Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-09 / 57. szám
1973. márciuc 9. SZÓI NOK MFC.YÉl NÉPLAP 3 Valami egészen új Felkészülten, nagyobb eredményekéit Interjú Bordás Lászlóval, a KISZOV elnökével Mondjuk tíz-tizenöt évvel ezelőtt még bárki érthetett „úgy általában” a mezőgazdasághoz. Ha benézett egy istállóba, vagy rátekintett egy szántóföldre, meg tudta mondani, hogy ott mi történik. Ma már előfordulhat, hogy valaki gyakorló agronómus, de saját üzemétől húsz kilométerrel távolabb már nem mer véleményt mondani, mert fogalma sincs, hogy azon a földön, vagy abban az istállóban mi történik. Ez a tünet annak „köszönhető”, hogy a magyar mezőgazdaságban is megjelentek az úgynevezett iparszerű vagy zárt termelési rendszerek. A zárt termelési rendszer hazai példáit szerencsére már hosszasan sorolhatnánk. A bábolnai, úgynevezett CPS rendszer keretében százezer holdon termett a kukorica egyik évről a másikra 23 százalékkal többet. Csupán ez az egyetlen program egyetlen év alatt több mint félmillió mázsa többlet-kukoricát adott az országnak. Hajdúbagoson, amíg hagyományosan termelték a dohányt, 20 ezer forint brutto bevételt, ter- temes ráfizetést hozott minden hold. Az új technológiára áttérve most 35 ezer forint a holdankénti bevétel, és ennek több mint húsz százaléka tiszta haszon. Az ötezer holdas gazdaság Bensőséges ünnepség színhelye volt tegnap a Parlament kupolacsarnoka. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nemzetközi nőnap alkalmából a nők gazdasági és szociális helyzetének megjavításáról szóló párt- és kormányhatározat végrehajtásában, valamint a nőmozgalomban kifejtett eredményes munka elismeréséül kitüntetéseket nyújtottak át. Az ünnepségen jelen volt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes, Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnö- k©. Losonczi Pál, az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tánács és a kormány nevében köszöntötte a vendégeket, majd ezt követően átnyújtotta a kitüntetéseket. Kicsit rekedt hangon beszél, mert szombaton egyik kedves ismerőse meghívására lakodalomban volt, és Erzsiké, mint emberek között mindenütt, ott is jól érezte magát. A napokban újabb meghívást kapott, ezt már kicsit szorongva vette kézbe: Budapestre hívták, hogy a nemzetközi nőnapon vegye át á „Szakszervezeti munkáért” kitüntetés ezüst fokozatát. — Meglepődtem és meg is hatódtam, amikor elolvastam a levelet — mondja Báli Zoltánná Dávid Erzsébet, a szolnoki bútorgyár anyagellátási csoportvezetője. — Életem első kitüntetése ez. Noha én úgv érzem, mindig az a legnagyobb és legigazibb kitüntetés, ha az emberek, a munkatársaim egyetértenek velem. A.Z segített engem — eddig is, hogv mindig rendes, megértő, komoly emberekkel dolgozom, dolgoztam. Baliné ahhoz a korosztályhoz tartozik, amelvnek 1945 .óta mindig jutott fizikai és társadalmi munka «gyaránt, Tanult szakmái; „mindössze” 200 holdon termel dohányt, de innen várja növénytermelési bevételeinek egyharmadát. Mi az előnye a zárt rendszernek? Többet terem, és kevesebb ember kell hozzá. Abban a baromfiólban, ahol addig húszán nyüzsögtek, ma már két ember is elegendő. Másik előnye, hogy olyan végterméket produkál, amire a vevőnek, a fogyasztónak éppen szüksége van, és ha az igény változik, akkor ezt a termelés is viszonylag gyorsan tudja követni. Előnye lenne még, hogy olcsóbban állítja elő a növényt vagy a húst, de itt legyünk óvatosak. Mert például az iparszerű se -téste epek sok mindent bebizonyítottak már, csak azt az egyet nem, hogy ott olcsóbban lehetne sertéshúst előállítani. Nem jelentéktelenek a hátrányok sem. Nehéz volna • idönteni, hogy ez hátrál*» e, de tény, hogy a zárt rendszerű, vagy iparszerű termeléshez specialisták szükségesek. Az a „kukás”, aki 30 éve ülteti a palántát, tördeli a dohányleveleket, csak tanfolyam elvégzése után kezelheti a palántázó- gépet, ülhet fel a dohánybetakarító kombájnra, A zárt rendszer ugyanis korábban ismeretlen fegyelmet követel. A technológiát ugyanis előre, percre és grammra kidolgozzák. Itt nincs olyan, hogy „majd Megyénkből Bana Zsig- mondné, a Mezőgazdasági Gépgyár törökszentmiklósi gyáregységének konyhavezetője a Munka Érdemrend ezüst iókozata, Bánhegyi Sándorné, á kunhegyesi ÁFÉSZ nőbizottságának elnöke a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapta. $■ Tegnap délelőtt 9 órakor a Szolnok megyei Rendőr- főkapitányságon öten kaptak kitüntetést. A Haza Szolgálatáért Érem arany fokozatát Hegedűs József né, az ezüst fokozatot Madara- si Imréné és a bronz fokozatot Csató Dánielné kapta. A Közbiztonságért Érem arany fokozatával Ládi Ist- vánnét, az ezüst fokozattal Kalapos Lászlónét és a bronz fokozattal Andó Já- nosnét jutalmazták meg. Az OKISZ elnöksége két Szolnok megyei nőnek adományozott kitüntetést, amenői szabó, hivatásos gépkocsivezető, asztalos és még sok minden. Amit vállal, azt mindig odaadással csinálja. — Minden munkában megtalálom a szépséget. A tőlem telhető hozzáértéssel csinálom. Három gyermek nevelése mellett mindent komolyan kellett vennem — mondja. Nem tette félre a felelősségérzetet akkor sem, ami; megcsináljuk a jövő héten”. Amit a műveleti terv előír, azt el is kell végezni. Hátrány az is, hogy ez az újmódi divat nagyon sokba kerül. A CPS kukorica-termelési rendszerben például egy alapegység 1300 hold. Ennek a gépesítése ötmillió forint, és van olyan vetőmag, amiből egv mázsáért ötezer forintot kell fizetni. Annak a bizonyos 200 hold dohánynak a „beállítása” hat és fél millió forint befektetést igényelt. Az előnyök és hátrányok egvbevetéséből tehát nemcsak az derül ki, hogy az iparszerű vagy zárt rendszerű termelés okos dolog, hanem az is. hogv az egész magvar mezőgazdaságot erre az új módszerre gyorsan nem lehet átállítani. Nincs annyi „kiművelt emberfőnk” és nincs annvi pénzünk. Ezért a legújabb módszerek mellett még sokáig használnunk kell az évtizedes eljárásokat, sőt esetenként az évszázados módszereket is. Jövőhe mutat a százmillió forintos szuner-autometa sertéstelep, de hizonv hizlalnunk kell még disznót azokban a „keccekben” is, ahol ezeknek a cocáknak az elődeit is hizlalták. Szép dolog a paradicsomkombájn, de még sokáig kell kézzel is szedni a paradicsomot, résziben. Földeáki Béla lyet tegnap Budapesten adtak át. A szövetkezeti ipar kiváló dolgozója lett Sasi Benjáminná, a tószegi Vegyesipari Szövetkezet nőbizottságának elnöke és Székely Béláné, a jászberényi Műszeripari Szövetkezet nőbizottságának elnöke. Az ÁFÉSZ részéről Ladányi Julianna , tiszaszentimrei boltvezető kapta meg tegnap a Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetést. Nagvobb üzemeinkben is kis ünnepséget rendeztek a nőnap tiszteletére, és ott adták át a megérdemelt jutalmat. A Tiszaszentimrei Vegyiművekben a Nehézipar Kiváló Dolgozója kitüntetést Kálmán Istvánná, a központi laboratórium dolgozója kapta rpeg. A Cukorgyárban tizenkét nőt kiváló dolgozó jelvénnyel tüntettek ki és Karácsony Atti- láné megkapta a Szakszervezeti Munkáért érmet. Pénzjutalomban harminckét nődolgozó részesült. kor már jobban tehette volna. Most, hogy a gyermekei már felnőttek, újból és újból többet követel magától, és igyekszik még többet törődni másokkal is. 1969-ben elvégezte a közgazdasági technikumot. Amiért pedig kitüntették: sok-sok társadalmi munkát végez a szak- szervezetben. — A tanulás, az érettségi nagyon kellett nekem — vélekedik —, mert én másokat mindig annyira biztattam a tanulásra, miért lettem volna hát elnéző éppen magammal szemben. Annyi társadalmi, főleg szakszervezeti megbízatása van Balinénak, hogy felsorolni is sok időbe telne. Nem is tudna meglenni nélküle, mert szereti az üzemi, a mozgalmi életet, nehézségeivel, változatosságával együtt. Amit lehet megismerni, mindig, mindent felelősségérzettel megítélni, amiben lehet intézkedni — ez vezérli. így dolgozik. Nem is tudna másképp. B. E. Negyedszázada alakult meg Kisújszálláson, majd nyomában még a fordulat évében Szolnokon és Jászberényben a megye első öt ipari szövetkezete. Azóta hatvanhét szövetkezet mintegy 16 ezer tagja dolgozik a megyében. Tevékenységük alapján fontosak városaink, fal- vaink életében. Az ipari, árutermelő munkán túl ugyanis rájuk hárul a szolgáltatás, a megye lakossága igényeinek mind jobb kielégítése. Az Ipari Szövetkezetek Szolnok megyei Szövetsége 55 ipari szövetkezet érdekképviseleti szerve. Munkájukról, fejlesztésükről kértünk interjút Bordás Lászlótól, a KISZÖV elnökétől. — Az idei tervek a múlt év eredményeinek és kudarcainak ismeretében hogyan fejlesztik tovább megyénkben az ipari szövetkezetek tevékenységét? Tavaly, tudjuk jól, elmaradtak a nép- gazdasági és megyei tervektől, nem növelték a termelést, a szolgáltatást is minimálisan. A kommunista aktíván tavaly ősszel figyelmeztető bírálatot kaptak az ipari szövetkezetek. — Jogos bírálatot, amit nemcsak elfogadtunk, hanem jól meg is jegyeztünk magunknak a jövő feladatainak, terveinek kidolgozásához. Mégis, egy kicsit visszapillantanék, nemcsak a tavalyi évről beszélnék. Ennek oka is van. Az előző években ugyanis a megye szövetkezeteire a gyors ütemű gazdasági növekedés volt a jellemző. Az elmúlt, évben viszont a növekedés meglehetősen mérsékelt volt, aminek az az oka, hogy a szövetkezetek közel fele az 1971. évi termelési szintet sem érte el. Tavaly főleg a belkereskedelmi megrendelése^ csökkentek, viszont növekedett mintegy 44 százalékkal az exporttermelés. Ezt az igény- változást a szövetkezetek rugalmasan hidalták át. Az ősszel a kommunista aktíván még csak az I—III. negyedévi eredmények ismeretében kaptuk a bírálatot. Meg kell mondani, hogy éves szinten sem alakultak jobban a gazdálkodás eredményei, mint októberig. A javításszolgáltatásban valamelyest javítottunk év végéig, s mint már előbb mondtam, az exporttermelést is fokozta sok jó szövetkezetünk. Ettől az évtől viszont máris sok javulást várunk, hiszen szövetkezeteink számba vették eredményeiket, kudarcaikat, s azok elemző ismeretében kezdték az idei munkát. Ehhez a szövetségünk is és a felügyeleti hatóság is segítséget nyújtott. A Megyei Tanács ipari osztályával ugyanis az ősszel útmutatót adtunk a szövetkezeteknek, üzem- és munkaszervezésre. Ennek segítségével készült el a szövetkezetekben az üzem- és munkaszervezési terv, amely egészen 1975-ig gyakorlati feladatokat, tennivalókat ír •elő a jelenlegi helyzet ismeretében. Alakítottunk egy bizottságot is a megye legjobb szövetkezeti szakembereiből. Műszaki-közgazdasági témákban jártasak, s a konkrét igények felmérése után kjelöltük a modellszövetke- zetgket. A Karcagi Általános Szerelőipari Szövetkezet, a Jászsági Építőszövetkezet