Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-27 / 122. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. május 27. A Törökheqy alatt Félévszázad a magyar zeneművészet szolgálatában 7örökhesynek hívják a dombot a faluban. Napos időben meg lehet számlálni a tetejéről, hány utcája van a kis településnek. Jól ide látszik a Járdán Pál ék udvara is. Járdánné kinn ül a kertben, a régi lócán, egy férfivel beszélget. A férfi még reggel megjött a faluba, bemutatkozott, hogy újságíró és a Járdán Pálné életével szeretne megismerkedni. Éppen menni készült, de hogy búcsúzóul mondjon még valamit, arra nézett a Törökhegy felé. — Innen egészen szép ez a domb — mondta. Járdánné is arra nézett. — Szép ... Nekem a legszebb hegy. Cigarettára gyújtott, mesélni kezdett. • • • Bementem, az elnökünkhöz. Az elnökkel együtt nőttünk fel, falubeli ember. Csak ő továbbtanult el is került innem Mikor a gépállomás megszűnt. Jósti is visszajött hozzánk főagro- nómusnak. Két esztendőre rá, éppen akkor tavaszon, már elnök lett belőle. De ez már ősszel volt, amikor én bementem hozzá. Ide figyelj Jósti, mondom neki, segíts a Kállai Éva brigádon. Elfogyott a munka, nem tudjuk teljesíteni a felajánlásukat. Ha most se lesz meg a cím, mint tavaly, ezeket az asszonyokat többet be nem szervezi szocialista brigádba senki. Jósti megijedt, mert majdnem minden járási értekezleten megmarták, hogy azért nem megy a Kossuth Tsz-ben a szocialista brigádmozgalom, mert a vezetőség nem segíti. Rögtön azt kérdezte: mondd meg Ilonkám, hogy mit akartok. Adjátok nekünk a paradicsomszedést — feleltem. Még aznap este ki is hirdették a brigádvezetők eligazításán, hogy a Dudaskó Bálintné, meg a Címer Bé- láné féle brigád holnaptól j*e jöjjön, mert azt a kis paradicsomot már leszedi a Járdánné féle csapat. Este jön haza az uram a tehenészetből, újságolja, hogy szidják az emberek Balajti Jóstit is, meg hogy tőle is azt kérdezte váltótársa: miért vagyok én kedvesebb a vezetőségnek, mint a többi asszony? Meg hogy Járdánné miért akarja az egész világot magának? Mérges volt a férjem nagyon, hogy ő tisztességes ember, ő senkivel haragot, villongást nem akar. Azzal aludt el, hogy a portáról kizavar, ha az én levelességem miatt a szájukra vesznek az emberek. • • • Hajnalban, mikor az uram csomagolt magának, úgy tettem mintha aludnék. Pedig egész éjszaka se sokat pihentem. Mikor aztán hallom, hogy a Pali becsapta maga mögött a kertajtót, ugrottam én is ki az ágyból. Összekapkodtam magam, tízórait készítettem a lányomnak, kiraktam a fiam ruháját. A lányomnak írtam egy pár sort: jó legyen az iskolában, kísérje el az öcs- csét az oviba Bicikliztem be az irodába. Dósa Feri bácsi, apámék szomszédja az éjjeliőr mondja, hogy az elnök kiment a csibetelepre, itt meg még nincs benn senki. Nem is lehetett, mert még csak derengett, fél hat körül járt az idő. Megyek gyorsan a csirketelepre. Szerencsém volt, az elnök már visszafelé jött a főállattenyésztővel. — Mi baj van Ilonka? — száll ki a kocsiból. — Jaj, Jósti, tudod-e, hogy mit mondogatnak az emberek? Mérges lett. Ne adjak mindenféle öregasszony pletykára. Miért nem jutott az eszébe Dudaskónééknak, meg Cimernééknek? Ne most fecsegjenek, szerveztek volna ők is inkább szocialista brigádot. Ez már utasítás, ne játsszunk itt add vissza a babaruhát. Mondom neki, lenne nékem még egy javaslatom: a többi asszony szedje a hegy alatt a paradicsomot, mi meg a felső földeken. Azzal a mi vállalásunk meglesz, mert ott jó a paradicsom, lehet benne teljesíteni. Az alsó földekre meg menjen a másik két csapat, így legalább nincs harag belőle. Hat órakor megkezdtük a munkát. A másik két csapat csak később, azokat előbb még össze kellett szedni a brigádvezetőknek. Haladtunk szépen. Dicsértek nagyon