Szolnok Megyei Néplap, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-11 / 35. szám

1973. február 11. SZOLNOK HEGTE! NÉPLAP 5 Az Erdőgazdasági Fűz- és Kosáripari Vállalat tiszaszentimrei telepén vége felé jár­nak a fűzvesszők vágásának. Eddig 40 vagonnal szállítottak a vállalat tiszafüredi üzemébe, még tíz vagon vessző várja talpon sorát. [Nyomdaipari rekonstrukció 1973-ban Jó ütemben halad a szolnoki nyomda építése A negyedik ötéves terv időszakában körülbelül 2,8 milliárd forintot fordítanak a hazai nyomdák korszerű­sítésére új gépek beszerzé­sére. 1973-ban már lényeges kapacitásbővülés Is várható, részben nagyobb szabású re­konstrukciók, részben a meg­lévő üzemekben végrehajtott gépcserék eredményeként. Jelenleg az országban 38 nagy nyomdavállalat műkö­dik. Az iparra a budapesti koncentráltság a jellemző, amit új vidéki üzemek lét­rehozásával, a régebbiek kor­szerűsítésével próbálnak el­lensúlyozni Máris sokat tet­tek azért, hogy fejlődjenek a megyeszékhelyek, ipari központok, vidéki nagy vá­rosok nyomdái. Debrecen mellett az újabb fejlesztések nyomán ofszetnyomásra tér­hettek át a kecskeméti Pe­tőfi Nyomdában és Veszp­rémben is színesebb, szebb kiadásban jelennek meg a helyi napilapok. Ugyancsak a napilap —és a színes mélynyomású folyó­iratgyártás fejlesztésére Bu­dapesten új üzemcsarnokot épít az Athenaeum. A Zrí­nyi Nyomda a múlt eszten­dőben átmeneti jellegű új csarnokot hozott létre, itt a külföldről már beérkezett gé­pek munkábaállításával az idén háromezer tonna több­let-kapacitás jelentkezik. A Zrínyi Nyomda rekonstruk­ciójának másik lépcsőjében, tavasszal Csepelen látnak hozzá terület-előkészítéshez. A megvalósulás kezdetéhez érkezett nyomdaiparunk fej­lesztésének egyik legérdeke­sebb és legfontosabb prog­rampontja a nyomdatermé­kek átfutási idejének meg­gyorsítását szolgáló elektro­nikus számítógépes fénysze­dőközpont ügye is. Ez azt je­lenti, hogy hazánkban telje­sen újszerű nyomdai szöveg- szedés! technikát és technoló­giát honosítanak meg. Köz­ponti létrehozásában hét nyomdavállalat vesz részt, amelyek képviselői a napok­ban kapják kézhez aláírásra a társasági szerződést. Az új központ részére beérke­zett gépek egyelőre a kecske­méti Petőfi Nyomdában dol­goznak. A húsz vidéki tanácsi nyomdában — elsősorban a helyi sajtoigények kielégíté­sére — új üzemcsarnokok épülnek új rotációs gépek állnak munkába. Üj nyomda­üzemet hoztak létre Kecske­méten és Balassagyarmaton, ahol már meg Is kezdődött a termelés: befejezéshez kö­zeledik Zalaegerszeg és Szek- szárd nyomdájának fejlesz­tése, hozzáláttak a rekonst­rukcióhoz Szolnokon, Kapos­váron, és Nyíregyházán. Szolnokon az új nyomda el­sősorban a Néplap igényeit elégíti majd ki. Az építkezés már elkezdődött és jó ütem­ben halad. A beruházók meg­rendelték az egyik legkorsze­rűbb és legmodernebb ofszet nyomógépet az NDK-bői. Az új gép beállításával a me­gyei lap új formátumban, nagyobb terjedelemben és színes nyomásban jelenik meg. A tervek szerint a nyomda legkésőbb 1975. ja­nuár 1-én megkezdi az új lap nyomását. Megrendelték az új gépeket a