Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-04 / 79. szám

A gazdaságvezetők is felelősek a tartalékosok utóképzéséért-Interjú Lellősi Kálmánnal, a cukorgyár igazgatójávalEgy olyan hatalmas üzemnek, mint a Szolnoki Cukorgyár igazgatójának nap mint nap, szinte minden perce „be van táblázva”. Legfontosabb feladata természetesen a termelés irányítása, de 'eseménynaptárában minden hétre 15—20 más jellegű rendezvény, megbeszélés, értekezlet is szerepel. A péntek délután például az MHSZ-é.

Az igazgató 22 évvel ezelőtt kapcsolódott be aktívan a honvédelmi szövetség munkájába, akkor még a Sarkadi Cukorgyárban dolgozott. Sok hasznos tapasztalatot szerzett már ott, amelyeket, mint vállalatigazgató is tud kamatoztatni. Az MHSZ-szel való kapcsolata egyébként nem merül ki ebben, hiszen az MHSZ városi vezetés tanácsadó testületének is tagja.

— A tartalékosok utóképzése fon. tos feladat, és ebben nem kis felelősségük van a gazdaságvezetőknek. Hogyan látja ezt, mi erről a véleménye az igazgatónak?

— Azzal kezdeném, hogy 1964-ben, amikor idekerültem, húszán vettek részt a tartalékos utóképzésben, most számuk majdnem duplájára nőtt. Természetesen nemcsak a számszerű emelkedés a fontos, hanem a tartalom a lényegesebb. És ebben hárul ránk, gazdaságvezetőkre nagy feladat. Mire gondolok itt? Elsősorban az anyagi feltételek biztosítására, a foglalkozásokon való részvétel lehetőségének megteremtésére.

— Mit jelent ez konkrétan?

— Nálunk már vagy nyolc évvel

ezelőtt bevezettük azt a gyakorlatot, hogy a szakszervezethez, vagy a KISZ-hez hasonlóan az MHSZ is önálló pénzügyi keretet kap a részesedési alapból, amellyel ez cl szervezet gazdálkodik. Saját erőnkből vettünk például 1971-ben 4

légpuskát, két kispuskát és 1400 forintot fordítottunk a lőtér karbantartására. A mi klubunk szervezte a Verseghy Gimnázium ezer tanulójának a lövészversenyét. Ilyen célokra évente általában tízezer forintot kap az MHSZ.

— A másik fontos feladat, amelyben a gazdaságvezetők felelőssége nagy az, hogy az előre tervezett foglalkozásokon lehetőleg miydenki részt vegyen.

— Mi történik azokkal, akik mégsem dolgoznak aktívan az MHSZ- ben?

— Erre is van nálunk egy kialakult szokás. Évente egyszer a termelőmunkától függetlenül is értékeljük mindenki munkáját. Az a dolgozónk, aki például a termelésben kiválót nyújt, de egyéb kötelességeit nem teljesíti, vagy az önként vállalt feladatokat csak immel- ámmal hajtja végre, nem kap jutalmat vagy kitüntetést.

— A vállalatnál szinte minden évben van olyan rendezvény, amelyet kiemelkedő eseményként kezelünk. Ebben az évben — tekintettel a jubileumi évfordulóra — az MHSZ az, és ennek méltó megünneplésére külöy, anyagi támogatást is adunk. A jutalmak elosztásánál viszont messzemenően figyelembe vesszük az előbb említetteket.

A gyárban már évek óta tart az egymilliárd forintos beruházás megvalósítása, közben a termelés is évről évre emelkedik. Ez a hatalmas munka nem akadályozza az MHSZ tevékenységét ?

— Ügy vélem, hogy nem. A párt-, a szakszervezet és a KlSZ-ve- zetőséggel nagyon jó a kapcsolatunk, minden lényeges határozatot, döntést közösen megvitatunk. Hadd említem még meg, hogy előreláthatóan ebben az évben elkezdődik egy korszerű konyha, étterem építése, az emeleten pedig klubok kapnák helyet, így többi között az MHSZ is önálló helyiséggel rendelkezik majd. Bízunk benne, hogy ez még inkább hozzájárul az MHSZ-munka színvonalának további emeléséhez.

EMLÉKEK ERDEIÉBEN- ALAPÍTÓ TAGOK EMLÉKEZNEK AZ MHSZ LÉTREHOZÁSÁRA — Azt mondják, huszonöt év nem ! nagy idő. Nekünk mégis elegendő ; volt arra, hogy fiaink felnőjenek, ] családot alapítsanak és mi nagy- j apák legyünk — mondta beszélgetés i közben Nemes János.

— És felnőtt a szervezet is, ami- i nek egykor alapító tagjai voltunk —

| szólt Temesi Győző.

Temesi Győző, ma rendőr alezredes, negyedszázaddal ezelőtt Kunhegyesen mint fiatal rendőrtiszt a Magyar Szabadságharcos_ Szövetség községi és járási szervezője volt. Nemes János, az erdőgazdaság vezető ; rendésze, 1946-ban a Partizánbarátok Szövetségében, majd pedig az MSZHSZ-ben volt politikai felelős. Porok Ferenc a kezdetkor, a sza- * badságharcos szövetség nevelési fe- \ lelőse volt, ma MHSZ-klubtitkár és : a karcagi ÁFÉSZ titkárságának ve- ; zetője. Vincze János napjainkban az MTS agitációs-propaganda felada- i tokkal megbízott munkatársa, annak idején Kunszentmártonban a j szabadságharcos szövetség alapszervezeti nevelési felelőse tisztet látta el. Ennyit bemutatásként. Hogyan kezdődött el társadalmi munkájuk?

; így:

— A demokratikus rendőrség tag. ja lettem 1945. március 20-án. Amikor megjelent a felhívás a Magyar Szabadságharcos Szövetség létrehozására, mint rendőrtisztet ért az a megbízatás, hogy vegyek részt a szervező munkában — mondta Temesi Győző.

— Nehéz volt a szervező munka?

— Nem is tudom. Nehéz idők álltak mögöttünk, tudtuk, szükség van erre a szervezetre. A rendőrség klubjában tartottuk az alakuló gyűlést. Körülbelül negyvenen-ötvenen voltunk: rendőrök, kommunisták, meg a hozzátartozók.

— Hogyan határozták meg akkor, milyen feladatuk lesz?

— Akkor a honvédelemre való felkészítés volt a célunk: a fiatalok toborzása a hadseregbe, a politikai felvilágosító munka. Később, a Kun. hegyeshez tartozó hat községben szintén létrehoztuk a szervezetet, s amikor a szolgálati beosztásom miatt Gyulára, majd Békéscsabára kerültem, ott is alapító tag lettem.

— A Kunhegyesen töltött időkre azért szívesen emlékezik.

— Természetesen. Látja, most jutott eszembe, hogy ott az állomáshoz közel, egy üzemben kezdtük meg a fiatalok motorkerékpáros kiképzését.

— Kunhegyestől nincs nagy távolságra Karcag.

— így van — szólt Porok Ferenc. — 1948 májusában alakítottuk mi meg a szabadságharcos szövetség helyi szervezetét. Nálunk a fegyveres testületek, a párttagok mellett a MADISZ-osok is tevékeny részesei voltak a szervező munkának. Én akkor 17 esztendős voltam, MADISZ-tag, és már tagja a kommunista pártnak. Az ifjúsági szervezetben Czinege Lajos ifjúmunkás — ma mint tudjuk, ő a honvédelmi miniszterünk — volt a titkár. A karcagi szervezet elnöke akkor Ádám Mihály, tiktára V. Kis Sándor volt.

— Hogyan láttak munkához?

— Kulturális tevékenységgel kezdtük. Az első nyilvános szereplésünk 1949 márciusában volt, amikor bált rendeztünk, ez volt a legegyszerűbb, de a bevételből egyenruhát csináltathattunk hatvan szövetségi tagunknak. Azoknak, akik tagjai voltak a két lövészkömek.

— Tudomásom szerint ön részt vett Tihanyban a szövetség központi káderképző iskoláján.

— Igen. Ott részesültem harcászati kiképzésben és megszereztem a gépkocsi-vezetői jogosítványt. így, amikor hazatértem, nem volt akadálya annak, hogy megszervezzem a két motoros kört, mert két lövészés egy ejtőernyőskörünk már volt. Ejtőernyőseinknek csaknem fele lány volt. Nagy dolognak számított ez akkor.

— És ma?

— A lövészklub titkára vagyok, és büszke arra, hogy az ÁFÉSZ-nál 14 tagú női lövészcsapatunk van.

— Úgy tudom, másra is büszke.

— Igen, a kislányom, Magdi most

érettségizik, és tagja lesz előreláthatólag annak a válogatott keretnek, arpely az MHSZ-t képviseli a Moszkvában megrendezésre kerülő Testvériség—Barátság összetett

Honvédelmi Versenyen. Van aki folytatja a munkámat. És ahogyan látom, a kisebbik lányom, a 12 esztendős Éva is a nyomdokaimba lép majd.

Vincze János szintén mint belügyi dolgozó vett részt az MSZHSZ létrehozásában Kunszentmártonban.

— A postaházban, 1948 májusában tartottuk az alakuló ülést — mondta. — Misem voltunk többen negyvennél. Mi elsődleges feladatunknak a politikai felvilágosító munkát tartottuk és a katonai előképzést.

— És figyelemre méltó kulturális munkát is végeztek.

— Valóban így van, mert megalakítottuk a szabadságharcos szövetség fúvószenekarát. A május elsejei felvonuláson azután már ők vezették a menetet. Járt a zenekar a járás községeiben is, műsort adott. Egyébként az a régi együttes a magja a mai kunszentmártoni munkásőr zenekarnak.

— Szolnokon hol tartották az alakuló ülést71

— Amikor 1948 elején megjelent a felhívás a szövetség létrehozására, megkezdtük a szervező munkát, majd a Partizán Szövetség és a Partizánbarátok Szövetségének tagjai március 14-én a vármegyeháza épületének nagytermében kimondták, hogy megalakult a Magyar Szabadságharcos Szövetség Szolnok megyei szervezete.

— Főként a MÁV-műhely munkásaiból verbuválódtak az első kiképzési körök: volt ejtőernyős, rádiós, motoros kiképzésünk. Felszerelés? Három kerékpár, két lemezvillás Csepel motorkerékpár meg egy teherautó. Aztán 1949 őszén megkezdődött a modellezők szervezése, és még azon a nyáron tagjaink száma már elérte az ezerkétszáznyolcva- nat.

Emlékek idéződtek fel. Emlékek, amelyek lassan feledésbe mennek, ha nem igyekszünk összegyűjteni azokat. A 25. jubileum jó alkalom erre. Lehetőség, hogy a ,kezdés” örömét átadjuk az utánunk következő nemzedékeknek.

Temesi Győző: „Nehéz idők álltak mögöttünk ..

Porok Ferenc: „A május elsejei felvonuláson már az új egyenruhánkban meneteltünk.. .<*

Vincze János: „Létrehoztuk a szabadságharcos szövetség fúvószenekarát .. "

Nemes János: „Abban az évben nyolc helyi csoportunk alakult..

A tartalékos utóképzésről

Az elmúlt években a párt- és állami vezetés több esetben és sokoldalúan vizsgálta és elemezte az MHSZ-ben folyó munkát, ezen belül a tartalékos utóképzés helyét, szerepét a 'honvédelmi nevelésben.

A tapasztalatok azt bizonyítják — mint azt az MHSZ-vezetők 1972. március 24-én, 25-én megtartott kétnapos tanácskozásán Kiss Lajos vezérőrnagy, a Magyar Honvédelmi Szövetség főtitkára is hangsúlyozta —, hogy a hadsereg tartalékállományának katonai továbbképzése jó úton halad.

A tartalékos állomány harckészültsége a Varsói Szerződésben

vállalt kötelezettségeink teljesítése szempontjából mind katonapolitikai, mind katonai védelmi szempontból nagy jelentőségű. Ez teszi szükségessé, hogy tartalékosaink időközönként frissítsék fel korábbiin szerzett ismereteiket, s egyidejűleg bővítsék az újabb technika kezelésében és alkalmazásában való jártasságukat; behívásuk esetén képesek legyenek beosztásukba gyorsan beilleszkedni, feladataikat eredfnényesen végrehajtani.

A tartalékos állománnyal szemben támasztott követelmények maradéktalan betartása az egész társadalom érdeke, s éppen ezért e követelményeknek csak társadalmi összefogással, -megfelelő segítséggel lehet eleget tenni. Tartalékosaink felkészültségének, békeidőszakbeli feladatainak ellátásához párt- és állaim vezetésünk a feltételeket biztosítja, de ennek ki kell egészülnie

a társadalmi szervek és gazdasági vezetők szervezeti és személyi segítségnyújtásával.

Amikor azt mondhatjuk, hogy megyénk tartalékos állománya mind a tartalékos utóképzésében, mind az ifjúság hazafias honvédelmi nevelésében általában eleget tett a követelményeknek, arról is beszélni kell, hogy a megnövekedett feladatok megnövekedett támogatást igényelnek.

Különösen fontos a honvédelmi nevelőmunka szempontjából, hogy a gazdasági vezetők közül mind többen, a tartalékos utóképzési feladatok fontosságának elismerésén, az e feladatokat végző beosztottaik támogatásán túl személyes példa- mumu tatással is bekapcsolódjanak a tartalékos utóképzési feladatok gyakorlati végrehajtásába.

Emellett fontos, hogy társadalmi és gazdasági vezetők saját területükön időközönként értékeljék a tartalékosok MHSZ keretében végzett munkáját, s a jó munkát végzőket részesítsék erkölcsi, anyagi elismerésben, használják ki a helyi lehetőségeket népszerűsítésükre.

Mindezeken felül a társadalmi és gazdasági vezetők anyagi segítségére is szükség van ahhoz, hogy a területen előbbrelépjünk tartalékosaink katonai továbbképzéséhez, klubéletük jobbá tételéhez szükséges előfeltételek biztosításában.

Annak ellenére, hogy a tartalékosok MHSZ keretében folyó kiképzésének anyagi, technikai ellátása terén az elmúlt években jelentős előbbrelépés volt tapasztalható, az ellátottság még nem éri el a kívánt szintet. Tartalékos klubjainkban a megfelelő működéshez szükséges előfeltételek biztosítása lassú, egyes helyeken még szükségképpen sem felelnek meg a követelményeknek. E kérdések megoldására az MSZMP KB titkárság

1971. november 22-i határozata is felhívta a figyelmet, biztosította annak lehetőségét, hogy az üzemek, vállalatok és más szervek anyagilag is segítsék a Magyar Honvédelmi Szövetség munkáját. Ez egyben felhatalmazás a társadalmi és gazdasági vezetőknek arra, hogy ahol szükség van rá, megfelelő segítséget nyújtsanak a problémák megoldásához. A megyében folyó tartalékos utóképzés elért eredményei híven bizonyítják, hogy az e célra fordított energia nem volt hiábavaló.

Horváth Ferenc alezredes, i az MHSZ Szolnok megyei vezetőség tanácsadó testületének tagja, a megyei TUB vezetője