Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-10 / 58. szám

1973. március 10. SZOLNOK NtflTtl NfPtAP 5 Közérdekből—közúton A lépésváltás a szemünk előtt megy végbe; egyre több a tehergépkocsi a közutakon. Az 1968-ban elfogadott köz­lekedéspolitikai koncepció megkülönböztetett figyelmet szentelt a közúti áruszállítás fejlesztésének. Szükség volt erre. Mert ugyan gyarapodott a járműállomáhy, de vele a gond is. Sokféle típus, nehéz­kes karbantartás, lassú út­korszerűsítés, kevés benzin­kút, rakomány nélkül meg­Gépkocsin érkezik rendel­tetési helyére az építőanya­gok 70, az élelmiszerinari ter­mékek 74, a darabáruk 93 százaléka. Tíz év alatt meg­háromszorozódott a közúti szállítás mozgatta árumeny- nyiség, s ma három és iá- szer annyi terméket visz autó. mint vasút. Igenám, csakhogy: az árutonnakilomé­tert. azaz a szállítmány és a szállítási távolság együttes mutatóját nézve „csupán” 21,2 százalékot láthatunk részesedésként. A hatvanas évek első felében ez a jel­Mintegy 2200 kilométer hosszúságú vasútvonalat szá­molnak fel az évtized végéig. Ezek az intézkedések egy-egy kisebb közösséget” nem min­dig érintenek kedvezően, de a legfőbb mérce a népgaz­daság haszna. Ugyanakkor a tehergépkocsik száma 1975- ig 110 ezerre. 1985-ig pedig ennek a kétszeresére növek­szik. Tavaly a közlekedési vállalatok 158 millió tonna árut fuvaroztak, októberben, a csúcs-hónapban 15,1 mil­lió tonnát S altkor még nem szóltunk az egyéb szállítók, például a mezőgazdasági ter­A beruházási „KRESZ” a közlekedésfejlesztésben sem engedi meg a gyorshajtást éppen a fenti okok miatt. A gyorsítást azonban igen, sőt, tett kilométerek... Szó sincs arról, hogy ma már minden tökéletes. A változás azon­ban megkezdődött, sebessége növekszik. 1950-ben mindösz- sze 8164 tehergépkocsi futott a hazai utakon. 1960-ban 29 ezer, 1970-ben 74 ezer. Ma már több, mint 90 ezer. S ha ezekhez hozzászámítjuk a nyergesvontatókat, dömpe­reket, egyéb vontatókat, ak­kor a 165 ezret is meghalad- ia e jó szolgák serege. zőszám 15 körül volt. 1985- ig viszont 28—30 százalékra növekszik. Veszélybe kerülne a vasút? Egészséges munka- megosztás jön létre. Vasúton kis távolságra las­sú és drága a szállítás. Ezért, hogy „körzetesítés”, „kocsi- rakományú áruforgalom meg­szüntetése” és hasonló szak­mai kifejezések leple alatt fontos, közérdekű 'változá­sok mennek végbe, a fuva­rozás gazdaságosságát javít­va. Jónéhány termék árának harmada, negyede ugyanis a szállítási költség! melőszövetkezetek teljesít­ményéről. Az sem kicsiség. Sőt! Meghaladja a 270 mil­lió tonnát...! Ilyen hatalmas árutömeg mozgatásához nem elég a gépkocsi. Üzemanyag is kell. Meg út, benzinkút, javító­karbantartó hálózat. S itt még sok a kátyú, de nem­csak az utakon. Holott pusz­tán útépítésre és karbantar­tásra 4,8 milliárd forintot költenek az idén. Amiből érzékelhetjük: a közlekedés fejlesztése nem olcsó mulat­ság. Viszont minden más te­rület zavartalan fejlődésé­hez elengedhetetlen. szorgalmazza azt. A közleke­dést korszerűsítő befekteté­sek nemzetközileg az összes beruházások 12—18 százalé­kára rúgnak, nálunk, hosszú éveken át a tíz százalékot sem értele el. Azaz az adós­ságot is törleszteni kell, meg a gyorsuló fejlődéshez is igazodni szükséges. A hatva­nas évek közepén megvaló­sított egységes darabáru