Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-03 / 128. szám

>

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1973, június 3.

Fiatal amatőr képzőművészek kiáiiítása

Jászberényben tegnap a tudományos műszaki és kulturális hónap befejezéseként került sor a KISZ városi bizottsága által hirdetett amatőr képzőművészeti pályázat eredményhirdetésére és a kiállítás megnyitására.

A pályázatra Szolnok és Heves megyéből 136 alkotást kültek be. A fiatal képzőművészek ■ stúdiójának tagjaiból álló zsűri 62 művet fogadott eL

Első díjat Sisa József (Jászberény) kapott, a két második helyezésen Szabó Ágnes szolnoki és Martosi István, tószegi pályázó osztozott meg.

Kiadott ezenkívül a zsűri három harmadik díjat. Kovács István tiszafüredi, György József törökszent- I miklósi és Győrffi Sándor karcagi fiatal képzőművésznek, _ JK*.

Kétszázötven éve született Adam Smith

i

Kétszázötven esztendeje, Í723. június 5-én látta meg a napvilágot az angliai Edinburgh melletti Kirk- caldy , településen Adam Smith, a klasszikus polgári gazdaságtan kiemelkedő képviselőije.

) Huszonnyolc éves,' amikor f— 1751-ben — egyetemi rendes tanári katedrát kap Glasgowban, logikát, bölcsészeti erkölcstant ad elő. lAmi korában ritkaság, könyvek, jegyzetek nélkül' tartja előadásait, megkapó stílusban, tiszteletre méltó anyagismerettel, s mindezekért nagyra gyarapodik {tanítványai tábora. A szemlélődés, a dolgok tanulmányozásának időszaka ez, s már érett gondolkodó, hazája viszonyairól felvilágo- sultan ítéletet mondó tudós, amikor 1764-ben, egy ifjú angol herceg tanáraként hosszú ideig tartó európai utazásra indulnak. Megfordulnak a többi között Francia- és Olaszországban, Emith megismeri az ott élő kiváló tudósokat, s néha-» nyukkal szoros barátságot köt. Hazatérésük után — J767-ben —, nem foglalja el újra helyét az egyetemen, hanem a tudományos munkásságnak szenteli minden idejét.

Kilenc esztendőbe telik, míg megalkotja főművét, az 1776 elején Londonban megjelent „Vizsgálódás a nemzetek gazdaságának természetéről és okairól” című két vaskos kötetet. Hazája, Anglia ekkor már ipari ország, a frissen létrejött .tőkés társadalom feszültségeivel, ellentmondásaival. A siker — ami tudományos publikáció esetében nem sűrű — azonnal szárnyra kapja nevét, könyye a szerző 1790-ben bekövetkezett elhunytéig, további négy, kiadást ért meg Angliában, s lefordítják több idegen nyelvre.

Marx, áld egyszemélyben tisztelője és bírálója volt Adam Smith munkásságának, kora összefoglaló elméjét látta benne, s ez te-i vékenységének legilletékesebbtől származó megítélése. Mert a fizikailag gyenge, egész életében sokat betegeskedő ifjú és férfi ösztönösen majd tudatosan valóban ráérzett a változó gazdasági és társadalmi körülményekből fakadó szellemi igényekre,, s bár a termelési eszközök magán- tulajdonát ’ örök tényezőként vette számításba, bár a munkabér mibenlétét hamisan állapította meg, tevékenysége új fejezetet nyitott a közgazdaságtan történelmében.

INDOKÍNA

Pusztulástól az újjáépítésig

VDK: Az ember győzelme

„Vietnam dolgos és kitartó népének sok barátja van a világon. Kétségtelen, hogy közvetlenül a háború befejezése után óriási nehézségekkel kell megküzdenünk. Az amerikai fegyverek jelentős rombolást vittek véghez, azután itt vannak a sebesültek, a nyomorékok és a hosszú éveken át tartó amerikai megszállás örökségei. Mindez valósággal emberfeletti fizikai és erkölcsi erőfeszítést követel tőlünk.

