Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-07 / 55. szám

t 1973. márdus 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hét forintnál nem lesz alacsonyabb órabér a bútorgyárban — 875 ezer forint béremelésre — Mindenkit írásban értesítenek Régen lehetett olyan nagy érdeklődés a szolnoki bútor­gyárban tanácskozás iránt, mint tegnap délután volt. Ekkorra hívták össze ugyanis a vállalat gazdasági és mozgalmi vezetői a ter­melési tanácskozást, ame­lyen a béremelésekről ho­zott egybehangzó döntéseket ismertették. Jó eredményekről számol­tak be és ezt mindenki szí­vesen hallgatta. Ebben a gyárban 1968 óta rendsze­resen növekszik a munká­sok évi átlagkeresete. Az akkori 20 ezer forint helyett az idén meghaladja a 26 500 forintot. — Ha legalább úgy dol­gozunk, mint tavaly — hangsúlyozta dr. Szilassy József gyárigazgató — ak­kor ezután is ilyen ered­ményekkel számolhatunk. A kormányhatározat, a vállalati és az üzemi ered­mények adta lehetőségek­nek megfelelően a bútor­gyárban mindent megtettek, hogy javítsák a dolgozók bérét, minden forrást ki­használva, összesen mintegy 875 ezer forintot osztottak most szét, alapbérként. Ez­zel elérték, hogy 7 forintnál alacsonyabb órabérért senki nem dolgozik a gyárban, az a százhetven nő sem, akik betanított mynkások. Ki­emelten díjazzák a nehéz fizikai munkások, valamint az egészségre ártalmas munkakörökben dolgozók munkáját, összesen 7—16 százalékig terjedően, diffe­renciáltan osztották el a meglevő összeget. A munkások anyagi és er­kölcsi megbecsülésének tudható be, hogy két hónap óta ebből a gyárból senki nem lépett ki, és nincs munkáshiány. A tanácskozás résztvevői a napokban írásos tájékoz­tatást kapnak az üzemi ve­zetőktől munkabérük alaku­lásáról. De személyesen is kérhetnek felvilágosítást a gyár vezetőitől ezzel kap­csolatban. Vígóh'd Iránban A Komplex KülkeresKe- delmi Vállalat szerződést kö­tött az iráni mezőgazdasági minisztériummal marha-bir­ka vágóhíd, valamint a hoz­zá tartozó hűtőház szállítá­sára 3.3 millió dollár érték­ben. A vágóhíd, melynek ka­pacitása 8 óránként 4000 juh és 2500 marha levágása, va­lamint a 3000 tonna befoga­dóképességű hűtőház Shiraz- ban működik'majd. A 3.3 millió dollár értékű üzlet­kötés azért jelentős, mert ez lesz az első ilyen nagymé­retű magyar létesítmény a Közép-Keleten. Jászkiséren a belvízlevezető csatorna bővítése és tisztí­tása miatt kivágják a csatorna melletti fákat a vízügy- , igazgatóság munkásai Az anyaság megbecsülése Ma hazánkban a foglal­koztatottak 42 százaléka nő, s az egymillió 700 ezer dol­gozó asszony 50 százaléká­nak van kiskorú gyermeke. A kettős terhet vállaló nők száma tehát rendkívül nagy, s ha ehhez még hozzávesz- •szük, hogy az asszonyok 13 százaléka egyedül neveli gyermekét, vagy gyermekeit, kézenfekvőén látszik mind­az a gondoskodás, amelyben államunk az anyákat része­síti. A gyermekintézmények el­terjedtségét mutatja, hogy a 3—6 éves korú gyermekek 60 százalékát tudják óvodá­ink fogadni, bár bölcsődé­inkbe csak a gyerekek 10 százalékát járathatjuk. Éven­te 160—180-ezren veszik igénybe a szülő nők közül a gyermekgondozási szabadsá­got, miután a három év alatt kétszer is módjukban áll változtatni, illetve megsza­kítani szabadságukat, ha kö­rülményeik úgy kívánják. Törvényeink védik a gyer­mekgondozáson lévők jogait. Ezek szerint visszatértükkor eredeti munkahelyüket és fi­zetésüket köteles biztosítani számukra munkaadójuk. Demográfusok szerint — mindezek és a még fel nem sorolt számtalan egyéb ked­vezmény következtében — a családok közül soha még ennyien nem vállaltak gyer­meket, mint ma. A 2 millió 909 ezer magyar család 60 százalékában egy-két gyer­mek él, a háromgyermekes családok aránya 6 százalék. Igaz, hogy a családok 30.7 százalékában egy-két gyer- gyermek,- de ezek közé szá­mítják