Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-30 / 124. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. május 30. Emberek az embertelenségben Emlékezés a Németh Lajos által szervezett és vezetett illegális kommunista szervezkedés 40. évfordulóján Az elbeszéléseket, vissza­emlékezéseket és a perira­tot elemezve, hosszan le­hetne leírni a vallatások és kihallgatások kegyetlen és megalázó módszereit. A lovascsendőrök Németh La­jost megbilincselve, maguk előtt gyalogoson Bucsatelep- re kísérték, kihallgatása után pedig onnan vissza. A sejtek tagjait — Vallyon István kivételével 2—3 napi vizsgálati fogság után szabadon engedték. A nyomozás A nyomozás során több mint 25 féle illegális saj­tóanyagot gyűjtöttek ösz- sze. íme néhánynak a címe és darabszáma: Marxizmus füzet, 5 db; Munkásmozga­lom, füzet, 5 db; Kommu­nista versesfüzet röpiratok- ról, 5 db; Marx Károly és a szakszervezetek, 1 db; Az Internacionálé, 1 db; 100% Intemacionálé, 1 db; 100%, 1 db; Társadalmi Szemle, 4 db; Sarló és Kalapács, 1 db; Pártharcok Németor­szágban, 5 db; Történelmi materializmus, 1 db; Marx gazdaságtana, 1 db. Ezek a sorolt anyagok is meggyőzően bizonyítják a szemináriumi képzés színvo­nalát. A csendőrségi nyomozás nem tudta felderíteni a fel­sőbb kapcsolatokat, meg­szakadt a szál Gál Béla KMP-összekötő keménysé­gén és a félrevezető val­lomásán. Mintegy 9—10 vizsgálati nap után Németh Lajost, Magyar Ferencet és Vallyon Istvánt megbilin­cselve Budapestre kísérték, a Pestvidéki Fogházba ke­rültek. Gál Bélát szabadu­lása perceiben tartóztatták le újból. A vizsgálati eljá­rást ellene Karcagon foly­tatták le. A csendőrnyomo­zók napokon át tartó kínval­latás után kénytelenek vol­tak Gál Béla vallomását, mely szerint egy igazi ne­vét fel nem fedő „Juci” nevű nőtől kapta az uta­sításokat és a propaganda­anyagokat. Az országos méretű rend­őri és csendőri akciók nyo­mán megteltek a központi börtönök, az ország minden részéből odszállított kommu­nistákkal. Működött a bör­tönhíradó, a morze. A bör­tönfalon át kapcsolatba ke­rültek az egymást soha nem látott kommunisták is. Németh Lajos, Magyar Fe­renc és Gál Béla a morzén fontos értesüléseket szerez­tek ügyükhöz, és felkészül­ten várták a bírósági tár­gyalást. A Budapesti Kirá­lyi Ügyészség Németh La­jos és 14 társa ellen a hír­hedt kommunista ellenes 1921. III. törvény alapján állam és társadalom erősza­kos felforgatására és meg­semmisítésére irányuló bűn­tett címén emelt vádat. Dr. Szemák királyi Ítélőtáblái tanácselnök vezetésével folyt le a tárgyalás 1933. szep­tember 1-én. A szabadlábon hagyott vádlottak közül ki­lencen — köztük a szabad­lábra helyezett Vallyon Ist­ván is — nem jelentek meg a tárgyaláson, nem volt pénzük útiköltségre. A védelem kérésére a három fővádlott ügyét elkülönítve kezdte tárgyalni a bíróság. Az első rendű vádlott, Gál Béla dr. Szemák tanácselnök kérdésére válaszolva nem tagadta, hogy ő kommunis­ta, mely bátor kijelentés is volt. Tárgyalás—ítélet A tárgyaláson az egyetlen „tanú”, a nyomozásban részt vett karcagi csendőr- őrsparancsnok volt jelen. A tárgyalás menetében a tanács elnöke kérdést tett fel az őrsparancsnoknak: — „... ezt megelőzően volt-e már kommunista szervezkedés Karcagon.?.. ”. Nem volt, de a csendőrpa­rancsnok „igen”-nel vála­szolt, azzal a szándékkal, hogy a vallomása nyomaté­kos lesz, így az ítélethoza­talnál ellenkező eredményt érte el. A „vallomása” és Gál Béla ismételt vallomá­sa