Lajos miniszterelnök úrnak, Budapest. A szelevényi Nemzeti Bizottság egyhangú határozata alapján a Nemzeti Bizottság nevében tisztelettel kérjük miniszterelnök urat és a vezetése alatt álló demokratikus kormányt, hasson oda, hogy a felekezeti tanítók és felekezeti iskolák mielőbb államosíttassanak. Ezen államosítást a Nemzeti Bizottság az alábbi indokok alapján kéri: 1. A felekezeti tanítók sokkal hátrányosabb anyagi helyzetben vannak, mint az állami tanítók, s így a szociális igazság is. megköveteli, hogy becsületesen a nép érdekében végzett munka után ők is megkapják biztos megélhetésük alapját képező fizetésüket, éppúgy, mint az állami tanítók. Mivel ezen államosítást a felekezeti tanárok és tanítók \ túlnyomó része maga kívánja, így kérésünket feltétlenül és sürgősen teljesíten- dőnek tartjuk. 2. Az egyházi iskolák lég-- nagyobb része elhanyagolt állapotban van, amelyek sem a közegészségügyi, sem pedig a közbiztonsági követelményeknek nem felelnek meg. Egyházi kezelésben lételük alatt nincs biztosíték arra, hogy ezen dűlede- ző iskolák rövid idő alatt jókarba hozassanak, s ezért úgy gondoljuk, nekünk szülőknek jogunk van gyermekeink biztonsága és egészségének megóvása érdekében kérni, sőt követelni ezen elhanyagolt iskolák állami kezelésbe vételét, mert községünkben is dűledező iskolába kell járatnunk III. és IV. osztáyos gyermekeinket, mivel az állami iskolában III. és iy. osztályt nem tanítanak, s így állandó rettegésben vagyunk, hogy mikor dűl össze az iskola gyermekeink feje fölött 3. Szelevény község jő- eszű szegény gyermekei közül az utolsó 30 évben egyetlen egy jutott el egyetemig, mert a régi rendszert tökéletesen kiszolgáló régi tanítógárda maradéktalanul végrehajtotta a fölötteseik- nek a nép mesterséges el- butítására irányuló törekvéseit. Ma, amikor a felszabadított nép a maga köréből akarja kitermelni vezetőfér- fiait, annak, hogy gyermekeink helyes nevelését, és demokratikus • szellemben való tanítását ellenőrizhessük, egyetlen lehetősége az, ha a felekezeti iskolákat államosítják, mert ezeket ellenőrizni nem áll módunkban, s ezekben esetleg most is érvényesülnek a múltban országosan gyakorolt mesterséges népbutító törekvések s a szegény nép gyermekei érvényesülésének és előmenetelének mesterséges elgáncsolása. az állami iskolákban azonban erre már nem adódhat lehetőség. Mi ázt akarjuk, hogy ebben az országban minden ember megtalálja a tehetsége, szorgalma, munkakészsége által megérdemelt méltó helyét, s azt csak úgy tudjuk biztosítani, ha gyermekeink nevelését olyanok kezébe tesszük le, akiknek becsületességében, tudásában, demokratikus érzésében és a nép iránt érzett szeretetében feltétlenül megbízhatunk. Kérjük Miniszterelnök urat, hogy fenti érveink alapján kérésünket a legsürgősebben szíveskedjék teljesíteni. Szelevény, 1948. május hó 29-én. Gebule Gábor a Nemzeti Bizottság elnöke Határ János a Nemzeti Bizottság titkára ☆ Jász-Nagykun Szolnok vármegye Tanfelügyelőjének 1948. évi május havi jelentése a főispánnak és a Közigazgatási Bizottságnak az államosítás előkészítésében érintettek hangulatáról. Főispán úr! Tekintetes Közigazgatási Bizottság! Helyben Tisztelettel jelentem, hogy a felekezeti és községi iskolák államosításával kapcsolatban a tanfelügyelői hivatal a szükséges felvilágosítások és a kérdésnek helyes megvilágitása végett az egész vármegye területén sorozatos szülői értekezletek