azokat az idősebb házaspárokat, akik már fel­nevelték fiukat, lányukat. A családszerkezet változá­sa, a gyermekek számának csökkenése nem magyar, ha­nem világjelenség, a több gyermekes családok száma a legtöbb iparilag fejlett or­szág oan csökkenőben van. Ma illuzórikus lenne az 1870-es évek ötgyermekes, és az 1940-es évek háromgyer­mekes átlagcsaládjáról áb­rándozni; ma az egy-két- gyermekes család az általá­nos. A családokat támogató ki­adások és ráfordítások ha­zánkban 1949. óta ötszörösé­re emelkedtek. Elegendő a legutóbbi lakásrendeletre utalni, amely messzemenően figyelembe veszi a lakások árának megállapításánál a gyermekek és az eltartottak számát. Az anyaság megbecsülésé­ért nagyon sokat tesznek a munkahelyek társadalmi szervezetei, különösen a szakszervezetek. A társada­lombiztosításban szinte szün­telenül fejleszti államunk az anya- és csécsemővédelmet. A fiatal nők személyiségét és egészségét romboló, a ter­mékenységet és az utódokat egyaránt veszélyeztető szü­letésszabályozási módot, a művi megszakítást, a SZOT határozott kérésére a Nővé­delmi Tanácsadók felállítá­sával is csökkenteni kíván­ják. A SZOT javaslatára az Egészségügyi Minisztérium nemcsak fendekezett a ta­nácsadók felállításáról, ha­nem annak tárgyi és személyi feltételeit is biz­tosította. Az anyaság védel­mében a szakszervezetek rendszeresen ellenőrzik a különböző iparágakban a terhesanyákat és a kisgyer­mekeseket védő rendelkezé­sek betartását, könnyebb munkára helyezésüket, és egyéb kedvezményeik mara­déktalan biztosítását. A SZOT illetékesei nemrég tet­tek például kormányszer­veknek olyan javaslatot, hogy a koraszülések gyako­riságának megelőzésére, hasznos lenne terhességük utolsó hónapjaiban betegál­lományba helyezni a leendő édesanyákat. A Munka Tör­vénykönyve szerint a ter­hesség negyedik hónapjától a gyermek féléves koráig nem köteles túlórázni a dol­gozó nő. A SZOT Nőbizott­sága már a 2—3 hónapos terhesek túlóra-mentesíté­sét is javaslója, mert szak­orvosok szerint az utód szempontjából szinte a leg­fontosabb időszak a terhes­ség első harmada. Az anyaság további meg­becsülését és segítését' szol­gálja az a javaslat is, hogy az édesanyák gyermekápolá­si táppénzjuttatását — éven­te 60 napon át — a gyermek 10 éves koráig terjesszék ki. A SZOT Nőbizottsága a gyermekgondozási segélyen lévő nőkről felmérést készí­tett és megállapította, hogy az anyák 70 százaléka gyer­meke 18 hónapos koráig visszatér munkahelyére, s ez főleg anyagi okokra ve­zethető vissza. Bár számsze­rűen növekedett a gyermek- gondozási segélyt igénybe ve­vők száma, a SZOT illeté­kesei úgy látják, hogy a 650 forintos segély ösztönző ha­tása, a bevezetés idejéhez képest csökkent. Javaslataik között szerepel, hogy a Mű­velődésügyi Minisztérium a pedagógusképzés és — to­vábbképzés keretében az egészségre neveléssel is fog­lalkozzék. A család iránti felelősségre nem lehet elég korán felkészíteni a fiatalo­kat. Éppen ezért a SZOT már. az ötödik osztályos gyermekek tantervébe is ja­vasolja az egészségnevelés­sel, a család és az anyaság megbecsülésével való foglal­kozás beiktatását. K. É. Az Országos Nőnapi ünnepségek megyeszerte Szakmai tánácskozás Szolnokon Ez a hét a nőké. Megyénk­ben talán nincs egyetlen olyan vállalat, szövetkezet és intézmény sem, ahol a 63. nemzetközi nőnap alkalmá­ból ne köszöntenék az asszo­nyokat, lányokat. Tegnap Szolnokon, a Ság- vári Endre megyei művelő­dési ház (színháztermében például mintegy kilencven nőt köszöntöttek, az SZMT nőtagjait és az SZMT mun­kabizottságában tevékenyke­dő aktívákat Hosszasan so­rolhatnánk, a gyárak, üze­mek ajándékozással, jó né­hány helyen pedig a kiváló dolgozó jelvények és kitün­tetések átadásával egybekö­tött és kizárólag a gyengébb nem tiszteletére rendezett ünnepségeket. A tiszafüredi járásban