Szolnok Megyei Néplap, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-11 / 35. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. február 1L. KOPERNIKUSZ­évforduló 1973. —- nemzetközi Ko­pernikusz emlékév és egy­ben a lengyel tudomány éve. A nagy lengyel csillagász születése 500. évfordulója alkalmából rendezett ünnep­ségsorozat megnyitására feb­ruár 18-án kerül sor szülő­városában, Torunban, a „Mi- kolaj Kopemik” tudomány- egyetem dísztermében, a lengyel politikai és tudo­mányos élet vezetői, vala­mint többszáz külföldi ven­dég részvételével. Lengyelország öt éve ké­szült a jubileumra. Az év­forduló eseménysorozata egyik fő tudományos és ki­adói vállalkozásaként három nyelven r- lengyelül, lati­nul, és angolul — kiadják Kopernikusz összes műveit. Február 18-án kerül sor Torunban a „Kopernikusz élete” című színes, széles­vásznú, lengyel—NDK-beli koprodukcióé játékfilm dísz­bemutatójára. A krakkói „Jagelló” egyetemen emlék- kiállítás nyílik. Ebben az évben egyéb­ként közel 60 nemzetközi tudományos értekezletet és szimpóziumot szerveznek Lengyelországban. Ezekre mintegy 6000 külföldi ven­déget hívtak meg. Legjelen­tősebb a Nemzetközi Csilla­gász Szövetség varsói rend­kívüli kongresszusa lesz. A scpsrS7enfgvörgyi magyar színház vendégszereplése A magyar-—román kultu­rális csereegyezmény kere­tében március 18. és 27. kö­zött hazánkban vendégszere­pei a Sepsiszentgyörgyi Álla­mi Magyar Színház társula­ta. Műsorukon két dráma szerepel Tamási Áron a Csalóka szivárvány és Paul ülverac KI vagy te? című műve. A sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház együttese Budapesten és négy vidéki városban összesen 12 elő­adást tart. Óvónők« tanítók, kanárok Módosult a pályázati rendszer Március elején teszik közzé azoknak a pedagógus­állásoknak a jegyzékét, amelyek a következő tanév­ben várják az óvónőket, ta­nítókat, tanárokat Az idei pályázati rendszer újdonsága, hogy külön idő­pontban nyújthatják be ké­relmüket a már alkalmazott pedagógusok és most vég­zett hallgatók. A pályzati felhívások a Művelődésügyi Közlönyben március elején jelennek meg. Pályázat csak egy állásra nyújtható be. A végző hall­gatók számára megpályázha­tó á'lásokat egy évben két alkalommal — áprilisban és júniusban — hozzák nyilvá­nosságra. A pályázati fel­hívásokat a pedagógusképző intézményekben nyilvánosan kell közzétenni. Pályázni mindkét pályázati szakasz­ban egy á'láshelyre lehet. Az a végző hallgató, akinek a pályázatát <\z első sza­kaiban elfogadták, a má­sodik szakaszban nem pá­lyázhat. Akik pályázatukra elutasí­tó választ kapnak, azokkal írásban kell közölni az el­utasítás Indokát is. Száz éve már (2.) összeállításunk első részé­ben a korabeli krónikás, Vá- czy János, hangulatos, idil­likus képet rajzolt Szolnok és környéke múlt századi arculatáról, szépségéről. A háborítatlan természeti táj valóban lenyűgöző lehetett, de a nép élete korántsem volt irigylésre méltó. * SZAPPANFŐZÉS. Asszo­nyaink ma is sziksóval főzik a szappant, mert igaz ugyan, 1.' ■ ' hogy két-három napi mun­kába kerül, de megnézheti aztán a király is! Fehér, mint a gyolcs; kemény, mint a kő; jól habzik s még sem ko­pik, nem zsíros; azonkívül a kék szappané, ami a szódán főttnek nincs, maga megéri a fáradságot. Még a lúgját sem öntjük ki, mert a fonál- mosásnál az is aranyat ér, A jóravaló asszony nem mos idei szappannal, mert az még nincs kiszáradva. Már pedig ha azt akarjuk, hogy tavalyi is legyen, akkor a leölt ser­tések tepertőjét idejében le kell önteni hamuval, hogy a torkos cselédség el ne