Én azonban úgy hiszem, hogy rövidesen lábrakapunk. A háborúból győztesen, a saját erőnkbe és az emberekbe vetett megújult hittel kerülünk ki. Mert az ember •— a maga energiájával és inteligenciájával — legyőzte a vak és brutális technikát. Vajon korunknak nem'egyik legalapvetőbb jelensége az a tudat, hogy az ember úrrá lehet a maga alkotta technika felett?”

Pham Van Dong, a VDK miniszterelnöke mondta ezeket a szavakat egy francia újságírónak adott nyilatkozatában — nemsokkal a bé- kemegádlapodás előtt

Illúzlómentes bizakodás

Szavaiból illúziómentes bizakodás csendült ki. Illúzió- mentes, hisz az évekig tartó intenzív amerikai bombázások felmérhetetlen károkat okoztak a VDK termelőkapacitásának. Az amerikai hadvezetés mindvégig abban a hiszem ben bombáztatta a demokratikus Vietnamot* hogy egyszer majd csak térdre kényszeríti. A VDK népe azonban kiállta a próbát. A front helytállt, s a gazdaságnak futotta erejéből, hogy a városok és falvak lakosságát rendszeresen hozzájuttassa a főbb élelmiszerekhez.

Természetesen jónéhány ágazatban csökkent a termelés. A természeti csapások és légitámadások • sújtotta földművelés és bányászat visszaesett. A létfontosságú rizsből az 1971-es árvízsúlytotta évben 4.7 százalékkal kevesebbet takaríthattak be, mint 1964-ben. Csökkent a háborús időszakban a halászat, szénből 22.4 százalékkal, fából 24.9 százalékkal termeltek kevesebbet, mint

1964-ben. (Az amerikaiak pusztítással kapcsolatos ördögi találékonysága, a 75 •millió liter lombtalanító szer az erdőállomány jórészét tönkretette.)

Tulajdonképpen már az is csodával határos, hogy csak egyes ágak termelésének csökkenéséről van szó, s nem roppant össze a gazdaság egésze. —■ Az emberi tényező tette képessé a VDK-t a helytállásra, a győzelemre — mondotta Giap tábornok, a VDK honvédelmi minisztere.

Ut, vasúi, híd

Ma a központi feladat az újjáépítés. Legégetőbb tennivaló a szállítás rendszerének újjáteremtésében, az építő- és építőanyagipar, a gát- és öntözőrendszerek helyreállításában mutatkozik.

Az ország szívében, Hanoiban már teljesen helyrehozták a Vörös - folyón keresztül ívelő, súlyosan megsérült hidat. Haiphong kikötőjében hozzákezdtek az elpusztult dokkok és' raktárházak újjáépítéséhez. Gigászi

munka folyik a vasút- és útvonalak mihamarabbi helyreállításáért, sőt — ezen túlmenően — a termelés korszerűsítéséért.

•A mai fejlődési szakaszban ugyanis sürgetően vetődik fel, hogy az újjáépítést kapcsolják szervesen össze a tecnikai-technológiai fejlesztéssel.

Rendkívül energikus, kitartó munkára van szükség ahhoz, jjogy a VDK gazdaságának napjainkban alapKórusok

gálahangversenyen

Közvetíti a televízió is

Régi hagyományai vannak Kisújszálláson a kórusmozgalomnak. Évekig, egészen 1965-ig szép eredményekkel munkálkodott a hatvantagú vegyeskórus. Később többször megpróbálták újraszervezni, de eredménytelenül. Nehéz volt biztosítani a megfelelő létr számot, a karvezetői feladatra pedig nem volt vállalkozó.

Czeglédi Zoltán; a zeneiskola tanára 1972-ben végzett Debrecenben. Évekig a Kodály-kórusban énekelt, , feleségével együtt. Örömmel vállalkozott a kisújszállási kórus vezetésére. Novemberben kezdték el a szervezést Hidi Pállal, a művelődési ház igazgatójával. A Fehémeműgyár fiatal munkásnőinél találtak legnagyobb megértésre. A húsztagú kamarakórusban húsz év az átlagéletkor.

A kőrus máris szép sikereket ért el. Közreműködtek a társadalmi ünnepségek műsoraiban, énekeltek a Fehérneműgyár és a Gyógyászati Segédeszközök Gyára munkásainak. A jászberényi szereplésre emlékeznek vissza legszívesebben. Május 13-án a Vándor Sándor munkás és ifjúmunkás fesztivál megyei bemutatóján a zsűri dicséretben részesítette a kórust.

Továbbjutottak a megyei döntőre és meghívást kaptak a budapesti országos munkáskórus fesztiválra.

Karcagon is új kórus alakult ez év januárjában. A. .Vándor Sándor munkás és ifjúmunkás országos énekkari szemle felhívása nyomán a 629. sp. Ipari Szakmunkásképző Intézet tanulói negyvenöttagú vegyeskart hoztak létre. Még csak két hónapja énekeltek együtt, mikor március 14-én Vass Lajos, a Vasas Központi Művészegyüttes énekkarának vezetője nyilvános főpróbán meghallgatta a kórust, és meghívta az országos vasas énekkari fesztiválra. Ezután több helyi fellépés következett, majd márciusban Szolnokon részt vettek a középiskolás-—ifjúmunkás énekkari szemle megyei bemutatóján, ahol aranyoklevél minősítést kaptak, és meghívást a Vándor Sándor énekkari szemle országos bemutatójára.

Ma mindkét énekkar részt vesz a Járműjavító művelődési házában tartandó megyei gálahangversenyen, amely délelőtt 10 órakor kezdődik, s amelyről a televízió Is közvetítést ad.

vetően agrárjellegű struktúráját agrár-iparivá alakíthassák. A Vietnami Dolgozók Pártjának központi lapja, a Nhan Dán így figyelmeztetett erre: „Népünk csodálatos győzelmet aratott az ag- resszorok felett, kivívta az egész világ csodálatát. Jogunk van büszkének lenni gazdasági eredményeinkre is. Tisztában kell lennünk azonban gyenge pontjainkkal is: gazdasági alapunk kicsi és elmaradott, a jnunka termelékenységének foka igen alacsony. Vannak üzemek, műhelyek, ahol a munkások csak 4—5 órát dolgoznak naponta. A háború nemcsak emberéletekben, és anyagi javakban okozott veszteséget, hanem teljesen felforgatta a viszonylag megfelelőnek mondható munkafegyelmet és tnuBkamódszei'e- ket is”..

A svájci lap szerint

A VDK népe az előtte álló gigászi feladatok, s a természetes háborús fáradság ellenére optimista.

A kommunistabarátsággal aligha vádolható svájci Neue Zürcher Zeitung így summázta véleményét Vietnam két részének újjáépítési kilátásairól: „A háború

okozta károk helyreállítása mindkét Vietnamot jelentős feladatok elé állítja. Stabil politikai rendszere, s elenyésző függősége külföldi gazdasági segélyektől Észak-Vietnam dolgát valószínűleg megkönnyíti”.,

Győri Sándor

Következik; Amerika árnyékában

nyelvművelés)

Közéleti nyelvhasználat

Egy levélírónk a Map^ar Nemzet vasárnapi számában olvasta „az angol közéleti botrány’’ nyelvi formát. Furcsállja. hogy ilyen szókapcsolatban is szerepet vállalt a közéleti szóalak. Azt kérdezi, mit bír el ez a kifejezés? Elöljáróban röviden azt felelhetjük: igen sokat. Hogy mennyire sokféle nyelvi szerepet vállalhat magára, bizonyítják ezek a gyakran hallott jelzős szerkezetek: közéleti ember, közéleti tevékenység, közéleti szerep, közéleti nyelvhasználat, közéleti tényező, közéleti erkölcs, közéleti tisztaság stb. stb.

