Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-06 / 104. szám

májúi 6.

SZOLNOK MEG VEI NßPLAP

5

Félmillió

igazság

Gyalogolni jó. Száguldozni jobb. Sokat látni, mindent látni. Beszédes a táj. A föld mindent elárul.

Az út mellett szép búzatáblák. A laposban nádasok. Zöld lándzsaerdő. Ráncok a táj arcán, tanúi a vizenyős sziknek. Zsarnokok lennének, ha hagynák, hogy visz- szalopják a pákászjárások farkasbújtató rengetegeit. A nád makacs. A múltat nehéz eltüntetni.

Az út másik oldalán vonat pöfög. Komótos, „ráérünk” vicinális. A Karcag—Tiszafüred közötti utat talán most is annyi idő alatt teszi meg, mint a századfordulón. Sűrű, fekete füstjét aprócska tanyákra kojtolja a szél. Azokban a tanyákban még petróleumlámpa ég. 'Éjszakánként, némelyütt, keresztet vet az öregasszony ha a kutya csúnyán vonyít: meghal valaki..,

A vonatról táskarádiós fiatalok ugrálnak le. Hangoskodnak, vidámak. A vicinális elnyöszörög.

Ezzel a vonattal is érkezhetett volna Berekfürdőre 1932-ben egy bozontos szemöldökű férfi. Nem, nem vonattal jött, Karcag város nyikorgó kocsija hozta.

A termálkutak gőzfelhőjében keserű gondolatai születtek:

„Egyszerű vasköböl, vastagon ömlik szakadatlanul a melegvíz.

...egyetlen facsemetét se látok. Kopár vidék, csak néhány tamariskus bokor szo- morkodik a szomorú kis tanya előtt.

Es ez a magyar Alföld elkedvetlenítő éléte. Mi minden lehetne itt, és semmi sincs!

Semmi sincs, csak maz- maság, gyávaság, az erőtlenség. Itt a drága víz, a csodálatos gáz; napi harminc mázsa porosz szén repül a levegőbe.

Így tűnnek et a kincsek,

és így múlik el az élet a magyar rónákon. A tejjel- mézzel folyó Kánaánban.

A tavaszi hideg széltől még a csontok is dideregnek, de még jobban a nincste- lenség, a kezdeményezési erő hiánya miatt fázik a lélek. A forró vizek és gázok kút- jai mellett.

ömlik az aranyfolyam a föld áldott mélyéből a karcagi pusztán és elfolyik, elmegy az árkokon a semmibe.

Majd a szebb jövőben másképp lesz ez is. Ha mi nem, fiaink majd okosabbak lesznek

Az Alföld aranyát sirató szókimondó ember Móricz Zsigmond volt.

Akkor még erőszakosabbak voltak a nádasok. A szik nagy hatalom volt. Csak annyit engedett, amennyit muszáj volt, de másnap mindent vissza akart venni. A páka volt a környék virága, meg a pitypang.

Keverednek a tájban az évszázadok. A nád, a sás, a pákász múlt, a gyermekláncfű, a rossz birkalegelők emléke, a vicinális, meg az apró tanya, a századfordulóé, Móricz keserve pedig a két világháború közötti nyomorúságé. A pusztuló magyar életé. Egymáson fekszenek itt is éveink, ahogy az ősök csontjai. Legfelül terem a föld. Ha többet kap, többet ad. Ez a jelen, örülne Móricz Zsigmond, ha

1-iná. Azt mondaná, visszatérni jó.

E tájon a jelenbe mindenki messziről érkezett. A forróvíz is mélyről jön, igazi arannyá akkor válik, amikor a felszínre tör. Ekkor már ott az ember, aki már tudja mit kezdjen az 56 fokos vízzel.

A kútjait, amelyeket elsiratott, már nem találtam meg. Beépültek valahová az

üvegházak és a fürdőmedencék labirintusába.

Uvegkastélyok ragyognak a napban. A karcagi Béke Tsz váltotta valóra a nagy magyar író álmait, a sovány szegények reménységét, a szik embereiét, ök építették az üvegházakat.

