Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-11 / 84. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. április 11. Csodabogarak Szombat estére Rácz György válogatott a novellairodalom remekeiből, melyekből csak fclig-meddig sikerült hangjá- tékot formálni. Ez a félig- meddig egyben azt is jelentette. hogy ahol a rádióra adaptálónak sikerült valóban hangjátékot faragnia az illető elbeszélésből, ott figyelmünk, gondolkodnunk kellett. Ilyen volt Azisz Neszih—Gerics Tamás Reklám a lelke mindennek című szatírája, — vagy Mark Twain—Száz Imre Az Őrangyal hivatal értesíti Önt... című remek, ugyanakkor gyilkos kis írása. A novellák közül elsősorban mégis Dino Buzzati—Te- legdi Polgár István Álnéven a Sestori utcában című elbeszélése emelkedett ki. : ■= trömböczkj ™ Az ünneo műsorai Április 4-én az emlékezés, | az ünnep hangulata határozta meg a rádió műsorát. Perjés Klára műsora, a Mezítlábasok, bakancsosok, csizmások egy tsz megalakulásáról, az új élet reményével megtett első nagyon nehéz lépésekről, s a megtett útról szólt. Kellemes meglepetése volt a műsornak Berki Sándor. a mezőszilasi Mezőföld Termelőszövetkezet elnöke, aki ízes magyarsággal, fesztelen közvetlenséggel, pontosan. érzékletesen fogalmazottTizenkét város és még egy címmel hangzott el Szél Júlia és Domány András sorozatának ünnepi adása. Két várost mutattak be az ünnep alkalmából egyszerre: Százhalombattát és az azerbajdzsáni Szumgait (A két testvérvárost a kőolaj kapcsolja ösz- sze.) Jól szerkesztett, érzelmileg teljes élményt nyújtó műsor, valóban méltó befejezése a sorozatnak. Különösen megdöbbentő az a riport, — melyben a közelmúlt százha lombattai tragédiájáról, és az egyetlen életben maradt Ban- dur Jolánról, szólt Épp azért, mert egy jól sikerült műsorról van szó, meg kell említeni, bármennyire apróságnak tűnik is; Lőrincze Lajos vasárnapi ötpercében — (Édes anyanyelvűnk) arról beszélt, milyen fontos a fogalmazás pontossága; miért kérdezi hát a riporter a szumgaiti kohász művezetőtől szó szerint a következőt „hány családja van?” (Ez a poligámiát feltételező, alapjában magyartalan kifejezés még megjárja, ha olyan ember mondja, aki ezt, szinte mint hagyományt hozta magával, de, hogy á rádión keresztül, a riporter szájából terjedjenek az ilyen és hasonló kifejezések — ezzel nemcsak Lőrincze Lajos nem ért egyet-) Este Illyés Gyula Fáklyaláng című drámájának rádióváltozatát hallhattuk, Kossuth és Görgey viadalát, a szabadságharc utolsó óráiban, Sinkovits Imre és Mécs Károly kitűnő alakításában. A rádióváltozat igyekezett lényegére tömöríteni a mind időben, mind térben szerteágazó darabot; mindezek ellenére itt-ott még mindig terjengősnek hatott. Hubay Miklós és Vas István Egy szerelem három éjszakája című zenés tragédiájának rádióváltozata szintén hasonló betegségekkel küzdött Bármennyire kitűnő is maga a darab, bármennyire különleges élmény; közel két és fél órát tölteni a rádió mellett, úgy, hogy folyamatosan figyelni kell — szinte lehetetlen. A lisza-partról jöttek 5— 1945-ben a Szolnok megyei Tiszabő és Nagykörű községből félszáznál több agrárproletár család áttelepült Dunántúlra, Tolna megyébe. Az áttelepülés történetéről szól az az interjú, amit Bozsó János, volt kubikossal, nyugdíjas tanácselnökkel készített — hangszalagra vett — 1973 márciusában D. Varga Márta, Pál- kovács Jenő és Szekulity Péter újságíró. Ereznek honvágyat? — Van abban igazság, hogy aki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza. Amikor az Alföldöm gombamódra szaporodtak a termelőszövetkezeitek, sokan úgy számoltak, hogy itt is termelőszövetkezet, ott is termelőszövetkezet és ott a munkakörülmények jobbak, mert sík a terület, hát visz- szaköltöztek. A rizs akkor ott nagyon ment, és jól jövedelmezett, ez is vonzotta őket, de vonzotta őket más is. Például volt, aki azt mondta, hogy Dunántúlon még pacsirtaszót sem lehet hallani. Volt, aki azt mondta: visszamegyen, mert itt nem lehet messze látni. Olyan Is volt, aki azt mondta: azért megy vissza, mert itt nem lehet látni tiszavirágot. Nem tudta megszokni, hogy ne lásson tiszavirágot. Végeredményben Kistormáson az ötvenhárom családból jelenleg tizenhét lakik itt, és a leszármazottak. A többiek vagy visszamentek, vagy elköltöztek Faddna, Szekszárdra, Pécsre, Gyönkre, még Miskolcra is került közülük. — Gyakran emlegetik Tisza bőt? — Huszonnyolc év elég volt ahhoz, hogy elfeledjünk itt a jó módban mindent, minden rosszat. Csak kizáróiag a rokonságról beszélünk. Eljönnek, mi is elmegyünk. Nemrég járt otthon a Rátái a saját kocsijával, a vejének vette. Amikor megjött, érdeklődtünk a rokonságról, az otthonmaradt elvtársakról, Bakos Józsefről, aki párttitkár volt, Kiss Kálmánról, aki Szolnok város tanácselnök- helyettese volt, tsz-elnök lett. Erről érdeklődünk. A mozgalmi emberekről érdeklődünk. Én, mikor hazamegyek, fölmelegszek a rokonságnál, és azonnal indulok a Tisza-töltésre. A Ti- sza-töltés — gátnak hívjuk mi alföldiek — közvetlen a község sorháza mellett megy eL Az első sorházból kilép az ember, már a töltésre jut, a mi Lakásunkat is csak a főút választotta el a Tiszától, meg a sorház. Ügy, hogy mikor magas a víz, látni a vizet a lakásból. Végigsétálok a gáton, ahol sok verejtékem hullott a töltés építésénél, és nagy öröm számomra a gyönyörű vízkiemelő telep, amit nem is régen még a tévében is láttunk. És elgyönyörködök ott. Találkozók barátokkal, munkatársakkal, mert hiszen ott állandó a forgalom. Van egy átkötő gát, a pityókái gát, rajta dolgoztam nagyon sokáig, meg a régi védőtöltéseken. Akárhová lépek, mindenhol az én munkám van, és rossz emlék, de jólesően gondolok vissza arra, hogy én valamikor itten építettem és alkottam. A község előtt egy kilométer hosszan terméskővel burkoltuk ki a gát oldalát, hogy a víz ne mossa el a községet. Rengeteg követ kitoltunk az uszályokból. Tizenegy méter magasba toltuk az uszályokból a követ, rengeteget verejtékeztünk, egy pengő hatvan fillért kerestünk. — Bozsó elvtárs, Tiszabőre ha megy, hova megy? — Haza, és ha onnan jövök, akkor megint haza. Rá- ismerhetetlen, olyan szép Tiszabő. Villanyvilágítás, közművesítés, a nádtetős házak eltűntek, a vertfalú házaknak meg a vályogból építettnek vége, minden kőműves- munka, bemalterozva, színesen befestve. Hát mikor hazamegyek. nem akarom elhinni, hogy a régi községembe megyek. Épül egy kultúr- ház, modem, szép. — Kit keres fel feltétlenül? — Szepesi Jánost, aki nekem igen jó barátom, egy évvel idősebb, mint én. Nála két esztendeje is jártam. Ö is meglátogatott itt Kistormáson, két esetben is. Két éve járt itt utoljára, a vejének a kocsijával. — A tiszabői, a nagykörűi falukrónikák számon tartják-e, hogy 1945-ben ötvenhárom család kiszakadt a két községből? — Én alig hiszem. (Vége.) Afc íTíKÉPERNYoJE tu ELŐTT Az elmúlt hét eseménye: művészeti díjat kapott a televízió két rendezője; Sző- nyi G. Sándort Balázs Béla- díjjal, Zsurzs Évát Kossuth- díjjal tüntették ki. Ebből az alkalomból Zsurzs Éva a Hét című műsorban nyilatkozott is, művészeti hitvallásáról vallott szerényen, közvetlenül, ahogyan tőle megszoktuk. A kitüntetés valójában elismerése a televízió egyre jobban kiteljesedő művészeti alkotómunkájának s jele annak is, hogy a múzsák családjában a legfiatalabb, a tévéművészet lassan felnő idősebb testvéreihez, olykor már túl is szárnyalja őket. A magyar tévédráma első felnőtt-győzelme a most Kossuth-díjjal kitüntetett rendező nevéhez kapcsolódik. A Nő a barakkban című tévéjátékkal aratta sikerét 1961-ben Monte-Car- lóban, a nemzetközi tévéfesztiválon. Zsurzs Éva nevéhez azóta is több szép siker fűződik. Elég utalni csupán a Mikszáth-regény televíziós pályafutására, A fekete város megfilmesítésére, amellyel Mikszáth kései, kevésbé ismert remekét szinte az egész országgal felfedeztette. Vonzódik a klasz- szikusokhoz, múltbéli értékeinkhez, drámai hagyományainkhoz. Most láthattuk éppen az általa felújított Csalódások — a magyar vígjáték egyik őse —■ tévéváltozatát. Ebben is valójában egy méltatlanul elfeledett klasszikus mű népszerűsítésére vállalkozott. , Zsurzs Éva érzékeny, lírai alkat. belső művészi egyensúllyal, és ez a kiegyensúlyozottság produkcióinak kimunkáltságában, egy-egy tévédráma megvalósításának • elmélyült módjában kamatozik. Rendezéseire sok mindent el lehet mondani, csak azt az egyet nem, hogy nem lenne alapos, gondos munka minden esetben. A kimunkálás mí- vessége azonban sohasem válik nála aprólékos pepecseléssé. Művészete lényeg- retörő, lírája férfiasán ke-1 mény. 4 Csalódások A magyar nyelv hete Győrött, kiállítások Szegeden, Esztergomban A következő hetekben számos érdekes kiállítás, tárlat nyílik meg. Április 29-én tartják Budapesten a Vándor Sándor munkás és ifjúmunkás énekkari szemle országos döntőjét. Debrecenben ugyancsak a hónap utolsó két napján az országos B. osztályú társastánc-verseny döntőjét bonyolítják. Április 15-től 29-ig a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban Schawanner Endre munkáiból nyílik kiállítás. Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum képtárában Domanovszky Endre kiállítását nyitják meg április 22-én. Dési-Huber István emlékkiállítás lesz április 28-án Oroszlányban, míg ugyanezen a napon Esztergomban Fajó János festőművész alkotásait bocsátják közszemlére. Április 11-én Pécsett, a József Attila Művelődési Házban Keres Emil előadóestjét tartják meg a Költészet Napja alkalmából. Békéscsabán április 12-én hangzik el ebből az alkalomból Ronyecz Mária Petőfi-em- lékműsora. Debrecenben április 14-én a budapesti Irodalmi \ Színpad tagjainak közreműködésével ünnepük a Költészet Napját. Az irodalmi rendezvények között találjuk még azt a vetélkedőt is, amelyen — április 14-én a szegedi Ifjúsági Házban, az ifjúsági klubok tagjai mérik össze jártasságukat Petőfi költészetében. A közművelődési élet fontos eseményei lesznek az április 24—28 között sorra kerülő, immár hagyományos kőszegi ifjúsági filmnapok. Április 24-től Győrött a Technika Házában megrendezik a magyar nyelv hetét. Rhoda Sco't Gyufán Elkészült az eseményekben minden eddiginél gazdagabb „Gyulai nyár 1973” programja. Az Alföld parkosított fürdővárosában az esemény- sorozat május 21-én az Erkel diákünnepségekkel kezdődik, amelyre a fővárosból és négy megyéből háromezer diákot várnak. Tizedszerre nyitja meg kapuit a gyulai Várszínház. A jubileumi évadban magyar szerzők müveit viszik színre. A XI. eszperantó nyári egyetemre 15 országból legalább 300 vendéget várnak. A szabadtéri színpadon július 3-án Rhoda Scott orgonaművész ad hangversenyt. Népdalfesztivál, hazai és külföldi együttesek vendég- szereplése, Székely Aladár országos fotókiállítás, orgona-hangverseny-sorozat, több képzőművészeti tárlat színesíti a programot. Legújabb rendezése, a Kis- faludy-dráma tévéváltozata is tükrözi az előbb említett művészi sajátosságokat, például a jellemek rendkívül plasztikus megformálásában, a drámai történés letisztult rendjében. Mégis azonban a Csalódások mintha elmaradna Zsurzs Éva emlékezetes alkotásaitól. Benne — szokatlanul — bizonyos zavaró elemek keverednek — ocsú a tiszta búzában — például a vígjáték televíziós környezetének megkomponálá- sában, vagy épp az utószinkronból adódnak bizonyos turpisságok. Közülük csupán egyet: mennyire visszatetsző, amikor például a fanyar humorú Balázs Samu — Lombal inspektor szerepében — Várhelyi Endre öblös hangján kel dalra. Ami az említett környezetet illeti, az is túlságosan műviesnek, régiesen színpadinak hatott. Az életteü játék természetesebb és realistább játékteret is elbírt volna, s altkor a Csalódások mondanivalója még inkább eltalálhatott volna a mai néző gondolataihoz. Azonban — mi tagadás — a tévéjáték az említett szépséghibák ellenére is kellemes mulatságot szerzett a képernyőn. Vérbő figurák, életteli típusok, a múlt század elejének társadalmi típusai elevenednek meg a játékban. Például a nagyszerűen egyénített és jól megragadott arisztokraták, a városi élettől megcsömörlött Elemír gróf, vagy a külföldmajmoló, csélcsap, hozományvadász, könnyű életű báró. Továbbá a parlagias, vidéki, maradi Mokany. Nem kevésbé mulatságos figura az örökösen plánumokat szövögető, mindenkit összeboronálni igyekvő jószágigazgató (Balázs Samu nagyszerűen alakította) vagy pedig a férjsóvár vénkisasszony, Csokonai híres Dorottyájának „egyenes leszármazottja” — itt Psota Irén remekelt. — Az igazi telitalálat azonban a már említett. Lomba! uram plánumaiban is szereplő Mokány, az alapjában becsületes, szókimondó nemesember, de akinek a szókimondásában sok a vidékies, a „parasztikus”. Garas Dezső jól értette meg ennek a társadalomra ugyan nem veszélyes, de ugyanakkor az idő útjában álló figurának lényegét. Végül is tehát csalódás nem érhetett bennünket ezzel a játékkal. Miként a darab szereplői is helyre igazodtak s a végkifejletben az érzelmi rend is helyreállt. Legfeljebb Lombai uram maradt hoppon plánumaival. De üsse kő, ennek szívből örülhetünk, mert ugyan kinek ne esnék jól ma is, akár csak Kisfaludy korában, ha az anyagi érdekek felett a tiszta érzelem győzedelmeskedik a szerelemben s a szív jogait nem tudja megtépázni a tolakodó anyagiasság. Kisfaludy Károllyal a vígjáték honosodott meg magyar talajon. A Kérőkkel és a Csalódásokkal elsősorban. Már csak ezért is illett a Csalódásokat „feltámasztani” halóporaiból, hisz 20 ezten- deje magyar színpadon sehol és soha nem játszották. A televízió okosan tette, hogy pártját fogta. Félúton és a mentók Kevés embernek adatik meg, hogy még életében múzeumot neveznek el róla, és ott alkotásait helyezik el. A zselici Boldogasszonyfán élő Hoffer János nyusal mázott számadó gulyás múzeumot kapott az államtól. A 83 éves neves faragóművész több mint fél évszázada készíti remekeit, és tíz esztendeje kapta meg a Népművészet Mestere címet. Hoffer János 1890-ben született. A gulya őrzése mellett huszonkét esztendős korában kezdett faragni és azóta fejlesztette művészi színvonalra faragókészségét. 1969-ben termelőszövetkezeti pásztorként vonult nyugalomba. Ma is kitűnő egészségnek örvend, friss alkotókedvvel dolgozik minden nap. Nem először mondom, a dokumentumfilm a televízió egyik nagy lehetősége, hogy a lehető legizgalmasabban szóljon mai életünk kérdéseiről, hogy tükröt tartson a nézőnek. Érdemes tehát odafigyelni ezekre az alkotásokra. Most is két figyelemreméltó dokumentumfilmet emelhetnénk ki a hét műsorából: a Félútont és a mentőkről készített Bánki Szilárd rendezte filmet. (Csütörtök este.) Már is javítom, a film a mentők munkáját mutatta be ugyan, de valójában rólunk szólt, a mentettekről avagy a mentendőkről. Milyenek vagyunk mi — a mentők szemével. A film varázsának másik titka, hogy egyetlen mesterkélt vagy csinált elem sem került a film anyagába: természetesen élt benne minden, hiteles volt egészében. És micsoda izgalmas képsorok! A mentőautó feszült küzdelme a távolsággal és előtte az úton ténfergő értetlen autósokkal, küzdelem a percekért. amelyek olykor életet jelenthetnek. Bánki Szilárd filmge jó példa, hogy egy mindennapos, már-már közhelyszerű témát hogyan lehet az általánosítható emberi gondolatok hordozójává tenni. A Félúton bátor kérdésfelvetésével és nyers szókimondásával lepett meg. Benne a faluba visszatérő, a tsz felé tartó, eddig eljáró munkások szembesültek — új helyeztben a nagy kérdéssel. vajon visszafogadják-e őket, a nehézségek ideién hűtleneket, elmenekülő- ket a termelőszövetkezet kö zössege. Kiélezett drámai helyzet, szikrázó konfliktus villan az ifj. Schiffer Pál rendezte dokumentumfilm- ben. Ebből az ellentétből akár egy háromfelvonásos dráma is Ittnőhetne. ... « VI» «