fu­varozási rendszer például ha­zánk 3400 települését kap­csolta be az áruforgalom vér­keringésébe, de... ehhez nem elég, hogy 30 ezer kilométer hosszúságú úthálózat áll a gépkocsik rendelkezésére. Az utak műszaki színvonala, ki­építettsége ugyanis sok te­kintetben jóval elmarad a kívánatostól. Szoros szervezesseí Egy tonna árut átlagosan húsz kilométerre fuvaroznak a közlekedési vállalatok. Te­hát rendkívüli jelentősége van a szervezésnek, az üres­járatok csökkentésének, a kocsifordulók gyorsításának. Amire van lehetőség, hiszen a legutóbbi években nem­hogy javult volna, hanem romlott az összes kocsikilo­méteren belül a hasznosan megtett utak aránya. Sejtet a gondokról, teendőkről az is valamit, hogy száz gépko­csiból átlagosan 14 áll üzem- képtelenül ... Néhány nagykereskedelmi vállalat már alkalmazza a konténeres szállítást, s ez másfélszeresére növelte a termelékenységet az érin­tett fuvarozóknál. Fontos mozzanat a tavalyi év vé­gén hozott kormányhatározat a tehergépkocsik gyorsított selejtezéséről, a javító háló­zat fejlesztéséről. Űj ben­zinkutak épülnek, erőteljeseb­bé válik a tipizálás.. k A közúti áruszállítás fokozato­san megkapja mindazt, ami feltétele, s ugyanakkor biz­tosítéka is szerepe, feladata betöltésének. S ez elkerül­hetetlen. Mivel: ami a köz­utakon történik, az minden tekintetben a köz ügye Mészáros Ottó belül. Nekem a falon kívül. De ki bántja a rabokat, ki les rájuk és a raboknak ki­től kell félniök? A rabok nem félnek, ök tudják, hogy miért nem, és azt is tudják, hogy mikor kell fél­niök. Majd ha kilépnek a falak közül. Az éjjeliőrnek is ki kell most lépnie. Min­denre elszántan csak arra kell gondolnia, hogy a sötét átlátszó és ha alaposan be­lenéz, mindent lát, csak jól bele kell néznie, hogy ala­posan átvilágítsa, mert sem­mi nem olyan világos, mint a sötét. Rohadt világ. A Nelli ma se jön. Akkor csapott fel az első láng. A középső épület mögött van egy raktár. A raktár­ban műanyag árut tárolnak. A műanyag, ha ég, olyan mintha dögöt égetnének. Csak jobban lángol. És az a jő, hogy lángol; Mert a tűztől megvénül az éiszaka, szennyes lesz a sö­tét, remegnek a felhők, meghátrálnak a csillagok és visszafordul a tolvaj. Rohanás a tűzoltókészü­lékhez. Az fogott először lángot. Ez így szabályos. Felvillannak a falak, élet költözik az ablakszemekbe. Valaki dühös. Rohan a láng végig az énületen. Lán«4sz tervezhet ilven tüzet. Most gvertek dögök, rablók és tolvajok. az alja nén a tal- pnné’lókhó!. csőlakók és hörtöntöHoíéiíp’|íi a CSŐCSO­lék krémje, vagányok és huligánok. most szabad az Űt. Az ói i pH őrnek telefonál­ni kell! Istennek. 4 hála, ilyenkor éiszaka van vonal, a riasztás gyerekjáték, alig­KEREKES IHRE: Este tíz után Mit akar tőlem az a lány? Az ugyanis fix, hogy én nem vagyok hozzávaló. És ha akármit is mond, ez akkor is így van. Ha egyál­talán érdemes odafigyelni arra, amit a nők monda­nak. És ha egyáltalán vala­ha is igazat mondanak. És ha egyáltalán jelent vala­mit, amit mondanak. És ha nem hazugság minden, amit mondanak. Lehetséges, mert a Nelli, minden könyvet elolvas és aki minden könyvet elolvas, az tudja jól, hogy ez mind csak szöveg. Ezt mindenki tudja, főleg azok, akik ír­ják. De aki olvas, az még be­le is éli magát. Különben minek olvas? Aztán aki ol­vas, az fantáziái és ahogy olvas