Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-24 / 146. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. június.24. A szolnoki nyári tárlatról AZ ŰJ SZOLNOKI GALÉRIÁBAN május vége óta ismét helyet kaptak a hagyományos Nyári Tárlatra ' beküldött legjobb képzőművészeti alkotások. A kiállítás pontos címe — Középmagyarországi Képzőművészek Nyári Tárlata — már önmagában is jelzi, hogy nem kizárólagosan a Szolnoki Művésztelep, vagy akár Szolnok megye művészeinek számadásáról van szó, hanem egy kiterjedtebb földrajzi és egyben szervezeti egység kulturális eseményéről. Ez a tény . már önmagában is nehezíti a szakíró munkáját, mivel semmiféle esztétikai egységet nem kérhet számon az alkotóitól. Az ilyenfajta számonkérés nemcsak lehetetlen, hanem szakszerűtlen is lenne, hiszen minden művészetszerető ember előtt világos, hogy mind a hagyományok, mind a jelen tekintetében más ismérvek, jellemzők határozzák meg Szolnok, Kecskemét vagy Baja képzőművészetét, így van ez akkor is, ha a nevezett művészeti centrumokat — még számos másokkal együtt — az „alföldi iskola” vagy „alföldi festészet” néven kategorizálja, jelöli, vagy éppen tágabb értelmű fogalommá emeli hazai művészettörténeti rendszerezésünk. S ha ez így van, akkor lényegében elsődleges feladattá az válik, hogy a közös stílusjegyek ésszerűtlen keresése helyett legfeljebb az egyes kulturcent- rumok által reprezentált anyagot vessük össze egymással, ezen belül pedig az * egyéni kvalitást értékeljük. Az idei Nyári Tárlat érdeme mindenekelőtt az, hogy a kiállítók a mennyiség helyett a minőségre helyezték a hangsúlyt. Megelégedtek a galéria földszinti falaival, & azokon is a. zsúfoltság nélküli, „levegős” rendezés lehetőségével. (Az emeleti szinten ugyanakkor a század legnagyobb magyar szobrászának, Medgyessy Ferenc, terakotta szobraiból és rajzaiból válogatott emlék- kiállításában gyönyörködhet a közönség.) Az alapos körültekintés viszont arról győzi meg a műértő szemlélőt, hogy a vezérszólam, a kvalitásbeli többlet ezúttal>■ is a szolnokiaké, ezen belül pedig a művésztelepen élő és dolgozó festőké, szobrászoké. A kiállítás anyaga ezúttal is azt példázza, hogy sem tartalmi, sem formai vonatkó- zásban nem lett megkötve senkinek a keze és szelleme. Az általános ismérveket persze nem lehet letagadni, és mégis határozott festő és szobrászegyéniségekkel állunk szemben. A most kiállított művek az előbbiek mellett azt is példázzák, hogy a munkaábrázolással és a kritikai realizmussal is eljegyzett Szolnok — és vele*együtt a bajai és a kecskeméti alkotók — most láthatóan a festői szépségű tájaknak juttatták az elsőbbséget. Tehát tematikai uniformizálódás- nak sem lehetünk tanúi. Ebből a pillanatnyi tényből hiba lenne a sorsdöntőbb társadalmi érdeklődés feladására következtetni. A tárlaton szereplő művészek többségét égyszerüen magával ragadta a tavasz életfakasztó lehelete, a közelgő nyár, a napfény és a derű utáni vágyakozás, és mi sem természetesebb, hogy ezek az érzéshullámok visszatükrözik művekbe realizált anyagi formájukat. Néhány kivétel — persze — akad a tárlat anyagát meghatározó lírai szemlélődés alól, ezek sorából is messze kiválnak B ar any ó Sándor bejárattal szembeni, a kiállítási csarnokot uraló tempera-képei. Aligha lehet vitás, hogy Baranyó a mai szolnoki középgeneráció • legeredetibb, legnagyobb formátumú egyénisége. Szinte megfoghatatlan, ahogyan még ismert emberi gyengéit is pozitív töltéssel transzponálja át egy-egy művébe. Iskolapéldája ennek akár a Tengető asszony figurális kompozíciója, akár a tájkép kategóriába tartozó Falusi házak. A kettő színképlete merőben más; az előbbit a pirosakra épített sziporkázó kolorit hevíti, míg .az utóbbi a mélyhangolású zöldek és a sötétebb tónusértékek hordozója. Ami közös bennük, az individuumának lényege: a robosztus erő, a ra- finálatlan szuggesztív hatás, a vérbelien szabatos festöi- ség. valamint az, ahogyan a szélesen ívelő ecsetkezelés nagy színfoltjainak külső formai megjelenítése valódi benső izgatottsággal, drámai expresszivitással párosul. Ez a teljes összhangban lévő külső és belső expresszivitás, ez a nyughatatlan festői láz annyira a sajátja, hogy még utánozni sem lehet. Ha valaki megpróbálná, abból borzalmas dolgok születnének. Néhány megelőző tárlaton láthattuk némi jelét ennek a területi szervezethez tartozó, budapesti Bényi Lászlónál, aki néhány kísérlet után szerencsésen visszatért eredeti önmagához. Három egységes és mértéktartó kisméretű képe közül kiváltképp a gouache-sal festett Virágzó fék érdemel figyelmet a harmonikus komponálás és a hangulatos plein air festői- ség tekintetében. MEGGYES LÁSZLÓ tehetségét már a hatvanas évek kezdetén megállapíthattuk, s ha valaki rászolgált a bizalomra, az éppen e szimpatikus művészember. Az elmúlt évtized alatt nemcsak egyenesen és töretlenül fejlődött, hanem s^prgalmá- vfil és szigorú önkontrolljá- val az élvonalba küzdötte fel magát. Baranyó mellett a legkvalitásabb anyaggal ő je- jelentkezett; négy olajképe közül a Szénahordás országos gyűjteményben is megállná a helyét. Meggyes tisztán, * világos • érthetőséggel komponál, és egy határozott karakterű színkultúrát teremtett magának. Nem tud és bem is akar harsogni, ez attitűdjétől teljesen idegen. Egyénivé érett, őszinte festői hangját ' a mértéktartó, harmonikus kolorit, a kulturált és technikailag magabiztos ecsetkezelés, valamint a bensőséges tartalmi átélés jellemzi. Az előbbiekben méltatott és valamennyi képén a sárga-zöld-bama színek adják az alaphangot, amelyek közé itt-ott alig észrevehetően épülnek be a kékbe és lilába hajló tónusértékek. Fazekas M ag dől na a festői vérmérséklet dolgában is közel áll Meggyeshez. Szépen komponált, festőién traktált színei ezúttal kissé hidegebbek, sápadtabbak. Bensőségesen átélt Portréja azonban erőteljesebb és meleg színei által művészetének megszokott kvalitását képviseli. p alic z József ezen a kiállításon bizony nem kényeztetett el bennünket. Tehetsége nem kétséges, képességeit már számos alkalommal bizonyította, így a legutóbbi Téli Tárlaton is, amikor egy színben és kompozícióban egyaránt artisztikus tájképe keltett figyelmet. Éppen ezért lenne hasznos dolog számára, ha minden szereplést komolyan venne. Nagyanyó című, egyetlen művében megcsillan ugyan a karakter iránti különös érzéke, de egy olajképtől festői megoldást vár mindenki, és nem a grafikára jellemző fekete-fehér megjelenítést. Ismételten megkülönböztetett figyelmet érdemelnék Chiovini Ferenc művei, akit kizárólag ezért helyeztünk a művésztelepi festők sorának a végére. A kiemelést pedig nem egyedül* a magyar festészetben megszerzett rangja és a