Szolnok Megyei Néplap, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-24 / 146. szám
1973. iúniue 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Megvalósul a számítástechnikai program Kibővült a szakemberképzés Szolnokon A kormány által jóváhagyott számítástechnikai fejlesztési program értelmében, 1975 végéig, az országban közel 400 elektronikus számítógép dolgozza fel a gazdasági élet információ- halmazát. Az „okos gépek” üzemeltetéséhez rendkívül sok számítástechnikai szakemberre van szükség. Ezért a kormányprogram, 1975- ig húszezer ember ilyen felkészítését írja elő. E nagyszabású oktatási terv megvalósítása elsősorban — az időközben nemzetközi tekintélyűvé fejlődött — Számítástechnikai Oktató Központra vár. Ennek budapesti és vidéki tanfolyamain a hallgatók tanévenkénti létszáma meghaladja a 6—7 ezret. Szolnokon, a Számítás- technikai és Ügyvitelszervező Vállalatnál is két éve rendszeres a különböző vállalatok dolgozói számítástechnikai kiképzése. ' Az elmúlt tanévekben a rendszerszervezők, az információs folyamatszervezők és gépkezelők oktatása történt meg a megyeszékhelyen. Ugyanitt, az eddigi tanfolyamokon kívül, újak is indulnak 1973-tól. Így, Szolnokon, most már leendő rendszerszervező, folyamat- szervező, gépkezelő, számítógép programozó és számítógép műszaki szakemberek tanulhatnak. Az oktatás a Control Data Corporation céggel kötött — hét évre szóló — oktatási licenc és know-how szerződés értelmében rendelkezésünkre bocsátott anyagokra épül. A megye vállalatainak információigénye mind indokoltabbá teszi, hogy nálunk is elterjedjen a számítás- technikai kultúra. Dezséri Alajos Az utolsó műszak Délután négy óra, a szolnoki járműjavítóban vége a munkaidőnek. Ki a buszmegállóhoz siet, ki kerékpáron, vagy motorbiciklin igyekszik haza. Ezen a nyári délutánon azonban sokan másfelé veszik az útjukat. Egyik munkatársukat búcsúztatják, aki az utolsó műszakját is ledolgozta... A kultúrotthon szépen feldíszített termében az évek óta megszokott munkakezdés pontosságával érkeznek az emberek. Ki ingben, ki ingpulóverben, ki olajos munkásruhában. Csupán Csapó Ferenc visel fehér inget, nyakkendőt, sötét ruhát. A hangulat mégis ünnepélyes, és amikor Rontó Antal, a kocsi- osztály vezetőhelyettese föláll nagy csönd támad. Nem papírról olvassa a beszédét. Szavai szívből jönnek: — Kedves Feri bácsi. Nem búcSúzás ez, csak egy állomás az életünkben. Negyvenhárom évet dolgoztál becsülettel, számodra eljött az igazán ’ megérdemelt pihenés ideje. Hosszú évek óta ismerlek, de nem tudtam úgy találkozni veled, hogy a második mondatnál már ne mosolyogtál volna. Tőled egyszerűen nem lehetett sokat kérni, mindig mindent vállaltál, és azt mindig teljesítetted is. Nagyszerű ember vagy, akire mindenki, mindig számíthat. A megritkult hajú, de fiatalos erőben levő kárpitos most nem mosolygott. Talán azokra az évekre gondolt, amikor megszerezte a segédlevelet, aztán évekig alkalmi munkákból tengette az életét. Hét év után sikerült végre állandó munkát kapnia a vasútnál. Debrecenben dolgozott, de mindig visszavágyott a szülővárosába, Szolnokra. 1945-ben teljesült az álma, a szolnoki Járműjavítóba került. Nem bánta azt sem, hogy eleinte a szétbombázott műhelyeket, az összeégett bútorokat, a fapados kocsikat kellett kijavítani. Szívesen, felszabadultan, örömmel dolgozott. És végre hazatalált. Csoportvezető lett és így is ment nyugdíjka. Gondolataiból a brigádvezető Parti József szavai rezzentik föl: — Ne haragudj Feri bátyám, tudod, hogy nem vagyok a szavak embere. A Petőfi ezüstkoszorús szocialista brigádtól, amelynek te is tagja voltál, fogadd szeretettel ezt az arany pecsétgyűrűt. Emlékeztessen majd ránk. — Ferikém, én tizennégy évig dolgoztam veled, nemcsak a munkatársam, a barátom is voltál, tudom azok is maradunk. Túlzás nélkül mondhatom, hogy a szakma kiváló embere távozik közülünk akitől mindenki csak tanulhatott. A két idős munkás, Bánhalmi Árpád és Feri bácsi szótlanul ölelik át egymást. Az asztalon a karikás mellé szemüvegtok, tarisznya, pénztárca, bőrpapucs kerül. Most már mindenki mosolyog: — Kormánykerék nincs rajta! — jegyzi meg valaki. — Kedves munkatársaim, kedves barátaim. Ismertek, tudjátok hogy én nem szeretek sokat, beszélni. Inkább ütök tízszer a kalapáccsal a szögre, minthogy egy mondatot megfogalmazzak. Nagyon köszönöm, hogy 43 évi munka után kel búcsúzhatok. A „hivatalos” része véget ért az ünepségnek, a teremben föloldódik a hangulat. Persze mindenki Feri bácsiról beszél: — Sokat veszített a brigád, hogy nyugdíjba ment. — ő aztán igazán megérdemelte. — Aki nem ismeri, el sem hinné, hogy már 60 éves. — Ha valaki, akkor ő tényleg kiváló szakember volt — hallatszik mindenünnen. Mit is csinált ez az ember, akit ilyen szépen búcsúztat a brigád, sőt sokan eljöttek az asztalos, a mázoló és a bádogos brigádból is? Habony András alapszervezeti KISZ-titkár a keze alatt nőtt föl: — 1960-ban kerültem ide tanulónak. Feri bácsi a. legbonyolultabb munkákat is bátran ránkbízta, de a kifogástalan minőséget megkövetelte. Bevallom eleinte ez nem nagyon tetszett, de aztán rájöttem, hogy neki van igaza. Szinte észrevétlenül faragott jó szakmunkást belőlünk. A műhelybizottság titkára Bárány Kálmán húsz éve ismeri Csapó Ferencet: — Nemcsak kiváló szakmunkás, hanem népszerű ember is volt. A fiatalok is nagyon becsülik, szeretik őt. Amikor 1970-ben műhelybizottsági titkárrá választották, Feri bácsi azt mondta: ti fiatalok vagytok, mi már kiöregedtünk. Rajtatok a sor. Aztán még hozzátette : azért, ha bármiben segíthetünk, csak szóljatok, hívjatok. Ilyen ember volt munkásnak, s nyugdíjasként is munkás marad. Zámbó Árpád Forgópisztoly patronnal, Eiffel- torony dubléból, fityegők garmadával eredeti ólomindiánok Gojkó Mitácsfól Winet- tou-ig műanyagból. a legjobb vízfestékkel készült színesfényképek tévésztárjainkról: Ben Quick és Ko- ós János, Bergen- dy és családja. Robin Gibb az ő teljes fogazatával, bozontok gitárral és gitárok bozont- tal — legtöbbjük a Bravo hátlapfotói, melyek valami ügyes fogással árucikké «váltak. De ez még semmi. Isten és a bóvli- trösztök útjai ki- fürkészhetetlenek, bizonyítja a maholnap már fűszerüzlet és a tejbolt ablakából is kacsingató kacér mosolyú japán hölgy. Kacsint képeslapról, pénztárcáról, de olyan bennfentesen ám, hogy az ember zsebében összefut az aprópénz. S még csak, hogy kacsint! De vetkőzik is ám! No persze, csak ha komoly vevők vagyunk és főleg, ha külföldiek. vonatkozik). ' Az ügyes tulajok látván, hogy az idegeneknél eljött a „költési időszak”, kifordították a pultot, elárasztották a szerencsétlen ide'Import mütyür exportra Történt egyszer — nem Szolnokon és nem is annak egy engedélyezett mütyűrbutikjában — hogy távoli északi rokonaink városnézéssel egybekötött suvenir- gyűjtést rendeztek és beszédültek a szemnek-szájnaktngere-boltba. Rögtön kaptak is egy marék tűskészletet, szipkát, fényképtartót, .hamutálcát Szolnok felirattal, fényképpel, vízfestékkel, kézzel-lábbal. (Ez a beszédstílusra és az Lntemacio- nális szókészletre geneket áruikkal. Exklusiv, pjutifül, verigut, a mási- katazúmak, bitte nagyon schön ez a tasche, várjál- öcsisorodra, pliz strip tiz görl auf tárca! Import hun- garl import! Ja- gari import! Jap- pán! És előkerültek a kirakatban kacsintó, a pulton keblüket mutogató, s a pult alatt... ajjaj! Szóval olyan viseletbe öltözött Jappán Gézák, virítottak ott a plasztik tárcákon. hogy ha mindenki az ő mintájukra öltözködne, akkor a zalaegerszegi Ruhagyár állami támogatással is deficites lenne. Persze nem akármilyen lányok voltak ezek. Ha kicsit félrefordítottuk őket rögtön felöltöztek, ha mégegyszer, akkor meg vissza. Jó játék. És import. Japán! És vegyék, mert souvenir. Aus Ungarn. Csak nálunk, igazi magyar import, mert ilyen nincs másutt és vegyék, vigyék. Vigyétek, hogy minél többet és szebbet mutassunk meg szocializmust építő szép országunkból. vették és vitték. Furcsa, de igaz: Mert ott kint olyan tényleg nincs. Souvenir aus Ungarn Irány a világhírnév Igriczi Zsigmond A munkások művelődéséért Egyre többet hogy a szellemi javaknak elsősorban azokhoz kell eljutniuk, akik létrejöttükhöz megteremtették az anyagi alapot. Nagyon Időszerű a munkások művelődéséről beszélni. Csak helyeselni lehet azokat az elképzeléseket, melyek szerint az ország ipari termelésének zömét adó nagyvállalatok dolgozóinak tanulása, kultúrált szórakozása érdekében az eddiginél jóval nagyobb összegeket áldoznak. Enél- kül ugyanis a jószándékú erőfeszítés sem hozhat sikert. Várható tehát, hogy korszerűen felszerelt előadótermek, ifjúsági klubok lesznek a nagyüzemekben. Kellenek is nagyon. Elgondolkoztató, hogy megyénkben alig vannak még ilyen létesítmények. Pedig esetenként nem is pénzkérdés, hanem jószándék, az üzem érdekének helyes felismerésén múlik az, hogy több legyen. A jászberényi Hűtőgépgyár az egyik helybeli középiskolában audiovizuális eszközökkel felszerelt nyelvi laboratóriumot létesített. Nappal a diákok, este a gyár dolgozói tanulnak ott. Az ilyen egyszeri beruházás azonban egymagában kevés. Sokkal többről van szó, mint a munkások művelődésének elősegítése. Így beszélt erről Aczél György, az MSZMP kongreszusán: „A kultúra további kibontakoztatása szerves rétze annak az általános feladatnak, melyet a Központi Bizottság beszámolója a szocializmus építésének magasabb szintű folytatásában jelölt meg. Fel kell lendítenünk a szocialista közművelődést. Meg kell újítanunk az oktatási szemléletet. Közelebb kell hoznunk egymáshoz a művészeteket és a tömegeket. Szüntelenül erősítenünk kell ezen a téren a marxizmus hegemóniáját. Felelősségteljes program ez, mert népünk egész életét érinti, és forradalmi is egyben, mert a forradalom vívmányait szilárdítja meg és fejleszti tovább.’’ Ezért a programén állandó és sok irányú munkát kell végezni a közművelődés munkásainak. Túlzás nélkül mondható: nálunk több a feladat, mint jónéhány más megyében. A megyében jórészt elsőgenerációs munkástömegek dolgoznak. Az eddigi erőteljes iparfejlesztés teremtette helyzetben sok olyan munkahely van üzemeinkben, mely pillanatnyilag csak a munkás kézügyességét igényli. A gazdasági vezetők jórésze megelégszik a napi termelési feladatok megoldásával, nem ösztönzi tanulásra, szakmaszerzésre a dolgozókat. Annak az aránynak a kialakulásába, mely szerint az országban minden harmadik keresőnek hiányzik az általános iskolai végzettsége a mi megyénknek is szerepe van. Megyénkben a munkások 51,7 százaléka nem fejezte be általános iskolai tanulmányait. Az alapfokú általános ismeretek hiánya kihat az élet valamennyi területére; a szakmaszerzésre, a politikai képzésre, az önművelésre egyaránt. S természetesen a termelésre is. Ma már nagyon sok üzemben égető gond a munkaerőhiány, s ez is korszerű gépek beszerzésére ösztönzi a gazdasági vezetőket. Csakhogy: a modern gépek kezeléséhez, javításához, szakképzett emberek kellenek. Szakképzettség megszerzése pedig általános iskola elvégzése. ismeretanyagának birtoklása nélkül elképzelhetetlen. Kézenfekvő tehát, hogy a legelemibb általános ismereteket a munkások sokkal nagyobb tömegével kell megismertetni. S az is természetes, hogy nemcsak áthidaló megoldással, hanem hosszú időre ható alapos intézkedésekkel. E két módszert párhuzamosan lehet és kell is alkalmazni. Áthidaló megoldás például azzal a rendelkezéssel élni, miszerint a munkások az eddigi tanulmányi idő fele alatt elvégezhetik az általános iskolát. Igen kedvező lehetőség ez, bizonyságul említem rá: a martfűi Tisza Cipőgyárban a „holt szezon” után másfélszáz dolgozó jelentkezett a felnőttoktatásra. Sajnos nem mindenhol tapasztalható kellő erőfeszítés azért, hogy a munkások élhessenek ezzel a kedvező lehetőséggel. Korántsem lehet általánosnak tekinteni azt a buzgalmat, segitő- készséget, amit a Tiszamen- ti Vegyiművek és a Hűtőgépgyár vezetői tanúsítanak ebben. Vállalati pénzen szerzik be a tankönyveket, tanszereket, az órákra mű- szakból*»is elengedik a munkásokat, vállalják a költségeket, ha valaki technikusi képzettséget akar szerezni. A törökszentmiklósi Fi-, nommechanikai Vállalatnál órabér-emeléssel is jutalmazzák a sikerrel vizsgázókat. Egyszóval vannak már jól kialakult támogatásiösztönzési formák, megfelelő módszerek a felnőttoktatás felvirágoztatásához, — csak élni kell velük. Szolnokon , ennek köszönhető, hogy a felnőttoktatás számottevő sikereket hozott. Néhány évvel ezelőtt a város munkásainak fele nem rendelkezett áltálános iskolai végzettséggel, — most pedig 32 százalékuk. Ezzel sem lehet megelégedni, de az eredményes munka mindenképpen elismerésre méltó. Méginkább, ha figyelembe vesszük, hogy a megye- székhelyre kerülő új munkások jórésze — főleg az építőiparban — alig egykét általános iskolai osztályt végzett, tehát ez a réteg bizonyos mértékig állandóan újratermelődik. Ebbőt adódik tetés: az áthidaló megoldások mellett szükség van alaposabb intézkedésekre, — méghozzá a kiinduló' pontnál, az alapoknál kezdve. Nevezetesen az általános iskolánál. Elgondolkoztató például, hogy Szolnokon éppen- a munkáskerületekben a legelhanyagoltabbak az általános iskolák. A munkáscsaládokban általában még nem eléggé intenzív a környezet tanulásra serkentő hatása, mint egyes értelmiségi körökben. Ezért ezekben az iskolai körzetekben talán még az átlagosnál is jobban felszerelt intézményeket kellene