tovább, újra csak az a sok szöveg. Ez a Nelli rengeteget ol­vas. Egészen addig, míg be nem zsongatja magát. Ak­kor aztán már azt hiszi, hogy minden úgy van, ahogy fantáziái. Például azt hiszi, hogy pont én kellek neki. Minthogy így akar látni, mert már saiát tévéje van. szisnál, esti mese. meg híradó. De ezt a készüléket nem üzem gvártja. hanem a saiát feie. Még csak egy gombot se kell megnyom­nia, ho»v űev lásson, ahogy akar. M°rt neki ebben van a fantázia és csak az a fon­tos, amiben fantázia van. Például abban, amit itt lát a környéken a portásfülke ablaka mögül, amikor beáll a csend és a tolvajoknak már a leghalványabb esé­lyei sincsenek arra, hogy lépteiket elnyelje a lárma, mert éjfél után már csak a némaság hull a földre, nagy tépett darabokban. — Most gyülekezik a semmi — mondja ilyenkor. Ezt is valami könyvből olvasta. De neki ez kell. Hallgatózik. Hallom, ahogy harisnyanadrágján leszalad szem. Úgy forgatja a fü- ✓ lét, mint ahogy azokon a , nagy radardombokon a ra­darkagylókat forgatják fel­jebb az orszáeűton. — Te éjjeliőr — mondja —, neked van a legjobb ál­lásod a világon... — Sötétben élsz — mon­dom — nézz körül. Nagy csalás a sötét, semmi más. Olyan csalás, mint a teme­tő. Nyugszik a házasoár, a sfrkövön betongalambok csókolóznak. Otthon meg sámlival verték egvmást. Mi is azok vagyunk. Beton­galambok. Nevet. És akkor is nevet, amikor a konzervgyár felől megszólal a kis temnlom óráia. Ott is indul az éiieli- őr. Net-pm is el keli indul­nom. Körben. Csak úgy, mint a raboknak, a falon' Sokat, rövid távra Csúcsok és — kátyúk Gyorshajtás nélkül Iparitaiiuló-iiifézetet, óvodát építenek Kunhegyesen (Tudósítónktól.) Nemcsak Kunhegyesen kér­dezik a lakosok: jó, fizetjük a községfejlesztési hozzájá­rulást, de mire használják ezt az összeget? Erről be­szélgettünk a kunhegyesi Nagyközségi Tanácsnál Sza­bó Jánossal, a gazdasági cso­port ügyintézőjével. — Kunhegyes 11 ezer lakója a/ idén 532 ezer forint községfejlesztést fizet. Száz heflye lenne a félmillió forintnak. Megekezdődik az új iparitanuló-intézet építése. Erre 925 ezer forintot szá­nunk. Szüksége van közsé­günknek egy új 50 szemé­lyes óvodára is. Az idén 500 ezer forintot tudunk e célra adni, de az összes költség meghaladja a másfél milliót. A vízhálózatot 1 kilomé­terrel bővítjük 170 ezer forint értékben. A terve­zett 500 né"yzetméter járda 50 ezer forintba kerül. A Vörös Meteor SK-t 42 ezer forinttal tá­mogatjuk, önkéntes tűz­oltóinknak 20 ezerért új egyenruhákat veszünk. — Előre nem látható ki­adásokra 117 ezret tartalé­kolunk. Mindezekre a kiadá­sokra. azonban nem elég a félmillió. Egyéb bevételi for­rásokból kapunk 507 ezer fo­rintot. Tavalyról is maradt némi pénz és a helyi gazda­sági szervek segítenek ben­nünket. így ezekkel együtt 2 millió 672 ezer forintra emelkedik az idei községfej­lesztési alap. A felsőbb szer­vek segítsége mellett a la­kosság támogatását kérjük. Erre az évre 340 ezer forint értékű társadalmi munkát terveztünk: útegyengetést, ároktisztítást, parkosítást. Így a fejlesztés összege 1973- ra 3 millió 17 ezer forint lesz. A községfejlesztési alap­hoz majdnem minden la­kos hozzájárul, jövedel­métől, vagyoni helyzeté­től függően 50—300 fo­rintig. Indokolt esetben a vb fel­mentést adhat a fizetési kö­telezettség alól, pd. a támasz