például mintegy 51 helyen lesznek — zártkörű munkahelyi rendezvények. A Hazafias Népfront szervei pedig március 4-től 11-ig több mint 50 klubban, mű­velődési házban rendeznek ünnepségeket. Karcagon holnap délután 4 órakor városi ünnepség lesz, amelyen Zagyi János, a városi pártbizottság első titkára köszönti Karcag asz- szonyait, lányait (Tudósítónktól) Tegnap a Magyar Agrár- tudományi Egyesület Szol­nok megyei szervezetének növénytermesztési szakosz­tálya és a Megyei Tanács V. B. mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztálya szakmai tanácskozásra hívta össze a megye mezőgazdasági szak­embereit. A tanácskozáson több mint kétszáz mezőgaz­dasági szakember, tudomá­nyos kutató vett részt, s megjelent dr. Gergely Ist­ván, az MSZMP megyei bi­zottságának első titkára is. Dr. Láng Géza — akadé­mikus tanszékvezető egyete­mi tanár — akit az elmúlt hetekben a szovjet tudo­mányos akadémia tagjává választottak — a keszthe­lyi agráregyetemről jött el megyénkbe, hogy vitaindító előadást tartson a táp­anyaggazdálkodás időszerű kérdéseiről. Előadásában el­mondotta, hogy a mezőgaz­dasági növények hozamnö­velésének egyik legfőbb kérdése a trágyázás, a ta­laj tápanyag-gazdálkodásá­nak szakszerű ismerete. Dr. Bocz Ernő egyetemi tanár, a debreceni Agrártu­dományi Egyetem növény- termesztési tanszékvezetője, hozzászólásában a tápanyag­gazdálkodással összefüggő öntözéses kérdésekről be­szélt. Dr. Gerei László, az OMMI igazgatója a talaj­vizsgálatokról, a genetikus üzemi talaj-térképekről és kartogramjairól adott tájé­koztatást. Az előadásokat élénk vita követte. A gyakorlati szak­emberek számos kérdést in­téztek a professzorokhoz, kutatókhoz. Kérték, hogy a tudomány legújabb eredmé­nyeit lehetőleg minél egy­szerűbben és gyorsan jut­tassák el az üzemek szak­embereihez. A vita után ke­rült sor a MAE kertészeti, talajtani szakosztályának megalakítására, valamint a MTESZ választmányi-kül­döttek megválasztására. V. K. Öntözési Operatív Bizottság /elhívása Az Országos Öntözési Ope­ratív Bizottság felhívással fordult a mezőgazdasági nagyüzemekhez a termelők­höz: a csapadékhiány és a száraz időjárás miatt idén a szokásosnál előbb kell indí­tani az öntözőberendezése­ket. A mezőgazdasági nagy­üzemeknek időben kell gon- doskodniok az öntözőberen­dezések kijavításáról. Min­denhol el kell Készíteni az öntözési terveket, amelyek alapján a gépeket az optimá­lis mértékig kihasználhat­ják. A gazdaságoknak most már haladéktalanul be kell jelenteniük öntözőgép-igér nyeiKet az AGROKER vál­lalatoknál. Erre azért van szükség, mert a gyárak a kellő számú rendeléstől te­szik függővé, hogy megkezd­jék-e az egves felszerelések sorozatgyártását Beszélik, hogy . •. Ilyenek a munkások Amióta a tévé is bemutat­ta a Jelenidő című filmet, azóta többször is alkalmam volt hallani véleményeket arról, hogy milyenek is ma a munkások. Sokan mondták, hogy nem olyanok, mint ami­lyeneknek a film bemutatta őket Nézzünk csak szembe né­hány kifogással. Akadnak, akiknek az a bajuk, hogy a filmben ábrázolt munkások jobbára nélkülözik a harcos tulajdonságokat, amelyek pe­dig a valóságban jellemzik a szervezett nagyüzemi dol­gozókat, a társadalom veze­tő osztályának tagjait. Hogy a Jelenidő melósai olykor ki­fejezetten sunyik, lanítnnak, amikor ki kellene állniuk a közös ügyért. S akikor végre rádöbbennek a csoportvezető­jükkel szembeni igazságta­lanságra. és kiállnak érte, már késő. Mások szerint pont ellen­kezőleg áll a dolog, mert a valóságban nem ilyen harco­sak és összetartok a munkás­közösségek, hanem csakis önös érdekeiket nézik és eb­ből kiindulva latolgatják a célszerű magatartást. Hogy hol van manapság olvan bri­gád, amelyik kiáll akár az igazgatóval szemben is egy munkatársuk svédeimében, sőt egy esetleges kollektív fölmondás lehetőségétől sem riad