A felsorakoztatott példákban az egész népközösség állami, politikai, társadalmi életével, működésével kapcsolatos tevékenységek ösz- szességét megnevező közélet összetételünk önmagában js nagyon gyakran kap nyelvi szerepet mai életünkben. Az összetétel szervessen beleilleszkedik a köz- előtagú ösz- szetett szavak -sorába. Elég korán jelentkezett a magyar szókészletben,, s eleinte a jelentéstartalma és használati értéke nem egyezett meg a maival. Régi jelentése: közönséges élet. Hasonló használati értékűek ezek az ösz- szétételek: közember, közhír, közbeszéd, közmondás, köznyelv, közügy. A kifejezésekben a köz- előtag az alábbi szinonímasor jelentés- árnyalatait' is hordozta: általános, megszokott, mindennapi stb. stb. Az 1800-as években a közélet megnevezte „az élet azon nemét, mely rendesen folyt, mely különössége által ki nem

tűnik, különös események nem fordulnak elő benne, az • egyformaság jellemzi”. A Magyar Nyelv Szótára e meghatározása valóban érvényes a közélet összetétel akkori használatára.

Később az egész közösségre. az egész társadalomra vonatkozó jelen tésámyalatot vállalt magára a köz- előtag, s szavunk ebbe a sorba illeszthető bele: közügy, köznevelés, közoktatás, közérdek stb. stb.

Ma a magánélettel ellentétben a nyilvános, a társadalmi élet megnevezésére szolgál elsősorban összetételünk. Amikor pl. a közéleti nyelvhasználat nyelvi forma használati értékét vizsgáljuk, akkor ez a kifejezés arra utal, hogy a közéletben, a társadalmi tevékenységben használt nyelvről, stílusról van szó. Ennek a nyelvhasz- ' nálatnak jellemzője kell hogy legyein az érthetőség, vagy még pontosabban: a

közérthetőség. Sajnos, éppen ezen a területen sok a hiba, sok a baj. Egyéni nyelvhasználatunkban egyedibb, színesebb nyelvi formákat használunk, közéleti nyelvhasználatunkban azonban sok a közhely, feleslegesen szak- szerűsödő, elhivatalosított nyelven szólunk és írunk. Csak egyetlen egy példát ennek bizonyítására. Mint magánember ezt mondjuk: Megtelt a busz. Mint közéleti ember elhivatalosítva már ugyanezt a mondatot így fogalmazzuk meg: Az

utazótér telítve van.

Dr. Bakos József

Vasárnap i dörmögóseh

Mondják, hogy réges régen milyen udvariatlanok voltak a hentesek. Az Ínséges időkben — állítólag — könnyen a vevőhöz repült a még muraközi Macapaci alsó lábszárcsontja is.

Így volt, vagy nem, nehéz lenne ennek utána járni. De ez már nem is fontos. A lényeg az, hogy ma már másképpen van.

Azonnal bizonyítom...

Történt — a múlt szombaton, a szolnoki Jólét Áruházban —, hogy négy darab sertéskörmöt kértem. Kaptam is. Szó nélkül. De, óh, jaj, mily csúf az emberi természet. Sohse elégszik meg azzal, ami van. Há lenne kedves széthasítani, tolakodtam elő a kéréssel. A hentes rám nézett. 'Megemelte a bárdját. No, most hasít. Engem. De nem.

Csak annyit mondott, halkan, szépen, udvariasan, ^mondhatom nagyon intelligensül, hogy nem tudom.

De ezt úgy mondta ám, olyan méltóságteljes, hűvös udvariassággal, hogy egy angol lord is megirigyelhette volna.

