Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-04 / 53. szám
1973. március 4, SZOLNOK MEGFEJ NÉPLAP 7 Az új Kritika egy éve PALICZ JÓZSEF AKVARELLJE Kosztolányi Dezső 2 Nők Nem kamasz-szerelem kis hevületében beszélek. Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól vallók, nők, rokonaim. Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám, mint senki más, s szeretlek is benneteket. Zavarosak, mint én, termékenyek, mint én, zavaros források, melyekből aranyat mostam. igazi aranyat. Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok, de igazabbak a meddő gondolatnál, a büszke hazugnál, a csontos, ijesztő, gyilkos férfinál. Hová is futhatnék én, kócos fejemmel, költészetemmel, rettenetesen cikázó tétovaságommal, ha nem volnátok ti, megértő, megbocsátok, elvtelen szentek, jámbor pogányok, bizonytalan jók, valóság hű sáfárjai. Ha varrtok, vagy vajai mértek, kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel, s hócipőben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok, fölkacagok az örömtől, hogy vagytok, és én is vagyok mellettetek. Hozzátok kötözött engem a végzet, örökkévalóan, köldökzsinórral, ezután a vágyak eleven kötelével, hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé, s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat. Nem egy, hanem mindegyik. Mindegyik leányom, mindegyik feleségem, mindegyik barátnőm, rejtélyes kedvesem. Mindegyik anyám. kai kaccantva egyenest a százas égők fényébe — mások számára hangtalanul. Kati ujjai alatt felverődött a hab langyosan, puhán, parányi szivárványos hólyagocskáKká fúvódott, s azok játszódtak egy keveset, szánkázták a duzzadó hajtömegen, fölfénylettek, öntelten és nekiszabadultan pöffeszkedtek, ám azonmód semmivé foszlottak, hogy szemmel nem is látható anyagukból új gömböcskék keletkezzenek. Kati ujjai a tarkót, a fülek domborodó tövét csiklandozták, Anics- ka összepréselt szájszélére vidáman pipáló fintorokat csalva. A kislányok folyton-foly- vást összemosolyogtak, a műveletkövetelte figyelmet leszámítva szinte egyvégté- ben, megmerültek egymás tekintetében, mintha hosszú rabság után az újjászületettek sajátos örömével nem tudnának betelni. ...Kár volt rettegni — a Főnők mégse rossz ember! •Most igazán az ő kezében vannak... mind a ketten... mint ahogyan soha. Mint ahogyan a félév folyamán egyszer se — gondolta Kati. A Főnöknek tudnia kell, hogy ő akkor se akart rosszat... Semmit nem sejtett még a szakmáról, a szabályokról — a tanárnőnek kellett volna óvatosabbnak lennie... Mert ő megírta — volt olyan ostoba — megírta abban a legelső, nyomorult iskolai dolgozatban, hogy mivel tölt egy munkanapot a műhelyben. A mesterénél. Azután gyanútlanul végezte tovább a dolgát Anicska érezte meg előbb a lekozmált étel fanyar bűzét: az odakozmált szakmai becsületét... Ismerte a KIOSZ-elnököt, s mégin- kább a KlOSZ-elnök felségét Amint néhány hét múltán belépett? az asszony az üzletükbe ögy alkonyattájt, s fénymázas ajkait csücsörítve megkérdezte a Főnököt: „Mi történt? Ezek a lányok se mosnak, se mosogatnak? Csak nem a szakmát tanulják, Ferikém?!” Kati egyszerre szájüregé- ben-torkában érezte az estig lenyirbált hajszálak gubancos tömegét: fuldoklóit A vendég meg a Főnök pedig egymásbakarolva vonult át a helyiségen, hogy néhány másodperc múlva már két nő tüntetőén hangos és boldog visítozásáí hallja az üzlet közönsége, hogy a banánhéj-arc kaján mosollyal kukkantson még be egy pillanatra: „A feleségem legjobb barátnője” — s hogy hosszú időre eltűnjön a ház vidámabb féltekén ő is. Igen, Anjéska már korábban megsejtette, hogy valami komoly baj lesz. A KlOSZ-feleség után a KlOSZ-elnök is becammogott: ellenőrzött bizonyos bejelentést. S amikor Kati már ott állt