vissza. A szélsőséges vélemények sorában akad olyan is. ame­lyik kétségbe vonja, hogy a gép mellett dolgozó munká­sok úgy beszélnek, mint a filmbeliek, ök ugyanis nem épnen a francia udvari eti­kett szabályai szerint nyilat­koznak meg a különböző kérdésekben, hanem nevén nevezik a dolgokat. Az em­bernek az ülésre szolgáló testrészére például nem azt mondják, hogy fenék, netán far, esetleg popó. Az életre nem azt, hogy bonyolult, új, szép, hanem olyan jelzővel illetik, amelyet inkább a szerelmet pénzért mérő örömlányokra szokás mon­dani. Ha finomkodó széplelkeket hallgatok, rendszerint eszem­be jut egy régebbi történet egy illetőről, aki csak azért nem nagybetűvel mondta ki azt a szót. hogy munkás, mert ez élőszóban nehézsé­gekbe ütközik. Ez az ember vezető beosztású hivatalnok volt, kocsi vitte és hozta reggel és este. Egyszer azon­ban valami baj esett az autó­val. ráadásul ojvan naoon, amikor nagvon korán kellett bemennie. Együtt álltunk a tömegben a villamosmegálló­nál. s a második fizennyol- casra föd is fértünk. Nem di­csekvésből mondom, de ne­kem ez könnyebben ment, mert ha megszeretni nem is, de megszokni kénytelen va­gyok a reggeli csúcsforgal­mat. Megadóan, tűrtem hát a lökdösődést, hallgattam az ajtók közelében megállón­ként ismétlődő veszekedé­seket, minden pont olyan volt, mint más hétköznapi reggeleken. Egyébként autón járó ismerősöm szenvedett. Méltatlankodva szisszent fel, ha az oldalába nyomult egy könyök, ügyetlenül kapasz­kodott, s szüntelenül fintor- gott. Aztán elsodorták és csak az átszálló helyen találkoz- koztunk megint. Azt mond­ta, hogy ezt nem lehet ki­bírni. Az emberek vadak, és hogy szörnyű ez a népség. Azt feleltem neki. hogy ezek az emberek a reggeli csúcsforgalom farkartörvé- nyei miatt ilyenek. Ha ké­nyelmesen tudnának közle­kedni. maid v-londok lenné­nek tülekedni, vagy vesze­kedni. Sz°r>en leülné" ek a szabad ülésre, vagv beállná- nak a sarokba, újságot ol­vasnának, vagy szeretettel néznék útitársaikat így vi­szont haroolniuk kell azért, hogy időben beérjenek mun­kahelyükre, mert elkésni nem akarnak. Valamint azt is megkockáztattam, hogy e népség zöme feltehetőleg munkás, aki bélyegezni fog a gyár portáján. Az egyébként autón járó férfiú kissé zavartnak tűnt, de mélyenszántó elvi vitára nem maradt időnk, mert jött az >'4abb villamos és szem elől tévesztettem őt. Mondom, ez a jelentéktelen eset mindannyiszor vissza- rémlik. ha magasröptű el­mélkedéseket hallgatok ar­ról, hogv milyenek is ma a munkások. Milyenek is? Azt hiszem, hogy énpúgy, mint minden más embernek, a munkások­nak is vannak jó és kevésbé jó tulajdonságaik. Szeretnek dolgozni, kivéve azokat, akik kev^K» szeretnek, de mű­szál. mert anélkül nem lehet megélni. Érdekli őket a kö­zösség minden kisebb-na- gyobb öröme és gondja, ki­véve azokat, akiket csak sze­mélyes ügyeik foglalkozhat­nak, s a lényeg, hogy meny­nyi van a borítékban. Pél­dás családi életet élnek, ki­véve azokat, akik verik a feleségüket, vagy elisszák a fizetésüket. Ezzel együtt élő valóság, hogy a munkásosztály a tár­sadalom vezető osztálya. Csakhogy a munkások egyenként nem azonosak az­zal a plakáttal, amelyből ré­gebben annyit láthattunk az utcán, s amelyen a munkás frissen mosott és vasalt műn. karuhá' an volt látható, amint éppen erőt sugároz és bizakodva néz előre, a jövő­be. A munkásosztály nagy, erős és a leghaladóbb osz­tály, — társadalmi méretek­ben. De tagiaitól nem vár­ható el, hogv szüntelenül modellt álljanak aaitációs pl-’--<f/\i<hoz. Ezt a pózt rém nagvon szeretik, mint aho- gvan azt sem. hogv kívül­ről fiiveHék őket. milyenek is mint munkások, ho<*~- az­tán saiót kialakult elképzelé­seiket igazítsák a kénhez. A J lem’dő munkásai e— éhként nen- hívatásos szí­nészek, hanem valóságos munkások. Árkus József \

Next

/
Thumbnails
Contents