Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-08 / 82. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. április 8. A Tisza-partr jöttek 3— 1945-ben a Szolnok megyei Tiszabő és Nagykörű községbő] félszáznál több agrárproletár család áttele­pült Dunántúlra, Tolna megyébe. Az áttelepülés törté­netéről szól az az interjú, amit Bozsó János, volt kubi­kossal, nyugdíjas tanácselnökkel készített — hangsza­lagra vett — 1973 márciusában D. Varga Márta, Pál- kovics Jenő és Szekulity Péter újságíró. „Az ob:ekt'válódo t prodiikt^ás...” (!?) — Yisaenhatodikám mlmdan- Sd fedél alá került Feűsőná- nán. Nagy segítségünkre volt, hogy Nádas elvtársék Nagy­körűből hámora nappal ko­rábban megérkeztek. Nekik nem volt annyi holmijuk, és Szolnok is közelebb volt, és 6k már előttünk elhelyez­kedtek. A nagykörüiek ve­zetője Nádas elvtárs volt, Nádas Pál. ök rendezték a kocsikat is. Délután már mindenki él volt helyezve. A burgonya, meg búza, meg egyéb, ami volt, takarmány, ez maradt kint, letakartuk. — Ki őrizte? — Ahol a lakásunk volt össze tettünk csoportosítva, még akkor nem került min­denki külön lakásba. Kap­tunk egy nagy lakást és az­tán a pajtában, az istállók­ban lett több család elhe­lyezve, és ott volt a porté­kánk is. Persze mi elfoglal­tuk a helyet a termény meg kint maradt az udvaron zsá­kokban. Mindenki megnyu­godott, hogy vége a hosszú útnak. Következő napon, 17- én megkezdett az eső esni, tehát a napfényes szép időt felváltotta az eső, amely egy hétig tartott. A tiszabői és a nagykörűi telepesek he­tek alatt egybekovácsolód- tak, azonban ez nem sikerült a bukovinaiakkal, akikkel hosszú hónapok alatt sem tudtunk összemelegedni. En­nek oka az volt, hogy né­zeteltérések voltak közöt­tünk, főleg ideológiai téren. Mi. a telepesek, akik Alföld­ről jöttünk ide, mind kom­munista nézetet vallottunk, ők meg vallásosak voltak. Még a gyerekek se tudtak az iskolában összeférni. Az alföldi gyerekek csángónak mondták őket, azok meg kommunistának mondták a gyerekeket és a gyerekek ve­szekedtek. — A pártszervezetet meg­alakítottuk és elhatároztuk, megyünk a főjegyzőhöz, még akkor főjegyző volt. Pánczél- nak hívták a főjegyzőt. Kér­tük. tegyen intézkedést, hogy a családok külön-külön el legyenek helyezve. A jegyző besegített a munkánk!«, az­tán volt egy székely, aki nagy szolidaritást vállalt ve­lünk, Forrni Gáspárnak hív­ták. aki már ismerte a vi­szonyokat ottan, tudta hol van esetleg üres ház, vagy ottan hely. ahol megfér a német és a magyar család együtt. Forrai Gáspár segít­ségévéi, aki helyi ismerettel rendelkezett 19-én már min­denki külön lakásba költö­zött. — A pártszervezetet hol alakították meg? — Egy üres lakásban, ott alakítottuk meg. Nem is la­kás, egy vendéglő volt ot­tan, és annak az egyik ter­mében, ott alakult meg a pártszervezet, Varga György lett a párttitkár akkor. A Forrai Gáspár is belépett a pártba, és egy Erős Pius ne­vű, aztán egy Verebes nevű, ez is székely volt, öten-hatan beléptek hozzánk. Felsöná- nán mi nem gazdálkodtunk, ai őslakosoknak, azoknak se­gítettünk szőlőt bekapálni, meg egyéb gazdasági munkát elvégezni. Az általunk ho­zott élelemből éltünk, külön főztünk, minden. Majd mi­kor rendeződött Kistormás igazoltatása. 1940 tavaszán minket £ Megyei Népgondoy zó Hivatal az előző ígéreté­hez híven áttelepített Felsó- nánáról Kistormás községbe, ez március 18-án történt. Akkor jöttünk át 53 nagy­körűi és tiszabői család, mert két család ott maradt. Ha- bony István maradt ott és Tóta Mihály. Ezek egy na­gyon nagy házba mentek be, jó gazdasági körülmények közé kerültek és nem tartot­tak velünk. Gondolták, job­ban nem jönnek ki, akármi­lyen helyre kerülnék, mint amilyenbe ott vannak. Kis­tormáson már akkor né­hány Tolna megyei telepes volt. Azok a Voiksbundisták, akik nem is mertek vissza­jönni, azoknak az üres laká­saiba betelepültek Köleséről is, úgy hat-hét család. Volt még itt hat-hét kibombá- zott család is Budapestről, akik itt laktak a svábokkal együtt, amikor mi ide jöt­tünk. Na most. mikor ide jöttünk mi, ötvenhárom csa­lád, nem tudott mindenki üres házba menni, hanem egy részük — magam is — kénytelen volt az ősszel ki­telepítendő őslakossal együtt lakni-, 1946 szeptember vé­géig, akkor ment ki az utol­só csoport innen. — Amikor kitelepül® » községből az összes német lakosság, akkor kezdtek a Tolna megyeiek is betelepül­ni. Ök véleményünk szerint korábban azért nem mertek idetelepülni, mert féltek. Na most, 1946-ban már az effész község betelepült úgy, hogy 33 Tolna megyei család la­kott már akkor a községben, Budapestről kibombázott hat család volt, és mindössze négy család őslakos maradt a községben, aki máma is itt lakik. Mi több mint két­százan jöttünk. Érkezett még Csehszlovákiából 12 család. Egyéb helyekről, egyik Nóg- rád megyéből, a másik nem tudom Bács-Kiskun megyé­ből, ilyenek körülbelül har­minckét családot alkotva te­lepültek a községbe. A lélek- száma körülbelül 585 volt akkor a községnek. — A párt sorait rendez­tük azonnal, majd la­kást hagytunk párthelyiség­nek. Annál is inkább szükség volt a párt sorait rendezni, mert volt egy szoc. dem. párt, sőt néhány paraszt pár­ti is. A paraszt pártnak nem volt párthelyisége, de azért összetartottak. Rendeztük a párt sorait és szerveztük a párttagságot. Az itteniek szimpatizáltak velünk, és rö­vid időn belül több mint száz tagja volt Kistormáson a pártszervezetnék. Hogy ez a pártszervezet milyen ütőké­pes volt, azt el tudnák mon­dani a régi megyei vezetők is. A járási vezető, Hoff- mann elvtárs legtöbbet tud­na mondani. Ügy, hogy min­den megmozdulásban a ltis- tormási pártszervezet összes tagja részt vett. Például Kö- tesden soha nem ünnepelték május elsejét. Mi negyven­hatban Kistormásról átmen­tünk. nemcsak a párttagok, hanem a fél falu és május elsejét ünnepeltünk. És egyéb megmozdulások, ha voltak, például Gyönkön, ml kistor- másiak felvonultunk, gyalog mentünk. Még Tolna község­be is elkerültünk. Úgy. hogy nagyon jó erős pártszervezet volt, most se rossz. — Kistormáson Is Varga György volt s titkári — Varga volt itt is a tit­kár. Maid azután .szépen megindult itt is a gazdasági élet. Mindenki itten elhe­lyezkedett, meg volt eléged­ve, akinek gyengébb fogat jutott, azoknak a fontos gazdasági munkáknál bese­gítettünk. vagy aki elfoglal- tabb ember volt — mint jó­magam is — telepes gazda voltam itten, én intéztem a ki-betelepítést stb. A 12 éves fiam gazdálkodott és a töb­biek segítettek neki. Az én fogatom is ment másnak dolgozni. Iparkodtunk elvet­ni, rendes munkát csinálni, és az állam Iránti kötelezett­séget minden körülmények között, még ha nehéz is volt, vagy nem maradt is, azt tel­jesítette a község lakossága, annyira tudtuk magunkkal vinni a nem párttagokat is. Ezt az állam adta nekünk, nekünk ebből vissza kell ad­ni, mert Budapesten szükség van az élelemre: a babra, a burgonyára, a sertésre, és odaadtuk. Mikor jöttek a terv- és békekölcsön jegyzé­sek a község mindig élen­járt, és meg is fizették, nem­csak lejegyezték az összeget. — összesen négy őslakos család maradt. Hogyan iga­zodtak el az ismeretlen ha­tárban? — Mozdulni sem tudtunk volna egy bizonyos Szameth Henrik nevezetű egyén nél­kül. Az itteni vezetőség bi­zalmába Szameth Henrik helybeli lakos beférkőzött, és olyan szolgálatokat végzett, amire nekünk nagy szüksé­günk volt. Felkeresett, az­tán gazdasági kérdésről be­szélgettünk. Elmondotta, hogy tulajdonképpen ő nem volt semmi, tisztázta ma­gát, a magyar hadseregben szolgált, altiszt volt. hát 5 magyar érzelmű ember. Es fölajánlotta a szolgálatát, hogy ő nekünk szívvel-lólek- kel segít mindenben. Ismerte a községnek minden aegét- zugát, a határokat, a mezs­gyéket, a földeket, melyik kié volt, ki milyen bűnös volt, és miért kellett nekik elmenni. Rengeteget segített ez az ember, mondhatnám, hogy elárulta az egész helyi lakosságot. Azelőtt Okos Szameth-nek hívták. mert minden helyzetben föltalál­ta magát. Kitelepítéskor őt is fölpakoltál: kérem szépen, szabályszerűen kivitték az állomásra, hogy kitelepítik. No. most kérem annyira tu­dott szimulálni, hogy vissza­hozták, mint beteget, nem le­hetett kitelepíteni, az anyó­sa is szintúgy volt és vissza­hozták őket. Amikor a töb­biek elmentek, jobban lett a Szameth mindjárt. Elekor már teljes bizalmat kapott tőlünk. Elmagyarázta, hogy a kistormási határban ku­korica után nem lehet bú­zát vetni, megmagyarázta, hogy lucernát hol lehet el­vetni, termelni, hogy ne ves­sük a lucernát a Hosszú dű­lőbe. mert ott úgy sem lesz belőle semmi. Oldalba bal­tacím kerüljön, oda hiába vet bármit az ember, nem gazdaságos, szóval nagy se­gítségünkre volt ez az em­ber. — Űj nevet adtunk az ut­cáknak: a Nánai utca Dózsa utoa, a Belac Bem utca, a Varásdi utca Kossuth utca, a Kölesdi utca Petőfi utca. Két köz: a nép nevezte el. Egyik a Petőfi utcából nyí­lik, Dabis nevű lakott ott, ez a Dabis köz. És van egy Bozső köz, a termelőszövet­kezeti tagok összevárva egy­mást innen indulnak dol­gozni. (Folytatjuk) Budapest 100 étéi hzmt vérnek és emléklap az ajándékon) tóvárosiaknak Ma délelőtt a budapesti Történeti Múzeumban 14 ezüst 100 forintost és 657 emléklapot nyújt át az in­tézmény főigazgatója azok­nak, akik a „Jó estét Bu­dapest” című televízióadás­ban elhangzott^ februári felhívásra értékes tárgyakat adományoztak a főváros „emléktárának”. Az értékes dokumentum­ért, művészi tárgyért nem fogadtak el pénzt az aján­dékozók, sőt sokan kérték, hogy még a nevüket se em­lítsék. Az ajándékokból rögtönzött kiállítást rendez­tek a muzeológusok. A sok érdekesség közül is kiemel­kedik az a haloikkelyek- ből és halcsontokból ké­szült tájkép, amelyet egy óbudai halászcsalád mai leszármazottjától kapott a múzeum. A kép az 1860-as évekből származik, s az ábrázolt táj a mai kalap­gyár helyét jelöli. Népraj­zi és helytörténeti kurió­zum, értékét emeli, hogy jelenleg csak 3 ilyen kép­ről tudnak az országban. Az első Lánchíd egyik korlátrésze — egy öntött­vas oszlop — Is az aján­dékozott régiségek között szerepel. Mint a főváros első állandó hídjának em­léke ez is nagyszerű vá­rostörténeti ereklye. Rend­kívül értékes az a 27 fény­képlemezből álló gyűjte­mény, amely a régi Erzsé- bet-híd építését mutatja be kezdetétől a befejező fázi­sig. Különböző első kiadá­sú könyvek is gazdagítják a gyűjteményt. Értékes do­kumentum Knutzen Henrik pesti gépgyáros számára 1846-ban kiállított oklevél, amelyben a gyár posztó- nyíró gépé kapott elisme­rést. Az oklevelet Batthyány Lajos és Kossuth La­jos írta alá. Közérdekű célokat szol­gáló s nem a szűkebb szakmai körnek szánt je­lentésben olvashattuk ezt a mondatot: „A dolgozók produktivitása objektiváló- dott és mobilizálódott a vezetés jó funkcionálása folytán...” Miről árulkodik az idézett szöveg? Elsősor­ban arról, hogy több ide­gien szó feleslegesen kapott benne nyelvi szerepet. s ezzel a közlés veszített ha­tékonyságából. Az idézett mondatban, szerephez jutott produkti­vitás, óbjektiválódik, mobi­lizálódik, funkcionálás sza­vak köré nagy szócsalád alakult A leggyokrabban hallott és olvasott produ­kált, produkció, produktív, produktivitás szóalakok azonban semmivel sem mondanak többet mint a termel, előállít, gyárt, al­kot, létrehoz; termelés, elő­állítás, gyártás, alkotás;, termelékeny; termelőképes­ség, termelékenység stb. magyar szavak. Az objek­tív, objektívon, objektivi­tás szóalakokkal is felesle­gesen élünk oly gyakran, s jobb lenne, ha az alábbi magyar szavak jutnának helyettük szerephez: valódi, érzékileg felfogható, tény­leges, tárgyilagos, tárgyila­gosság stb. Az objektiváló- dik igealakkal szerencsére ritkábban találkozhatunk. Fogalmi és használati ér­téke bizonytalan. A mobilizálódik, mobili­zálódott szavakkal kapcso­latban az a véleményünk, hogy a mozgásit, mozgásba hoz, tevékenységre serkent magyar szavak, kifejezések egyértelműbb közlést ered­ményeznének. A funkció, funkcionál, funkcionális, funkcionálás szavak ma már kiirthatatlanul „funk­cionálnak” nyelvhasznála­tunkban. Alig élünk a sze­repel. működik, dolgozik, szereplés, szerep, működés, feladatkör magyar nyelvi formákkal miattuk A felsorakoztatott idegen szavakkal tűzdelt szöveg értelmezése is nehéz. ’Ha az olvasó .átfutja az ilyen nyelvi formálást, s nem ér­ti a benne szereplő idegen szavakat, az elé a választás elé kerül, hogy szótár után néz. s annak segítségével próbálja „lefordítani” ért­hető nyelvre a mondatot. Mindez időt igényel, ugyan­akkor idegmegterhelést is jelent számára. Legtöbben a könnyebbik utat választ­ják, meg se próbálják ér­telmezni a szöveget, s így számukra a mondat sem­mit sem közöl. Egyáltalában lehet-e ér­telmes közléssé alakítanunk a rostára tett mondatot? Nehezen! Nem érdemes „le­fordítani”, átformálni, ha­nem teljesen újra kell fo­galmazni. A valóságnak, a beszédhelyzetnek és a köz­lőszándéknak megfelelően a mondat így alakul: A vezetés jó munkája révén megnőtt a dolgozók mun­kakedve, termelőképessége. Dr. Bakos József Vasárnapi dörmögések Jo, ha az ember mindig tudja, hány óra. Vettem is egy négyszáz valahány forintos státuszszimbólumot, hogy el ne tévesszem az időt. Nem arany az ártat­lanja, nem is 87 köves, — de ki is fogott rajtam, mert úgy lazsál, mintha őrabéres lenne. ___________ S ebaj, gondoltam •— a garancia, az ga­rancia. Elvittem a mesterekhez, hogy re- perálják már meg, mert állandóan késik. Szétpiszkálta a mester egy kis pajszerral, az elejét, hátulját, aztán hümmögött, majd kibökte: ez az óra nem garanciás kérem, mert rozsdás a belseje. Attól még, hogy rozsdás, lehet garanciális, így erre én. Nem az, errefel 6! Meg is magyarázta: ez az óra azért rozsdás, mert vízpára ment a szerkezetiébe. Hát miért ment, háborodtam fel, micsoda óra az, amelyik­be csak úgy ki-be jár a vízpára. Nem tetszett ebben mosakodni, bizalmatlanko- dott tovább a mester. Nem én, mondtam, mert szeretem a bő vizet, ebbe meg na­gyon kevés fér, így inkább a fürdőkád­ban ... Akkor nem tudom, hogy van so­ra, vakarta fejét az órák tudója, majd megint rámkérdezett: Nem tetszett-e va­lami sós, párás tengerparton sétafikálni?! De tetszettem, ismertem el bűnbánóan. Mit is tehettem volna, hiszen édestenger mellett nem jártam, meg különben is le­het, hogy ennek az órának a cukrospára is árt... Nem mentem semmire. Legyintettem, se!}aj, a köztéri órákon nézem majd az időt. Igen ám, de Szolnokon ilyenek nin­csenek. A Kossuth tér sarkán, itt a szer­kesztőség mellett, folytak ugyan kísér­letek egy óra működtetésére, de a kutatók biztos rossz nyomon indultak: hiába volt az idő pénz, tehetség, a szent akarat, az óra nem indult meg. Nem szemrehányás akar lenni J Megvagyok róla győződve, hogy az órafelszerelő művek szakemberei szívüket, lelkűket adták az ügyért, de hát, ha nem ment. Közben viszont elment egy Lunahod, két Lunahod, meg azok az ame­rikai fickók is megjárták a hét tű hosz- szát, de a mi óránk csak nem mutatta a pontos időt. Sántán, betegen ketyegett, valami sajátságos szolnoki időt mutató#* állandóan késett, a valós idő után kul­logott. Nem kell persze azt hinni, hogy ezt a problémát nem gyűrjük le. Néhány he­te nagy bizakodásban élek. A városka több pontján ugyanis óratartó oszlopokat állítottak fel. Meg vagyok róla győződve, hogy még néhány hónap, és ez a nagy kísérlet már eredményre fog vezetni. Jó, hát ezért nem most lesz az, de legyünk belátók, az idő érzékeléséhez is idő kell! Nem tudhatjuk különben sem, hogy a kí­sérletek jelenlegi stádiumában milyen műszaki problémák vetődtek fel. Egy ilyen nagy horderejű dolognak számos buktatója van, a laikus ehhez laikus. De majd... majd járnak még jól a szolnoki órák. Egyelőre azonban a köztéri órák hiánya miatt, olykor baj van a pontos idő érzékelésével ebben a városban. Ez szentigaz. Ja, igen. El ne felejtsem már. Végül is megcsinálták az én óceánpusztította ke- tyegőmet, de csak nem jól jár a rusnyája. Késik, állandóan, késik. Tegnap éppen vissza akartam vinni a mesterhez, amikor a reggeli krónika mondja hogy hét óra, az enyémen meg még csak egy fél perc múlva lett volna. Hát most melyik órá­nál: higgyek. Nyilván a pestinek, ott csak jobban tudják hány óra! Amíg ezt kispekulálgattam valahogy, el­múlt az időzónát, vagy micsodát jelentő fél perc különbség, hét óra lett nálam is. Na, és mit ad isten: hát az egyik szolnoki gyúr fújja-fújja a hetet. Nálunk is akkor volt hét óra ... Mosímár aztán igazán nem tudom, el vigyem-e a mesterhez az órámat. Mert kételyem van abban az óceáni magyará­zatban! Hátha nem is a sólerakódás miatt késett az én órám. A dudaszó óta ugyanis már arra is gondolok, netán a mester már eleve a szolnoki időhöz állította be az én karvekkeremeí. Akkor meg mit rek­lamálok?! De az is lehet ám, hogy any- nyira speciális ez a szolnoki klíma, hogy emiatt nem mutatják a pontos időt a helybéli órák,,, «u iismí

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents