Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-04 / 53. szám
6 SZOLNOK SSEOVEI NÉPLAP 1973. március 4. LÁSZLÓ A IS IS A: Következetes emberek 1964 — Barátkoztok még Varga doktorokkal? — ,Még?” Életre szőlő barátság a miénk! Nemigen emlegetjük a fiatalságunkat, de mindig velünk vannak azok az évek.,. Néha úgy szedtük össze a vacsorára valót, mint az anya Móribz Hét krajcárjában ... Csakhogy egymástól. Ide-oda szaladgáltunk a közös folyosón. Én Hédihez: „Nincs egy kis élesztőd?” Hédi hozzám: „Elfog'- tt a zsírom, adnál egy kanállal?” Akkoriban kerültek állásba, mikroszkopikus kezdőfizetéssel. A nagyobbik fiam csecsemőkorában Tamás, a férjem félóránként becsengetett hozzájuk orvosi tanácsért. Megmosolyogtató... hogy Tamás milyen izgatott apa volt akkor. Vargáék gyönyörűen haladnak. Tavasszal vettek családi házikót, zöldövezetben. A kert szinte nélkülözhetetlen a két kislányuk miatt. Korábban mindig sápadtak voltak, folyton megfáztak. Öröm látnunk, mennyire megerősödtek fél év alatt! Nem semmiség az ilyen kertes családi ház. Hédiék évekig gyűjtötték rá a pénzt. De ha felhőkarcolót építettek volna, akkor is azt mondanám : többet is érdemelnek! Valőszínűtlenül sokat dolgoznak, éjfélkor, vagy karácsonykor is hívhatja őket a páciens. És legyünk csak tárgyilagosak: a mi munkánk is jelentős a társadalom számára, de azért az orvos munkájánál nincs fontosabb. Amikor a beteg kínlódik, retteg, elveszettnek érzi magát ... Vargáék nemcsak jó orvosok, de emberek. Ez a má szótárunkban a felsőfok. A barátságban ís, persze... Hogyan, fogalmazzák? ...' Könnven félreérthető... Egyszóval a külvilág a legkevésbé sem találja rendkívülinek, ha egy — divatszóval: — menő orvosházaspár tanárházaspárral barátkozik. Bizonyos értelemben mi mégis kevesebbek vagyunk... A keresetünkben, a lehetőségeinkben, az életstílusunkban ... De ezt ők soha, egyetlen gesztussal nem éreztetik velünk. Mintha ők lennének a ragaszkodóbbak. Rosszul mondom, hiszen teljes a kölcsönösség. Egyébként is hűséges és következetes a természetünk. Néha azon mulatunk Hédivel, hogy — ki tudja — talán nászok leszünk. Mókás ez a régies sző. Nekik két lányuk, nekünk két fiúnk, elképzelhető, hogy e”"szer összeházasodnak. Egyelőre zsengezöldek mind a négyen. De remekül hancúroznak együtt a kertben. A nyáron majdnem minden vasárnap náluk voltunk reggeltől estig. Kicsit bánit, hogy nem viszonoztam eléggé. Majd a télen. A mi lakásunk inkább téli vendégségre való.. i Nekünk megfelel, ha szívesebben néznénk is a fákat az ablakból. Az az egy kár, hogy szűk az utca, s a szemközt lakók a mmmrunkba bámulhatnak. Igaz, nincs szé- gyellnivalőnk. Rendesen élünk, lényegében mindenünk megvan. Tamás szerint én a beosztás zsenije vagyok. Erős túlzás, de az kétségtelen, hogy a takarékossághoz érteni kell. Havi négy és öt ezer között ingadozik az összjövedelmünk, aszerint, hogy adhatunk-e különórákat. Moziba eljutunk, színházba ritkábban. Jól kosztolunk, az viszi el a legtöbb pénzt — az ilyen sáskafiúk mellett. Mázsaszám falnak ezek. Csak tartsa meg a jósors az étvágyukat! A lakásra szívesen költenénk többet. Ennek ellenére barátságos nálunk. És a két szoba hallt is meg kell becsülni. Laknak még családok ablaktalan üzlethelyiségekben is. 1972 — Olvastam