előttük a noharaktvM és tálakból áradó aromák fülledt gőzeiben tetemre híva ás megszégyenüíten — noha a legszokványosabfo napját Ezekben a napokban jelenik meg — mire e sorok az olvasó elé kerülnek, talán már el is fogyott — az új Kritika második évfolyamának második száma. Egy folyóirat életében egy esztendő igen rövid idő; jószerivel ennyi kell, amíg kialakul a profilja, amíg felveszi az igazi kapcsolatot az olvasókkal, amíg tudomására jutnak a közönség „visszajelzései”. Mert ha az embereknek kell a lap, ha tetszik az újság, akkor olvasói keresik a kapcsolatot a szerkesztőséggel, elmond- . ják véleményüket, közlik javaslataikat, gondolataikat. Ügy véljük, az új folyóirat méltán lett népszerű, művelődéspolitikai, kritikai írásai méltán keltettek széles körben visszhangot. A lap rövid idő alatt a magyar kulturális élet fontos fóruma lett. Ha futólag áttekintjük egy esztendei munkáját, megértjük, miért. Nagy súlyt adott a lapnak, hogy első számának első cikkét Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára írta. Emlékezés Veres Péterre címmel. E cikkben Kádár János elismeréssel és tisztelettel ír a politikus íróról és gondolkodóról, akinek nézetei — noha a párt sokszor éles elvi vitákat folytatott. vele — segítették a szocialista közgondolkodás alakulását. A Kritika első számának emlékezetes -—és a magyar irodalom hagyományainak ápolása miatt igen fontos — vitaírása volt Illés Endrének Diófát ültetni című cikke. A magyar irodalom eddigi alkotásait —- a kezdetektől napjainkig —• összefoglaló könyvsorozat tervét vázolta fel benne. A cikk élénk vitát váltott ki az irodalmi életben, igen sokan szóltak hozzá, mondták el véleményüket, kiegészítő javaslataikat. Ezekkel a publikációkkal a Kritika hozzájárult ahhoz, hogy a megalkotandó nagy sorozat a lehető legteljesebb legyen, s a magyar írta le az iskolában s a valósághoz hűen — dadogni tudott csupán. Az arcok eggyémosódtak, a szempárok, az ajkak, a szíjas félmondatok s a figurák is — mintha egyetlen, soha nem ismert, mesebeli, hatalmas és fenyegető szörny készült volna összeroppantani őt. Azóta retteg — várakozik. Várakozik és retteg. .— Kevés nyírást... inkább csak kiigazítást kérünk — irányította a százas égők fényébe, a vizsgaterembe az elnök hangja ismét. Anicska már a búra alatt ült, amikor Kati először fordult szembe a Bizottsággal. A Főnök arca ragyogott, s ő szeretett volna elébeborulni, hálásan és alázatosan ereszkedni térdre, mint a királyi kegyből lovaggá ütöttek. Azután ő ült a tükör előtt, s Anicska kissé sápadtan állt mögötte. Anicska keze hirtelenebb volt, kevésbé érzékeny, de gyorsabb az övénél. — Magának nehezebb dolga lesz — hallották az elnök hangját. — No csak valamicskével... Nem kell megijednie. Mosáshoz, majd vágáshoz készüljön. Anicska sebesen dolgozott. Kati szinte lebegett, míg a hal) toronnvá magasodét* a f'vén. A szabvánv- mozdnlatok egymásutánja jólesően bágyasztotta el, fejbőre bizsergett. tarkója láthatatlan fordulatokkal segített Amcsiénak. Az olló két ezüst ága ékszer — a legtündéribbs a irodalom eredményeit a lehető legteljesebben foglalja össze. A Kritika vitacikkei, dokumentum-összeállításai ugyancsak nagy figyelmet keltettek a hazai sajtóban, s egy-egy alkalommal a külföldiben is. Így a vita, amely Heti zsűri címmel folyt, s amelyben képzőművészek, műkritikusok, újságírók mondták el véleményüket az állami képvásárlások jelenlegi rendszeréről, a másik, amely a szocialista kultúráról és szórakozásról szólt. Ebben az eszmecserében írók, kritikusok, közéleti emberek fejtették ki nézeteiket a szocialista kultúra jelenlegi helyzetéről. Emlékezetes dokumentum a Kritika szemelvényes összeállítása a Lukács-nekrológokból. Dózsa György halálának ötszázadik