nélkül, egyedül élő idős em­bereket mentesíti. Lehet, hog,r kisebb módosí­tás lesz a községfejlesztési terven, egy azonban bizonyos, jó helyre kerülnek a kunhe- gyesiek forintjaiD. Szabó Asszonyok a mindennapokból Mária túljutott már élete delén, sok gondban, öröm­ben telt esztendő van mögötte. Erzsébet csak most kezdi érezni a felelős éggel végzett munka örömét. Túrkevén élnek mindketten, s bár jóllehet nem is­meri« egymást, más-más a hivatásuk, az érdeklődé­si körük, mégis van, ami közös bennük. A kis kollégisták jóízűen kanalazzák az ebédet — Szeretem ezeket a gye­rekeket Mostanában a hét végén sem mennek haza a szülőkhöz mi gondoskodunk róluk akkor is. — És ez plusz munkát je­lent. Elgondolkodik, úgy vála­szol: — Igen, többletmunka két­ségtelen, hogy vasárnap is kell. főzni nékik. De ha az ember szereti a munkáját akkor nem .érzi, hogy az ne­hezére esne. Rácz Kálmánmét, amikor még csak Ducza Máriának nevezték — 1943-ban — fel­vették a túrkevei városházá­ra kisegítő munkaerőnek ha­vi 70 pengő fizetéssel. A fel- szabadulás után is ott ma­radt dolgozni és 1950-ben, amikor létrejöttek a taná­csok, ő osztályvezető lett hogy leteszem a kagylót, messziről már hallani a tűzoltók szirénáit. A diri fordítva kapta macára az alsónadrágot Még mondani akartam erről valamit, de most nincs időm. Ég a gyár. Kitárom a kapukat, elő­készítem a műhelyek kul­csát hogy belülről is men­jen a munka. Mármint a tűzoltás. Mit nem kell tud- fíi egy éjjeliőrnek? A sza­kinak a szakmát, az éjjeli­őrnek mindent. Még azt is, hogyan kell fellármázni az éjszakát. A raktár úgy ég, mint a máglya. A raktárak mág­lyának készülnek. Már ele­ve úgy számolnak, ha majd a raktár leég... Igazi gyári tűz csak éj­szaka van. A nappalit el­oltják a melósok. Vödör víz is elég. Rákönnek és elta­possák, pokrócot dobnak oda. elsétálnak a tűzoltóké­szülékért. A kár ezer forint. Nem kár. Utána megmos­sák a kezüket, háttal a génnek támaszkodnak, né­zik a tűz helyét. Rágvújta- nak, elküldik a tanulógye­reket a kantinba, hozzon abból a háromhúszas kol­bászból. Ha nincs hozzá uborka, mustár is jó. Mire hozzálátnak, már a szemü­ket se törlik. Egv könnvre való füst nem maradt. Egv röHej. Nappal nem ég a világ. A világot ^csak sötétben lehet felgvúitani. Éiiel ég a világ, éiiel tűz a tűz és éiiel lánc» a láng. Csak éjjel fény a fény. fFolyíatjukj) — Az az év nagy változást jelentett az életemben: nem­csak vezető beosztásba ke­rültem, hanem tanácstag is lettem, sőt tagja a végrehaj­tó bizottságnak, és ráadásul férjhez mentem. — Hogyan lett a tanácsi osztály evze tőből gyermek­élelmezési vezető a diákott­honban? — Megszületett a fiam. — Akkor még nem volt bölcső­de, olyan munkát kellett keresnem, ami nem jár naoi nyolc órai elfoglaltsággal És ez látszott a legmegfelelőbb­nek. — Mosf már a na.pl nyolc óra is kevés. Igaz? — Hát valahogy így van. Akkor 1952-ben összesen száz gyereknek főztünk, ma meg hatszáztíznek, __ hároméves k ortól 18 éves korig. Most naponta 6—7 ezer forintot költhetünkel élelem vásárlá­sára. Az a jó, hogy a beszer­zők értik a dolgukat. Min­dent megkapunk, — amire szükségünk van. S a gyerek, már felnőtt... Mosolyogva heivesbít: A gyerekek. A nagyobbik fiam már katona, a kisebbik középiskolás. Szeretnénk, ha ő továbbtanulna. Azért ne higyje, hogy én otthon nem vezetek