és a Jászberényi Műszerész Ktsz rövideden megbízza a KISZORG-ot ügyvitel- _ és üzemszervezési terv készítésével. Érdeklődés máshol is van, de objektív okokból jelenleg nem vállalkozhatnak. Éppen az árutermelés más igényei, az exportnövekedés miatt termékösszetételben változtatniuk kellett, ami nagy erőfeszítéseket igényel a szövetkezetektől. A Vas- és Faipari Szövetkezet Szolnokon, a fémipari Karcagon, a gépgyártó Törökszentmik- lóson küszködik most ilyen gondokkal. Ráadásul éppen a változás miatt jelenleg éves kapacitásuk mintegy fe; le arányban van lekötve csunán. Mindennek ellenére úgy érzem, hogy szövetkezeteinkben megtörtént az első lépés a hibák kijavítására. A tervek elkészültek, a feladatokat ismerik, a kezdeményezésnek nincs hiánya. Ebben a kezdeményezésben nagy szerepe van a szocialista brigádoknak. A mi szövetkezeteinkben minden harmadik ember szocialista brigádtag. A szocialista munkaverseny olyan lendületet adhat a jóra, jobbra törekvésnek, ami már ebben az évben is nagy eredményt hozhat. — Az ipari szövetkezetek fejlődésének egyik közismert feltétele a műszaki fejlesztés, de még inkább a munkások, vezetők szakmai tudásának, ismereteinek növelése. A szakemberek egyre nagyobb létszámát igényelnék a szövetkezetek. Mit tesznek ezért az érdekképviseleti szerv, a felügyeleti hatóság és a megye legnagyobb ipari szövetkezetei? — Éppen a napokban adtunk ki útmutatót a Megyei Tanács ipari osztályával közösen a szövetkezeteknek a gazdaságos termékösszetétel, a hatékonyabb munka érdekében. Minden útmutató, terv annyit ér, amennyit belőle megvalósítanak. Nekünk feltették — nagyon indokoltan — mostanában azt a kérdést is: kik és milyen képzettségű emberek valósítják meg a terveket? Nos, azt hiszem, nagyon lényeges dolog. Kik, milyen képzettségű emberek irányítanak, dolgoznak a szövetkezetekben. Van nekünk gondunk ezzel is, nem is kevés. Valamelyest már jobb a helyzet, de még mindig szíyesen. fogadnánk sok jó szakembert szövetkezeteink élére. Különösen kevés a közgazdasági képzettségű emberünk. Pedig mennyire jó lenne, ha a közgazdászok elemző munkával beleszólnának a mindennapokba, de különösen a jövő alakításába. Segítünk a hiányon, ahogy tudunk. Egvedül vidéken nálunk működik a középfokú közgazdászképző. Harminc emberünk tanul tovább az OKISZ és a közgazdasági egyetem megállapodása alapján. Számviteli főiskolán két tagunk tanul levelezőként. A kommunista aktíva óta ebben is van némi fejlődés. Négy mérnök, s jó néhány technikus jött azóta szövetkezeteinkbe. Lassan már általános. hogy a műszaki vezető mindenhol mérnökember. Az elnökök között is van több diplomás. Évente 150—200 nődolgozónkat iskoláztunk be például már harmadik éve szakmunkásképzőre, tanfolyamokra. Szövetkezeteinkben jelenleg több mint 50 százalék a nődolgozók aránya. Különben most, az új beruházások belépésével néhány éppen a tanulással, a felkészültséggel összefüggő problémára figyeltünk fel. A karcagi szerelők a régi sufniban eredményesebben dolgoztak, mint az új korszerű telepen. Pedig jó szakembereik, vezetőik vannak. A mezőtúri asztalosoknál megépült az úi üzemcsarnok. s nehezen látják be, hogy ott nem lehet a régi, elavult technológiával dolgozni. A szakképzett, gondolkodó vezető és a közösség is felismeri, hogy az új gépek, berendezések, új épületek új munkakultúrát js igényelnek. Például két műszakot, korszerűbb munkaszervezetet. Nekünk éppen erre kell oda figyelnünk nagyon, s ha kell, azt is megkérdezzük elvtársainktól: Mit vár, mit várhat pénzéért a népgazdaság? Hiszen állami támogatással és szövetkezeti közös pénzforrásokkal lesz jobb, korszerűbb a szövetkezet, biztosabb a boldogulásuk. — Az építőipari szövetkezetek tavaly kevesebb lakást építettek Szolnok megyében, mint azt tervezték. Ebben az esztendőben mit tesznek az elmaradás pótlására, a negyedig ötéves terv lakásépítési tervének teljesítésére? — A negyedik ötéves tervben a szövetkezeti építőiparnak négyezer lakást kell felépíteni a megyében. 1971— 72-ben 924 lakás épült fel. Miért nem több? Érdekes változást mutat a statisztika. A harmadik ötéves tervben a szövetkezetek által épített lakásoknak csak 10—20 százaléka volt emeletes, több- . szintes. A negyedikben fordul a kocka: 70—80 százalékban . emeletes lakóházat rendelnék meg nálunk. Érthető ez, változott a hitel, a támogatás inkább a többszintes házak építését ösztönzi. A többszintes házakat viszont kulcsátadásig, teljesen készre, összkomfortosra kell csinálni. Mi volt ezelőtt a családi házakkal? Ha a külső bepucolásra nem volt a rendelőnek pénze, nem baj, akkor is lehetett benne lakni. A számítások szerint a lakások értéke növekszik, a lakások száma viszont csökkenni fog. Máris csökken. Természetesen ezzel nincs minden „megmagyarázva” — nem magyarázkodás a. célunk. Továbbra is ösztönözzük szövetkezeteinket a lakásépítési program teljesítésére. Építőszövetkezeteink nagy részt vállaltak lakáskarbantartásban is. Két év alatt kétszeresére növekedett ez a szolgáltatás. Mi a szolgáltatásokhoz, a lakásépítésekhez mereven ragaszkodunk, abból nem engedünk. Mintahogy megmondjuk azt is, a lakásprogramot vállalták a szövetkezetek. Mégis, mintha néhány helyen elfelejtkeztek volna ezekről a kötelezettségekről. — Miben látja az Ipari Szövetkezetek megyei Szövetsége a szövetkezetek további fejlődésének lehetőségeit és feltételeit? Hány olyan szövetkezettel számol, amely a közeljövőben bizonyítja, hogy tekintélyes középüzem, jól együttműködik az állami iparral? Milyen terveik vannak erre az évre a szogálta- tások fejlesztésére? — Májusban küldöttközgyűlés elé visszük a negyedik ötéves terv időarányos teljesítésének értékelését, s addig is elmondjuk, ahol kell: a szövetkezetek vállaltak — tehát teljesíteni is kell. A tekintélyes középüzemről mi szövetkezeti emberek sokféleképpen beszélünk, mert pontos közgazdasági meghatározásunk nincs. Én inkább azt mondanám: a negyedik ötéves tervben 30— 35 szövetkezetünk eljut odáig, hogy a bővített újratermelést saját, önerejéből képes biztosítani. Egy interjúban nem lehet elmondani mindent, ami jelenleg most szövetkezeteinket foglalkoztatja. Mégis a termelő, szolgáltató tevékenységen túl én kiragadnék — egy igen fontos — tényezőt. Ez pedig a jó munkahelyi légkör, a szövetkezeti demokrácia hatékonyabb kibontakoztatása. Rengeteg apró feladatot jelent ez, de nagyon fontos dolog, hogy szövetkezeteinkben minden ember magát, munkáját fontosnak, nélkülözhetetlennek tartsa, hogy a különböző fórumokon a szövetkezet ha-* ladásának érdekében, maga és környezete boldogulásáért emeljen szót. Ha a szövetkezetekben az ember a munkanap minden órájában érzi az alkotás szépségét, izgalmát — márpedig szövetkezetben ez lehetséges — akkor valóban jó kedvvel, értelmesen dolgozik. Nagyon fontosnak tartom, hogy a választott vezetők, az önkormányzati szervek az emberek, a legfontosabb termelőerő érdekében irányítsanak, dolgozzanak. Biztos, hogy eredményesebb lesz a munka, ha mindezt megszívlelik. — Köszönjük a beszélgetést, S. J. Kitüntetések a nemzetközi nőnap alkalmából Egy asszony a bútorgyárból
