Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-22 / 94. szám
Csodálkozás Egy utas, aki életében először utazik repülőgépen megkérdezi a légikisasszonytól: «— Ejtőernyőket nem oszt ki az utasok között? — Persze, hogy nem. — De hiszen a tengeri hajókon mentőöveket adnak! — Érdekes! Pedig több ember tud úszni, mint repülni. Mérkőzés közben Stílszerűen A vendég Londonban lefe- nősbéka levest rendéit. Belekóstolt, majd odahívta a pincért: — Kérem, ebben a levesben egyetlen darab teknősbéka nincs! —- Nincs uram — válaszolta hidegen a pincér. — Közölhetem, hogy a császármorzsában sem fog találni egy morzsányi császárt sem! Magyarázat — Ki az ördög mondta, hogy alkalmas vagy katonai szolgálatra? — dühöng a katonaorvos, miközben az egyik újoncot vizsgálja. — Azonnal menj haza! — Az égre kérem, százados úr, legyen irgalmas, ne küldjön haza! Három lánynak Ígértem házasságot, a főbérlőmmel közöltem, hogy hisztérikus vén majom és felmondtam a lakásomat! Múzeumba ti "" Tudna adni egy kalapácsot, aram?! (A Weltwoche-ból) — Nem, nem! Ez így nem mehet tovább Kisnagy kolléga. Amit az utóbbi időben művel az már mindenen túltesz. Reggelente rendszeresen elkésik, tíz órakor kávézik, az ebédig alszik. csak akkor friss, ha a fizetéséért kel! bejönni. — Igaza van igazgató elvtárs. Beismerem... — Ne szakítson félbe! A maga munkamorálja a bányászbéka alsó felénél is alacsonyabban van. Az aktáit megeszi a penész, a stemp- lilét meg a rozsda. Arról nem is beszélve, ha nagynéha félálomban mégis lebélyegez valamit, akkor is a megszólításra üti azt a vacakot. — Igaza van igazgató elvtárs. Csak... — Fogja be a száját, még nem egy hónapra ugyanebben az időpontban ugyanitt találkozunk, és ha addig nem változtat eddigi magatartásán, akkor ugy anakkor átnyújtom A FÖLMONDAS fejeztem be! Maga hosszú évek óta dolgozik nálunk, úgy tudom törzsgórd atag is. Ez azonban nem jogosítja fel semmire, és én se veszek figyelembe semmit. A dédnagynénjére való tekintette) azonban nem rúgom ki azonnal, adok még egy lehetőséget. Mához ö fölmondóieve- lét. Világos? — Igen, igazgató elvtárs. — Akkor menjen és javuljon meg! * — Nézze kedves Kisnagy kartárs! Amit maga az utóbbi időben művel az mindenen túltesz. Bejön hajnalban a hivatalba és akadályozza a takarítónőt hivatása teljesítésében. Este az éjszakai portással veszekszik, mert még akkor is bélyegez. A kollegái egésznap kávéznak, alszanak, meg ferb! íznek, mert maga mindent megcsinál helyettük. — De igazgató elvtárs.., — Ráadásul illemet. sem tud, mert akkor nem szakítana félbe. Hol is hagytam abba? Ja. igen! A maga lehetetlen munkája miatt a többiek munkamorálja alacsonyabbra csúszott mint a bányászbéka hátsó fele, — De igazgató elvtárs... — Csönd! Egy hónappal, ezelőtt, ugyanitt megmondtam, hogy javuljon meg, .Maga nem javult, hanem ellenkezőleg. A kollektívára rossz hatással van, már a harmadik takarítónőt, és az ötödik éjjeli portást űzte el. Nekem, mint a vállalat egyszemélyi vezetőiének kötelességem. hogy a frász tudja miben lefektetett népgazdaságig fontos szempontok szerint irányítsam a céget. Ennek alapján itt a fölmondólevele. Végeztem! 74mbó Árpád * i t Arról lehet őket megismerni, hogy cement, sóder miegyéb után láttatnak. Arról is, hogy vidéki autóbuszmegállókban álldogálnak időnként. Csomagjukból ki-. vigyorog a kiskapu, “ nagyásó, locsoló, valamint néhány gyümölcsfacsemete. És öltözékük olyan, mint ostrom t után a jó öreg ócsicásnak. További ismertetőjük szombaton összeállnak, j terveznek, vitáznak. ( Most kell a salátát pa- lántázni, mondta. egyj szaktekintély. Most a ( fenét, ráér még. tél vari{ áprilisban. Van, akit előre lefogadja, 100] négyszögölön kapál va-: sárnap. Van, aki óvato-J sabb, s elmondja, szí a feleségét is. t’iHétfőn általában nap-1 barnítottak, szélcserzet- i tek, lábfájósak és de-t rékzsábásak. Kezükre f kesztyűt húznak, merte minek lássa mindenki a é vízhólyagjaikat. Akik-e nek kertje, földje is-í mer&sökkel szomszédos,j ilyenkor csendes. Aki a( környéken idegen, aleg-í nagyobb hangú. Elmond-i ja, hogy látott a diófá-j ján egy valódi harkályt ( kopogni, ökörszemet fütyülni, rigót kiabálni. * Más azt mondja, jövő] vasárnap már saját termésű salátát eszik. Ezt < általában egész hétenJ mondják. Aztán rosszra- ( ha, batyu, kiskapa, nagy ásó, facsemete, feleség. Hétfőn szélcserzettek, napbarnítottak, lábfájások, derékzsábásak, ,i Meg lehet szokni,,, 'J —- sóskúti — Pörlekedő agjglcgénT — Dehogy viszlek moziba, itthon maradsz,., Érthetetlen A zsúfolt autóbuszon egy testes hölgy — más kapaszkodó alkalmatosság nem lévén — megragadta a mellette álló magas fiatalember szakállát. — Elnézést kérek asz- szonyoin, lenne olyan kedves elengedni a szakállam? — szólalt meg csendesen a szakáll tulajdonosa! — Miért? Leszáll? FiiVészeten — Kérem a következőt!,,, (A Wochenpresse-ből) Katonák egymás között A napi munka után az alegység tisztjei betértek a klubba egy pohár sörre. Sörözgetés és beszélgetés közben gyorsan telt az idő. Amikor már sötétedni kezdett, Domonkosi hadnagy felállt és elnézést kért, hogy mennie kell. — Mi van öreg? — kérdezte Kerekes főhadnagy. -» Félsz, hogy sarokba állít az asszony? — Dehogy. Az én feleségem rendes asszony. Megértő és soha nincs különösebb kérése. — Akárcsak az enyémnek — szélt közbe Lanto« hadnagy —, az is csak állandóan parancsol. <Tóth> A KIS NAPÓLEON Szakértő (A Weltrwoehe-ből)
