Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-06 / 104. szám

tM. SéUj^. 1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Korszerű előadótermek, kluhkönyvtár I»kolaavatás Uíszászon Nevezetes esemény volt tegnap Újszászon; felavat­ták a gimnázium és szak- középiskola új épületét. Az ünnepélyen megjelent Boros Ottóné, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője, Nádas József, a járási pártbizottság első titkára, Tóth Tibor, a megyei tanács osztályvezető­je, a Művelődésügyi Minisz­térium, a Közlekedésügyi Minisztérium képviselője és még számos vendég. Az ün­nepi beszédet dr. Hegedűs Lajos, a megyei tanács el­nökhelyettese tartotta. Töb­bek között a következőket mondotta: — Mindig öröm 'számunkra egy-egy létesítmény átadása, hiszen az szocialista építé­sünk dinamikus fejlődését bi­zonyítja. Megkülönböztetett örömmel és nagy tisztelettel veszünk részt azt hiszem valamennyien egy olyan al­kotóműhely avatásán, amely­nek ízzóan forró kohójában új ifjúságunk, jövőnk záloga ötvöződik és kovácsolódik. A továbbiakban dr. Hege­dűs Lajos visszaemlékezett az intézet tíz évvel ezelőtti alapítására, mikor két osz­tályban, hatvanhárom tanu­lóval kezdték a tanítást. Méltatta az azóta megtett utat, melynek eredményeként sok újszászi és környékbeli fizikai dolgozó gyermeke ju­tott felsőfokú oktatási intéz­ménybe, illetve az intézmény autóforgalmi tagozatán szer­zett jól hasznosítható szak­mai képzettséget. Az intéz­mény jövőjéről — többek között — a következőket mondotta: — Számítani kell arra, — és ez természetes is — hogy bővül az intézmény beisko­lázási körzete, felvevő és el­helyező területe. Elsősorban a megye igényeit kielégítve képessé kell válnia a szom­szédos megyék igényeinek kielégítésére is. Ez a kon­cepció kidolgozás alatt áll, és mindenképpen összefügg a kollégiumi férőhelyek bő­vítésével, ami pártunk ha­tározatában is megfelelő hangsúlyt kapott. Ennek in­dítását jelzi az a tény, hogy máris hatvanszemélyes kol­légiummal rendelkezik az in­tézmény. Dr. Hegedűs Lajos elisme­rően szólt a KISZ-szervezet munkájáról, az építők erő­feszítéséről, s köszönetét mondott mindazoknak, akik­nek része van abban, hogy a korszerű előadótermekkel, klubkönyvtarral ellátott in­tézmény határidőre elkészült Ezekután okleveleket nyúj­tottak át az oktató-nevelő munkában, illetve a társa­dalmi munkában élen, járók­nak. Az ünnepség hangulatos műsorral és iskolalátogatás­sal zárult Az új intézmény homlokzati része Mesterséges napkelte Csataszögön Mit tud a tirisitoros esi rkeuevelő ? A csataszögi Szebb Elet Termelőszövetkezetben — el­sőnek a megyében — öt egyenként 10 ezer férőhelyes csirkenevelő istállót szerel­tek fel tavalyelőtt akkor még kevésbé ismert tirisi­toros vezérlésű hő- és vilá­gítóberendezéssel. A még ma is újdonságnak számító ké­szülteket a VBKM világí­tástechnikai gyára készítette, illetve szerelte fel- a neve­lőházakat. Az eltelt két év utáp jo­gos a kérdés: van-e létjo­gosultsága az erősáramú technika legújabb vívmányá­nak, a tirisitomak az egyre gépesedé mezőgazdaságban ? A tsz vezetői azt mondják, hogy ezek a berendezések nem éppen olcsóak, de az ed­digi számítások azt igazol­ják, hogy időben megtérül a befektetés. És az sem lé- nyegtelen, hogy a technikai rendszer kezelése felettébb egyszerű, kényelmes. A Szebb Élet Tsz-ben mintegy 10 szá­zalékkal több csirkét képe­sek nevelni az új berendezés segítségével. Ezek után ta­lán nem érdektelen elmon­dani, hogy milyen szerepe is lehet többek között a ti­risitomak az állattenyésztés­ben. Közismert, hogy az állatok gyors növekedése nemcsak a helyes takarmányozáson mú­lik. hanem egyéb feltételei is vannak, például a hőmér­séklet és a fényszabályozás is. Erre jelenleg a tirisitor a legalkalmasabb. A tirisitor ugyanis nem más, mint na­Egv közelmúltban készült felmérés tanúsága szerint máris jelentősek az ered­mények az ipari szövetkeze­tek szolgáltatásainak fejlesz­tésében. Az OKlSZ-ban el­mondották; különösen ked­vező, hogy a szövetkezetek fejlesztési terveinek megva lósítása főként a vidék el­látását javítja, s mind töb gyón érzékeny elektromos szelep, hatásfoka eléri a 98—99 százalékot. A zárt rendszerű állatte­nyésztésben nagyon fontos, történetesen a csirkenevelés­ben, hogy nem szabad hir­telen villanyt gyújtani, kü­lönben az állatok pánikba esnek, törik egymást. A ti­risitoros szabályzással vi­szont mesterséges napfelkel­tét lehet előidézni, fokozato­san növelni a fényerőt. Ha­sonló a helyzet a levegő, il­letve a fűtés szabályozásá­val is, mert a ventillátoro­kat a kívánt fordulatra le­het vele beállítani. Egyébként ezt az elmés szerkezetet alig több mint 10 éve kísérletezték ki, talál­mányi értéke nagy. Alkalmazása természetesen nemcsak a mezőgazdaságban, hanem az iparban, sőt a ház­tartásban is rohamosan ter­jed. Nálunk például már gyártanak olyan lámpákat és csillárokat, amelyek tirisito­ros vezérléssel működnek, egyetlen gomb elforgatásával bármilyen fényerő beállítha­tó vele a lakásban. Hazánkban az utóbbi évek­ben mind nagyobb mennyi­ségben és mind több célra gyártják a tirisitoros szabály­zókat, mezőgazdasági, ipari és háztartási célra egyaránt. Mint a VBKM kutatói el­mondták, nemsokára eljön az az idő, amikor a tirisitor olyan természetes eszköz lesz a háztartásokban, mint a rádió vagy a televízió. Séra Sándor bet számolhatnak fel a szolgáltatások térképének „fehér foltjából”. Az úgynevezett kiemelt ágazatok közül a gépjármű- javítás féjlődik a legdina­mikusabban. A javító szer­vizek száma az elmúlt két év alatt 74-ről 81-re nőtt, s 1975-ig várhatóan 99-re emelkedik. Az egyik legjobb „falusi bank.” Oklevelet kapott a jászárokszállási takarékszövetkezet Ünnepi hangulatban és jogos büszkeséggel vették át itegnap a MÉSZÖV és a KPVDSZ dicsérő oklevelét a jászárokszállási takarék- szövetkezet dolgozói. A „fa­lusi bank” kiváló munká­ját 1968-ban „Az év legjobb takarékszövetkezete” cím­mel jutalmazták. A cím oda­ítélésén kívül 12 esetben kapta meg a megyei fel­ügyeleti szervek dicsérő ok­levelét. Tizenharmadszor — teg­nap — az 1972. évben elért eredményeiért lett tulajdo­nosa a legjobbaknak járó oklevélnek. A takarékszö­vetkezet betétforgalma ta­valy elérte a 22 millió fo­rintot. Betétállománya meg­haladta a 25 milliót, ez az 1971. évihez viszonyítva 3 millió forintos növekedést jelent Növekedett 1972-ben a ta­gok száma, év végére elérte a 3772 főt. A kölcsöntételek száma tavaly 1058 volt, kö­zel 8 millió forint kölcsön biztosításával segítette a ta­karékszövetkezet a tagok háztáji termelésének fejlesz­tését, a kislakásépítést, a ház- és áruvásárlást. Figyelemre méltó eredmé­nyeit a takarékszövetkezet amellett érte el, hogy Jász- árokszálláson a 16 millió fo­rintos betétállománnyal ren­delkező OTP-fióknak és a 13 millió megtakarított fo­rintot őrző postának is je­lentős az ilyen irányú mun- kaó*. Javul a szövetkezeti szolgáltatás Nagyobb ügyeimet azokra akik az időjárást csinálják Nagy tervek bontakoznak előttünk. Jórészük már nem is csak terv, hanem a megvalósulás útján lévő, vagy éppen már látható, funkcionáló alkotás. Minden túlzás nélkül szoktuk ismételgetni, hogy „soha ilyen rohamos ütemű fej­lődés nem volt” az országban. — Különösképpen igaz ez az utóbbi években Szolnok megyében. Állítjuk is, mondjuk, írjuk, amikor csak tehetjük, öröm és büszkeség diktálja e szavakat, ha a most induló milliárdos kunszentmártoni ser­tésprogramról beszélünk, vagy a néhány nap múlva avatásra kerülő tiszai második vízlépcső, a terméseredményeket ug­rásszerűen emelő zárt rendszerek kerülnek szóba. Általuk, s velük a for­radalmi mó­don fejlődő tudomány és technika legújabb vívmá­nyai vonulnak a földekre, hogy a termelés szolgálatába álljanak. Minőségileg más ez, mint amikor — ki hin­né, hogy csak alig egy év­tizede! — olyan jelszót ad­tunk ki az öntözésről, hogy „folyjon, amerre folyik” — csak víz legyen; ástuk, fúr­tuk kézi erővel, kisgépekkel, de főként nagy paraszti le­leménnyel a földet, hogy víz fakadjon belőle. Fakadt is. Leraktuk az öntözéses gaz­dálkodás alapjait. Elhagyott tanyákban, melléképületek­ben, okos parasztasszonyok, jórészt az évszázadok alatt kialakult hagyományos mód­szerekkel, megteremtették a nagyüzemi baromfitenyész­tést. Szolnok megye ebben is úttörő volt — ma, éppen ennek a hatására, hazánk lakossága az egy főre jutó baromfihús-fogyasztásban Európában az első helyen áll. S arra emlékszünk-e, ennek is alig másfél évtize­de, hogy a szerfásépítkezést, mint legegyszerűbb, legol­csóbb, szinte népi építkezési módnak számító lehetőséget ajánlottuk az állattenyész­tés gyors fejlesztéséhez. Ezt a korszakot minden­képpen túlhaladtuk, s kellő távlatból tekintve már a ta­nulságait is jól hasznosít­hatjuk. Sok irányú és gaz­dag e korszak tapasztalati anyaga — engedtessék meg ebből egy momentum kira­gadása. A jelzett időszak gazdaságfejlesztési sikereinek alapja a szövetkezeti pa­rasztok, állami gazdasági dolgozók tömeges részvétele volt. Az elképzelések kiala­kításától a tervezésen, a ter­vek kivitelezésén át a ter­melés megindításáig nem­csak részt vettek a folya­matban, hanem világosan át tudták tekinteni a célokat, azok értelmét, személyesen hozzá tudtak járulni a kivi­telezéshez is. A tervek, a munkafolyamatok egyszerű­sége biztosította ezt. Hogy tudományosan fogalmazzunk, az ember — .a maga mun­kaerejével, tudásával, tapasz­talatával — mint a legfon­tosabb termelőerő személye­sen, közvetlenül és tömege­sen megtalálta helyét a ter­melést forradalmasító folya­matban. If„ ez másként van. A beruházások techni­kai szintje, a világszínvona­lat képviselő termelőberen­dezések és termelési mód­szerek áttekintése, vagy akárcsak részleteinek is a megértése sokkal nehezebb, mint — mondjuk — másfél évtizede egy szerfás istálló esetében volt Éppen ezért a szövetkezeti paraszt — a gazda! — sokkal nehezeb­ben találja meg a helyét az egész folyamatban, mint an­nak előtte. Legyünk őszin­ték. Az idézett években meg lehetett tenni, hogy az elnök összehívta a tagságot, el­mondta, hogy emberek, jó volna baromfit tenyészteni, ehhez adott két üres tanya, meg valami bankkölcsön, aztán „fogjunk össze és csi­náljuk meg!” Most ez bo­nyolultabb. A kunszentmár­toni sertésprogramban több tucat tsz érdekelt a tőkéjé­vel. A tagok — többnyire utólag — tájékoztatást is kapnak az egészről, benne arról is. hogy mi lesz a tsz szerepe a komplex-progra­mon belül, mennyi várható hasznot hoz majd nekik, stb. Másként ezt nem is le­het csinálni. Mégis gondot jelent — s kell is, hogy je­lentsen mindenütt — az, hogy ÍL tsz-tagok, de az ál­Első helyen l ami gazdasági dolgozók ugyanúgy, mind kevesebbet tudnak, értenek, fognak fel a körülöttük zajló világból, a rohamos fejlődésből. S fé­lő, hogy ennek arányában csökken a személyes érde­keltség tudata, a hasznos munkában való részvétel örömérzete. Olyan erőt ve­szíthetünk el ezzel, amely másfél évtizede éppen az előrehaladás legfőbb mozga­tórugójának bizonyul};. Afelől nem is fenyeget baj, hogy ezt a veszélyt a mező- gazdaságban dolgozó gazda­sági, műszaki vezetők ne ismernék. Még inkább bizo­nyos, hogy az e területen érdekelt pártszervezetek is jól tudják, értik ezt. Mégis vannak olyan jelenségek, amelyekre már most, időben oda kell figyelnünk. említen­dő, hogy sokan a gazdasági, műszaki vezetők közül, a rohamos tempó mellett, a valóban csodálatos tervek romanti­kájától megszállottan, az al­kotás lázában égve, egysze­rűen elfelejtkeznek a körü­löttük, velük dolgozó pa­rasztemberek — megint hangsúlyozva: gazdák! — tömegeiről. Erre már nem jut idejük. Nagy veszélyeket rejt ez magában, mert az embereknél törvéhyszerűen leblokkol a munka feletti öröm, a lelkesedés, s mind­az, amit a termelési ösztön­zők erkölcsi oldaláról ér­hetünk el, ha elhomályosul a munka értelme, célja, ha előáll a „nagy gépezetben egy csavar vagyok — ki tud­ja miért, s merre forog a gép?” érzése, tudata. Sokkal veszélyesebb — mi tagadás, ilyen is van —, amikor egyes gazdasági, mű­szaki vezetők egyszerűen lemondanak arról, hogy ma­gukkal vigyék, ragadják egészen az értelmi-érzelmi szinten való azonosulásig a dolgozó embereket. Nem el­szigetelt az a nézet, hogy „János bácsi ezt már úgy sem érti, magas ez neki, csinálja csak a dolgát, a többit bízza ránk." János bácsi a műszaki, technikai kérdések nagy részét, a bo­nyolult technológiai folyama­tokat valóban nem érti. Ez nem is baj, nem is arról van szó, hogy erre meg kel­lene tanítani. De arra igenis igényt tart, hogy folyamato­san ismerje az egész­nek a célját, világosan lássa a reá eső rész és az egész kapcsolatát, összefüggését, találja meg az egészben a népgazdasági hasznosság és az egyéni érdek azonosulá­sát. Másfél évtizeddel ezelőtt az évszázados elma­radottsággal birkózó ma­gyar mezőgazdaság — a nagyüzemek megszervezése után — nagyot lépett előre, de ez a nagy lépés is „csak’’ azt tette lehetővé, hogy né­hány évtizednyire megköze­lítsük a legfejlettebb orszá­gokat. A most kibontakozó tudományos-technikai forra­dalom a mezőgazdaságban egyszerre ugorja át ezeket az elmaradást jelző évtize­deket és a közben eltelt időt is. Ma többnyire a mai vi­lágszínvonalat képviselő ter­melőberendezések és mód­szerek kerülnek bevezetésre — állnak be a termelésbe. Érthető hát, de semmikép­pen nem fogadható el, nem nyugodhatunk bele, hogy egyik napról a másikra az emberek ilyen messze ke­rültek a dolgok egészének megértésétől. Ez magával hordja a paraszti munka de-, humanizálódásának veszé­lyét. Közhely, de le kell írni: ha ezt nem kerüljük el, nem sok különbség ma­rad a kapitalista nagyüze­mek és a mi mezőgazdasági nagyüzemeink között. Az is alapigazság, hogy egész tár­sadalmi berendezkedésünk, a társadalmi és gazdasági élet egész struktúrája, me­chanizmusa magában hordja e veszély ellen a garanciát. De mint általában, itt sincs automatizmus. Elsősorban a tudatos politikai befolyáso­lás eszközeire van nagy szük­ség e kérdésben. A párt­nak megvannak a kidolgo­zott elképzelései, határoza­tai arra, hogyan kell falun is a tömegeket érdekeltté tenni, bevonni az előttünk áJfló feladatok megoldásába — ami itt konkrétan a szocia­lizmus építését jelenti. Csak mintha erről egy kicsit ke­vesebb szó esne mostaná­ban. Mintha erőteljesebben érvényesülne a párt befo­lyásolása egy-egy területen gazdaságpolitikai, termelés- fejlesztési kérdésekben, mint a legfontosabb termelőerőt, az embert illetően. Mintha nem kapna mindenütt elég hangsúlyt az, hogy a ter­melés technikai forradalma­sítása mit sem ér, ha a technikát értelmes célok ér­dekében mozgásba hozó emb}r — ez esetben szö­vetkezeti parasztságunk, ál­talában a falun élő embe­rek — nincs erre kellően felkészítve. Eqy példa a sokA “ nagyszerű védnökségi moz­galmai is időnként, a vég­rehajtás szférájában, alig ter­jednek túl a különmunkák szervezésén, a kooperációs feladatok segítésén (ami mind hasznos). Pedig mindezen túl a védnökségi mozgalom leghasznosabb oldala mégis az lehetne, ha az adott te­rületen, adott tárgyban a fiatalokat, az épülő új- tech­nika majdani gazdáit, hasz­nosítóit erre a feladatra, szerepre készítenénk fel. A gazda érzését erősítenénk bennük, azt a hitet, hogy — mondjuk a Tisza II. — nekik épül, az ő életüket hivatott majd szebbé, tar­talmasabbá tenni. „A még nem is olyan régen, — alig másfél évtizeddel ezelőtt is — állítólagos „ősi” tulajdonságai alapján indivi­dualistának, minden közöstől idegenkedönek tartott pa­rasztság a szemünk előtt alakult át a közös tulajdon alap­ján boldoguló, szocializmust építő osztállyá, amely ma már gondolkodátmódjában is egyre jobban kötődik q. közösségi termelés formáihoz. Pártunk egész stílusától idegenek a nagy szavak, de itt helyénvaló, ha történelmi jelentőségű változásról beszélünk.” Aczél György szavai ezek, az orszá­gos agitációs, propaganda és művelődési tanácskozás refe­rátumából, A megállapítás mögött — sok más tényező mel­lett — elsősorban a pártszervezetek hatalmas munkája hú­zódik meg. Ezért mondhatjuk, hogy alapjaiban ma is a pártszervezeteken múlik, hogy e folyamat magasabb szinten folytatódjék. Az alapok jók. A közösségi termeléshez ma már ezer szállal kötődő parasztság természetes módon fogja a magáénak vallani a jelen tudományos-technikai forradal­mát is, ha a korábbihoz hasonlóan megérti azt. Szerteágazó és sokoldalú az a munka, amit pártszervezeteink ennek érdkében tesznek, de — főként az alapszervezetekben, ahol a közmondás szerint „az időjárást csinálják” — a haté­konyságon még lehet javítani. A Központi Bizottság múlt év novemberi határozata sokoldalúan utal erre. Annak meg- szívlelése és végrehajtása elengedhetetlen, ha emelt fővel akarunk majd jelentést adni a végzett munkáról a párt soron következő kongresszusán. VARGA JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents