Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-10 / 83. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. április 10. A I isza-partról jöttek 4— 1945-ben a Szolnok megyei Tiszabő és Nagykörű községből félszáznál több agrárproletár család áttele­pült Dunántúlra, Tolna megyébe. Az áttelepülés törté­netéről szól az az interjú, amit Bozsó János, volt kubi­kossal, nyugdíjas tanácselnökkel készített — hangsza­lagra vett — 1973 mámusában D. Varga Márta, Pál­kovács Jenő és Szekulity Péter újságíró. — 36 ideig együtt éltek az őslakos családdal? — Nem nevezhetem vala­mi idillikus helyzetnek. Ter­mészetesen külön főztünk. Egymástól eltérőek voltak a szokásaink, az anyagi körül­ményekről nem is beszélve. Ók bort ittak a reggelihez, mi tejet reggeliztünk. — Volt villany, mikor ide­kerültek? — Volt. Ügy, hogy kiemel­kedtünk a rongyos proletár- sorból egy pár év múlva, amikor ide jöttünk. Dolgoz­tunk, szorgalmas nép ez, dol­goztunk, és megvolt a fél­emelkedés. Mikor ide jöt­tünk a párt megalakításával » egyidőben, megalakítottuk a földigénylő bizottságot is. Ez a bizottság mindjárt számba vette a területet, a község területét, szántó, rét, legelő stb., és akkor számítottuk ki, hogy milyen alapból tudunk kiindulni. Hét hold az alap minden családnak, és min­den családtagnak egy-egy hold földet osztunk. Előttünk voltak a papírok, a birtok- ivek, a községnek a térké­pe, az egész határnak a vázlata. — A községházáról kap­ták? — Tulajdonképpen itt köz­ségháza sem volt, a község­háza ugyan megvolt, de Kö- lesddel egy közigazgatás alatt volt Kistormás is. Mint mos­tanában. És a kölesdi főjegy­ző Kemény János nagyon szívesen fogadott bennünket. Át jött és rendelkezésünkre bocsátott mindent. Megkezd­tük a már előzőleg kitelepí­tett sváboknak a birtokát számba venni. Előttünk már volt egy kitelepítés, amikor ide jöttünk, de annyi hely nem volt, hogy mindenkinek jusson. Ami volt, számba vet­tük és felosztottuk. Hétből kiindulva egészein tizenöt holdig. És a telepeseknek a föld nagysága szerint adtunk Igavonó állatot. Akinek több földje volt, ökröt kapott, akinek kevesebb, az tehenet, tehénfogatat kapott. Ló mind­össze öt-hat volt a község­Felújítják a debreceni Déri Múzeumot Vasárnap két kiállítást nyitottak meg a Tornyai Já­nos múzeumban. A városban élő Hézső Ferenc festőmű­vésznek ezúttal negyven fest­ménye került bemutatásra. Lieber Éva, budapesti mű­vész, aki gyakori vendége a vásárhelyi művésztelepnek, ezúttal huszonnyolc gobelin faliképét mutatja be. Ez év elején három esz­tendőre bezárták a debreceni Déri Múzeum fél évszázad­dal ezelőtt készült épületét Három esztendő alatt 20 millió forintos beruházással felújítják, korszerűsítik a múzeumot. Az építkezés ide­jére a volt református gim­náziumba szállították át a múzxum gazdag anyagát. Itt a Déri Múzeum tárgyaiból kiállítást rendeztek, amelyet vasárnap dr. Korek József, az Országos Múzeumi Tanács elnöke nyitott meg. ben és így munkáltuk a föl­det. A szőlőt is kiosztottuk, 124 hold szőlő volt a község­ben, körülbelül kinek meny­nyi jut, és megkezdtük a munkálkodást. Később kijöt­tek a földhivatalból, név szerint Kovács István, aki aztán rendezett mindenfélét, kinek mennyi föld van a bir­tokában, szántóföld, szőlő, rét, legelő, és ekkor már jöttek az adókivetések is, ki mennyit fizet... — Maguk negyvenhatban főttek ide, és megalakították a földosztó bizottságot. Negy­venötben nem volt itt föld­osztás? — Nem. — Nem is volt földosztó bizottság? — Nem. Hanti Józsefnek, a kölesdi földosztó bizottság el­nökének a hatáskörébe tar­tozott Kistormás község. En­nek a községnek a határá­ból körülbelül négyszáz hol­dat a kölesdiek kaptak meg olyan formában, hogy a kö­lesdi határban volt ez. Az itteni svábok gazdagok vol­tak, Külesden elszegényedett magyarok laktak, és ezek it­ten megvették szókét négy— ötszáz hold földet. Fel is osz­tották az ő határukban a svábok földjét, és nekünk annyi maradt, amennyi a kistormási határban volt — Végeredményben akkor Itt negyvenhatban kezdődött a földosztás? — Igen, negyvenhatban. Mi kezdtük meg. Ehhez a lakáshoz is, ahol lakunk 26 hold föld tartozott hat a kö­lesdi határban. Én megkap­tam a hét hold földemet a többit meg elosztottuk azok­nak, akik nem kaptak. És nekem volt plusz öt hold föld is, miután telepesgazdá­nak választottak és ez renge­teg társadalmi munkát kí­vánt meg. És erre honorári­umként öt holdat adtak, így én 12 holdon gazdálkodtam. Illetve a fiam gazdálkodott, mert én a kitelepítéssel, a leltározással stb. el voltam foglalva. A fiam szántott, ve- tegetett, amikor mehettem. persze én is mentem. 1949- ben megalakult a Dózsa Ter­melőszövetkezet 17 taggal, illetve családdal. Nádas elv­társ volt az elnöke. Majd alakult egy másik termelő- szövetkezet is 1950-ben Már­cius 15. névvel. Ennek Rátái József volt az elnöke, én meg voltam a párttitkár. Volt egy egyes típusú ter­melőszövetkezeti csoport is, Major Antal volt az elnöke. A község rövid időn belül az első termelőszövetkezeti község lett Tolna megyében. — Jött egy olyan periódus, amikor káder kellett min­denhova. Honnan? Kistor­másról. Talán érdemes meg­említeni egy pár példát. Előbb már említettem, hogy Majzik Károly volt a leg­idősebb a telepesek között, akik Tiszabőről ide jöttünk Annak a családja kérem szé­pen, Ernő, Károly, Dénes ka­tonatiszt. Gyula tiszthelyet­tes, András nevű fia rend­őrtiszt, Jeremiás nevű fia doktorált és a pécsváradi já­rási tanácsinak az elnöke volt, nem tudom, most hói van. A szekszárdi járási ''ári- bizottságon dolgozik László nevű fia. Mondjak egy má­sikat: Pintér János. Dénes katonatiszt, János katona­tiszt, Zoltán katonatiszt, Fe­renc munkásőrparancsnok Szekszárdon, Dezső tsz-elnök, hát most nem, mert beteg Vagy Nádas Pál. Lánya, Ke­rekes Miklósné, az Ibolya már ifjú korában pártmun­kás volt és végig is vitte a vonalat. Itt is van vagy nyolc gyermek, de elköltöz­tek Gyönkre, és nem tudom, mindegyiknek a sorsát, de tudom, hogy mind a nyolc gyerek biztos, hogy jó párt­tag Berkó-család: László, Attila katonatiszt, Irén rend­őr. Farkas-család: Piroska rendőrtiszt Pécsen. Mátyás rendőr. Magamat is bevet­tem: László fiam gépészmér­nök, János fiam agrármér­nök. Ifjú Szabó József csa­ládja: József gépészmámök, László rendőrtiszt Szekszár­don. Ez a község a fiatal­ságból teljesen ki lett taka­rítva. Ez is hátráltatta a ter­melőszövetkezet gazdasági előmenetelét — Ne feledjük a nagykö­rűié két. ők hogyan kerültek Tolna megyébe? — Majzik Károly nagykö­rűt Nagykörű négy kilomé­ter távolságra van hozzánk, keresztül a Tiszán. És Maj­zik elment, hogy elbúcsú­zik a rokonságtól. Elmondot­ta. eltelepül, ezért hát elkö­szön. Erre föl Nádas Pál Majzik József édestestvéré­vel, Majzik Károllyal átjött hozzánk Tiszabőre, és ott a lakásomon érdeklődtek, hopv megy ez a település, mi a helyzet, és milyenek a kö­rülmények, mert ők is jön­nének, lennének egy páran. Mondtuk nekik, hogy így áll a helyzet barátaim, mi vol­tunk már hárman, és mi jó­nak látjuk. Hát a Nádassal, meg a Majzikkal megálla­podtunk, hogy ők is jönnek, egy-kettőre megszervezik a társaságot, körülbelül 20—25 családot. — Maga ismerte Nádas Pált? — Nem ismertem. Akkor találkoztunk. Mondtam ne­kik, hogy menejenek Buda­pestre, a Sas utcába, és úgy intézzék, hogy lehetőleg a két község lakossága, vagyis ők meg mi, egy községbe ke­rüljön, és egy időben men­jünk el. így kerültünk egy helyre. A mi eljövetelünk a kényszerűség gyümölcse: ak­kor negyvenötben azt jelen­tette, hogy az otthonmara­dottaknak legalább két hold földdel több jut családon­ként. Az a vidék nem tud­ta a sok szegény családot ki­elégíteni, tehát elkerültünk ide. — Most én hetvenkét éves nyugdíjas ember vagyok, vég­zem a ház körüli munkákat, és sokszor arra gondolok, még néhány esztendő, aztán az alföldi telepesek történe­tét, a mi történetünket már nem fogja emlegetni senki. Eszembe jut, hogy amikor jöttünk, csak Rátái József­nek volt tehene, öreg tehén. Riskának hívták, és tejet nem adott egy cseppet sem. Az apróbb gyerekek, a cse­csemők út közben lebbencs- levest ettek és paprikás krumplit. Sok gyerek volt. Például Cikóéknál, amikor jöttünk, öt apró gyerek volt, de már nyolc gyerekkel mentek vissza Törökszent- miklósra. — Túróczi József negyven­hétben meghalt, párttag volt, három kislány maradt utána, özvegy Túrócziné jelenleg is itt él a községben, nem ment vissza. A három gyerekből egy óvónő, az ötvenes évek- ben végzett Bonyhádon, je­lenleg Felsőnyéken van ál­lásban. Egy lánya visszament az Alföldre, egy alföldi fiú vette feleségül. A harmadik lánya itt ment férjhez, egy lánya meg Nagykörűbe ment férjhez, tehát négy lánya volt, nem három. Túróczit a magyar betegség, a tüdőbaj vitte el. Ö volt az első alföldi ember, altit a kistormási te­metőbe eltemettek. (Folytatjuk) A panaszkönyv­ben 99 bejegyzés állt, de az étterem igazgatója eddig egyetlen egyre sem felelt. Most azonban, amikor a századik bejegy­zés esedékessé vált, izgatottság lett rajta úrrá. Mint a rendezőn, századik bemuta­tója előtt. A tegnapi újság­ban ugyanis azt olvasta, hogy a metró egy évig érvényes ingyen­jegyet ajándéko­zott az egymillio- modik utasnak. Ez a kerek szám eszébe juttatta az esedékes századik bejegyzőt... Mit is kellene tenni? — töprengett magá­ban. Talán aján­dékozza meg a panasztevőt? Nem. nem. ez valahogy nem stimmel. In­kább átadja a futballmeccsekre érvényes bérletét? Hosszas gondolko­dás után ú*ty dön­tött: „Humánusok leszünk. Századik bejegyzőnk ingyen kapja a megren­delt adagot”. Az étterembe belépett egy akta­táskás férfi. Az adminisztrátor odasúgta az igaz­gatónak: — Szemmellát- hatóan intrikus tí­pus! Ez lesz a századik! — De hiszen még nem is et­tem — próbálko­zott a vendég. — Elvégre a kritikus is elolvassa előbb a művet, aztán kritizál. — Ez valószínű­leg iró — súgta az adminisztrátor. Sz. Mhargrdzeli A 100-ik b 3 jegyzés Az aktatáskás leült, a pincérek nyomban körül­fogták. — Kérem szé­pen... — kezdte a vendég. — Azonnal! — harsogták kórus­ban a pincérek és már hozták is a panaszkönyvet. — A menüt sze­retném... — Ugyan, eb­ből a könyvből bő ismertetést kap f őztjeinkről! — szellemeskedett az igazgató, majd hozzátette: — Si­essen, írja be, amit akar, sürgős dol­gunk van. — Tudják, már írtam egy regényt — kezdte az ak­tatáskás —. a bü­fék világáról szól, de a nagy ítészek azt mondták, nem világirodalmi szen­záció. így most el­határoztam: az éttermekről írok. Azért jöttem ide, hogy tanulmá­nyozzam a gaszt­ronómiai ínyenc­ségeket. Röviden: kérek egy hárcsót, és egy üveg „Bor- zsomi”-t. Most megissza a Borzsomit, gondol­ta a direktor, mi­után az aktatás­kás megette a hárcsót. De nem! Hozzá sem nyúlt az ásványvízhez, hanem az üres tá­nyér mélyén nagy örömmel piszkálni kezdett valamit. A „valamit aztán zsebébe rejtette, és kinyitotta a pa­naszkönyvet. Szólt a dzsessz, a személyzet visz- szafojtott lélegzet­tel leste a ven­dég tollvonásait, aki befejezvén ír- nivalóját, azonnal távozott. Mindannyian a panaszkönyv fölé hajoltak. amely­ben ez állt: „Már három hó­napja keresem boltjainkban azt a. szükséges méretű facsavart, amit most végül is si­került az Önök hárcsójában meg­találnom! Őszinte köszönettel és há­lával tartozom a vendéglátó igazga­tójának, aki szívén viseli a lakosság közszükségleti cik­kek iránti keres­letét.” Fordította: Baraté Rozália Geológiai kutatás az Antarktiszon Harminc japán, új-zélan- di és amerikai tudós vesz részt az Antarktiszon ab­ban a geológiai kutató mun­kában, amelynek célja, hogy a sarki kontinens ré­gi klímaviszonyaira és geo­lógiai történetére fényt de­rítsenek. A kutató fúrások­ra 1973. januárjában és feb­ruárjában került sor a Ross-szigeten. A következő három esztendőben 10 to­vábbi fúrást végeznek a Ross-szigeten és az Antark­tisz különböző pontjain, ál­talában azokban a zónák­ban, amelyek a sarki nya­rak idején jégmentesek. Egyes fúrásokat a tenger­fenék talajában végeznek. A kutató fúrások mélysé­ge különböző, az egyik fú­rás során 1000 méterre kí­vánnak behatolni. A min­ták analízisével arra igye­keznek fényt deríteni, hogy az elmúlt 200 millió év fo­lyamán, hogyan alakult ki mai formájában az Antark­tisz. Forgó gépészek kiegyensúlyozása Minél nagyobb fordulat- számú gépeket követel a műszaki gyakorlat, annál fontosabb a forgó alkatré­szek pontos és gyors ki­egyensúlyozása. A kiegyen­lítetlen tömeg mozgásából nik, és az eredmény síkon­ként egy-egy műszerskála átlátszó körlapján fénypont alakjában jelenik meg. E berendezés egy kiegészítő maróegységgel is rendelke­zik, amely a mérési folya­ugyanis nagy károk, súlyos balesetek származnak. A képen látható mérőbe­rendezés arra szolgál, hogy felfedja a próbának kitett gép'rész kiegyensúlyozatlan­ságának mértékét, és meg­mutassa az egyenlőtlen tö­megelosztás helyét 0,05—10 kg-os alkatrészeknél. A mérés általában két külön­böző mérési síkban forté­mat befejezése után a fe­lesleges anyagmennyiséget eltávolítja. Az autósok gyakorlatból 'tudhatják, milyen káros le­het a keréktárcsa és — ab­roncs kiegyensúlyozatlansá­ga, amit ott egy kis ólom­súly megfelelő helyre való elhelyezésével szüntetnek meg. Angolnák iránytűje A halak vándorlásával kapcsolatban a tudomány még egyes kérdésekre nem tud biztos választ adni. Nem könnyű arra magya­rázatot adni, hogy egyes halak, így a lazacok és an­golnák hogyan tudnak tá­jékozódni, és pontos irányt tartani többezer kilométer hosszú vándorútjuk során. Két amerikai kutató . sze­rint az angolnák elektro­mos mező változásaira rea­gálnak. A tengeráramlásokat a földmágnesség erővonalai befolyásolják. A mágneses erővonalak gyenge elektro­mos mezőt hoznak létre, és ezek az erővonalak párhuza­mosak, illetve merőlegesek a földmágnesség erővonalaira. Hogyan reagál, egyáltalán reagál-e az angolna az elektromos mezőre? A két amerikai biológus 70 angolnával végzett kí­sérleteket. Arra voltak ki­váncsiak, hogy az angol­nákra hat-e az elektromos mező? A kísérlet során EKG elektródákat erősítet­tek az angolnákra, és azt vizsgálták, hogy az áram hatására gyorsul-e a szív­verésük? A kísérletek azt bizonyították, hogy az an­golnák már nagyon kicsiny áramingadozásra reagáltak. Az angolnák rendkívül ér­zékeny „természetadta ve­vői” a mágneses erővona­lak elektromos hatására te­hát érzékenyek, ígv az erő­vonalak iránya, illetve az elektromos mező változásai segítik őket navigációjuk során. Földgázkitermelés — talajsüllyedés A födgáz kiaknázása Európában néhány helyen kellemetlen következménye­ket vonhat maga után. 1930. óta a Pó-síkságon például több olyan balese­tet tartanak nyilván, amely a talajréteg süllyedéséből eredt. Több tanulmány azt bizonyítja, hogy a föld­alatti gázmezők kitermelé­sénél az üledékes rétegek vízháztartásának mestersét- ges megváltoztatásával meg­változik a réteg szerkezete is. Ez pedig a felszíni ta­laj süllyedését vonhatja maga után. Hollandiában is aggódnak a szakemberek ezzel a ve­széllyel kapcsolatban. A groningeni gázmezők Hol­landiában jelentős terüle­tet foglalnak el. Itt kon­centrálódnak a Közös Piac országainak legnagyobb földgáz tartalékai. A gro- ningeni gázmezők eddigi kiaknázása még nem járt kellemetlen következmé­nyekkel, a szakkörök azon­ban attól tartanak, hogv a további erős ütemű kiter­melés megváltoztatja a gáz­mezőket érintő altalaj fi­zikai viszonyait. Hollandia esetében egy nagy kiterje­désű talajsüllvedés katar rt- rófális következményekkel járhat hiszen az ország te­rületének jelentős része a tengerszintnél alacsonyabb bau fekszik.

Next

/
Thumbnails
Contents