alapján az 1921. III. tör­vény 1. paragrafusa (bűn­tett) helyett a 3. paragrafus (vétség) alapján tudott íté­letet hozni a bíróság. Ez évekkel és hónapokkal ke­vesebb börtönt jelentett a vádlottaknak. Az ítélet: Gál Béla 8, Németh Lajos 6, Magyar Ferenc 3 hónap börtönbüntetést kapott. A szabadlábon hagyott többi vádlott ügyében 1935. február 13-án tartott fő- tárgyalást a Királyi ítélő tábla. Valamennyi vádlot­tat rendőri és csendőri kí­sérettel kellett elővezetni, mert az ínséges világban most sem volt pénzük úti­költségre. A lebukással nem ért véget a mozgalom A tárgyalásra előállított bucsatelepi rongyos zsel­lérek ugyancsak megnézték a volt sejtjük ötödik tag­ját, a csendőrség ügynökét, Karakas Imrét, aki elegán­san öltözve, tanúként volt jelen. A sejtéseik itt iga­zolódtak be róla. Az ítélet: Vallyon István 1 hónapi fog­házat és hivatalvesztést, a többi vádlott 15—15 napi fogházbüntetést kapott. Bün­tetésüket — Vallyon István kivételével — 3 év próba­időre felfüggesztették. Az ügyész fellebbezett Tüdős Imre, Ádám Mihály és Farkas Lőrinc ítéletével -szemben. A feljebbviteli bí­róság azonban 1936. január 31-i jogerős ítéletével hely­ben hagyta az előző ítéle­tet. A lebukás csak rövid idő­re dermesztette meg Karca­gon a forradalmi munkás- mozgalmat. Az illegális párt tanítása, sajtóanyaga to­vább terjedt, élő, cselekvő erővé vált. Módszert vál­toztatva tovább élt a kom­munista eszme gondolata a csoportos összejövetelek, il­legális propagandaanyagok rendszeres olvasása és ter­jesztése, a Moszkvai Rádió magyar adása hallgatása formájában. A szeminári­umot végzett emberek kö­zül többen harcos elvűekké váltak, elsősorban Ádám Mihály, Tüdős Imre. Zsol­dos János asztalos a lebu­kást követően Budapestre került, bekapcsolódott az il­legális kommunista mozga­lomba. Lakásán volt az a nyomdagép, amelyen a párt illegális kiadványait nyom­ták. Németh Lajos sem ma­radhatott sokáig Karcagon a rendőri zaklatások miatt. Ádám Mihály lett az ösz- szekötő a Budapestre távo­zott Németh Lajos és a kar­cagi kommunista csoporto­sulás között. A lebukást követően az erőszakszervek megtorlásá­ból és zaklatásából eredő­en az az uralkodó nézet ala­kult ki a karcagi munkás- mozgalom hívei körében, hogy a polgárháború idején a magyar hadifogoly forra­dalmárok fegyverrel segítet­ték az orosz munkásosztályt a hatalma megtartásában. Hazánk felszabadulása után a kommunista mozga­lomban résztvevők, Németh Lajos, Ádám Mihály, Tü­dős Imre és Vallyon István kiemelkedő szerepet vállal­tak a kommunista pártban, a szocialista közéletünk ki- _ alakításában. VÉGE Kocsis László tanár Országos konferencia Gödöllőn letna, a kuliúráiU nevető munka A Művelődésügyi Minisz­térium elkészítette a felsőok­tatási intézmények kulturá­lis nevelő munkája irányel­vének tervezetét, amelynek célja, hogy a hallgatókban felkeltse és fejlessze az ön­művelődés igényét, gyarapít­sa általános műveltségüket, ráébressze a közművelődés­ben rájuk háruló feladatok­ra, felelősségükre. A terve­zet megvitatására kedden a gödöllői Agrártudományi Egyetemen országos konfe­rencia kezdődött. amelyen részt vesznek lengyel, NDK- beli, román és szovjet mű­velődésügyi szakemberek is. A kétnapos tanácskozást dr. Pethő György, az Agrártudo­mányi Egyetem rektora nyi­totta meg, majd dr. Széchi Év.a, az Országos Felsőokta­tása Nevelési Munkaközös­ség elnöke tartott előadást. Elmondotta többek között, hogy az irányelv-tervezetben foglalt feladatok