pécsiek is, építkeznek a Békés megyei Nyomda Vállalatnál, s elő­készületben van a szombat- helyi nyomda rekonstrukció­ja. Egyeztető tárgyalásokat kezdtek a szegedi, a győri, a veszprémi nyomdák fejlesz­tésének még nyitott kérdé­seiről. Beszélik, hogy... Többi sorompó kellene \ Tragikus szenzáció volt a kecskeméti autóbusz—vonat összeütközés; érthető, ha a közvélemény máig sem tu­dott napirendre térni a tör­téntek fölött. Fájdalmasan sok emberélet esett áldoza­tul. emiatt a súlyos balesetet követő napok megrendülé­sén, a részvéten és a hozzá­tartozók iránti együttérzésen túl azóta is minduntalan el­hangzik a „miért". Hogy mi­ért kellett meghalniuk az ál­dozatoknak, s főleg hogy mit lehetne és kellene tenni a hasonló katasztrófát megelő­zéséért. Mert a halottakat már nem lehet feltámasztani, de az élők mai. holnapi bizton­ságáért minden lehetőt el kell követni. Ebben mindenki egyet is ért, a vita nem e körül fo­lyik Hanem hogy milyen módon érhető el a nagyobb biztonság. Pontosabban most már lényegében csak egyet­len kérdés maradt, amely­ben változatlanul vannak vélemények és ellenvélemé­nyek; legyen-e minden va­súti kereszteződésben sorom­pó vagy sem. Sok emberrel beszéltem, akik amellett kardoskodnak, hogy valamennyi veszélyes helyre leereszthető sorompót kell állítani, s akkor nyu. godtak lehetünk, mert ez a legszükségesebb óvintézkedés a figyelmetlenséggel éx a felelőtlenséggel szemben. Nem is értik, hogy ezt mi­ért nem tették meg már ko­rábban az illetékesek. Mások, a közlekedés és különösen a vasút szakem­berei. vezetői ellenérveket sorakoztatnak fel. Szerintük a sorompó nem ésodaszer a balesetek megelőzésére, nem ez a kizárólagos és talán nem is a legjobb megoldás. Érveikre oda kell figyelni, hiszen sok mindenre joggal hivatkozhatnak. Így például arra, hogy több mint kilenc­ezer vasúti kereszteződés ta­lálható az országban, ennek alig több. mint a negyedét védi sorompó, a többinél csak figyelmeztető táblák és jelzőberendezések vannak, de aránylag mégis g sorom- pávai ellátott helyeken tör­ténik több baleset. Figyel­metlen és fegyelmezetlen ve­zetők későn fékeznek, áttö­rik a sorompót vagy türel­metlenségükben felemelik, hogy áthajthassanak alatta. Az sem ritka. Iiogy az ereszkedő sorompó alatt még megpróbálnak átjutni, de bezárva maradnak a sí­neken és rendszerint bekö­vetkezik a tragédia. További érvük, hogy sok külföldi országban hasonló a sorom- pós és az a nélküli vasúti kereszteződések aránya, mégsincs annyi "baleset, mint nálunk. Aztán figyelembe kell venni az anyagi és sze­mélyi feltételeket is. Neve­zetesen, hogy egy új sorom­pó felszerelése legalább egy millióba kerül, több ezer te­hát milliárdokba, ? ha volna, is ennyink, honnan lehet előteremteni azt a sok ezer vasutast, aki kezelje a be­rendezést a különben gyér­forgalmú kereszteződések­ben? Számomra mégsem az anyagi indok a meggyőző, hiszen nincs az a pénz, ame­lyet sokallhatnánk, ha azzal Csak a milliók számítanak Bűnszövetkezet a törökszentmiklósi AFíSZ-nál Az emberek sokat beszél­nek Törökszentmiklóson — a megyében másutt is. — az