az újságban, hogy Varga doktorék villája leégett. Megdöbbentő... — Mennyei szerencséjük volt, mint mindig. Egyikük sem tartózkodott otthon. Semmi bajuk sem történt. Veszteségnek veszteség, de Vargáék elég ügyesek, mire felocsúdtunk, ők már új villát szereztek, bizonyára még különbet az előzőnél. Ha, ne adj isten, minálunk égne el egy rekamié, azt én keservesen pótolnám, ha pedig az egyik szoba égne le, azt egyszerűen képtelen lennék pótolni. Maradna egy szoba hall! Noha a kettő hallban is nehéz élni. A fiúk vagy a tévét, a rádiót bömböltetik, vagy társaságot hívnak, nekünk annyi nyugalmunk sincs, hogy egy könyvet figyelmesen elolvassunk. És ebből a lakásból nincs szabadulás. Amióta a fiaim az eszüket tudják, ugyanaz a szemközti ház néz vissza rájuk ... A szemközti ház egyre siralmasabb, egyre több vakolat hullik le róla — ez a változás. Évek óta hallom, hogy majd tatarozzák, majd és majd.1 Talán megérjük még. Friss vakolat és festék kerül rá. A legkedvezőbb eshetőség. Íme, a mi perspektívánk! Vargáék vadonatűjonnan rendezkedtek be. Bútor, ruha... minden vadonatúj lesz. Az ember is fiatalabb, újabb, ha körülötte minden új. Hédi amúgy is aggályos gonddal konzerválja magát. Ezentúl még inkább sikerűi neki. Mi megtartjuk a lomokat, mert nincs helyettük más. Ne hidd, hogy túlságosan izgatnak az anyagiak. Az ügyetlenségünk nyomaszt. Hogy balekok vagyunk. Tamás is, én is. Még a kollégák közül is sokkal többre viszi némelyik. Gátlás nélkül ott hagyják az iskolát, elhelyezkednek idegen területen, s megduplázódik a jövedelmük. Mi nem tudjuk rászánni magunkat. A tehetetlenségünk miatt. És a fiúk a mi fiaink. Egyszer megjegyezted, milyen szép, hogy ők is tanárnak készülnek, mind a ketten. Hát én meghatónak nevezném! Egyenesen fenn- költnek!... Ahogyan a villájuk kigyúl- ladt, az is jellemző. Központi fűtést csináltattak, gázzal. Egy vagyonért. És akkor is fűtötték az egész villát, amikor senki sem tartózkodott otthon. Nem volt tétel nekik. Aztán gázömlés történt, vagy szikra pattant ki, nem is tudom. Előzőleg igen szórakoztató volt végignézni, hogyan alakul át a családi házikó luxusvillává. Előbb szobát ragasztottak hozzá, azután emeletet építettek rá. Utóbb garázs következett. Igaz, ma is rengeteget dolgoznak. Dehát Tamás nem dolgozik rengeteget?! És én?! A foglalkozás neve önmagában nem jelent minőséget. Láttam én már takarítónőt, aki nagyszerűen, imponálóan töltötte be a helyét. És láttam futtatott professzort, aki sarlatán volt. Vargáék elegánsak. A viselkedésükben is. Pompás a fellépésük. Ez egy orvos körül mítoszt teremt. A betegek hamar megszédülnek. Nem veszik észre, hogy a másik orvos, aki olyan, mint egy köznapi ember ... az esetleg jóval többet tud. Az előkelő orvosnak tekintélyes összegeket dugnak. Kötelezőnek érzik a komoly summát. A mi igazgatónk azért is morog, ha virágot hoznak a gyerekek. Egy doboz csokoládét vagy félkiló kávét elfogadni a legszigorúbban tilos. Vargáék évről évre, nem, inkább hónapról hónapra gyarapodnak, nekünk meg változatlanul semmink sincs. Nyolcezer gyűlik össze havonta nagynehezen, ha agyontőrjük magunkat, legfeljebb kilencezer. A fiúk még nem keresnek egy fillért sem, viszont a költekezéshez értenek, örülhetünk, ha győzzük a hónap végéig, ha kihúzzuk valahogyan a hövetkező fizetésig. Nincs nei™nk semmink. Nézd, mire a családi ház luxusvillává nő, a lakói felsőbb kasztba kerülnek. Nem szokás használni ezt a szót, pedig kifejező. Külön kaszt az bizony! A levegő is más körülöttünk. Még szó szerint is. Világéletemben tárgyilagos voltam, most sem állítom, hogy éreztették velünk ... Erre niftcs szükség, éreztük mi magunktól is... A fiaim már tavaly leszakadtak, és nekik volt igazuk. Kérdeztem, miért nem tartanak velünk, előbb azt felelték: unalmasak a csajok. Faggattam őket, mivel a Vargáék lányai, meg kell hagyni: csinosak is, okosak is. Végül a fiúk kibökték a valódi okot. „Nem a mi közegünk” — mondták. Ezzel beértem, ebben minden benne van, bőségesebben úgy sem lehet megfogalmaznj. Három hónapja annak talán ... Hazafelé indultunk Vargáéktól... Késő este baktattunk a villasoron Tamással ... sehol egy lélek, de autó autó hátán ... Zöldövezet. Egyszer csak megszólal Tamás: „Többé ide nem jövünk! Elég volt!” Én rábólintottam, mert ugyanazt gondoltam, ugyanabban a pillanatban. Egy idő után mesterikéit az emlékek dédelgetése... Hol van már a mi közös fiatalságunk?! Olyan, mintha regényben olvastuk volna. Azt is régen. Persze, még jónéhányszor hívtak bennünket. Telefonálgattak utánunk. „Köszönjük, most nem érünk rá ... kedvesek vagytok, de azt se tudjuk, hol áll a fejünk...” Ürügyekre hivatkoztunk. Elhittek mindent. Abból látszik, hogy... hogy amikor leégett a villájuk, nekünk telefonáltak, rögtön. És azt kérdezték: nálunk alhatnak- e aznap éjszaka? Kitalálhattam volna valamit... Vidéki rokont, effélét... De nem kenyerünk a hazudozás. Nem a mi formánk. Matracokat rakhattam volna a földre, összetolhattam volna az ócska karosszékeinket ... Csakhogy ők annyival különbhöz szoktak! Például még az ágynemű is ... Náluk nylon-költemények, nálunk múzeális darabok ... Anyám adta nászajándékul ... Egyszóval... Kereken megmondtam: a mi lakásunk alkalmatlan erre, menjenek szállodába, az ő erszényükből telik. Hédi hápogott, furcsán válaszolt... sértően ... A szavaira nem emlékszem pontosan, csak a magaméra... búcsúzóul... Mondtam: zsebrevágom a sértést, harag nélkül, megértem, hogy feldúlta őket a tüzeset ... Mi következetes emberek vagyunk és ezen nem lehet változtatni. Alaptermészetünk a következetesség. i O FAZEKAS MAGDOLNA RAJZA Besze Imre: TÉL Nádasd\ Éva : Szelíden Enyéim közül már jönnie kell valakinek e száraz lobogásban az érkezés előtti neszekre figyelek ez a kopácsolás nem a szívem az óra: kegyetlenebb a lélek hangja rezdül 6 majd másképp érkezik szelídebben őzek filigrán lopakodásánál mégis várom, hogy megérkezzen valaki enyéim közül és szelíden köszönjek titkolva hogy hozzám igazán még sohase iött el ő mert fogva tart engem egy b’.-gen kopácsolás is: az idő Balázs Éva versei Játék A szerelem születés. A szerelem halál. Megszülettem és meghaltam. A szerelem halál. A szerelem születés. Meghaltam és megszülettem. Tanyák ölében fagy vicsorít, fogai tépik a kertek föld alá rejtett magvait, s a lámpák halkan énekelnek, nevetik a tél hatalmait. Sötét szemekben csend remeg, s a bőr alá rohan az álom, szerelmet kérő, vad kezek markolják meg az éjszakákon születő, új szerelmeket. Földig hajol a téli csend, hajára tollpihék ragadtak; fent