évfordulója alkalmából a lan érdekes véleménysort közölt — Kispista István tollából — a ceglédi Dózsa-szobor- ról, Somogyi József szobrászművész alkotásáról. Elénk visszhangot és érdeklődést váltott ki az olvasók körében Révai Józsefnek néhány kiadatlan levele (Bartók Béláról), Vértes György közleménye Szántó Judit József Attila emlékeiről, az Illyés — tükörben című összeállítás, amely 70. születésnapja alkalmából véleményeket, kritikákat közölt a költő munkásságáról, életművéről. Több pártdokumentumot is közölt első évfolyamában a „Kritika”. Pártdokumentumok a kritikáról címmel egy összeállítást a tavaly októberi számában; itt látott napvilágot A pedagógusok helyzetéről című elemzés, az MSZMP Központi Bizottsága által felkért munka- közösség kollektív munkája, s a Kritika közölte elsőként teljes terjedelmében az MSZMP KB mellett működő Kultúrpolitikai Munka- közösség állásfoglalását irodalom- és művészetkritikánk néhány kérdéséről. A Kritika fennállásának egy esztendeje alatt a maíegengedelmesebb. — Fiús fejet kérek — jobboldal' választékkal — mondta ez elnök. Ameskr megdermedt, sokáig nem mozdult. A tükörben a két szempár — a világra igazában még rá sem nyílt két fiatal szempár egymásba kapaszkodott, s mindkettő ugyanazt látta. A nehéz, nagy hajat, a tíz év alatt burjánzó hullámrengeteggé, csodává növekedőt. — Megértette a feladatot? — az elnöki hang személytelenné csiszolódott, a banánhéj-arc atyai mosolya nem változott semmit. — Megértette — mondta a Főnök. Anicska ékszeres két ujja lassan hárította le magáról a gyűrűfogókat. — Vágj bele — súgta Kati alig hallhatóan. .Majd szinte sikoltotta: — Anicska Vágd! — S tarkóját tenyerével megtámasztva úgy tartotta a nedves köteget testétől távol, mint tengerből kifogott, ám korántsem fölismerhetetlen, csak még alig-alig megtapasztalt hí- náros, összebonyolódott fonalak tömegét. 'szántan, hidegen, öntestéből már-már kilépve ült, s várakozott. Ebben a pillanatban pontosan tudta mi a feladata ezen a világon, hogy a mindennapi. kötelező munkáján túl is van valami, mindig lesz valami, valami több, amiért mindent ki lehet bírni — amiért érdemes. gyár irodalmi-képzőművészeti, zenei életnek csaknem valamennyi időszerű kérdésébe beleszólt — felelősség- tudattal, értően, igényesen. S tegyünk ehhez , hozzá egy nagyon fontos határozót: közérthetően. A Kritikának sikerült — nagyobb részt sikerült, mondjuk így — megvalósítania azt, hogy szerzői, legyenek bár a különböző szakterületek elméleti irányítói, filozófusok, esztéták, teoretikusok — a széles olvasórétegek számára Írjanak, a téma engedte maximális közérthetőséggel. A szerkesztőség felmérte: gondolatokat, eszméket, széles körben népszerűsíteni, alkotások iránt figyelmet és érdeklődést kelteni, elvi viták követését elősegíteni csak úgy lehet, ha az olvasót bevonják, azaz ha társsá fogadják, világosan kifejezve előtte, miről folyik a sző. Sok vélemény hangzott már el eddig is a Kritikáról. A legtöbbször talán azt mondták róla, hogy „bátor” lap, mert a kulturális és a művészeti élet elevenen élő, gyakran fájó, ellentmondásos problémáit tárja fel, széles spektrumban vizsgálódva, olykorolykor felelős személyek érzékenységét sem kímélve. „Bátor” lap? Véleményem szerint nem ez a jelző a legjobb. Azt mondanám helyette, hogy pártos folyóirat —, mert a párt politikájának a szellemében, a javítás, gyógyítás szándékával közelíti meg a hibákat, ha rájuk lel; s egész eddigi tevékenységével azt bizonyította, hogy legfőbb feladatának a szocialista irodalom igazi érdekeinek védelmét, népszerűsítését tekinti. Vitáiban az a cél vezeti, hogy a nézetek tisztázódjanak, s a kultúra munkásai közös erővel munkálkodjanak. ¥. L Lenin-emlékművet kap J\owa Huta A gliwicei Műszaki