ÁFÉSZ-nál történtekről. Vannak, akik helyesen von­ják le a következtetést: a város kereskedelmi hálóza­tát sem szabad törvénytelen módon, spekuláción szerzett pénzre alapozva fejleszteni. Akad ugyan, aki menteget­né is az ügy szereplőit mondván: a város érdekében is cselekedtek, talán nem gondolták meg kellően a következményeket. Mi az igazság? Az, hogy gazdasági törvényeinket ki­játszva az ÁFÉSZ vezetői egyes saját, illetve egy kis csoport önös, egyéni érdekeit a társadalmi érdeke^ elé helyezték. Bizonygatták ugyan, hogy a lakosság jobb ellátását akarják szolgálni, de rövidesen egyre inkább előtérbe került az egyén és egy kisebb csoport érdeke, haszonszerzési vágya. Olyan jövedelmek keletkeztek, amelyek mögött nem volt érdemi munka, amelyeket harácsolok, spekulánsok a társadalom rovására vágtak zsebre. A bűnözés útjára léptek. Január elején megírtuk la­punkban is, hogy a Pénzügy, minisztérium Bevételi Fő- igazgatóságának indítványá­ra a Gazdasági Bíróság a Törökszentmiklós és Vidéke Általános Fogyasztási és Ér. tékesítő Szövetkezetei 5.5 millió forint gazdasági bír­ság és 100 ezer forint eljá­rási illeték megfizetésére kö­telezte, mert jogszabályba ütköző, illetve szocialista gazdálkodásunk elveivel el­lentétes ipari és ügynöki te­vékenységével megsértve a társadalmi érdekeket körülbe­lül egy év alatt 4 millió 376 ezer forint jogtalan nyeresé­get ért el. A Gazdasági Bí­róság ítéletével az ügy azon. ban még nem zárult le. Sza­porodnak a Megyei Rendőr- főkapitányságon a nyomoza­ti anyagok, már a szakértők vizsgálatánál tartanak. Flelmcs emberek aranybányája Az ügy szálai visszanyúl­nak az ,1969-es esztendőre, ami koriS néhány „élelmes” budapesti kisiparoc forgá­csolórészleget hozott létre a ráckevei Aranykalász Ter­melőszövetkezetben. Amikor a szövetkezetben gyanítani kezdték, hogy az ügy körül nincs minden rendben, meg­szüntették a részleget. Az ügyes emberek nem sokkal később találtak maguknak másik gazdát, a Mezőberényi Építőipari Ktsz személyében. Amikor ott is kitelt az ide­jük, ügyintézőjük, Cséka Jó­zsef újabb lehetőség után nézett. Kapcsolatba került a törökszentmiklósi ÁFÉSZ már Budapesten dolgozó részlegeivel. (Volt ilyen bő­ven. pontosan 14 és hét- nyolcszáz embert foglalkoz­tattak a takarítástól a reklá­mig, a parképítésig, az ügy­nökhálózatig. Ügynökeik ál­lítólag mindent vettek és eladtak, még téglagyárát is.) Hamarosan létrejött közöt­tük a megállapodás. Az ÁFÉSZ arra hivatkoz­va, hogy a lakossági szolgál­tatás javításához hozzá akarnak járulni, iparenge­délyt kért a tanácstól rádió, televízió, irodagép javításá­A vállalkozás jól ment. Tizenhárom hónap alatt 1971. április 1-től 1972. áp­rilisáig — mígnem a Bevé­teli Főigazgatóság az ÁFÉSZ-nál végzett ellenőr­zés során rájött erre a jog­ra. Az iparengedélyt meg is kapták műszerész é„ laka­tosipar gyakorlására. Ez azonban nem jogosította fel a szövetkezetét arra, hogy nagy tömegben gyártasson kötőelemket, csavarokat. Nem szólva arról, hogy a te­rületileg illetékes budapesti tanácstól nem is kértem te­lephelyi engedélyt. A buda­pesti forgácsoló