kötelező tisztelet diktálja, hanem az az örvendetes tény, hogy ez a tisztes korú mester milyen példamutató, fiatalos aktivitással alkot ma is, folyamatosan gazdagítva a magyar piktúra értékeit. A SZOLNOKI MŰVÉSZET kisugárzásában élő megyei festők most kissé halványabb anyaggal képviseltették magukat. A jászberényiek, közül Senke László a Be- rényi utca téli hangulatát sápadt, színtelenné kevert festékkel próbálta érzékeltetni. míg Makay József ugyancsak olajjal festett Borsodi tája a tiszta színek és a széles ecsetvonások ellenére sem tudja elrejteni a kissé szérvezetlenül felépített, távlati' hatásokat bizonytalanul elkendőző kompozíciót. A jászberényi együttes legjobb művével Sáros András jelentkezett, aki nagy dekoratív színfelületre és formákra épített temperaképén, a Műemlék középkori templomának magas homlokzatával történelmi atmoszférát teremtve, sikeresen tudta érzékeltetni az idő múlását. Gál Sándor Kunszent- miklósról küldött be egy Erdélyi tájat, s bár gouache- képe izgalmas és drámai erőtől feszített, nem tudja feledtetni honi festészetünk nagy vándorának, Nagy Istvánnak hatását. Simon Ferenc: Gabi Kecskemétről Marostor- d ay Anna három egyenletes színvonalú, rutinosan megoldott tájképpel szerepel,* s mindegyiket akvarell-kréta kombinációval ' készítette. Műveinek tanúsága szerint nem távolodik el az optikai világképtől, absztrakciója megelégszik a látványon belüli, dekoratívitásba hajló, sommázott komponálással. Az ugyancsak számottevő festői hagyományokkal rendelkező Baja képviseletében olyan ismert művészegyéni- ség nyitja meg a kiállítók névsorát, mint ifj. Éber Sándor. Két tájképével változatlanul bizonyítja, hogy virtuozitással kezeli a pasztellkrétát, de azt is látnunk kellet, hogy ezúttal felhígította művészetét. Eddigi legjobb tájképeit a természettel való azonosulás, a szinte együ(tt lélegzés tette megra- gadóvá, most viszont engedményeket tett a hamis köz- érthetőségnek és kelendőségnek. Elsősorban Téli erdőjének édeskés hangulatára vonatkozik ez úgy, hogy még a rutinos technikai műgond sem tudjá leplezni. B. Mikii F er enc három gouache- képe nemcsak alkotójuk magabiztos manuális készségéről győz meg, hanem arról is, hogy a látvány finom, lírai átköltését a tradíciókból továbbféjlesztett korszerű festői látással valósítja meg. Ilyen értelemben lett a Kárászt reggel — az egyéni teljesítményen túl — egyben a tárlat egyik legkvalitásosabb műve. Noel ö. Gábor olajtemperái új művészi kifejezőeszközöket keresnek, s már aligha van közük a hagyományos természetelvűség- hez. Ez — persze — önmagában nem jelent negatívumot, viszont sürgető problémája a művésznek. hogy B ene Géza és G a d ány i Jenő reminiszcenciáit — bármennyire is tiszteletre méltó mesterek voltak — mielőbb beolvassza egy egyéni hangvételű konstruktivizmusba. BECSÜLETES, őszinte hangú grafikákat és rajzokat láthat a tárlatra érkező érdeklődő. A kecskeméti Palkó József például témáival visz egy kis változatosságot, más színt a kiállítási összképbe. Három linóleum metszetének lapjai a modem építkezés üteméről számolnak be a hiteles krónikás tárgyilagosságával. Az ódon kis házak mögül vertikálisan emelkedő épülettömbök — a konstruktív vonalvezetés esztétikai szépsége mellett — tartalmilag a régi és új ellentétét állítják szembe egymással és szinte bizonyítják az urbanizálódási folyamat történelmi szükségszerűségét. Legegyenletesebb anyaggal ezúttal is a szobrászok jelentkeztek. Igaa, lélegzetelállító műveket nem láthat- • tunk, de mindjárt hozzá kell tenni, hogy a műfaji kötöttséget. a plasztika specifikumához tartozó nehéz, anyaggal folytatott küzdelem termékenységben is megköti a szobrászművész kezét. Egy nagyszabású szobormű megmintázása és nemes anyagba való átviteléhez szükséges idő alatt akár egv tucat jó képet is meg lehet festeni. A négy' állandóan kiállított szobrásznak így nincs restell- kedni való oka; a téli kiállítás óta változatlan szorga- mukról és eredményes munkáról adnak hírt kisebb és intímebb mostani műveikben. Nagy István alkotásai láttán annak örülhetünk, hogy kísérletező, új megoldásokat kereső kedve nem lankadt, s hogy élénk fantáziája nemcsak változatos, de az újszerűségben is érett kompozíciókhoz segíti. Tisza című ólomszobrának halat tartó, úszósellő-figurája a merész vonalvezetés, valamint az erőteljes és kecses formák ellentéteivel is kiegyensúlyozott harmóniában bontakozik ki. E nemes ar- tisztikumot azonos értékű szimbolikus tartalommal tölti meg. Eddigi munkásságában teljesen új hangot üt meg terrakotta reliefje, a Pásztorok. A téglalap alakú alapmezőben elhelyezett ember — és állatfigurák olyan matematikai -mértani ritmusa és harmóniája termetődik esztétikai élménnyé, amely csak a népművészetben lelhető meg. Simon Ferenc változatlanul a klasszikus érteledben vett rend és harmónia mestere Szolnokon. Ezt most a Szolnoki emlékéremmel (bronz) és bensőséges Gabi portréjával (ólom) újfent bizonyította. Felszabadulási emlékműtervét nem nemes anyagban, csak „élettelen” gipszben állította ki, de legfőbb erényei, mint a nemes egyszerűség és harmónia, valamint a szobrásztán tömbszerű formaadás így is meggyőzőek. Külön erénye, hogy a témában rejlő veszélyt, a naturális kisértést, a két figura konstruktívabb szerkesztésével igen találékonyan hidalta át. (Kötelességünknek érezzük megemlíteni, hogy Simon Ferenc Kodály emlékére készített újkeletű remekművét megvásárolta és állandó kiállításában helyezte a Magyar Nemzeti Galéria;) AZ EMBERI MAGATARTÁSÁBAN nyugodt és puritán Szabó László művészetét egyfajta belső tűz és feszülő nyugtalanság hevíti. Kiállított öt műve közül a mozgásában és tartásában kitűnően megépített Fausztó figurája ' (patinázott gipsz) szinte követeli a továbbfejlesztést, a természetes nagy- ságbani megmintázást. És hogy a portrénak továbbra is avatott kezű mestere, azt a proporcionálisán tagolt Soly- mosi Ignác tanulmánya (kő) éppúgy tükrözi, mint bájos Kislányfeje (galvanizált plasztika) vagy a fából faragott finom vonalvezetésű Női fej. A művésztelepi közösség három kitűnő szobrásza mellett a kisújszállási Papi Lajos a negyedik szobrásza a munkacsoportnak. Papi azok közé tartozik, aki az elmúlt évtized alatt nagyon sokat fejlődött, és lényegében autodidakta módon küzdötte fel magát olyan szintre, amelynek mindenki csak örülhet. Az elmúlt tárlatokon Számos kvalitásos művét ismerhettük meg, éppen ezért sajnálatos, hogy ezúttal nem jelentkezett újabbakkal. Névjegyét így is leadta a már ismert, kiállításokon is szereplő Tavasz című, gránitba faragott szobrával Ecsery Etemé» MIRE IS JÓ A BÉKE... Vad nyár van újra. Buja a világ és nem tudja, Mire is jó a béke ... Lassacskán felnő a hadat nem látott bátrak veszélyes nemzedéke. — Mezei András idézett versének a Félelem címet adta. Miért? — A szabadság, a béke, az emberek belső felszabadulása nagy felelősséget jelent. Az egyén számára kitárultak a választás lehetőségei és a szabad tér veszélyesen szédítő. — Hogyan élhetnénk tehát kicsit okosabban? — Erre ninds recept, és biztosíték sincs arra, hogy sikerül. Legfontosabbnak azt tartom, hogy tisztázzunk néhány alapfogalmat. Például azt, hogy mi a boldogság? Mert a boldogságra sokan vágynak, sőt, kétségbeesetten kergetik, de há megkérnénk az embereket, hogy fogalmazzák meg pontosan mi is a boldogság, bizony sokan zavarba jönnének. A boldogság ugyanis sokmindennek a vegyülete, egy- egy pillanatig tart csak, az ember biológiai életében is, és minden tevékenységében. Ezt akarják tartóssá tenni? De hisz ez lehetetlen. Akkor hát mi az, ami után vágynak? A teljes élet magában hordozza a harcot, a munkát, a kudarcot, a kétségbeesést, a sikert és a mámoros boldog pillanatokat — Mit tehet a költészet, az irodalom az emberekért? — Segíthet megismerni önmagunkat. Az pedig már az első lépés a tartalmas élet felé. A legtöbb embernek ugyanis az a „tragédiája”, hogy nincs tisztában saját képességeivel, lehetőségeivel, csak vár valamit az élettől, de nem tesz semmit annak érdekében, hogy irányítsa az életét Az igazi művészet ebben nagyon sokat segíthet. — Mit tart „égetően mai” feladatnak, amely az irodalomra vár? — Megértetni azt, hogy önmagukban a tárgyak nem jelentenek támasztékot, nem adnak biztonságot. Hogy egy vikendház például. nem lehet cél, csak eszköz. Az autó is eszköz lehet a kényelemre, a munkára, arra, hogy hétvégeken kirándulni induljanak vele ismeretlen, szép tájak felé. De haszontalan és sivár életcél azoknak, akik csak azért vásárolják, hogy „lássék”, hogy pukkasszanak vele másokat. Ügy szeretném mindenkinek elmondani figyelmeztetésképpen, a párizsi nyomdászok történetét. Amikor Párizsban jártam, megismerkedtem 4- nyomdászbarátaimon keresztül — a nyomdászok helyzetével. Valamennyien jól keresnek. De nem olyan jól, mint amilyen lehetőséget ott a társadalom biztosít egyes embereknek. A nyomdászok között is akadnak olyanok, akik igyekeznek a számukra maximálisan elérhetőt megszerezni, mindenáron. Túlórákat vállalnak azért, hogy beköltözhessenek az új lakásba, hogy kicseréljék a kocsit, esetleg vásároljanak utánfutót vagy hétvégi házat. Negyvenéves korukra sikerül mindezt megszerezni. Csakhogy addigra ezek az emberek megroppannak. Idegileg fáradt, • kimerült, közönyös emberek ülnek a szép kocsikban. Megéri ? Lehet, hogy nagy szó, mégis kimondom: az értelmes, kulturált élet — életmentés! — Versében a „hadat nem látott bátrak veszélyes nemzedékének’* nevezte a fiatalokat. Mi a véleménye róluk? — Azokra a fiatalokra akik már békében születtek és abban nevelkedtek fel, még fokozottabban súlyosodnak mindazok a veszélyek, amelyekről beszélgettünk. Nehezebb helytállni hosszú évtizedekig apró, hétköznapi munkák során, mint egy nagy tettet végrehajtani, történelmi időkben. És ők ezt a „nehezebbet” még nem értik, túl köny- nyűnek találják. De bátornak és okosnak ismertem meg a fiatalok többségét, és úgy érzem, ők minőségi változást jelentenek a társadat lomnak. László Hona MEGGYES LÁSZLÓ RAJZA ....... ..........