Berendezések Gyárában készül Nowa Huta számára a Vlagyimir lljics Lenint ábrázoló emlékmű. Marian Koni- eczny-nek, a krakkói Szépművészeti Akadémia docensének alkotása. A 6,5 tonna súlyú, több mint 6 m magas bronzszobor 65 részből áll. Az emlékmű a lendületesen előrelépő Lenint ábrázolja. A Nowa Huta-i emlékmű. leleplezésére április 22-én. az Októberi Forradalom vezére születésének 103. évfordulóján kerül sor. Leszek Pawlowski oki. mérnöknek, a gliwicei üzem öntödéje igazgatójának tájékoztatása szerint Lengyelországban már harminc olyan emlékmű áll, amelyet a gliwicei üzemben öntöttek. Első volt a szovjet hadseregnek szentelt. 14 tonnás Hálaemlékmű. amely 1954-ben készült Varsó számára. Tegyük hozzá, hoov az i'.t öntött legnagyobb emlékmű a Sziléziai Felkelőké, amely 61 t-nnát nyom és 14 m magas, emellett 353 rés?1'*1 áll. Ez az emlékmű ma Katowice városközpontját díszíti. A gliwiceie’: büszkeséga varsói Hősi Emlékmű, a híres Niké is. Exportra is készült több szobor közülük az eoi/iíc ma Pozsonyban áll. A gliwicei öntödében nyerte el rég1 ■’es formáját az egyik leg ’.jahb levr”'nln~szágl szobor: Wlad">slaw Broniewski- nek, a kiváló lengyel költőnek szentelt monumentális emlékmű. Köm vespolc Erdei Ferenc vá o * atolt írásai Az összeállítás Erdei Ferenc 1957—71 közötti újságcikkeiből, beszédeiből és néhány más alkotásából (szociográfia, interjú, tézisek) vá'ogat. A kötet nagyobbik részének témája a a mezőgazdaság, ezen belül a szövetkezeti mozgalom, a magyar mezőgazdaság szocialista átszervezése, és az új gazdasági mechanizmus problémái. A közgazdasági tényezők mellett a falu társadalma. a szövetkezeti tulajdonforma és állami irányítás, a társadalmi át- rétegződés és demokrácia, az anyagi érdekeltség is érdeklődésének sugarába esik. Foglalkozik a mező- gazdaságnak a politikával, az élelmezésüggyel, a településtervezéssel, üzemszervezéssel érintkező kérdéseivel is. írásainak formája változatos: nagy bizonyító apparátust felvonultató közgazdasági levezetések mellett elméleti fejtegetéseket, történelmi áttekintést és szociográíi- kus írást egyaránt találunk a kötetben. Az írások kisebb része tudománypolitikai témákkal foglalkozik a tudomány és világnézet, a tudomány és gyakorlat, tudomány és termelés kapcsolatával, de itt is a mezőgazdaság a kiindulópont és a bizonyító anyag. A gyűjteményt Fehér Lajos előszava vezeti be. A könyvet figyelmébe ajánljuk mindenkinek, akit érdekel társadalmunk valósága. (Kossuth Kiadó). Berek István ó A tudás útja Az egyetemes gonlolko- dás fejlődése egy nagyvonalú felvilágosodási folyamat. Felvilágosodni annyi, mint okosabbnak lenni, a tudást biztosabbá tenni, tisztábban látni, méghozzá egyszerre harcolva a miszticizmus és a tekintélyek uralma ellen — vallja a szerző új könyve előszavában. Kötetét olyan „ismeretterjesztő kézi könyvként” lehetne jellemezni, melynek témája a tudományos megismerés fejlődéstörténete, ,,a tudás útja”, az őskortól századunk kezdetéig. Az őskort, a mezopotámiai kultúrákat, az ókori Egyiptomot és a görög műveltség kezdeteit röviden, tömören tekints át, részíletesebben foglalkozik a módéra értelemben vett tudományosság első képviselőivel, a görög (illetve római) gondolkodókkal ás természetvizsgálókkal. Egy- egy fejezetet kap a középkor és a reneszánsz, s ezután imponáló összefogottsággal és tárgyismerettel három további nagyobb fejezetben összefoglal ia a modern tudomány összes előzményeit. A hangsúly mind*" a gondolkodáson van, a felfogás, a világkép fejlődésén. Bármilyen olvasmányos is azonban a szerző stílusa, a fölvonultatott nevek és adatok tömege a folyamatos olvasást se ük cégképpen erősen megnehezíti, V 'in y ve azonban a gyors tájékozódás pompás segó-i eszköze (Gondolat MadóL