napfény — sejtés dereng, súlyuk van boros szavaknak, pincék teteje belereng, Komák vastorka belefájdul, disznók borzalomhalála az ólból fagyos udvarra rándul. felhőt ereszt a böllér szája, s halál folyik a téli tájra. Bánat Visszatértél, földi vándor, tengerálmú tavak mentén, csillagfényes vadalmafák gyerekkori •kertjeimbe. Köpenyemen azóta is, tücsökmeleg éjszakákon, \ harangszavú búcsúzkodó • kezed nyomát keresgélem. Raffcti Sarolta: Királyi kegyből víz egyenletesen csörgött, átlátszó, háborítatlan folyamban, sokméteres alagutak hosz- szán végigbizseregve. Sziszegő, vékonyka sírdogálás hangja járta be a falakat, panaszait csak a függöny puha redői fojtották meg, amint elveszni bolyháik rengetegébe terelgették. Kati a parányi mosdófül- ke nyirkos menedékében álldogált. Tenyerei öblét a csap alá tartotta, míg forró csuklóit is elárasztotta az irgalmas hűvösség. Azután arcát újra megmentette benne, maga sem tudta, “gyvégtében hányadszor. S hogy a törölköző után tapogatva felpillantott, a félvak tükör az övé mellett a Főnök barnaszeDlős, banánhéjarcát is megtörte-gvűrte s ringatta szelíden a sík felszín alatt megbújt hullámain. S mintha a nikkeiezett csövek csápjai egyszerre növekedni kezdtek volna, lassan óvakodni feljebb és feljebb. kitapogatva a távolságot. láthatatlan, hideg peremüket a kislány gerincére csorgatva kegyetlen- kiszámítottan. A Főnök arca váratlanul gömbölyűvé, majd kétoldalt csúcsossá torzult: a tükörbéli mosoly fintorba veszett. — Félsz? — Kati lehunyta a szemét. — Rosszul érzed magad? — lágyult el a Főnök hangja. — Csak... megszédültem mondta végre a lány. A banánhéj-arc elkeskenyedett. — Ha nem akarod... ha nincs ma kedved... A lány összeszedte magát. — De igen' Akarom!... Azaz... Nagyon szeretném. A Főnök ujjai a lány vállához értek, s beletévedtek a hátközepig érő haj tömegébe. 1 — A legügyesebb tanítványom vagy... s ezzel a hajjal a legjobb reklám egyben — mondta szelíden. — Ne félj. Kati tenyerét sós pára futotta be. köpenve érdes vásznához tapasztotta hát mind a két kezét. — Köszönöm, Főnök űr. — Köszönöd! — legyintett a Főnök. — A teremben csak engem figyelsz, érted? Körbejárod a fejet, s oda- o:Hqn+qs7 rám Infok majd, ha jól csinálod. — Igen, Főnök űr. Köszönöm. — Nna. Hát akkor... — állt félre a Főnök. A kislány keskeny szalagot húzott elő a zsebéből s a hosszú, nehéz hullámokban aláfolyó haját kapkodó, gyors mozdulatokkal kötötte össze a tarkója fölött, csak azután indult a terembe. Hallotta maga mögött a Főnök furnérlemez-léoteit: finoman hersegett az új cipőtalp a szőnyegtelen parketten, de nem döngött — a Főnök elegánsan vékony volt, járása könnyed, épp, mint a női hajakkal el játszadozni tudó, varázslatosan gyengéd ujjai. Kati barátnőjét és munkatársát lelte az előkészített székben, a másik fodrásztanulót. Jó hajanvag — könnvebbülf meg n kislány, míg a tartályt a mosáshoz odacipelte. — Se drőtszálú, se habosán selvmes: közepes minőség, elbánni vele álom. Akár egy hatalmas liften süllvedt volna alá az összeszokott, félévenként útra és újra ítélkező, időszakos vizsgáltató bizottság, vagy ők ketten emelkedtek volna ugvsnúgv — Kati csak a felet látta, meg Anicska szorongó arcát — egvmást figyelték csunán, minden lélegzetvételükkel tabmráfe®*