hor­gássza. MOSÁS. De nemcsak a szappanfőzésben tűnnek ki asszonyaink, hanem a mosás­ban is. „A tisztaság egész­ség” — mondja a magyar asszony, s est a helyes el­vet derekasan meg is valósít­ja. Ágyneműje, asztali abro­sza s a család minden fehér­neműje olyan, „mint a hó”, pedig a vászon legtöbbnyire közönséges házi vászon. Gyolcsot csak ünnepi ruhá­zatul használnak. Mosáshoz legjobban szereti a magyar asszony az eső- és folyóvizet. Télen, mikor esővízgyűjtés­ről szó sem lehet, a kútvíz is megjárja; de ahol folyóvíz van, a legcsikorgóbb hideg­ben is annak adnak elsőbb­séget. Az apjuk, vagy a csa­lád valamely férfi tagja lé­ket vág a folyó jegén, a fe- hémép pedig összeszedi a „sulykolni valót” meg a munkához való eszközöket: a mosószéket meg a sulykot. Egy marék szalmát tesz a lába alá a lék mellé s hoz­zálát a lucskos munkához. Olykor többen vagy éppen sokan hurczolkodnak ki a jég­re. s olyan pattogó sulyko­lást visznek véghez, hogy zeng bele az egész vízkör­nyék. SÜTÉS. A mosáshoz bolt­ból venni a szappant csak olyan szégyen, mint a ke­nyeret piacról Hordani vagy péknél sütni. Mert mi itt- hon-sült kenyérrel élünk, s nálunk az a „híres” asszony, aki nem tud kenyeret sütni. A kenyér anyaga nem jő tekintetbe, mert ,,a jó asz- szony fűrészporból is jót süt”; egyébként az egész Alföld nagy részben búzake­nyérrel él. Egyszerre több kenyeret, négyet-hatot, és pe­dig jő nagyokat szoktunk sütni, s a kenyér bevetésé­nél mutatkozó ügyességet az asszony egészségének s kar­ja erejének próbájául is szoktuk tekinteni. Nem keil félni, hogy a sok kenyér ránk szárad! Sokan vagyunk, s ha ránk szárad, sem baj; annál tovább tart. KUBIKOSOK. Érdekes lát­ni. mint mennek az ország­úton egyik a másik után ta­licskájukkal. melyen minden szükségest magukkal visznek. Van azon gyékény, jó meleg birkabóröe bunda, ásó, bog­rács, fejsze, némi fehérruha, útra való élelem és egy-egy nagy kulacs. Mihelyt megér­keztek rendeltetésük helyére, mindenik külön kunyhót épít magának félig a földben, fé­lig a fölött; a tetőt gallyaik­kal és gyeppel rakják ki. Munkába rendszerint páron­ként állanak, vagyis egy-egy darab töltést ketten vállal­nak el. A kubikos csak a saját szerszámjával dolgozik, melyre mindig kiváló gon­dot fordít; az ásó könnyű, Mosóasszonyok fogantyúval van ellátva és folytonosan élesen tartva, mely célra reszelőt használ­nak; „erősebb kötésű” kubi­kosnak még „kengyel” is van az ásóján, hogy annál mé­lyebbre taszíthassa bele a földbe; a talicska hasonló­kig könnyű, de jó mély és nagy térfogatú s annyira megrakják, hogy az ily mun­kához hozzá nem szokott két napszámosnak is elég volna fölemelni. A második mun­kás a talicskázásnál az által segít, hogy azt elől kötéllel húzza, kivált ott, hol a töl­tésre egyszerre meredeken kell föltolni. E második munkást tréfásan „csikó”- nak is nevezik. A kubikos nem napszám­ra. hanem csak köbmennyi- ségrei vagyis Icubikszámra dolgozik; innét vették nevü­ket. A nagy forráság alatt nem dolgoznak, hanem al­szanak; inkább reggeli két- három órakor kezdik a munkát és folytatják délelőtt 10-ig, ekkor délután 4-ig pi­hennek s újra hozzáfognak és csak a késő éjszaka vet a munkának véget. Szalonna, pörkölt és pap­rikás, melyet szabad tűznél maguk készítenek el bog­rácsukban és hozzá bor és kenyér a rendes táplálékuk. Vasárnaponként szétnéznek a szomszéd községekben s bárányt, malacot, kenyeret, bort és pálinkát szereznek be maguknak az egész hétre. Minden nagyobb vállalat­nál a fő vállalkozó köteles barakkot is fölállítani, mely­ben a