létesíteni, ha a szó szoros értelmében általánossá, vagyis azonos tudást nyújtó intézménnyé akarjuk változtatni az általános iskolát. Persze iskolaépítésnél és más beruházásnál egyaránt figyelembe kell venni a reális helyzetet, a megye, a város anyagi teherbíró képességét. Errevaló tekintettel is állítható azonban, hogy az új munkásnemzedék ügyében többet lehetett és többet lehetne ma is tenni. Megyénkben milliókat áldoztak például falusi gimnáziumok létesítésére. Ugyanakkor a különböző tárcákhoz tartozó szakmunkásképző intézeteket igen elhanyagolták. fejlesztésük érdekében az igényekhez viszonyítva vajmi kevés történt. Emiatt az emeltszintű képzés alig számottevő. Lelkesítő mellett lehangoló jelenségekkel is találkozik az ember. A szórakozva tanulásnak talán a szakmunkástanulók körében volna, leginkább helye. Ezért megdöbbentő, hogy megyénkben megközelítőlegv 200 ifjúsági klub közül csak egy az övéké. Nevelésüket a vállalatok, a különböző intézmények miért nem érzik jobban magukénak? Úgy, mint a kiskunhalasi könyvtár. (Sajnos a „szomszédból’’ kell hozni’ a jó példát!) A könyvtár vezetője felfigyelt arra, hogy sok bejáró ipari tanuló a tanítás és a hazaindulás között céltalanul bolyong az utcán. (Ilyen szempontból megyénk jónéhány városa sem kivétel.) Ifjúsági klubot szervezett a könyvtárban, oda szoktatta a fiatalokat. Nem törődve azzal, hogy „ez nem a könyvtár feladata”. Az idő őt igazolta. A szakmunkás- tanulók megkedvelték a klubot, elvégzik a könyvtár épületének és berendezésének javítását, megszerették a könyvet, nem kevesen ott tanulnak. Reméljük nálunk is minél több intézmény „hivatásán túl”, vagy hivatásának magaslatán foglalkozik majd ezután a jövő szakmunkásaival. Ezernyi a lehetőség, hiszen a szakmunkástanulókban is él a vágy új ismeretek szerzésére, de a lehetőségeik általában korlátozottabbak. mint középiskolás társaiké. Csak dícsérőleg lehet szólni az SZMT Kultúrális Bizottságáról, mert közreműködött abban, hogy az SZMT évente 100 ezer forintot biztosítson a szolnoki, a jászberényi, a jászapáti, a törökszentmiklósi a karcagi, a mezőtúri, a kunszentmártoni és a tiszafüredi szakmunkástanulóknak színház látogatásra. Az Országos Filharmóniával együttműködve évente megszervezik a szakmunkástanulók hangversenysorozatát is. Ezen — többek között — bemutatkozott a Magyar Rádió gyermekkórusa és a Szolnoki Szimfonikus Zenekar. A színészek közreműködésével nyílt irodalmi órákon is igyekeznek Szolnokon megszerettetni az irodalmat a jövő szajkmunkásaival. A továbbtanulni szándékozó fiatalok tanfolyamaira 50 ezer forintot biztosított az SZMT. Ezt a kezdeményezést joggal tarthatjuk úttörőnek, példamutatónak. Bízunk benne, sokan követik a megyében. Egyszóval ezernyi úton módon elő lehet segíteni, hogy valóban sok oldalúan képzett Ifjúmunkások kerüljenek a gyárakba, akik majd ott meghatározóan formálják környezetüket. Hosszú távra nézve ennek elősegítése az egyetlen járható út. hogy az arra hivatott intézmények az eddiginél jobban szolgálják a munkásosztály művelődését, tevékenységüket jobban kellene koordinálni, kezdeményező — szervező — erjesztő erőként mindenekelőtt a tanácsi szerveknek fellépniük. Akkor bizonyára a hatásuk is nagyobb lenne és az anyagi eszközök is jobban szolgálnák ezt a fontos politikai-társadalmi- ügyet. i Simon Béla j, Ahhoz,