tartását rendelte el. Szükséges volt ez annál is inkább, mert a felelőtlen rémhírterjesztések tömege látott napvilágot, megfélem- lítési hadjárat indult és úgy tüntették fel a dolgot, mintha az állam hadjáratra készülne az egyházak és a vallásszabadság ellen. Komoly figyelmeztetést kaptak a felekezeti tanítók, hogy az államosítás ellen foglaljanak állást, mert ellenkező esetben ki lesznek közösítve az egyházból, sőt olyan hírek is voltak, miszerint állásukból is elmozdítják A Kultusz Miniszter úr azonban az utóbbira nézve kijelentette, hogyha bárkinek kára származnék demokratikus magatartása miatt, azt haladéktalanul állami alkalmazásba veszi. Az államosított felekezeti tanítók a jövőben semmiféle joghátrányt nem szenvednek, mert az államosítás végrehajtásával • az összes felekezeti tanítók állami státusba kerülnek. (Szolnok 1948. június 8.) Karcag város polgármesterének bizalmas jelentése az alispánnak az iskolák államosításával kapcsolatos eseményekről. Alispán Űri Szolnok Jelentem, hogy 8-án a városi képviselőtestületi közgyűlés, egyhangúlag közfelkiáltással határozatot hozott az iskolák államosítása mellett és ugyanakkor egyhangúlag közfelkiáltással elhatározta, hogy felirattal fordul a Kormányhatósághoz, melyben kéri a pócspetri tragikus eset szervezői és közreműködőire a legmagasabb büntetést, ha lehetséges a halálbüntetést is kiszabni. Ugyanezen a napon a rendőrség vezetője valamennyi lelkészt összehívatott és tudomásukra hozta, hogy a kormány a legszigorúbb büntetést fogja kiszabni azokra, akik a demokrácia ellen vétenek. Én külön tárgyaltam a lelkészekkel és óva intettem őket, hogy bármilyen rendzavarást, vagy izgatást idézzenek elő, mert az értelmi szerzőket a törvény igen szigorúan bünteti. ígéretet tettek valamennyien, hogy tartózkodni fognak minden ilyen cselekedettől. F. hó 9-én délután 3 órakor a református gimnázium tanári kara szülői értekezletet tartott, amelyen a gimnázium igazgatója dr. öaál László ismertette az országos zsinati határozatot az iskolák államosítása mellett. Az értekezleten két felszólalás az államosítás ellen volt, a többi felszólalás az álamosítás mellett volt Az elnök nem hozatott határozatot az államosítás mellett, az értekezlet célja az ő szavai szerint csupán tájékoztató volt. Ha megszavaztatta volna a jelenlevőket, a többség az államosítás mellett lett volna. A gyűlésen mintegy 80-an vehettek részt. Már egy esetben jelentettem, hogy Pap Béla ref. lelkész kezdeményezésére Bihari István ref. lelkész és annak apja id. Bihari István az egyik iskolát templomnak akarta átalakítani. Tervrajzot készített és a hatósághoz benyújtotta, építkezési engedélyt kért. Ugyanakkor a bontási munkálatokat engedély nélkül, azonnal megkezdte. Azonnal határozatot adtam ki, hogy hagyják abba a munkálatokat mindaddig, míg az építési engedélyt meg nem kapják. A torony építésére vonatkozó terveket a Debreceni Építési Igazgatósághoz elküldtük. A kérelmezők a torony építését abba is hagyták, titokban azonban két tanterem között levő közfalat kiszedték és az iskola külsejére kiírták: „Református imaház”. Az engedély nélküli építkezésért a feljelentést megtettem. Meg kell említenem, az értesülésem szerint ezen épületet 1911-ben államengedéllyel építették iskola céljára és állandó tanítás is volt benne. (Karcag, 1943, ilínins ll.> Balog a tanuló. Peske Géza festménye '«■II"IU .1.1.1 J _ H ILJ' \