részleg mindezek ellenére létrejött negyvenöt kisiparos közre­működésével. akiknek mun­káját a részlegvezetők — Matisz Zsigmond, Matisz Elvira, ifj. Kurucz Lajos, Cserényi Béla és Szőke András — irányították. Meg­kötötték a szerződést az ÁFÉSZ-szel. miszerint bér­munkát vállalnak, s az eb­ből származó bruttó bevétel 51 százaléka az ÁFÉSZ-é, 20 százaléka munkabér és 29 százaléka á részlegvezetőket illeti rezsiköltség átalány­ként. A szövetkezet az üzlet bonyolításában csupán any- nyit végzett, hogy „vállalta a központi irányítást”, szám­fejtette a béreket és adott a részlegnek tíz bélyegzőt, a zavartalan üzletkötések, el­számolások érdekében. tálán haszonszerzésre — 10 millió forint forgalmat bo­nyolított le. Ebből a felso­rolt részlegvezetők körülbe­lül 3 millió forintot vágtak zsebre rezsiköltségként (a szám nem végleges, mert mint említettük, a szakértői vizsgálat most folyik.) Már ez is „szép pénz”, különösen ha figyelembe vesszük, hogy nagy vállalatoktól kiselejte­zett vagy maguk bütykölte gépeken termeltek a mun­kások. Hamis gépbérleti díjként a részlegvezetők 767 600 forin­tot, 197 ezer forintot pedig gépkocsihasználati díjként vágtak zsebre. És zsebre vágtak 350 ezer forint olyan bért is. amit fiktív nevekre vettek fel- Azért, hogy ma­gas jövedelmük ne szúrjon szemet senkinek sem, mun­kakönyveket béreltek házi­asszonyoktól havi 400—1200 forintért, amelyekre azután havonta 4—6 ezer forintot vettek fel. A pénz nagy ré­szét a vállalkozás feje, Ma­tisz Zsigmond vágta zsebre. Matisz Zsigmond lánya. El­vira volt az egyik részleg- vezető. Hogy se szakmája, se hozzáértése nincs, az nem zavarta a papát. Gépkocsija sem volt, mégis gépkocsi­használati díjat is felvett a lánya a szövetkezettől. De hagyjuk a Matisz-csa- ládot, igazságügyi szerveink bizonyára kellően „értékelik majd áldásos tevékenységü­ket”. Hiszen előzetes letar­tóztatásban vannak már — nemcsak cselekményük mi­att, hanem mert gátolni akarták a nyomozást, és nem riadtak vissza a vesz­tegetéstől, a hamis tanúzás­ra való rábírástól sem — Matisz Zsigmond önálló kis­iparos, Cséka József ügyin­téző, ifj. Kurucz Lajos és Cserényi Béla részlegvezető (Matisz Elvirát előre hala­dott terhessége miatt nem vették őrizetbe.) Ugyancsak előzetes letartóztatásban van Szilágyi Lajos, a törökszent­miklósi ÁFÉSZ elnöke és Imre Miklós, a szövetkezet főkönyvelője. Nem szúrt szemet senki­nek a szövetkezet többi ve­zetői közül a sok kifizetett rezsiköltség. gépbérleti díj és így tovább? Vagy min­dennél előbbre való volt, hogy munka nélkül több millió forint jogtalan ha­szonra tehet szert a szövet­kezet? Hogyan történhetett meg mindez, ami sajnos nem egyedülálló az országban, de még a megyében sem? Ép­pen a napokban rendeltek el nyomozást a szolnoki ÁFÉSZ ellen hasonló bűncselekmé­nyek alapos gyanúja miatt. A tanulságot le keli vonni A hanyag, felelőtlen, ka­landor típusú vezetés terriié- szetesen elsősorban az elkö­vetőket terheli. De elítélen­dő az a szájtatiság is. amely az ellenőrzésre hivatottak ré­széről fennállt. Része van a dologban annak is. hogy az irányítást, ellenőrzést szabá­lyozó intézkedések hézago­sak. Az AFÉSZ-ek felelt ko­rábban, míg érdekképvisele ti szervvé nerr> alakult át. a MÉSZÖV gyakorolt törvé­nyességi felügyeletet Most ezt a törvényességi felügye­letet a tanácsok látják el. de az „nem terjedhet ki a szö­vetkezet gazdasági művele­teinek és a szövetkezet szer. vei döntéseinek gaz­dasági — célszerűségi szem­pontból való felülvizsgálatá­ra”. Arra az alapszabály szerint a szövetkezet felü­gyelő bizottsága hivatott. Azt azonban már több vizs­gálat — nemcsak a török­szentmiklósi ’ ügy — bebizo­nyította, hogy a szövetkeze­tek egy részében a belső el­lenőrzés formai, nem meg­felelő, vagy nem elég haté­kony. íme itt van az a kis — vagy nagykapu, amely lehetőséget nvúit a spekulá­cióknak, s amelynek be- csukására intézményesen kellene intézkedni. Varga Viktória emberéleteket lehel megóvni. Csakhát másokkal együtt nekem is az a véleményem, hogy a több sorompó nem minden. Az elmondottakon kívül arra is gondolok, hogy a tilalomfák valóságos erde­je sem pótolhatja azt a bel­ső önkéntes kényszert, melynek mindig és minden kiben ébren kell lennie, ha nemcsak önmagáért, hanem másokért is felelős. Vagyis a vezetőnek, aki felel az uta­sok biztonságáért, nem azért kell megállnia a veszélyes hely előtt, mert ott leenged­ték a sorompót. Annál is in­kább, mert előfordult már, hogy jött a vonat, de a so­rompó valamilyen okból fentmaradt. Ismerünk olyan eseteket is, amikor a fény­sorompó romlott el, tehát ennél sem csak akkor kell óvatosnak lenni, ha a két piros lámpa az előírás sze­rint felváltva villog, hanem máskor is. Akkor is. ha zöl det jelez, mert minden eset­ben meg kell győződni az áthaladás veszélytelenségé­ről. Ezzel együtt lehet, hogy tényleg több sorompóra vol­na szükség, olyan helyeken is. ahol most csak figyelmez­tető lábiák és lámpák van­nak a kereszteződé<• előtt. Ennek megítélése és eldönté­se a vasút felelős vezetőire tartozik. Nem lehet azon­ban csupán kevesek dolga annak a másik, úgynevezett belső sorompónak a működ­tetése, amelyet masszával felelősségérzetnek szoktunk nevezni. Minden vezetőnek, ismer­nie kell a veszélyt jelző táb­lákat. amíg erre tanítani kell valakit, addig egyedül nem is ülhet kormányhoz. De aligha az ismeretekkel, a tudással van baj, inkább a felelősségérzettel, amelyet nem lehet csupán KRESZ- tankönyvből megtanulni, és nem is elég belőle egyszer vizsgázni. A vezetőnek, ha ezt a hivatást választotta, tudnia kell, hogy a kor­mánynál egy pillanatra sem lehet figyelmetlen, nem fá­sulhat el, és soha semmit sem bízhat a vak szerencsé­re. A kecskemétihez hasonló korábbi tragédiák után egy ideig rendszerint mindenki óvatosabban vezetett, külö­nösen vasúti átjáróknál. Bi­zonyára most is ez a hely­zet. hiszen a baleset annyira megrázó volt. hogy nehéz el­felejteni. A napok és a he­tek azonban törvényszerűen múlnak. De továbbra is óha­tatlanul szükség van a bel­ső sorompók kifogástalan működtetésére, a körültekin­tő és felelősségteljes vezetés­re. Mindig és mindenhol. Árkus József Munkakönyvét béreltek

Next

/
Thumbnails
Contents