húst, élelmiszereket, bort és pálinkát előre meg­szabott áron mérik. Mivel a munka kifizetése jobbára csak havonként történik, azért pénz helyett a vállal­kozók időközben utalványok­kal, apró cédulákkal fizetik a kubikosokat, amelyeket el­neveztek „Jancsi bankó”- nak; ezeket a barakk os kész­pénz gyanánt s teljes érték­ben tartozik elfogadni. Ügy hisszük, mindez ön­magáért beszél... (Folytatjuk.) Aggházy Gyula: Patakj László: Kubikosok Tizenöt esztendős a Szovjet—Magyar Baráti Társaság Tizenöt esztendővel ez­előtt, 1958 .február 14-én alakult meg a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság. Az SZMBT megalakulásának jelentőségéről, a magyar és a szovjet testvérszervezet másfél évtizedes kapcsola­tairól Nagy Mária, az MSZBT főtitkára nyilatko­zott. Megalakulásával újabb le­hetőség nyílt a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság népei közötti baráti kapcso­latok, a testvéri együttmű­ködés további bővítéséhez és fejlesztéséhez. — A Szovjet—Magyar Baráti Társaság immár sok­milliós tábort tud maga mögött, s a Szovjetunió 15 köztársasága közül jelenleg tizenegyben működik SZMBT-tagozat. A köztársa­sági SZMBT-tagozatokon kí­vül számos szovjet városban a'akult meg SZ.MBT-tagozat; többnyire olyan városokban amelyek már testvérkapcso­latban állnak hazánk egy- eev városával. A Szovjet— Magvar Baráti Társaság el­nöke P. N. Fedoszeiev aka­démikus. az SZKP tasia. a Szovjet Tudománvo« Akadé­mia ale'nöke a társasáé meg­alakulása óta. tehát másfél évtizede tölti be ezt a fon­tos társadalmi funkciót A személyes érintkezés ma mór gyakori esemény társaságunk életében. Vala­mennyi nevezetesebb akció, vagy kiemekledő társadalmi, politikai, kulturális évfordu­ló alkalmából delegációt cse­rélünk. Az elmúlt években társaságunk a szovjet közélet számos kiemelkedő sze­mélyiségét, neves művésze­ket, ismert együtteseket fo­gadott. — A magyar és a szovjet testvérszervezet másfél évti­zedes tevékenységének alap­jai azok a kétéves együtt­működési szerződések, ame­lyekben időről időre rögzít­jük: miként lehet mind­két ország közvéleményé­ben eredményesen népszerű­síteni a legújabb sikereket, amelveket a Szovjetunió és a Magyar Néoköztársaság dolgozói pártjaik kongresz- szusai határozatainak végre- haitásában elértek. Az üze­mekben, kolhozokban, ter­melőszövetkezetekben, in­tézményekben és iskolák­ban kiállításokat rendezünk, dokumentum- és iátékfi'me- ket mutatunk be. összejöve­teleket szervezünk, amelye­ken a dolgozók találkoznak a tudomány és a kultúra képviselőivel. I "v új divatszó a láthatáron Alti figyelmesen olvassa új­ságjainkat és a különböző hivatalos jelentéseket, azt ta­pasztalja, hogy egy újabb di­vatszó kap nagyon gyakran és feleslegesen nyelvi szere­pet. Az árnyal igéről és szó­családjáról van szó. Az árnyék szóalak megrö­vidítésével alkotott árny to­vábbképzett alakja, az ár­nyal ige régebben csak azt jelentette, árnyékol, árnyé­kába von, illetőleg árnyé­kot ad a festményre, a rajz­ra. Később elvontabb jelen­tésváltozatok társultak aszó­hoz, és azt fejezték ki vele, hogy finom megkülönbözte­tésekkel emelünk ki valamit. Ma már az árnyal, az ár­nyalt, az árnyalat szóalakok olyan szerepet is vállalnak magukra, amelyre nem al­kalmasak. Azt még megért­jük, hogy a filmben „ár­nyalt, meggyőző figurák mo­zognak”, és a műértő kriti­kus az „árnyalt képépítést” dicséri meg. Azt azon­ban semmiképpen sem érthetjük meg. hogy mi­ért írnak egyesek „árnyalt problémákról”, „árnyalt bé­rezésről”, „árnyalt étrend­ről”, „árnyalt menüről” stb. A Magyar Nemzet hasábja­in (1973. jan. 31.) leírt és a cím szerepét vállaló „Japán árnyalatok” nyelvi forma sem jól látja el szerepét A félsorakoztatott jelzőkkel együtt inkább általánosít, ködösít, s egyáltalában nem teszi pontosabbá a vele kap­csolt fogalmakat, kifejezi* seket. Azt sem tarthatjuk szeren­csés megoldásnak, hogy a differenciált, differenciáltan idegen szóalakokat az ár­nyalt, az árnyaltan formák helyettesítsék. Újságjainkban, hivatalos jelentésekben gyak­ran olvashatjuk ezeket a ki­fejezéseket: „Az összeget árnyaltan osztják fel”. — „Az árnyalt bérezést ma már mindenki igazságosnak tart­ja.” Kényelemszeretetből, gon­dolkodásbeli renyheségből jutott nyelvi szerephez az árnyalt szóalak az alábbi mondatokban is: „Nem volt árnyalt a beszámoló.” — „Nem adott árnyalt feleletet a kérdezőnek.” A feleslege­sen használt árnyalt miatt nem jutottak nyelvi szerep­hez ezek a kifejezőbb szó­alakok: alapos, mindenre ki­terjedő, hozzáértő, tartalmas, sokrétű stb. A „nem árnyalt” szókapcsolat miatt egyre rit­kábban halljuk és olvassuk az elnagyolt, a felületes, a hanyag kifejezéseket A Heves megyei Népújság egyik cikkében sem szívesen olvastuk azt a mondatot, amelyben arról kaptunk hírt, hogy a kollégiumokban a fel­emelt összegből már „színe­síthették és árnyalhatták az étrendet.” A nagyon elvonts egyúttal feleslegesen elszak- szerusített mondatban szíve­sebben olvastuk volna ezeket a kifejezéseket: változatos, tartalmas, bőséges stb. Az étrend minősítésére alkalma­sabbak ezek a szavak. Le­gyen tehát étrendünk, étke­zésünk továbbra is csalt vál­tozatos és ne legyen árnyalt. Dr. Bakos József 1973. májusától Ifjúsági klub csak engedéllyel A Minisztertanács határo­zata alapján az Országos If­júságpolitikai és Oktatási Tanács kiadta az ifjúsági klubok működésének irány­elveit. Az irányelvek egye­bek között hangsúlyozzák az ifjúsági klubok tevékenysé­gének alapvető irányait és feladatait, továbbá a klu­bot működtető szerv, avagy szervek felelősségét, és ki­mondják, hogy valamennyi megyében a klubmunka módszertani erősítése érde­kében szorgalmazni kell a klubtanács megalakítását. Az irányelvek végrehajtá­sa, valamint ennek ellenőr­zése érdekében rendelkezés jelent meg az ifjúsági klu­bok nyilvántartásba vételé­ről. Ebből a célból az OIOT nyilvántartó lapokat bocsá­tott ki. A nyilvántartott if­júsági klubok működési en­gedélyt kapnak. 1973 máju­sától csak működési enge­déllyel rendelkező ifjúsági klubok működhetnek. Somogyi Képtár Nyitás két hónap múlva Régi tervet váltanak való­ra Kaposvárott. A Május 1. utcában, a volt Nemzeti Bank épületében létrehozzák a Somogyi Képtárat. Az át­alakítást megkezdték, s er­re a célra a megyei tanács 400 ezer forintot juttatott. A mintegy 500 négyzetméter alapterületű« képtár egy nagy állandó és két kisebb, ka­marajellegű kiállítási csar­nokból áll majd. A csarnok melletti szobákban kap he­lyet a Rippl Rónai Múzeum képzőművészeti képgyűjte­ménye, a művészettörténeti részleg, a központi képtár és a karbantartó részleg. A képtár megnyitását májusra tervezik és az első kiál'ítást a Rippl Rónai Múzeum leg­szebb képeiből állítják össze. A napokban rendezték meg Tiszafüreden a járási úttö­rővezetők konferenciáját. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy több mint húszán szólaltak fel és sok hasznos, értékes javaslatot tettek. Képünkön az egyik felszólaló, Berczy Mária, a kuniBadarasi általános iskola tanító­nője, aki az úttörővezetók felelősségéről. hivatásuk: szépségéről és nehézségeiről szoloti. (Foto: Varga Ferenci i

Next

/
Thumbnails
Contents