Persze, a vevő értetlen. Miért nem tudja? Van bárd, van röfiláb, lehet tran- csírozni. Miért nem tudja? Pdht akkor hiányzott talán a hentes oskolából, amikor a röfimankó trancsírozását tanították?

Áh, nem! Azért nem tudta megtenni azt a bizonyos négy bárdcsapást, mert papírja van róla (?), hogy szombaton nem kell trancsírozni. Merthogy sokan vannak.

De, kedves mester, mondtam neki, csak ketten vagyunk, négyszemközött, s ígérem nem árulom el a fő. őkének, ' ha íegyelmezetlenkedik, ha mégis tran- csíroz.

Nem tudom, mondta mégegyszer, a királyok határozottságával. Nem trancsí- rozott

Ebben maradtunk. De ne higgyék ám, hogy szomorúan távoztam! Áh, dehogy! Átjárta nagy szívemet a felismerés öröme: lám, lám. mennyit fejlődhetett ez az ember is! Nem vágta a fejemhez a röfimankókat, ahogy hajdani, megénekelt elődje tette volna, hanem intelligens, művelt, öntudatos emberhez méltóan beszélt velem.

Hát a gumiboltban meg hogy jártam.! Kértem egy köpenyt. (Ez a hivatalos neve annak a gumiizének, amin gurul az «utói Adtak, mondták; 535 forint. No.'

csakhogy lehet kapni, kiáltottam fel mámorosán és fizettem 545 forint 60 fillért. Becsapott volna az a kedves szavú eladó? Dehogy, dehogy. Nézem a blokkot, minden sitmmel. Egy darab köpeny 535 forint. Alatta: betétdíj 10 forint 60 fillér. Ez összesen 545 forint 60 fillér.

Sokáig spekuláltam, mi lehet ez a betétdíj? Folyó hó 31-én aztán, fizetés előtt két nappal, amikor visszafelé vittem az üvegeket, rájöttem. Ez a 10 forint 60 fillér olyasmi a guminál, mint a kövidinkánál a 2 forint 50, a betét. Csakhát a gumiéknál ez biztos úgy van, hogyha lekopik a rece a köpenyről, és visszaviszi az ember azt a sima izét, akkor biztosan visszaadják a betétdíjat. Mert mi más is lehet? Biztos nem burkolt árdrágítás.

Kedvenc lapomban olvastam, hogy az egyik nagy gyárunk lakótelepének boltjaiba a helyi szakszervezet szállíttatott egy autó burgonyát. Merthogy nem volt, s kellett.

Mélyen elgondolkodtam az eseten. Ez aztán az érdekvédelem. Ez a szakszervezet oly annyira a helyzet magaslatán áll, hogy a krumpli szakma dolgozóit megóvja a fontos kolbász mellé való beszerzésének fáradalmaitól.

Nagy lehetőségeket látok az új kezde-' ményezés nyomón. Ha a kereskedők helyett a szakszervezet megy a krumpli után, miért ne lehetne más szakmák helyzetén is így könnyíteni.

Persze, lehet ám az is, hogy a szak- szervezet kényszerhelyzetben cselekedett. Elképzelhető például, hogy azalatt fogyott el az a nyomorult krumpli, amíg az intézkedésre illetékes kereskedők a „Mit tegyünk a lakosság zavartalan, minél jobb ellátásáért” című és témájú háromnapos tudományos szimpóziumon vettek részt.

De lehet az is, hogy az illetékes kereskedők a kiváló vállalat megtisztelő cím ünneplése alkalmából a kitüntetéseiket vették át, s éppen akkor fogyott el a krumpli.

Ha tényleg így történt, akkor a2 esetből az is érzékelhető, hogy nem szabad kicsinyesnek lennünk! Ne a krumpli léte vagy hiánya befolyásolja szemléletünket, hanem őszintén, nyílt szívvel, örüljünk dolgozó társaink munkasikereinek.

tteeat -+~

X