elérésének nélkülözhetetlen feltétele az erre alkalmas, művelt „or­szágban, népben, nemzetben gondolkodni tudó” szocialis­ta értelmiségi réteg felneve­lése. Bár egyetemeinken, főiskoláinkon elvégzik ezt a feladatot), d® önmagukban teljes mértékben nem tudják megoldani. Ezért válik egy­re fontosabbá az e kereteken kívüli nevelő munka és ön- tevékenység. A hozzászólások elhangzá­sa után a külföldi küldött­ségek vezetői beszámoltak hazájuk egyetemein, főisko­láin végzett kulturális, ne­velő munka helyzetéről, , majd a tanácskozás résztve- j vői plenáris ülésen folytat- I ták munkájukat. Záhony: Európa egyik legnagyobb szárazföldi kikötője Harminc évvel ez. előtt kiadott magyarországi térképeken nem lehet meg­találni azt a Szabolcs-Szat- már megyei községet, mely ma Európa egyik legnagyobb szárazföldi kikötője. Záhony­ról van szó. A Tisza hegyes könyöké­ben fekvő Záhonynak a fel- szabaduláskor alig volt ezer lakosa és a villanyt is hír­ből ismerték. Záhonyról Mó­ricz Zsigmond és még né­hány haladó író egy-két írá­sában lehetett csak olvas­ni... 1945. Záhony életében is óri­ási változást jelentett. Akkor naponta már mintegy 30—40 kocsiból álló szállítmány ki­rakására volt lehetőség egy­szerűen azért, mert a ma­gyar—szovjet gazdasági kap­csolatoknak ott volt a ka­puja. Egeressi Zoltán pálya­mester, Záhony krónikása névvel dicsekedhet, hiszen ő az, aki összegyűjtötte az el­múlt 25 esztendő fejlődését. A krónikából kiderül, hogy a felszabadulás után új híd épült a Tiszán, ezen át ér­kezett 1945-ben a Szovjet­unióból Záhony helyreállí­tott négyvágányú állomásá­ra az első segítség, az áruk­kal, élelmiszerrel dugig megrakott szerelvény. Né­hány hét múlva már 30—40 széles nyomközű kocsit rak­tak át a záhonyi állomáson. Az áruforgalom növekedé­se évről évre újabb rakodó­vágányok építését tette szükségessé, és 1948-ban hoz­zá kellett fogni Záhony terv­szerű fejlesztéséhez. Mint a MÁV Vezérigaz­gatóságnál elmondották, az első lépés a két határállo­más Csap és Záhony közötti jó összeköttetés megteremté­se volt. 1957-ig Tuzsér és Komoró állomását is bekap­csolták a záhonyi határfor­galmi körzetbe. Megindult a fejlődés Záhonyban, új sze­mélypályaudvart, normál és széles nyomközű rendező pá­lyaudvart. koksz- és szén­csúszdákat, darus átrakóvá­gányokat, vasérctárolót, da­rabátrakót építettek. Egy­szerűen erre nélkülözhetet­lenül szükség volt. mert a magyar ipar nyersanyagának jelentős többségét a baráti Szovjetunióból kapta és kapja. Ha Záhonyban leáll­na a forgalom 3—4 napig, akkor számos magyar gyár­ban, üzemben automatikusan megszűnne a munka, hiszen a termelést elősegítő nyers­anyag jelentős része itt ér­kezik be... 195%-to! 1963-ig tar­tott Fényeslitke állomás ren­dező pályaudvarának az épí­tése, amely szintén ehhez a vasúti szárazföldi kikötőhöz tartozik. A legnagyobb lé­tesítmény, amit abban az időben létrehoztak a tuzséri hatalmas ERDÉRT-telep volt. Az újabb fejlődés időpont­ja 1963—66, amikoris Eper­jesbe és a szovjetunióbeli Batyevó között megépült a második vasúti összeköttetés tó széles nyomtávú rendező pályaudvarral együtt. A most folyamatban lévő harmadik szakasz, amely 1974-re ké­szül el véglegesen Eperjes- kén modem átrakó pálya­udvarral, gépesített átrakás fejlesztésére stb. készül. Mit jelent nekünk ez a szárazföldi pályaudvar, amely tegnap ünnepelte ne­gyedszázados jubileumát? A mai napig elvégzett építkezé­sek, beruházások összege meghaladja a négy milliárd 500 millió forintot. Tavaly 11,4 millió tonna árut rak­ták át és szállítottak el a hazai felhasználó helyekre vagy tranzitként Jugoszlá­viába és számos nyugati or­szágba. 1975-re 14,8. 1980­ban pedig már 18 millió ton­nára növekszik az átrakásra Váró áruk mennyisége. Záhony óriásit fejlődött 1948 óta. Alikor 300 vasutas dolgozott a szárazföldi ki­kötőben, számuk ma eléri a hatezret. Az ország talán legkorszerűbb vasutasvárosa itt alakul Meg kelt emlékezni az ünnep során a Szőgyéni- családról. Szőgyéni Bertalan szolgálattevő élete veszélyez­tetésével mentette meg a kis vasúti épületet 1944-ben, melyet akkor a németek alá­aknáztak, hogy felrobbant­sák. Az állomásépületet megmentő forgalmista már nem volt jelen az ünneplők között, emléke azonban kí­sérte, mert három fia Sán­dor, Bertalan és Géza ott volt, mindhárom mint vas­utas ... Fahidy József KÉPERNYŐJE ELŐTT A rp ii i Tükrös Az elmúlt hét egyik slá­gere — kétségtelen — a Tükrös címen jelentkező népművészeti filmsorozat volt. Kende Márta rendező film-miniatúrái, alig tíz percet tett ki a sorozat egy- egy darabja, még fekete-fe­héren is a felfedezés erejé­vel hatottak. Az életre tá- mosztott motívumok olyan drámácskáit vonultatta fel, motívumdrámákat, ahogy Ortutay Gyula, a néprajz professzora jellemezte őket ihletett bevezetőjében, ame­lyekben a díszítőelemek emberi viszonylatok kifeje­zőivé Váltak, s pusztán lát­vány formájában, emberi közlendőt szólaltattak meg. A sárközi főkötőről „lepat­tanó” elemekből például mesebeli történet kerekedett ki, egy pillanatra sem sért­ve meg a népművészet belső autonómiáját. Kende Márta és munka­társai a Tükrös létrehozásá­ban rátaláltak a művészi le­hetőségre: miként lehet ki­fejező módon a népművé­szet dolgait újabb, sajátsá­gos összefüggésben láttat­ni. S ami külön érdemük, hogy a dekoratívitás mö­gött, vagy még inkább a dekoratívitásban megtudták éreztetni velünk a népmű­vészetben megtestesülő szép­ség humánumát. A hímzés, a fafaragás, az alakos cse­rép — itt a karcagi Kántor Sándort is láthattuk, amint készíti a híres Miska-kan- csót — a szőttesek, a pin- gálás eredményeit hozta kö­zelünkben olyan erővel és megejtő bájjal Kende Már­ta filmje, amelyre ritkán akad példa a képernyőn. A népművészet legnemesebb értelemben vett népszerűsí­tése volt ez a filmsorozat, a nép leikéből leledzett tisz­ta szépség felmutatása. A Tükröst még sokáig fogjuk emlegetni felnőttek és gye­rekek egyaránt. Viszont a Hosszú, forró nyár — úgy gondolom — hamarosan el fog párologni az emlékezetünkből. És ez egyáltalán nem az igazán megnyerő külsejű, Ben Quieket alakító Roy Thimes 'és az egyébként kitűnő szí­nészgárda hibája, hanem sokkal inkább azoknak a „bűne”, akik Faulknerre hi­vatkozva elkövették a ti­zenháromrészes filmsoroza­tot Hoss2ú, ferró nyár Az átdolgozóké, akik alig­hanem pusztán üzleti fo­gásnak szánták hivatkozni a hatvanas évek elején el­hunyt amerikai íróra, mert valójában Faulkner kétség­kívül egyik legjelentősebb műve, háromkötetes trilógi­ája, amely alapul szolgálha­tott volna igazában és a „hosszúra szabott forró nyár” oly távol esnek egy­mástól, mint ég a földtől. Talán a film első két ré­szében vélhettük még fel­fedezni Faulkner társada­lomszemléletének, erőteljes ábrázolási módjának, drá- maiságának jeléit, amikor a hazatért Ben elszántan és keserűen, foggal és köröm­mel igyekszik életteret „ka­parni” magának. Amikor ellen-Varnerként harcában, elkeseredett küzdelmében