A vezetőkertésszel, Hosz- szú Lajossal, a végeláthatatlan szegfűerdők között találkoztam. A főkertész, nevével ellentétben, dehogyis hosszú, alacsony, szikár kun. Ügy mondja'magáról tőzs- gyökres. Huszonöt éve él a faluban. Tizegynehány éve „Móricz kútjainak” áldásából. A kecskeméti Kertészeti Főiskolát végezte, a szőlő és a gyümölcs volt a nagy álma, de hazajött a szikre.

Félmillió öklömnyi, nagy vörös szegfű győzi meg mindennap, hogy érdemes volt hazajönnie, x Értelmes életet talált és teremtett.

Először „csak” ezer négyzetméter termál üvegház gazdája volt. Ennyi a régi telep. És az új? Hollandiában láttam ehhez fogható szépet, nagyszerűt, ami lenyűgözött, — de az öröm elmaradt. Az az üvegház- kombinát nem a bereki sziken volt, nem a Móricz- siratta Alföld aranyán.

Az új telep négyezer négyzetméter üvegház. Négy, — egyenként ezer négyzetméteres, háromajtós üvegcsoda. Síneken, kerekeken. Amikor kell, a csörlőautók odahúzzák az új telepítések fölé. Jelenleg 78 ezer 500 tő szegfű van a tizenkét hajó alatt, de már művelik az új hajtatások földjét és szeptemberben né- hányszáz méterrel odébb gurulnak az üvegházak. Drága dolog, 12 millió forintból épült. Az el£ő „szegfűs év” a mostani, amikor mind a tizenkét hajó alatt virág pompázik.

Félmillió szál szegfűt ad szeptemberig a négy üvegcsoda. Kétmillió forint körüli haszonra számítanak, huszonöt—harminc ember kezemun- kája nyomán.

Láttak már szegfűerdőt? — Csodáltak szín- és illatorgiát? Biztosan. De ha nem, ezt az érzést a képzelet is megteremtheti. De adott esetben, itt, a hajdani bereki pusztán, talán nem is ez a legnagyobb élmény, hanem a munka szépsége. Az emberi alkotás nagyszerűsége. Maga a tény, hogy tudunk ilyen üvegházakat építeni. Tudunk. — és van miből. A Béke Tsz-nek ugyan önállóan nem

lett volna ereje, állami támogatást kaptak. Az üvegházak építése egyébként 1970- ben kezdődött, — ismerve magunkat, példás gyorsasággal elkészültek.

Szépek a szegfűerdők, még szebbek a lánykák, és legszebbek a nehezen mozduló kismamák,— a tsz itt ad nekik könnyű munkát — akik a virágokat gondozzák. Barnák, aprók, kunok. Neme ak a karcsú, vagy életet ígérő női test szépségére gondolok, amikor a virágok fölé helyezem őket, hanem az értelemre is, amely megfogant a sziken és kényes trópusi növényerdővel borította a tájat.

Nem hiszem, hogy .könnyű volt megtanulni az érzékeny növény termesztésének c'ín- ját-bínját, amivel az olasz és a francia Riviera kertészei is megkínlódnak.

Hosszú az út a szik virágaitól a szegfűig. Ezeknek a kertészlányoknak, asszonyoknak a szülei, nagyszülei még a fehér só földjével kínlódtak. Madárjajgattató vidék volt ez, hamar felégő tarlóval. legelővel. A «erényektől a legfejlettebb agrotechnikai lehetőségekkel bíró üvegházakig, — hát nem hosszú út...?

Sértés ne essék a köztulajdonon: úgy éreztem, mind a 78 ezer 500 tő szegfű az enyém. Mégsem ez a mosolygó gondolat volt az öröm csúcsa, hanem a beteljesült móriczi álom szépsége. Télen, amikor a fürdőnek nem kell a melegvíz, kell nekünk, — mondta a vezető kertész. — Nyáron meg, amikor nyitva a fürdő, odamegy a víz. Különben elfolyna a semmibe... Ezt már csendesebben mondta... Erre gondolni is rossz, valahogy így érezhette Hosz- szú Lajos, a kistermetű szikár kun.

Igen, jobb előre nézni, érdemesebb számotvetni a jelennel, tervezni a jövőt. Ide a bereki határba újabb üvegházak épülhetnek. Majd... Ha lesz rá megint pénz.

Sután, kedvesen hajladoznak a merev derekú kismamák a szegfűsorok között. A leendő bereki és karcagi emberkék már ezeket az üvegházakat ismerik meg, nem a sziket. Nekik már ez lesz a háttér, a tsz-teremtette kis paradicsom, nem a ridegtar- tásos karám, meg a fehér só a csenevésfc búza között.

Ezek az igazságok virulnak a bereki szegfűkben. Ezért jó ide visszatérni. — Nagyon jó.Tiszai Lajos

Hajnóczy-szobrot kapott

a tiszaíöldvárigimnázium

A tiszaíöldvári gimnázium és szakközépiskolában az egyműszakos iskolák szokásos délutáni csendjéhez képest óriási a sürgés-forgás.

— Ezek már a ballagás előkészületei? — kérdeztük Tálas László igazgatót.

— Csak kis részben. A

állításfüzér mutatja be az iskola oktató és nevelő munkáját, a művészeti csoportok tartanak bemutatót, a szakköri tagok alkotásait és a már tizenegyedik nyara a Bükkzsérc melletti Odorváron működő ifjúsági kutatótáborunk eredményeit.

Szabadkai Tünde Ha jnóczy József szobrával

ballagás nálunk 8-án lesz, mint általában a középiskolában, dehát azt már nagyjából előkészítették a harmadikosok, akikre hagyományosan tartozik. Hanem pontosan egy hónap múlva nagyobb esemény lesz, június 8-án különleges KISZ- napot rendezünk.

— Milyen alkalomból és mi • lesz a program?

— Tiszaföldvárnak 1947 óta van gimnáziuma, tehát most fejezzük be a huszonötödik tanévet. Ezt köszönti a rendezvény, amelyen ki— Az odorvári táborról mintha valamelyik szak- folyóirat is írt volna mostanában.

— Igen, a barlangászok folyóirata ismertette eddigi legnagyobb felfedezésünket. Tavaly nyáron diákjaink egy idáig ismeretlen barlang bejáratára bukkantak. ötszáz méter hosszan hatoltak be, és európai viszonylatban is egészen ritka cseppkőképződményeket találtak.

— A gimnázium bejárata előtt egy bronzszobrot láttunk vörösmárvány talapzaton. Ez eddig nem volt itt.

— Nem is kellett volna meglátniuk, mert június 8-án lesz az ünnepélyes avatása. Iskolánk névadóját, Hajnóczy Józsefet, a magyar jakobinusok egyik vezéregyéniségét ábrázolja. Ungvári Lajos Kossuth-díjas szobrászművész alkotása.

— Honnan volt erre pénze az iskolának? Mennyibe került?

— Huszonegy forint hatvan fillérbe.

_ ?

— Ennyiért ebédeltettük meg azt a három szállító- munkást, aki lehozta a szobrot Budapestről, és fölállította. A mű lényegében az állam, azaz a Képző- és Iparművészeti Lektorátus ajándéka. Velük beszéltem meg, hogy miként lehetne új szoborral gazdagítani a szobrokban enyhén szólva szegény Tiszaföldvárt. Benda Kálmán,- a Magyar Történettudományi Társulat alel- nöke, a jakobinus mozgalom szenvedélyes kutatója rendkívüli energiával támogatta a kezdeményezést, mert Hajnóczy-ábrázolás eddig nem volt a magyar képzőművészet történetében.

(Most mondjuk azt, hogy így kell szervezni?)

Szabadkai Tünde másodikos óvónőképző-szakközépiskolás tanuló elkísért bennünket a szoborhoz, hogy alaposabban szemügyre vegyük. Ez a tizenhatéves kislány vasárnap tagja volt a győztes csapatnak egy honvédelmi vetélkedőn: 2800

métert futottak. Lányok 1 Hajnóczyról mindössze any- nyit tud, hogy forradalmár volt. Megkérdeztük tőle, hogy ő szeretne-e forradalmár lenni?

— Ha szükség lenne rá: igen.

Szabó János

Pécsi lelet

Pécsett a középkori városfalnak újabb 77 m hosszú szakaszát sikerült megtalálni. A 120—130 cm vastag falak több méter magasan állnak. A mostani feltárásnál négy új lőrést is felfedeztek, amely a tűzoltóparancsnokság épületének hátfalában látható.

Ugyanitt török épület maradványait találta meg Gerő Győző és Sándor Mária régész, — amely épületet egy 1686-ból származó rajz is feltüntetett. Most pontosan a megjelölt helyen bukkantak rá.

Tegnap délután rangos eseménnyel gazdagodott városunk kulturális élete. Első ízben került sor Szolnokon a fúvószenekarok országos találkozójára. A megnyitón, a Lenin-szobor koszorúzásánál a szolnoki Olajbányász, a dorogi Bányász és a HM Központi Fúvószenekara szolgáltatott térzenét.

Este nyolc órakor a Ságvári Endre Művelődési Házban megtartották az első bemutatót is, a már említett zenekarok részvételével.

Ma reggel hat órakor zenés ébresztővel köszöntik a város lakóit.

Délelőtt fél tízkor rendezik a második hangversenyt a Ságvári művelődési központban, ahol a tatabányai, az ózdi. az oroszlányi bányász-zenekarok, a szolnoki Kilián és Eger város egyesített helyőrségének fúvósegvüttese mutatkozik be. Képünkön a szolnoki Olajbányász zenekar felvonulása a Lenin parkban.

Árva

a táncruhatár

Tasnádi Máriától, a martfűi művelődési központ előadójától az ifjú tánccsoportról érdeklődöm, amely tavaly rendkívül hangulatos, friss műsorral szerepelt a „Röpülj páva”-körök megyei vetélkedőjén.

Szomorúan legyint.

__ Nincs. Feloszlott. Nézze

m

eg, — a raktárban árván csüngenek a gyönyörű táncruhák.

Megnéztem. Valóban szépek és a tények ismeretében elszomorítóak; Legalább hatféle táncjelmez-garnitúra van a martfűi művelődési központban. Sárközi, kalocsai, kunsági, de található orosz & román tánchoz illő népviselet is, legalább nyolc, de némelyik tizenkét táncospárra. Táncosok azonban nincsenek. Dr. Tóth József, a szolnoki Petőfi Sándor Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettese. amíg martfűi lakos volt, sok éven át nagy energiával összetartotta az utóbbi időben egyre nehezebben toborozható táncosokat. Tavaly aztán beköltözött Szolnokra, és azóta is szünetel Martfűn a néptánc. Tánctanár is lenne pedig, lányok is jönnének, fiúk is vannak, viszont a fiúk nem jönnek. Elképzelhető ugyan női csoport is — (gyönyörű leánytáncok vannak a magyar koreográfia-irodalomban), de a lányok meg úgy vannak vele, hogyha a fiúk nem jönnek, akkor ők minek jöjjenek.

Valóságos táncruhatár porosodik tehát a raktárban. — Szomorúan gondolok rá, hány városban, községben hallottunk ellenkező panaszokat. Lelkes, ügyes táncosokat neveltek ki, de szégyellnek fellépni, olyan kopottak a ruháik. nincs rá pénz, jelmez- kölcsönzőbe kell szaladgálniuk, ha rangosabb rendezvényre hívják meg őket.

A martfűiek megbízható együttesnek egyébként szívesen kölcsönzik jelmezeiket Szerintem jobban tennék, ha ügyességgel és szívvel szervezve mégiscsak megalakítanák a saját tánccsoportjukat.

Sz. J.

Új filmek májusban a képernyőn

A következő hetekben több új filmet láthatunk a tv képernyőjén. — Jó programnak ígérkezik például a televíziónak az a sorozata, amelyben a nagv szovjet rendező, Ko- zincev filmjeit tekinthetik meg az érdeklődők: az el5ő

műsorban az ..És felkel a Nap” című produkciót láthatjuk. A hónap magyar újdonságai között találjuk az „Utazás a koponyám körül”

című filmet, amely Karinthy Frigyes munkája nyomán készült, Latinovits Zoltánnal a főszerepben. — Sára Sándor „Feldobott kő” című alkotása a filmesztétikai sorozatban kerül a nézők elé. Kitűnő alkotás — Jean Paul Belmon- dóval a főszerpben — a ..Kifulladásig” című film. melyet immár a filmtörténet nagy alkotásai között tartanak számon.

✓