az én asszonyaim, lányaim: ügyes voltál Ilonka, ha meg lesz a cím, jövőre is együtt marad a brigád. A fogato- sok alig győzték szállítani a tele ládákat. De máskor mindig viccelődtek velünk, most meg nem. Eszembe jutott, hogy máskor Dósa Feri bácsi az éjjeliőr is mindig azzal fogad: „Jó reggelt Ilonkám, egészségére az éjszaka történteket”. Ma reggel nem mondta. Nyolc óra tájban mentünk reggelizni. Leültünk sorban a Törökhegy oldalára. Mindig itt szoktunk enni. ha arra dolgozunk. Együtt az egész, aki csak azon a részen van. Most a mi csapatunk a felsőföldi oldalra húzódott, a másik kettő az alsóföldire, a fogatosok megint külön. Eszünk. Egyszer- csak egy paradicsom esik le a levegőből. Na, mondom csak megjött a fogatosok kedve. Felállók, hogy megnézzem a dombtetőről melyik csintalan férfi kezdte el? Fel se értem, egy nagy ütés az arcomon. Aztán kettő, három is ... Zúdul rám a paradicsom. A Címer Bé- láné, meg a Dudaskó csapat. Kiabálás: nesze, ha kellett a paradicsomunk. Nesze Sáfár Ica, itt a paradicsom. • * * Járdánné előtt csíkk- halom, ki kellene már cserélni a hamutálat. Leszállóban van az este. — Ezt a részét nem szívesen mondom. Csupa paradicsom volt az arcom, a ruhám, mindenem. Hangosan sírtam. Négy kilométerre is van ide a Törökhegy. Onnan egy trappban szaladtam idáig. Sírtam, míg a gyerekek haza nem jöttek, akkor erőt vettem magamon. Délután jött a brigádvezető, menjek be az irodára. Nem megyek, én a lábam ki nem teszem a portáról. Hazajöttek a brigádom tagjai is, utánam tolták a biciklim, elhozták az ennivalós csomagomat. Akkor megint elkapott a sírás. Vigasztaltak. — Ne féljél Ilonka, visz- szakapták. Annyi paradicsomot hozzájuk vágtunk, hogy tetősen visszakapták. — Űristen, veszekedés volt? — Csak visszaadtuk. Késő délután eljött az elnök is. Jósti tüzelt. — Hiába üzentem. Lejáratjátok a tsz-t? Mindenki rajtam röhög majd, oszt még fütyülsz rá, hogy mit üzenek? Isszonyúan dühös volt. — Meg vannak a tettesek, kik kezdték, feljelentettem őket. Nem tűrök meg összeférhetetlenséget. Cimerné volt, Kávésné, meg Boldog Mari. Kiszórjuk őket a tsz- ből. Aki nem bírja a rendet, otthon civakodjon, ne a Kossuthban. Mindenki azt mondja, ki kell őket zárni. Akkor tértem csak magamhoz. Cimeréknél két kisgyerek, Kávéséknál három, Boldog Mari menyasz- szony, a bútorra gyűjt. — Vonjátok vissza a feljelentést Jóstikám! — Ne irányíts megint, bár sose hallgattam volna rád. — Jóstikám, énmiattam van az egész, én vagyok a tettes nem Cimerné. Ezt a közgyűlésen is elmondom. — Ne játszd az irgalmas nővért. A tiétek a legjobb munkacsapat, hol lenne ez a tsz-kertészet nélkületek? Nekem senki ne próbáljon kezet emelni rátok. Másnap reggel csak mentem a gyülekezőhelyre. A Fekete féle boltból akkor jöttek kifelé asszonyok. — Megérdemelte, ha már nem tudja, hogy hol tart. Rám mondták. Hangosan mondták, hogy meghalljam. • * • Magas fiú vágta, ki a kertajtót. — Csókolom. — A fiam — mondta Járdánné. — A lányom technikumba jár. kollégista. A fiú azt mondta, nagyon éhes, ezért az újságíró sietősre fogta a dolgot. — Azt mondja még meg, felbomlott akkor a brigád? — Nem bomlott fel. De szocialista brigád se lett. A paradicsomot együtt szedtük le mind a három csapat. Már nem együtt, csak egymás mellett, nem igen szóltunk egymáshoz. — Bírósági ügy se lett belőle? — Nem lett az se. A közgyűlés, az tárgyalta. De nem zárt ki senkit. A másik két ■ brigádból felszólaltak ellenem egypáran. — Maga mivel védekezett? — Nem kértem szót. A brigádomnak is megmondtam előre, csak akkor maradok a vezetőjük, ha ők is hallgatnak szó nélkül. Mondjon akárki, akármit, mi nem védekezünk. — Nehéz közgyűlés volt? — Nekem úgy tűnt, hogy nem. Mikor vége lett, a fogatosok odajöttek hozzánk: hogy vagytok szép asszonyok, mi is szívesen összekapnánk veletek, birkózhatnánk is egy kicsit. Dósa Feri bácsi az éjjeliőr utánunk kiáltott, mikor eljöttünk: egészségükre az előttünk álló éjszakát. Ifjabb Járdán Pál nagy szelet kenyérrel a kezében jött ki a lakásból. — Még annyit mondjon meg, mi volt utána, a következő évben? __ Szocialista brigádok l ettünk. A Címer Bélánéék is. Nagy felajánlásaink voltak pedig. A tanulás is, akkor iratkoztam én be levelezőnek a technikumba. Akkor végeztem, mikor a kislányom elkezdte. Négy éve, éppen negyedik esztendeje, Icukám most érettségizik. A többi már nem érdekes, utána főkertész lettem. — És most meg elnökhelyettes? — Igen, mert a tavaszon, mikor a választásunk volt, azt mondták sok a nő nálunk, legyen az elnökhelyettes is nő. — Magát ki jelölte? — Sokan. Az én volt brigádom, a Címer Bélánéék, Dudaskónéék, Kávésné és Boldog Mari is. Nem is volt ellenszavazat. Pedig Jósti, az elnökünk viccelődött, hogy ő nem szavaz rám, mert rossz tanácsokat adok majd neki. — A szocialista brigádok is magához tartoznak? — Azok is. Éppen most van egy ügy. A Dudaskó brigádból ki akarnak zárni egy asszonyt. Becsapta a főkönyvelőt. előleget kért, hogy a férje átlőtte a kezét a munkásőrségben, a kiképzésen. Sürgősen pénzt kapott, a tsz vezetők elmentek látogatni a kiképzőhelyre és semmi sem volt igaz. — Kizárják? — Nem tudom. Én amellett vagyok, hogy ne... Nem az a lényeg, hogy egyszer megbotlik valaki... Az, hogy mit tanul belőle. • • • Az Újságíró nem a műúton távozott a faluból. A dűlőúton mentek, ami a Törökhegy alatt visz el. A gépkocsi reflektorfénye bevilágította a Törökhegyet. A domb alján tojáshéjakat, zöldhagyma szárat, retek héját, zsíros papírt, mit lehetett látni. Szétszórva a sok hulladék. De egy helyen, a domb egyik oldalán volt az egész. Borzák Lajos ötven évvel ezelőtt, 1923 tavaszán alakult a Magyar Állami Hangversenyzenekar őse a Székesfővárosi Zenekar, Bor Dezső karnagy kezdeményezésére. Tagjai között szép számmal akadtak lelkes műkedvelő muzsikusok, városházi tisztviselők is. 1939- ben alakult át a zenekar hivatásos együttessé és 1952 óta működik mai nevén. Főzeneigazgatójuk azóta Fe- rencsik János, az ő avatott zenei és nevelő munkája eredményeképp érte el az együttes mai színvonalát és rangját; neves hazai és külföldi vendégmesterek és szólisták szereplése, s számtalan sikeres külföldi hangversenyturné jelzi az együttes útját. A zenkarral közösen szereplő világhírű művészek közül Otto Klemperer negyvenszer állt az együttes élére. Ferencsik János a legnevesebb és legnépszerűbb magyar muzsikus, akinek a nevét külföldön széles körA Népszabadság május 13-i, vasárnapi számában Szentkirályi János a „láthatatlan” irodalomról írt cikket, akik közé, idézzük: „azokat a névtelen tollforgató parasztokat és munkásokat sorolhatjuk, akik bár a múltban igen sokan voltak, az irodalomtörténet mégis hallgat felőlük”. A szerző példaként a jász- szentandrási Hevér Balázst említi, s kérdezi: „Él-e még Hevér Balázs?” Kerestem Hevér Balázst, aki a Nyugat 1934. februári számában oly megrázóan énekelt a szegény nép nyomoráról. Ki volt ez az ember? önéletrajzát is csak közvetett forrásból ismerem. „Ezerkilencszáztízben születtem itten, J ászszentand- ráson. De hogy olyan fiatal voltam, azért még emlék- szele a kommunizmusra, ami itt is volt, nem csak Pesten. Aztán jötték a románok. A tanító úr már akkor mondta, hogy ügyesen írok. Most meg a Kvitt úr azt mondja, hogy vannak Pesten urak, akik kinyomtatják a verseimet, ha megtetszik nekik. ben ismerik a zenehallgatók. Tevékenysége elválaszthatatlan együttesétől, a zenekar az ő családja. — Hogyan alakította ki ezt a harmonikus termékeny kapcsolatot az együttessel? — A zenekarok általában nem szeretik azokat a karmestereket. akik sokat magyaráznak. Különösen azt, araikor a dirigens hosszasan beszél olyan dolgokról, amit a zenekari tagok sokkal jobban tudnak. A karmester jól teszi, ha sok mindenben rábízza magát a zenekar tudására. A hangszert magát a karmester csak közvetve vezényli, valójában magát a hangszeres művészt dirigálja. Tehát tudni kell bánni az emberekkel, érteni kell a nyelvükön, megérezni, mi az amit saját maguktól is tudnak, s mi az, amiben tőlem várnak útmutatást. — Mit tart a zenekari munka legfontosabb meghatározójának? Én nem bánom, de azt az urak bánják leginkább, mert nem írok én olyan jó városi verseket, mint amilyeneket az iskoláskönyvekben, meg a Friss Újságban lehet olvasni. De ha már akarják, akkor írják oda a nevemet is. Hevér Balázsnak hívnak és még csak azt akarom mondani, hogy amikor ezeket a verseket írom. legtöbbször Juliskára gondolok, mint Petőfi. Ez szinte idevalósi és igen szemrevaló lány. Római katolikus vagyok és az apám már nem él. Édesanyám él, de jobb- felit megütötte a guta. Van nekem még ilyen versem akár egy mázsával is, de nem tanácsolom, hogy azokat kinyomtassák. Ezeket se. Mást én nem tudok írni. Csak még azt, hogy katona is voltam már Szolnokon”. Mit tud a falu. Jászszent- andrás, költőfiáról? Azt hittem könnyebb dolgom lesz. Reméltem, megtalálom a verselgető mai öregembert, a falujában, vagy máshol, netán ha elment volna már ősnek, majd tudnak róla a gyerekei, unokái, vagy az öreg szomszédok. Sajnos... a múlt talánya — A jő kapcsolat és a rendszeres munka mellett az állandó karmester jelenlétét, aki minél többet dirigálja saját zenekarát, annál jobb. Mert csak az állandó „tréner” tudja megadni a zenekar sajátos arculatát, mert ő ismeri legjobban a zenekarban rejlő képességeket, lehetőségeket, ismeri a hibákat, tudja, hogy lehet kijavítani, vagy legalábbis nem feltűnővé tenni. Ha ilyen művészileg megállapodott „összeállt” zenekarról van szó, akkor a zenekar és vezetője is szívesen lát olyan vendégeket, akiknek hatására ez a megadott művésztestület új szempontokkal, új árnyalatokkal, esetleg egy egészen más, új felfogással is gazdagodik. Termékenyítő hatással van ránk minden jó karmester, mert megvan a saját stílusunk, saját egyéniségünk. Az együttes nemcsak a főváros, de a vidéki városok hangversenyéletében is rendszeresen résztvesz. Az elmúlt szezonban 13 koncertet adtak az ország különböző városaiban. A Televízió nézőinek új sorozattal mutatkoznak be, a Tv-bérlet hangversenyein Ferencsik János műsorismertetést is „mellékelt” az elhangzó zenéhez. A sorozat célja, hogy a televízió nagyszámú hallgatóságából minél többen jussanak el a komolyzene megismeréséhez, megszereléséhez. Az ismertető mindenkihez szól, zenei szak- kifejezések nélkül, népszerűén, érdekesen közvetíti az elhangzó zene érzelmi és gondolati tartalmát. hallgat, a jelen tanácstalanul botorkál: Hevér Balázs elveszett az emlékek mindig csendesülő hullámaiban. Hol a mázsányi vers, amiről írt? De ki volt egyáltalán ez az ember, — Hevér, a költő? .......születtem itten Jászs zentandráson” — írja. Vezér Béla plébános segítségével megtudom: a római katolikus egyházi iratok ennek ellentmondanak. Hevér Balázs neve sem a születési anvakönyvben sincs, sem a keresztelő levelek között nem szőrénél, sem a házassági és az elhalálozási anyaköm-vben. Talán református volt, azért nem? Kizárt dolog, mondja a plébános, alig néhány református család élt a környéken. De ha mégi- református lett volna, — az állami anvakönyvben benne lenne. De nem református volt, önmaga írja, hogy római katolikus. Akkor hát? Mégsem Jászsszentandráson született volna, önéletírásával ellentétben? Nem emlékeznek a nevére a kortársai sem. Jurán János tanító vele egyidős. As*| BOKROS LÁSZLÓ RAJZA K. A. Kerestem Hevér Balázst