kifejezett valamit abból a nyomasztó atmoszférából, ami az elmaradottságáról híres Dél oly jellegzetes sajátja, s amelyet Faulk­ner is oly megrázó erővel mutat be. De ahogyan Ben is előlép, betársul egy cég­be, úgy egyre inkább bele is simul a környező világ, társadalmi környezetének tablójába, jóllehet józanul igyekszik megőrizni kívül- állóságát. A történet végére bizony már csupán a kis teherautója a régi. Folyta­tásról folytatásra degradá­lódik előttünk, olykor el is tűnik, hogy aztán végül is mindig jókor érkezzék. Már-már az az érzésünk, hogy valamiféle építési vál­lalkozónak álcázott An­gyal. A film bűnügyi babé­rokra pályázó részeiben Templar is megirigyelhetné kemény ökleit és helyzetfel­ismerő magabiztosságát. És ellenében ugye Klára sem bírta ki, hogy végül ne vall­jon neki szerelmet. Hosszú ideig hordozva magában az Amor nyilai ütötte sebeket, s nemes tartózkodásba bur­kolva érzelmeit. Ahogy haladt a film a végkifejlet felé, úgy fes­tettek fel a kitömött baba varrásai, s a réseken elő­bújt a színes felszín mö­gül: a kóc. Az olcsó szen- timentalizmus, s a hamis ideaíizmus. Magunk ismer­hettük fel, hogy itt ben­nünket, nézőket — ügyesen bár — de valójában félre akarnak vezetni. A film kezdetén felvillantott ellen­tétek ugyanis olymódon csillapulnak és szelídülnek, az ellenpólusok úgy köze­lednek lépésről lépésre egy­máshoz, találkozva a végső happy-end-ben, hogy azzal az illúzióval, áltat, kecseg­tet e szerencsétlen számú filmsorozat, mintha az élet­ben is valahogy így rende­ződhetnének el a dolgok. Különösen az utolsó rész, a befejező volt kétségbeejtő módon hazug és kiábrándí­tó. Jelenetei a legsilányabb szentimentális ponyva vilá­gára ütöttek. Azt hiszem a történetben paszírozott ér­zelmek mennyiségét pusztán az ehangzott óh-ok számá­val is ki tehetne mutatni. Volt ebben a filmben kri­mi, volt benne szerelem, többfajta kommersz válto­zatban, de kimaradt belőle az amerikai társadalom ke­gyetlen valóságának hiteles rajzolata. Kezdetben úgy festett, a Hosszú, forró nyárban alkotással van ta­lálkozásunk. Később rá kel­tett jönnünk; a filmsorozat árucikk csupán, az is le­szállított áron. Röviden Kitűnő előadásban láthat­tuk újra vasárnap este, képernyőre transzporéivá Németh László Görgey- drámáját. Már-már olyan letisztult, kristálytiszta meg­fogalmazásban, olyan kifi­nomult művészi eszközök­kel, ami párját ritkítja a televízióban. Bessen3rei Fe­renc, Görgey alakítója, aki alapvetően teatralis színész, visszafogott eszközökkel, le­nyűgöző módon állította elénk a telkiismeretétől mardosott tábornokot, a szabadságharc volt katonai vezetőjét. Egyértelműen vált valósággá az írói szándék: ha mártírkoszorú nem is illetheti Görgey homlokát, a történelmi igazsághoz tar­tozik, hogy szégyenbélyeg sem illik rá. Nehéz fajsú­lyú dráma veretes dialó­gusait hallhattuk, hamis felhangok nélkül, eszményi tálalásban. Viszont alighanem sokan csalódottan nyugtázták a te­levízió kabarészínházának újabb produkcióját. Ugyan­is jóformán egyetlen vér­beli, mai töltésű jelenet vagy tréfa sem fordult elő benne. A magát száguldó riporternek nevező Bárdi György is csak cammogott Kép Ernőként, s Szuhay Balázs paródiája is csak ad­dig volt érdekes, amíg ka­baréközhelyek ingoványai- ra nem tévedt. (Lásd tánc­dal.) Még szerencse, hogy Rejtő Jenőre tehetett emlé­kezni, különben nem is tud­ni, miből telt volna ki a másfái óra V. M-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents