Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-11 / 59. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. március II. Egy konok kun a tanácsból KR ESZ-vetélkedd hí üzemi fiataloké befejeződött, a közép- iskolásoké áprilisban kezdődik Ebben as évben van az MHSZ megalakulásának 25. évfordulója. A jubileum tiszteletére a KISZ Szolnok megyei Bizottságának kezdeményezésére megyeszerte KRESZ-vetélkedőket rendez, tek az üzemekben és * té- eszekben dolgozó KISZ-fiata. lók részvételével. Az elméleti KRESZ-csaták üzemi, községi, majd a városi és járási elődöntői után az igen magas szintű megyei döntő tegnap Szolnokon, a Ságvári művelődési központ színháztermében zajlott a megyei KISZ-bizottság. a Megy« Rendőrfőkapitányság és az MHSZ megyei elnökségének rendezésében. A tegnapi versenyem as elődöntők egyéni győzteseiből összeállított háromfős csapatok hat várost — Törökszentmiklósi Karcagot. Túrkevét, Kisújszállást. Jászberényt és Szolnokot — valamint négy járást — törökszentmiklósit, a szolnokit, & kunszentmártonit és a tiszafüredit — képviselték. A eaombat délelőtti versenyt a kunszentmártoni Járás csapata nyerte. Második a szolnoki járás, harmadik pedig a törökszentmiklósi járás csapata lett Jutalmuk ezer, nyolcszáz és hatszáz forint A vetélkedő legjobb hat egyéni versenyzőjének könyvjutalmat adott át dr. Sarkadi Imre. a Megyei Rendőrfőkapitányság közlekedésrendészeti osztályvezetője, a zsűri szakelnöke. A több mint harmincezer fiatal részvételével lezajlott vetélkedősorozatot áprilisban a középiskolások KRESZ- versenye követi majd. Wmm egészségedért 1 Az MTS OT, a SZOT, a KISZ KB és az OKISZ sport és tömegsport osztályai felhívással fordulnak valameny. nyi sportegyesülethez, KISZ, szakszervezeti és szövetkezeti szervhez, hogy az ifjúság, a lakosság tömeges testedzési lehetőségeinek jobb megteremtése, valamint a futás, mint alapvető és mindenki számára könnyen hozzáférhető testgyakorlati ág propagandájának — közvetve a kocogó mozgalomnak — elősegítése érdekében április 15—22 és október 1—1 közötti időben rendezzenek futónapokat az iskolák tanulói, az üzemek, hivatalok, intézmények, szövetkezetek dolgozói, a lakosság legszélesebb réteged számára. Néhány évvel ezelőtt a Bél és a Forr a bor városában, Kisújszálláson, egy KISZ végrehajtó bizottsági ülésen vettem részt. Megéreztem, hogy — enyhén szólva — nem vagyok túl szívesen látott vendég. Nem tudtam mire vélni... Később megtudtam. Az egyik városi ifjúsági vezető nagyon becsületesen megmondta, azért nem örül az újságíró jelenlétének, mert ezen a vb- ülésen egy „szálkás” jelentés anyagát vitatják meg. Nem újságba való az ilyesmi, bólogattak többen.., A „szálkás” jelentés készítője és előterjesztője Tóth Albert gimnáziumi tanár volt, a KISZ városi vb tagja. A téma — a városi KISZ- alapszervezetek kulturális helyzete, tevékenysége — óriási vihart kavart Nagyon sokan támadták a jelentés koncepcióját, de a szocio- metrikus módszerrel készült vitairat állta a kritikát A tények igazsága mellett mindig kerti törpe a demagógia ... Ezen a vitától forrásúit novemberi napon ismerkedtem meg Tóth Albertiek Ami rögtön megkapott: a magabiztos, erőshitű emberek méltóságával és okosságával állta a fráziscserepekre hulló támadásokat Nem sokkal később dr. Gombár József, a KISZ KB titkára a KISZ-munka egyes kérdéseiről írott cikkében ugyanazokat a gondolatokat és igazságokat fogalmazta meg, amelyeket Tóth Albert az ifjúsági mozgalom helyi gyengéit feltáró jelentésében. Azután ájabfe, vitákkal, megértésekkel telt találkozásaim voltak a fiatal kisújszállási tanárral. Néhány napja Móricz Zsig- mond iskolájának igazgatói szobájában beszélgettünk. Ebben a szobában állt az ® nagy fekete íróasztal, amely előtt 1896-ban „Zsiga gyerek”, az akkori nagybácsiigazgatónak, Pallagi Gyulának megmondta, hogy megjött, kisúji diák lesz. Ahogy Nyilas Misi megmondta később, hogy nem akar tovább debreceni diák lenni. Tóth Albert a nagymúltű iskola KISZ tanácsadó tanára. Eszébe jutottam, amit néhány éve fennhangon is kimondták rá: türelmetlen ember. — Tanár vagyok, nevelő: nem lehetek türelmetlen. Legfeljebb azok számára vagyok az, akik a kétszer kettő igaza felett rágják a papírt, hogy ne kapkodjunk: hátha öt, vagy csak három és fél... Ahelyett, hogy cselekednének. — A totyogó, önagyonülé- sezőkre gondol, akik bizonytalanságukat a fontoskodás és álbölcsesség mögé rejtik? Ne haragudjék a személyi párhuzamért: a türelmetlenség bélyegét én is megkaptam már néhányszor. Hol a határ? Próbáljuk meg valahogy szemléletessé tenni ezt a gondolatkört. — Nagyon kézenfekvő példa: az elmúlt években a város fiatalságának életformájában, magatartásnormában minőségi változás történt. Csodálatos érzés, hogy csaknem eltűnt a munkás, paraszt és diákfiatalok közötti kulturáltsági szintkülönbség. Az iskolázottság megszüntette a gányó, vagyis 88 kunparaszt, az inasgyerek és a gimnazista fogalom köréből néhány évtizeddel még rossz értelemmel kicsendülő különbségtevést. Tanult ifjúságunk van. Óriási dolog ez! Türelemmel dolgoztunk. De türelmetlen vagyok ezért, hogy ilyen, meg olyan — elhárítható — okok miatt nem pezsgőbb, elevenebb, politi- zálóbb a város kulturális élete. Miért nem?! “ A válasz? — Többek között azért nem, mert a város értelmiségének egésze nem ad ehhez cselekvő kapacitást. Tisztelet a kivételnek.« Furcsa felfogás: vannak akik azt gondolják, hogy a népből jött pedagógusok feladata a nép tanítása. Csak azo- ké? Azt az orvost, mérnököt, vagy agronómust, aki szintén kiscserepes — esetleg nádfedeles — házból indult, nem ugyanennek a népnek az áldozatvállalása tette tanult emberré? Dehogy nem! Akkor miért csak a pedagógustól kérjük, hogy fáklya legyen, — a fogalom népnevelői értelmében. A feladat óriási: a meglévő és növekvő civilizációs igények talaján eljuttatni népünket a magasértékű, szocialista kulturáltsági szintre. Ez nemcsak ® pedagógusok ügye! — Nagyon így gondolom én is. Különösen itt az Alföldön van nagy szükség a kulturálódás fokozottabb fel- gyorsítására. Csócsa, gödröcske, jászolra való... — Bizony. Itt születtem Kisújszállás mellett egy tanyán. Az árnyékok még engem is értek. Csócsa: a nagyanya összerágta a kenyeret és a szalonnát, úgy tette a fogatlan, néhány hónapos kisgyerek szájába. Gödröcske: nagykabáttal vagy lópokróccal kibélett árok a parcella végében, amiből a gyerek nem tudott kimászni, amíg az anyja kapált, vagy markot szedett. Jászolra való: a végnapjait élő öregembert némelyik tanyában kitették meghalni az istállóba. Vállalom ezeket a gyökereket is. Nyugodtan, hiszen már felfelé megyünk, és ha még szorgalmasabban, okosabban dolgozunk a jö- vőnkön, gyorsabban emelkedünk, gazdagodunk. De nem minden ám a csicsás, kőporos ház, vastekervény kerítésekkel ... Ez már megvan, — vagy minden igyekvő ember elérheti. A szellemiek gyarapodását kell jobban sürgetni. Ebben — ha úgy tetszik — valóban türelmetlen vagyok. Tóth Albert az egyik legfiatalabb megyei tanácstag. Nemsokkal a tanácsválasztások előtt kézenfekvő és jogos a kérdés: ki a jó tanácstag, milyen a jó tanácstag? — Aki a legcéltudatosabban tudja választói érdekeit képviselni. Nemcsak arra gondolok, — s elsősorban nem arra — hogy aki a választópolgárainak ügyes-bajos dolgait jól intézi, az már jó tanácstag. Ez természetes. De van ennél egy társadalmilag hasznosabb, több áldozatvállalást és energiát igénylő tanácstagi feladatkör is. Az, hogy a tanácstag összetettségében, horizontálisan értse: miben és hogyan kell döntenie. Dönteni! A jó tanácstag ugyanis nem bólogatójános egy gépezeten belül, hanem alakítója a döntések milyenségének. — De jó ezt hallani! — Jól csinálni a dolgokat csak így lehet! De lépjünk kicsit túl a tanácsházak üléstermein. Figyeljünk meg embereket a közélet más fórumain is. A döntő többség már nyílt szívvel, őszinte szóval beszél. De még hányán azt lesik, hogy az elnökségben valaki összeráncolja-e a szemöldökét. Ha igen, — már viszakoznak is... Pedig a mi viszonyaink közepette mindenki szabadon elmondhatja véleményét. És mégis hányszor halljuk a felszólalók szájából: „Nem tudom jól mondom-e?” Ha bólintanak rá, hogy jól mondja, akkor folytatja. Ha nem, akkor fordít egyet gondolatai irányán. Ilyen is van. Ezek az emberek csak azért beszélnek, rendszerint frázisokat puffogtatnak, mert szereplési vágyuk van. Én meg azt mondom; hasznosnak kell lenni. A nép szolgálata az okos, érdemi munka. Ehhez tartom magam, — kunfejjel. Kunfejjel! Végiggondoltam, Tóth Albert mit is érthet ezalatt. Kun konokságot? Mit... — A fogalom, tiszta értelmezésében én igenis vállalom a kun konokságot. Ezen azt értem, — én most a rokonságomról beszélek, ® szikhoz hajdan görcsösen ragaszkodott emberekről — hogy azok a bizonyos konok kunok ha fölismerik a cselekvő igazságok erejét, akkor lenyakazhatják őket, mégsem lépnek vissza. Gondoljon csak nagy történelmi sorsfordulójukra, amikor a szocialista gazdálkodás útjára léptek. Nincs erő, amely eltántoríthatná őket ettől. — Arra következtetek, Igen jó emberismerő. — Elengedhetetlen. Csak így lehet eredményesen dolgozni. Nemrégen kaptam egy meggondolkodtató leckét is. Éppen egy öreg kuntól. Előadást tartottam a nyugdíjas klubban Papi Lajos szobrász általam igen sokra tartott őserejű művészetéről. Amikor befejeztem, odajött hozzám az a bácsika, akit említettem. Azt mondja hogy: hát, tanár úr, én a harmadik szomszédja vagyok a Papi Lajcsinak,' de eddig ■nem tudtam, hogy ez a Lajcsi ilyen nagy ember. Nem tudtam tanár úr, mert nem ismertem. Bólogatott a kis- öreg, aztán elment. Én meg végiggondoltam: hát így vagyunk sokszor... Micsoda erő, tehetség van a mi népünkben. A szomszédunkban is, de vagy tudunk erről, vagy nem. Hát tudjunk! Ismerjük meg egymás erejét, tehetségét, mert ezzel is erősödünk. — Áprilisban tanácsválasztás lesz. Ha jelölik és megválasztják, mit tart majd a legfontosabb feladatának. — Nagyon következetesen megvalósítani mindazokat az elvi normákat, amiket elmondtam. Szélesíteni akarom annak feltételkörét, hogy a választóim — hadd mondjam Móra Ferenc után: „Véreim” — szellemi gazdagsága tovább gyarapodjék. — Köszönöm a beszélgetést. — Nagyon szívesen. Azt hiszem, nem voltam közben nagyon türelmetlen. — Ennyire maradjunk is mindig türelmetlenek. . Tiszai Lajos A hagyományos paraszti gazdálkodás szaknyelve, szókincse arra is jó példát szolgáltat, hogyan kell érthetően megfogalmazni a szakmai kérdésekről megírt vagy elmondott közléseket. Napjainkban éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Feleslegesen el- szakszerűsödött a mezőgazdasági tárgyú jelentések, beszámolók nyelve, stílusa. Itt is tapasztalható a nagymértékű elszemélytelenítésre való törekvés. Nagyon általánosan és feleslegesen hivatalosan fogalmazunk akkor, amikor így szólunk és írunk: „A sertés- tenyésztést és hizlalást jelentős mértékben az épületek rossz állaga veti vissza”. A visszavet igealak nagyon általános fogalmi tártálo~”^al és használati értékkel gyakran vállal nyelvi szerepet Egyértelműbb és pontosabb lesz a közlés, ha helyette a gátol igét juttatjuk nyelvi szerephez. Az „épületek rossz állaga” nyelvi forma sem tetszik nekünk. Ez a XIX. század közepén mesterségesein megalkotott nyelvújítási szó valójában az állomány rokonértelmű szópárja volt. Később elsősorban az erdészet szakszókincsében kapott nyelvi szerepet, s a készlet, a faállomány szavak mai jelentéstartalmának megfelelő használati értékű volt Az állag szó tehát nem illik bele az idézett szöveebe. Az állapot szó az idevaló helyes kifejezés. Ez a megfogalmazás sera helyénvaló: „Az állatállomány szinten tartása vonatkozásában sok a pro^n-ma”. Több szempontból is feleslegesen elszakszerűsített fogal- mazású az idézett mondat. A „szinten tartás” nyelvi forma nem mondja el a lényeget. A A Balatonon az utóbbi tíz évben beható tudományos kutatásokat folytattak a víz mozgása, az áramlás és a hullámzás okozta változások megállapítására. A kutatók megállapításai szerint a Balaton vizének esése van a Sió-csatorna felé. Az uralkodó északi szelek hatására a dél felé áramló hullámok különösen a partvonalakban okoznak sok kárt és szembetűnő változást. Ezek a déli partról készült régi térképek összehasonlításával jól érzékelhetők. A villasoroknak a régi térképeken kijelölt élső telekszegélyét időközben visszahódította a víz, de olyan partszakasz is van, ahol már a második kataszteri sor közepét mossa a Balaton. A tó hullámainak megfékezésére, a partrombolás megszüntetésére kőgátakat építettek. A partvédelemre kidolgozták a húszéves távlati tervet, amely szerint a déli part 40 kilométeres szakaszán építik ki a partvonalat. A jelenlegi építkezések már a távlati terv figyelem- bevételével történnek. A BaMinden évben óriási kárt tesz a korrózió, megrong'Ija az épületeket, fémeket, használati cikkeket, s ezáltal egy-két százalékkal csökkenti a nemzeti jövedelmet. Egy lakosra számítva minden évben ezer forint jövedelemkiesést okoz. Az általános műszaki fejlődés egyúttal növeli a korróziós veszélyt. Éppen ezért minden eddiginél nagyobb feladat vár a korrózióvédelem szakembereire, akik új vegyianyagok és eljárások kidolgozásán fáradoznak. A téma valamennyi hozzáértőiét pályázati munka készítésére hívja fel az Országos Műszaki Fejleszfcészint szóalak önmagában csak általánosságban utal valaminek a magasságára, mélységére, színvonalára, helyzetére. Az egyértelmű közlés megköveteli, hogy a megfelelő jelzővel minősítsük a szint szót. Ezek a változatok lehetségesek: alsó, középső, felső, alacsony, megfelelő, nem megfelelő, átlagos stb., stb. Ha ezekből a megkülönböztető jelzőkből válogatott volna a jelentés megfogalmazója, akkor egyértel- műbbé_tette volna közlését. Nem tetszik az sem, hogy még ma is oly gyakran kapnak nyelvi szerepet, éppen a mezőgazdasági tárgyú cikkekben. jelentésekben, előadásokban, ezek az összetételek: sertésprogram, húsprogram stb. Nem idevaló maga a program szó sem. Valójában e szó használati értéke: valamely politikai irányzat, szervezet alapvető feladatainak, kitűzött céljainak összessége. Beilleszthető ez a szó a következő rokon- értelmű szósorba is: elgondolás, javaslat, terv, műsor stb. Az idézett sertésprogram összetétel tehát nem mond többet annál, amit egyszerűbben így fejezhetünk ki: a mezőgazdaság sertéstenyésztési terve. Az új szocialista mezőgazdaság szakembereiben, szerencsére, megvan a szándék arra, hogy egyszerűbben és érthetőbben írjanak és szóljanak a mezőgazdasági vonatkozású kérdésekről. Ezt az irányt kell erősítenünk. Tanulnunk kell a régi mező- gazdasági szaknyelv jó magyar nyelvi formálásából és termelőszövetkezeteink dolgozóinak nagyon is kifejező szókészletéből. laton 196 kilométeres part- szegélyéből jelenleg mintegy 60 kilométert védenek kőgátakkal. A terveknél, a további gátépítéseknél nagy gondot fordítanak a tő biológiai egyensúlyára, így a többi között a halak legfontosabb ívóhelveinek érintetlenül hagyására. Az északi parton sok helyen meghagyják a nádasokat. A partszabályozó munkák során a déli parton, a Siófoktól Balatonszéplak felé húzódó részen, rén-j parti területet változtattak ismét „szárazfölddé”. A Siófok — ezüstpart nevet viselő új területen mar megkezdték az építkezéseket is. A következő években nagy üdülőházak sora áll maid azon a helyen, ahol néhány éve még a Balaton vize hullámzott. Tavaly a siófoki strand teljes kiterjedésében egy 50 méter széles sávot ..vágtak” le a Balatonból, hogy úja' b szárazföldet nyerjenek. Ba- latónszabacü és Balatonvilá- gos között 8 kilométer partfal épül. és. a sekélyvizű partszegéi vt feltöltik. „Levágnak” egy sávot a Balatonaráesi- övöl er-tik kanyarulatában is. si Bizottság. A pályázatra jelentkezhetnek különböző anyagok, bevonatok, inhibitorok előállításával, korrózióvédelemre használható berendezések, eszközök készítésével, új eljárások kidolgozásával. valamint a korrózió mértékét meghatározó vizsgálati módszerekkel. A pályázaton kutatók és gyakorlati szakemberek, magánszemélyek és intézmények egyaránt részt vehetnek. A pályázat benyújtásának határideje május 15., s az elbírálásra szeptember 8-ig k„rü2 sor. A díjakat is Bzeptembef- ben osztják Mi ” ~ j — Vállalja? A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem általános kémiai tanszékén új gyakorlati rendszert vezettek be. Egy-egy hallgató a félév folyamán egy vizsgálati anyaggal foglalkozik. E gyakorlat alapján osztályozzák a hallgatók felkészültségét, Képünkön: Másodéves kohász hallgatók laboratóriumi - - cyakoriatoa Dr. Bakos József Tovább faragják a Balatont Pályázati fe hívás a korrózióvédelemre