háztartást. Minden­nap főzök, se az uram, se a fiam nem eszik az üzemi kosztot. így hát van mit csi­nálnom: a háztartás, a mun­kahely, a társadalmi megbí­zatás. Mert ugye megérti, a tanácstagságot 1950 óta min­den ciklusban vállaltáén. — Szeretik önt a válasz­tói? Látszik, hirtelenjében nem tudja mit válaszol ion. Elpi­rul, mint egy bakfis, zavar­tan simítja véffig ősz haját, a fehér köpenyét, s aztán mondja: — Eddig megbíztak ben­nem és én igyekeztem arra rászolgálni. Mindig szerettem segíteni, ahol csak tudtam, bár egy tanácstagnak, ha be­csülettel végzi a munkáját nemet is kell tudni mondani. Bárki jött hozzám személyes oroblémáiával is, ami lehet, hogy másnak kis dolog lett volna, de a oanaszosnak fon­tos volt, igyekeztem a lehe­tőséghez mérten elintézni azt. — Mén mindig a régi kör­zete van? Nem. Közben nvás keres­letben ékítettünk magunknak házat, ott választottak meg tanácstagnak. Más a körzet, másfajták a gondok, a fel­adatok is. Most hogvan lesz? Non tudom. Ha megválassz tanak igyekszem továbbra is becsületesen dolgozni. — Mit is mondjak az éle­temről? — kérdezi Mészáron Erzsébet, azaz: Pluhár Lász- Ióné. — Kitűnőre érettségiz­tem a tiszaföldvári gimná­ziumban, első nekifutásra si­került az egyetemi felvéte­lem. Én elértem a célom, amit akartam. — No és a sok albérlet, meg az alacsony jöveie'em? A szép kis szőke asszony elmosolyodik: — Az már a múlté. Én a Szolnok megyei Tanács tár­sadalmi ösztöndíiasa voltam, természetesnek tartottam, — hogy az egyetem elvégzése uán, itt a megyében kapjak állást, ide jöjjek dolgozni Csakhogy ez nem volt egy­szerű. Harmadéves egyete­mistakoromban férjhez men­tem. A férjem tanító volt, Orosházán. — A kedvemért hagyta ott az állását, a laká­sát és Kunszentmártonba költöztünk albérletbe. Alig szereztem meg a diplomám, itt volt a gyerek. Albérletből albérletbe vándoroltunk. Hét év alatt ez a túrkevei a ki­lencedik lakásunk. Közbeni nekem nem tudtak állást ad­ni, kénytelen voltam két évig gyermekgondozási szabadsá­gon lenni. Nem akartam ki­esni a szakmából, ezért dol- gazatokat írtam, olvastam és a férjemmel együtt elvé­geztük az esti egyetemet. — Hogyan kerültek Tür­ken éré? — Mikor is, igen, 1969-ben, levelet kaptam a vállalat központjától, ami nagyon jól esett és meg is lepett, hogy ilyen nagyon rendesek: azt írták nyugdíjba megv az it­teni gyógyszerész és rám gondoltak, hogy átvegyem a gyógyszertár vezetését. __ Itt s zolgálati lakást is tudnak adni. Képzelheti mennyire megörültünk. Mert bizony a tanítói fizetésből, meg a 600 forint gyermekgondozási se- gé’vbői élni albérletben, gye­rekkel. nem volt könnyű. És ahogyan elrendeződtek a Pluhár házasoár gondjai, jöhetett a második baba is: Emese a kicsi most 9 hóna­pos. Évi a nagyobb lányka ötéves. — Szeretem a csalódom, a hivatásom. Amint látja a gyógyszertárunk is szép, mo­dem. Lassan az embereket Ls megismerem majd itt Túrke­vén. Azért kicsit nehéz: ami­kori itt vagyok a munkahe­lyemen egyszer csak eszembe jut, vajon nem szakadt ki Évi harisnyája, nem rontotta el a gvomrát Emese? — Ha meg otthon vagvok. egy sza­bad napon, és mosok, takarí­tok. vasalok, akkor az jár a fejemben, vaion mi var» a gyógvszertárban? Nines-e valami baj? ígv oszlik meg az életem a munka meg a család között. Wsxtm VIMécte

Next

/
Thumbnails
Contents