Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-07 / 81. szám
1973. április 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 (Folytatás az 1. oldalról.) vően az ő demokráciájukról —, ahol megvalósult volna, hogy a választók csaknem 40 százaléka jelöli ki azokat, akikre a választás napján leadják majd szavazatukat. Demokratikus eljárás ez olyan értelemben is, hogy ahol a megvitatás után szükségesnek látták — kereken 1 700 választókerületben — két vagy több jelölt indul majd a választáson, s a szavazás napján dől majd el, ki lesz közülük a tanácstag. A munka tehát Kádár János beszéde jól megy, s bízunk abban, hogy ugyanilyen lesz a folytatás is: a választás be fogja tölteni szerepét, hozzájárul politikánk megerősítéséhez, biztosítja a tanácsok megfelelő összetételét. Kádár János ezután a XIII. kerületi program során szerzett benyomásairól, tapasztalatairól beszélt. Az ország munkájának eredményei A továbbiakban szólt a budapesti lakásépítkezésekről, a metró új szakaszának üzembe helyezéséről. Az ország egészének munkájáról és a munka eredményeiről beszélt ezután a Központi Bizottság első titkára: A gazdasági munka 1972- ben kielégítő eredményekkel zárult: az ipar 5,6 százalékkal, a mezőgazdaság 4 százalékkal növelte termelését, a közlekedés és a kereskedelem a tervelőirányzatnak megfelelően teljesítette tervét, a nemzeti jövedelem 5 százalékkal növekedett. A beruházások a tervnek megfelelően alakultak. Az ország külkereskedelmi és fizetési mérlege 1972-ben az előző évhez viszonyítva jelentősen javult. Mindez nagyon jó eredménynek tekinthető. •Megelégedéssel lehet szólni az országban végzett munka más területeiről is. Az ország általános kulturális színvonala biztató, szép, megelégedésre adhat okot és további, még mesz- szebbre mutató, még nagyobbra törő terveink vannak. Az ország lélekszámút figyelembe véve, Magyar- ország 9o ezres egyetemi és főiskolai, valamint három és félszázezres középiskolai hallgatói létszáma mindenféle összehasonlításban megállja a helyét és nagy kulturális előrehaladásunknak egy fokmérője. Ugyancsak megfelelően előrehaladtunk 1972-ben az életszínvonal fejlesztése terén is. Megvalósul életszínvonal-politikánk, amelynek fő elve, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelésével. Az 1972-ben a lakosság egy főre számított reáljövedelme és fogyasztása országos átlagban három és fél százalékkal növekedett. Kilencvenezer lakás épült fel a múlt évben Magyarországon. Jóllehet ennek a lakásmennyiségnek az összetételét nem tartjuk kielégítőnek, de magát a számot igen. Évente ennyi lakást Magyar- országon soha korábban nem építettek. Az a lendület, amellyel most ezen a területen találkozunk, biztosítja, hogy a mostani öt évre tervezett 400 000 lakás fel fog épülni az országban. Ami a fogyasztást illeti: országosan egy főre számítva 1972-ben Magyarországon 61 kilogramm hús, 14 kilogramm tojás, 114 kilogramm tej, 84 kilogramm zöldség és főzelék, s 72 kilogramm gyümölcs jutott. 1972-ben Magyarországon minden száz háztartásban 37 porszívó, 46 hűtőszekrény, 61 mosógép, 61 televízió és 75 rádió volt. Tehát ezen a téren is nagyon jelentős az előrehaladás. Életszínvonal-politikánkat illetően természetesen további céljaink vannak. 1973- ban a lakosság reáljövedelmének és fogyasztásának — a múlt évi három és fél százalékkal szemben — négy és fél-öt százalékkal kell emelkednie, s ezt biztosítanunk is kell! A nagyipari munkásság nélkül nincs szocializmus A Központi Bizottság első titkára szólt az állami iparban és építőiparban március elején végrehajtott béremelésről. Ennek kettős célja volt —. mondotta. — Egyrészt úgy gondoltuk, hogy most a nagyüzemi munkásság kapjon külön béremelést, mert — és ez az igazságosságnak is megfelel — egy viszonylagos elmaradást be kellett hoznunk. Másrészt: politikai szándékunk is volt és van a külön béremeléssel. Mi a dolgozó osztályok között politikailag nem szoktunk különbséget tenni; nem szembeállítjuk, hanem összeforrasztjuk a munkásságot, a parasztságot és az értelmiséget. De meg kell őszintén mondani, hogy a munkás- osztály, a szocialista nagyipari munkásság nélkül nincs szocializmus, nem lehet szocializmust építeni. A béremeléssel azt is kifejezésre akartuk juttatni, hogy a legbiztosabb jövőt a szocialista nagyipar jelenti. Továbbra is az a programunk, hogy biztosítsuk a munkával arányos kereset- növekedést a dolgozó emberek számára. Célunk, hogy tovább könnyítsünk a nők helyzetén, csökkentsük a családfenntartás, a gyermek- nevelés költségeit, tovább javítsunk valamit a nyugdíjakon. Ha a termelés olyan ütemben fejlődik, ahogyan tervezzük, akkor céljainkat él is érjük. Elvünk, hogy minél nagyobb mértékben biztosítsuk: aki dolgozik, az kereshessen, és aki nem dolgozik, az ne kereshessen. Belpolitikánk alapvető céljai közismertek, s azokhoz szilárdan ragaszkodunk. Ezek: a népgazdaság általános fejlesztése, a műveltség, a kultúra szocialista jellegének erősítése és színvonalának emelése, az élet- színvonal további javítása és végül mindezek summá- zataként: belpolitikánknak alapvető célja a fejlett szocialista társadalom teljes felépítése. ség Tanácsának országaival, valamennyi szocialista országgal és a nemzetközi élet minden haladó erejével. A kapitalista országokkal folytatott külpolitikánk ugyancsak elvi alapokon nyugszik. Mi a békés egymás mellett élés elvét akarjuk — mind nagyobb mértékben — gyakorlattá tenni, a szocialista országok és a kapitalista országok mindennapi kapcsolataiban, így a Magyar Népköztársaság és a kapitalista államok viszonyában is. Politikai lépéseink ennek az elvnek felelnek meg. Kreisky osztrák kancellár látogatására utalva hagsú- lyozta: a két ország példája is mutatja, hogy lehetséges , és kölcsönösen előnyös a szocialista és a kapitalista országok békés egymás mellett élése. Ennek megfelelően alakítjuk viszonyunkat más kapitalista országokkal, köztük az Egyesült Államokkal is, ahol a közelmúltban kormányküldöttségünk járt. Kapcsolatainkat a békés egymás mellett élés érvényesítésével akarjuk normali- zálni, tehát az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök, a bel- ügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján. Az államközi kapcsolatokban mi tudomásul vesszük, hogy az Egyesült Államok olyan, amilyen. Az Egyesült Államoknak is el kell fogadnia, hogy Magyarország olyan, amilyen, s mint szocialista népköztársasággal kell tisztességes viszonyt kialakítani. Külpolitikánk elvi alapokon n\ ugszik Külpolitikai kérdésekre áttérve, Kádár János hangoztatta: Országunk szocialista ország, a szocialista társadalom teljes felépítésén munkálkodunk — ebből következnek bel- és külpolitikánk törvényei is. Külpolitikánk elvi alapokon nyugszik, célja — világméretekben — a nemzetközi haladás, a szocializmus és a béke ügyének szolgálata. Ez külpolitikánk lényeges vonása, ezt követjük a mindennapi gyakorlatban. Külpolitikánk rendíthetetlen törekvése, hogy nemzetközi síkon hozzájáruljon a szocialista országok egységének és összeforrottságának növeléséhez. Ezért szorosan együtthaladunk a Varsói Szerződés tagállamaival, a Kölcsönös Gazdasági Segít-, A nemzetközi kérdésekről A Magyar Népköztársaság képviselői — általános külpolitikai elveinket követve, törekvéseinket realizálva — ott vannak mindazokon a nemzetközi fórumokon, ahol az államok viszonyait, kapcsolatait szabályozzák és alakítják, jelen vannak mindenütt, ahol lényeges kérdésekről esik szó. Okkal és meggyőződéssel vallhatjuk, hogy a Magyar Népköztársaság külpolitikai törekvései eredményesek, országunk biztonságban, békében él, népünk szocialista társadalmat épít- Erőnkhöz és lehetőségeinkhez mérten hozzájárultunk és a jövőben is hozzájárulunk a haladás nemzetközi ügyéhez- Ennek az elvi külpolitikának köszönhető, hogy ma a Magyar Népköztársaságnak becsülete van, barátaink számontarta- nak bennünket, s ellenfeleink is megtanulták, hogy velünk csak tisztességes eszközökkel lehet boldogulni. Ügy azonban lehet, mert mi becsületesen törekszünk a békés egymás mellett élésre a kapitalista országokkal is. Az egész világ tudja, hogy a magyar nép, a Magyar Nép- köztársaság a vietnami néppel rokonszenvezett a háború egész időszaka alatt. Minden megbecsülésünk és tiszteletünk ezé a lélekszámban nem nagy népé, amely szilárdan ellenállt a legerősebb imperialista hatalom fegyveres agressziójának, s követelte azt az el nem vitatható jogát, hogy szabadon, saját maga dönthessen sorsáról. — Örültünk a párizsi békemegállapodásnak, az azt követő párizsi értekezletnek a vietnami béke ügyében. Hazánk tagja a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságnak. A megbízatást azért vállaltuk, mert fontosnak tartjuk, hogy a vietnami nép végre békében élhessen. Az a feladatunk, hogy — ameny- nyiben rajtunk múlik -—-hozzájáruljunk a béke biztosításához. Ezt becsülettel teljesítjük is. Tevékenységünkkel nincs mindenKi megelégedve: úgy tűnik, hogy az TEgyesült Államoknak nem nagyon tetszik a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságban végzett munkánk. Ezt végtelenül sajnáljuk. Nem mi tehetünk arról, hagy az Egyesült Államok belemászott ebbe a barbár, új gyarmatosító háborúba, másszon is ki belőle. Ennek egyszerű útja: tartsa be a békemegállapodás feltételeit, hagyja békében élni a vietnami népet- A vietnamiak majd rendezik egymás között azt. ami csak rájuk tartozik, s ebben nincs szükség amerikai „segítségre”. — Bőt. mindaddig amíg az Egyesült ÁllamoK beavatkozik az ottani belügyekbe. a vietnamiak egymással sem tudják rendezni a vitás kérdéseket. Hasonlóan egyértelmű az álláspontunk a közel-keleti helyzettel kapcsolatban: — 1967-ben agresszió történt, területeket foglaltak el. Ezt mi már akkor megállapítottuk. s megneveztük az ag- resszórt is- Ez nemcsak a mi álláspontunk. így foglalt állást az ENS2 Biztonsági Tanácsa is. Az agresszor nem birtokolhat olyan területeket, amelyekhez háborús hódítás útján jutott! Megértjük az agresszió sújtotta arabokat, akik készek minden eszközzel harcolni. De mi — éppen a közel-keleti népek és a tartós béke érdekében — a még mindig lehetséges békés megoldás útját támogatjuk. Az európai biztonsági értekezlettel kapcsolatban is világos az elgondolásunk. Mindenki tudja: a szocialista országok kezdeményezték az európai biztonsági értekezlet összehívását azzal, hogy földrészünkön fogjunk végre hozzá a kollektív biztonság megteremtéséhez, amely minden itt élő népnek megadja a békés élet lehetőségét. A kezdeményezők, a Varsói Szerződés országai, felhívással fordulták Európa kormányaihoz, népeihez, s felhívásuk megfelelő visszhangra, megértésre talált. Harhis azonban a NATO-nak az az elképzelése, hogy az európai biztonsági értekezlet létrejötte, az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése csak a szocialista országoknak fontos, ez alapos tévedés. Olyan ügyről van szó, amely Európa minden népének fontos, bármilyen társadalmi rendszerben él is. Közös érdekről van szó: az ő érdekeltségük sem kisebb a mienknél. Reális szellemben kell a kérdéseket kezelni, s akkor mindjárt könnyebb lesz az értekezlet napirendjében is egyetértésre jutni. Körülbelül két hónapja nemzetközi előkészítő megbeszélések folynak Bécsben a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentése tárgyában. A kérdés az: lehetséges-e józan, becsületes, az összes érdekelt javát szolgáló megállapodást kidolgozni, amelynek az lenne a lényege, hogy egyenlő biztonságot nyújtó módon csökkentsük a fegyverzetet, a fegyveres erőket. Ez mindenkinek jó volna. A szocialista országok ezzel a csökkentéssel semmiféle külön előnyt nem kívánnak elérni, viszont a jelenlegi helyzethez képest nem Is adnak előnyt senkinek. Ezt minden tárgyaló félnek meg kell értenie. Nekünk sokáig lesz türelmünk tárgyalni Bécsben vagy akárhol a fegyverzet csökkentéséről, fenntartva azt a tisztességes álláspontunkat, hogy a jelenlegi helyzethez képest kell mindenkinek a biztonságát garantálni a jövőben is, s csunán ennek figyelembevételével lehet megállapodni Európában és Közép-Európában is a fegyverzet, a fegyveres erők csökkentésében. A genfi általános leszerelési értekezlet már sok éve folvik. Néhány ország kezdte. azután úiabb országok kancsolódtak be a munkába. amelvben most már a mi kénviselőink Is részt vesznek. Jól tudiuk. hogy az általános leszerelés nem a jövő hét kérdése Mégis részt veszünk ebben a munkában. állhatatosan dolgozunk. ha kell, hosszú esztendőkig, mert szocializmus-; bán és békében akarunk élni, s meggyőződésünk, hogy el kell jönnie az emberiség életében olyan időszaknak is, amikor megvalósul az általános leszerelés és a tartós béke. Kádár János beszéde befejező részében ezeket mondotta : — Mély meggyőződésem, hogy a szocializmus útján tovább haladunk előre. A jövőt illetően megfelelő és jó terveink vannak, előrehaladásunk biztosított. Az, hogy milyen lesz fejlődésünk üteme, javarészt rajtunk múlik. Az előrevezető úton ezután is dolgozni, harcolni kell, leküzdeni az akadályokat, amelyek részben objektív akadályok. A gazdasági területen dolgozó emberek tisztában vannak azzal, hogy csakis anyagi lehetőségeink figyelembevételével tudunk dolgozni. De ha gazdasági építésről van szó, máris adott a feladat: takarékoskodni az anyaggal, a pénzzel és az idővel! Á szubjektív tényező így válik előnyünkre, s így tudjuk a fejlődés ütemét gyorsítani, az objektív akadályokat leküzdeni. Ezután is dolgozni, harcolni kell Szubjeiktív nehézségeink is vannak, olyanok, amelyeknek már semmiféle, objektív jellegük nincs. Hazánkban, társadalmunkban, ahol — mély meggyőződésünk szerint népünk túlnyomó többségének teljes megértésével és támogatásával — szocializmus épül, vannak még, bár kis számban, a szocialista rendszernek és eszmének ellenségei, ha országos, társadalmi méretekben problémát nem is jelentenek. De van egy másik kategória, amelybe már valamivel többen tartoznak. Azok, akik a Magyar Népköztársaság társadalmi rendje, a helyes és szükséges politika biztosította feltételekkel, lehetőségekkel nem helyesen élnek, sőt egyenesen visszaélnek. Mindannyian ismerünk anyagias, kapzsi, harácsoló embereket, akik néha egyenesen fitogtatják, hogy mi mindent szereztek. Ha valaki becsületes munkával szerez valamit, azt tiszteletben tartjuk. De aki a közösség rovására visszaél a törvény által biztosított lehetőségekkel, az ellen fel kell lépnünk: az ilyenek ellen a jövőben is harcolni fogunk ! Mert a lehetőségek azért vannak, hogy azokkal helyesen éljenek az emberek, s nem azért, hogy visz- szaéljenek velük. Kádár János ezután arról szólt, hogy helyenként tapasztalhatók az elbizakodottság jelei. Akadnak emberek, akik nem hallgatnak a dolgozók szavára, vagy egyáltalán az emberi szóra, akik a szerepüket az előrehaladásban önelégülten úgy értelmezik. mint az a bizonyos légy, amely a kocsi rúdján ülve azt hiszi, hogy ő húzza a kocsit. A mi fejlődésünknek olyan nagy és erős motorjai vannak, mint a párt. a munkás- osztály, a dolgozó nép! Érezze mindenki megtiszteltetésnek, ha — akár a legkisebb rangban is — a dolgozók képviselőjeként tevékenykedhet a társadalmi élet bármely területén, és az alapvető normákat, amelyeket mindenkitől megkövetelünk, kötelességszerűen tartsa meg. A vezetőnek persze nehezebb a dolga, vele szemben nagyobbak a követelmények. Mert ha két szomszéd padnál dolgozó ember mond egymásnak valami nemtetszőt, a gépzúgásban csak ők ketten hallják. Ez egészen más dolog, mint amikor például egy értekezleten kell válaszolnom egy feltett kérdésre: akkor köteles vagyok érvekkel válaszolni, nem pedig ledorongoló hangon, a funkció magaslatáról visszaszólni. Mindig a józan eszünkre apelláljunk és semmiképpen se váljunk el- bizakodottá,. . Mert.. az elbizakodottság sohasem vezet jóra. Egy bizonyos: amikor a nép ügyéről van szó, mindig komofyan kell a kérdésekkel foglalkozni. Bizakodva nézünk a jövőbe — Mélységes meggyőződésem — hangsúlyozta Kádár János —, hogy bizakodva nézhetünk a jövőbe. Megvan a saját erőnk, s az ország határain túl is velünk van- - nak a világ összes haladó erői. Leraktuk a szocialista társadalom alapjait és évről évre szilárdítjuk, magasabbra emeljük a szocializmus épületét. Bizton állíthatom : ez nem szűk pártérdek és nem isszűk osztályérdek. Célja a pártnak is, a munkásosztálynak is, ám meggyőződéssel állíthatom: amikor a szocialista társadalom alapjait raktuk le. a magyar nép, a magyar nemzet boldogabb jövőjének alapjait raktuk le és ezek az alapok szilárdak. Amikor azt mondjuk, hogy bizakodva nézzünk a jövőbe, az embereknek eszükbe jut a történelem: Mohácsnál vereséget szenvedtünk. Világosnál le kellett tenni a fegyvert, az első világháború végén az ország a vesztes oldalon volt és összeomlott, a Tanácsköztársaságot leverték az ellenforradalmárok, a második világháború végén Magyarország mint Hitler utolsó csatlósa a vert seregben szerepelt. S mindezek után nem egyszer felteszik a kérdést: hát mi mindig csak kikaptunk, sosem győztünk? Folyton csak csatát vesztett a mi népünk ezer esztendőn át? Erre is válaszolnunk kell: igen. amikor az egykori uralkodó osztályok a reakció szekeréhez kötötték az ország sorsát, mindig vereséget szenvedtek, de sohasem a nép. hanem ők a „történelmi osztályok” szenvedték a vereséget. Mert — Dózsától kezdve — mindig voltak a népnek zászlóvivői. És a nép mindig újra talpraállt. küzdött boldogabb jövőjéért! A magyar történelemben azonban most már léteznek másfajta dátumok is. Most ünnepeltük felszabadulásunk 28. évfordulóját; ez már nagy, fényes ünnep, amellyel új korszak kezdődött hazánk történelmében. Nem túlzás így fogalmazni: a felszabadulás óta eltelt — nem is törés nélküli — időszakban egy évszázad munkáját végeztük el. Most lesz negyed százada a két munkáspárt egyesülésének, s annak is negyed százada, hogy a munkásosztály a hatalmát ténylegesen is birtokba vette és kiépítette. Annak szintén negyed százada már, hogy az ipart, a kereskedelmet és a bankokat államosítottuk. Jelenlegi helyzetünket az jellemzi, hogy a párt, a munkásosztály betölti vezető szerepét, összeforrottság és egység van, a kommunisták, a szocializmus öntudatos hívei példát mutatnak a munkában és megvan az erőnk ahhoz, hogy tovább haladjunk előre. Minden egyes politikai lépésünket úgy kell megtennünk, hogy az méltó legyen egész harcunkhoz. Ilyennek fogjuk fel azt a politikai kampányt is, amely most folyik. Bízom abban, hogy a tanácsválasztás olyan hitvallás lesz politikánk mellett, olyan támogatása lesz központi és helyi politikánknak, amely méltó szocializmust építő népünkhöz! Engedjék meg, hogy pártunk Központi Bizottsága nevében és a magam részéről is ismételten és szívből minden jót, jó erőt, állhatatosságot és új sikereket kívánjak Budapest XIII. kerülete dolgozóinak, egész népünknek. Kádár János hosszantartó, nagy tapssal fogadott beszéde után a nagygyűlés Matúz Lászlónak, a Hazafias Népfront XIII. kerületi bizottsága titkárának zárszavával ért véget. \
