Szolnok Megyei Néplap, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-04 / 29. szám

1973, február 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szaktudással és t?nniakarássa! Gyakorló pedagógusok és népművelők Szolnokon Gyakorlat teszi a mestert — tartja a régi közmondás. B hogy e pár szavas mon­dat milyen bölcs igazságot takar, azt az élet szinte lépten-nyomon igazolja. Fia­talok. akik 4—5 évig tanul­nak a főiskolákon, egyete­meken. elsajátítják a leg­korszerűbb kutatási eredmé­nyeket. elméletben ismerik szakmájuk legrejtettebb fo­gásait. merészen vitatkoz­nak, úgy érzik, többet tud­nak, mint a régi diplomá­sok. Aztán, amikor az ok­levél megszerzése előtt kö­telező szakmai gyakorlaton kell részt venniük, bekerül­nek egy-egy gvárba tantes­tületbe. kórházba, vagy mű­velődési házba, akkor veszik észre, hogy nem is olyan könnyű tudásukat gyümöl- csöztetni. mint ahogy az az iskolapadból látszott. Íí — Az első tanítási napom előtt egész éjjel nem tud­tam aludni az izga'ómtól. A szegedi Tanárképző Főisko­la gyakorló iskolájában már többször tanítottam. de most ez egészen más. Ez már az a nagybetűs Élet. Amikor bementem az első órára, a gyerekek talán meg­érezték szorongásomat, mert nagyon aranyosak voltak, fegyelmezetten viselkedtek, sokat jelentkeztek. A máso­dik órán már könnyebben ment Sinkó Julianna utolsó éves matematika—fizika szakos tanárjelölt. Három­hetes gyakorló tanítását vég­zi a szolnoki BajcsyZsiiinsz- ky úti általános iskolában. Vele együtt még több száz teendő pedagógus ismerke­dik a pálya szépségeivel, nehézségeivel. Szolnokon, február 21-ig nyolc „kis” ta­nár néni és tanár bácsi ta­nít az általános iskolákban. Gulyás Ágnes három hé­tig a Koltói úti á talános Iskola hetedikeseinek és nyolcadikosainak oktatja a kémiát, az ötödik és a he­tedik osztályban pedig a matematikát — Mit vár a szolnoki gya­korlattól ? — Meglepett a K°Itói úti Iskola kiváló felszerelése, ragvogó előadótermei, szer­tárai. Ügy érzem, ideális környezet ahhoz, hogy a vizsgatanitáshoz, sok-sok ta- • pasztalatot és egy kis rutint szerezhessek. Jászkarajenői vagyok, de szeretnék végle­gesen Szolnokon letelepedni. lg A gyerekek egyszer felnő­nek, ki munkás lesz, ki ér­telmiségi. Színházak, mozik, könyvtárak, művelődési há­zak várják a látogatók ez­reit. Kiállítások, irodalmi es­tek, vitafórumok, szakkörök, előadások közt válogatva ki­ki megtalálhatja a saját ér­deklődési körét kielégítő foglalkozásokat. S egy tar­talmas, igazi élményt nyúj­tó irodalmi est után ugyan kinek is jut eszébe az est szervezője. — Ilyen háttérben mozgó emberek leszünk mi — mondja Dénes István, gya­korló népművelő. — Gyö­nyörűen szép és nehéz hi­vatás a népművelés. Először is • jó emberismeretet köve­tel. Tudni kell. kiket mi vonz, milyen az érdeklődé­sük, kinek milyen előadás, szakkör, irodalmi est szer­vezhető. ’ Ezeknek megisme­réséhez nagyon jó lesz a gyakorlat. A Ságvári Endre megyei Művelődési Központban há­rom népművelő tölti gyakor­latát. Dénes István és fele­sége a debreceni tanítókép­zőből jött Szolnokra Meg­lepett, hogy egyikük sem Szolnok megyei, s mégis itt Középiskolásoknak, szak­munkástanulóknak biztosit vitalehetőséget a megyei művelődési központ és a KISZ, Városi bizottsága ál­tal szervezett ifjúsági fó­rum. A Barátság klubban kéthetente rendezett össze­jöveteleken egy-egy közér­dekű témáról mondhatják el véleményüket a fiatalok. A másfél éve. indult vitafó­rum nagy népszerűségnek örvend. .Műsorfüzetét a KISZ-titkárok minden isko­lához eljuttatják. Szervezés­re. toborzásra itt egyá’ talán nincs szükség. S, hogy a té­mák valóban közérdeklődés­re tarthatnak számot, an­nak bizonyítéka e félév ösz- szejöveteleinek gondolatkö­re is. Az idén első alkalommal, február 7-én kerül sor vita­estre „Forradalmiság ma” címmel. Február 21-én a fia­szeretnének maradni az ál­lamvizsga után is. — Férjem a Verseghy gimnáziumba járt, és nagyon megszerette a várost — mondja Dénesné Kocsis Er­zsébet. — Én meg örömmel jöttem vele. Szeretnénk so­kat és jól dolgozni. Néhány napja vagyunk itt, eddig csak a környezettel, a mun­katerülettel ismerkedtünk, így egyelőre csak terveink­ről. vágyainkról beszélhe­tünk. — Szűkebb érdeklődési körük? — A művészetek vonza­nak, emellett az ifjúsági ne­velést tartom nagyon szép­nek — mondja Dénesné. A férj válasza: — Jó iro­dalmi színpadokat, klubokat szeretnénk szervezni. 4, Szolnok és a megye nép­művelési helyzetén sok még a javítanivaló. A népműve­lők többsége képesítés nél­küli. Az évente a Szombat­helyen és Debrecenben vég­ző mintegy nyolcvan diplo­mást szinte elnyeli az or­szág. Csak a legnagyobb örömmel fogadhatjuk a fia­talokat. akik szaktudásukkal, tenniakarásukkal. remélhető­leg szép eredményeket ér nek majd el. ha államvizs­gáik után ná’unk. a megyé­ben látnak munkához. vitafórum tál ok a szabad Idő helyes felhasználásáról kérhetnek tanácsokat a város művelő­dési intézményei és a ven­déglátóipar képviselőitől. Március 7-én a Petőfi ’73. című film alkotóival beszél­gethetnek. Bereczki Gyula újságíró a világpolitikában történt eseményekről tart tájékoztatót március 21-én. Április 18-án a hippi külsejű fiatalokról mondják el vé­leményüket, május 2-án pe­dig az Ifjúsági törvényről tartanak vitaestet. Sokakat érdeklő és a negvedikes kö­zépiskolások körében szinte állandó napirenden levő té­máról, az érettségiről és a felvételiről beszélgetnek majd május 16-án. E félévi utolsó rendezvényük május 30-án lesz, Szünibuli cím­mel. melyen kötet’en. táncos iskolai búcsúztatót tartanak. T= ML S f fűn ági A magyar nyomdászat 500. évfordulójának első képzőművészeti eseményeként a Mű­csarnokban megnyílt Szántó Tibor Munkácsy-díjas könyvművész kiállítása íj filmklub, új előadóestek Nagy szerepek — magyar filmekben címmel február közepén a megyei művelődé­si központ filmklubjában új sorozat induL Az deklődők az ötvenes évek magyar film­művészetének kiemelkedő al­kotásait és híres színészeit láthatják viszont a mozi­vásznon. A filmeket a vetí­tés előtt minden esetben szakemberek mutatják be a közönségnek, de néhányszor találkozhatnak a főszerep­lőkkel is. A művelődési ház Szirtes Ádám és Vas Éva meghívását tervezi. Az új filmsorozat február 16-án a Körhinta vetítésével kezdő­dik. a további alkalmakkor a Szakadék, a Föl a fej jel, a Bakai-uhában. a Vörös tinta és az Isten őszi csillaga cí­mű filmet játsszák. Az év- második felében pedig a ja­pán filmművészet nagy al­kotásaival ismerkedhetnek meg a klubtagok. Az idén 12 pódiumrendez­vényre kerül sor az Árkád­presszóban. önálló előadó­estjével szerepel majd Zsol­nai Hédi és Beres Ilona. Ű.i színt, változatosságot ad a pódiumrendezvényeknek az Életem millió gyökerű című műsor, amelyben művészpá­lyájukat Szolnokon kezdő színészekkel találkozhat a közönség. Az első félévben Mensáros László. Kozák And­rás, Drahota Andrea és So- mogyvári Rudolf mutatja be életútját, beszél élményeiről, művészi hitvallásáról. Egy amerikai Szibériában George St. George könyvéről A riportkönyv elkészült, szerzője a nyomdába küldés előtt még egyszer elolvasta a kéziratot. Hm, hm. mor­fondírozott magában: nem értik majd félre, vagy nem magyarázzák majd félre, amit írtam...? Valószínűleg e?* a szerzői óvatoskodás fo­galmaztatta a könyv befeje­ző részében olvasható mon­datokat: „Az olvasó italán úgy érzi, hogy a szerző rész­rehajló, a szovjet rendszer iránt. Ez nem így van.” St. George — ezt a ma­gyar olvosók könnyen észre veszik — tényleg nem rész­rehajló, csupán tárgyilagos. Ez a tárgyilagosság, a szélés körű ismeretanyag és az ol­vasmányosság —• itt dicsér­jük Zilahi Judit remek for­dítását — teszi a könyveit a manapság olv divatos rioort- irodalom egyik remekmű­vévé. A szerző a gári Oroszor­szágban született — gazdag élményanvaga van — később az Esvesült Államokban. — majd Párizsban élt. Nemré­gen visszatért gyermekkora színhelyére, keresztül-kasul beutazta Szibériát, és ennek az utazásnak gyümölcse a riportkönyv, amely először angol nyelven jelent meg — az amerikai olvasóközön­ségnek készült — majd ki­adták francia és más nyel­veken is. Kitűnő olvasmány, jót és sokat szórakozhatunk egy eredeti humorú ember bőven patakzó anekdótáin, szinte észre sem vesszük, hogy köz- ben milyen sokat tudtunk meg Szibériáról, a Szovjet unói hatalmas országrészé­ről: történelméről. fölmér" hetetlen természeti kincsei­ről, hasznosításuktól, elbű­völő tájairól és embereiről­A könnyed hangvételű részletek közben magvas és helytálló következtetéseket von le a szerző. Annak, ami ma Szibériában történik. ír­ja, mélységes jelentősége van az egész világra nézve. Szibéria azt bizonyítja, hogy a szovjet- nép úgy építi a maga jövőjét, hogy közben semmiféle tervet nem sző más népek, más országok el* Jen. E sorok nagyjaban-egészé* ben megjelölik a szerző írói álláspontját. A könyv gyen­géit csupán az a tény váltja ki, hogy a riportázs eredeti­leg az Egyesült Államok ol vasóközönségének készült, s ez bizony szerkezeti arányo­kon és a tartalmi összefüg­gések elemzésekor olykor megérződik. Ennek ellenére a témán belül az egyik leg­jobb forrásmunka St. George könyve. Nem lép fel olyan igénnyel, hogy minden lehe­tőt elmondjon a mai Szibé­riáról, de remek érzékkel visszaadja annak az ember­nek a benyomását, aki félév­századdal ezelőtt ismerte a tájat, s visszament oda. Köznapi találkozások Á háziasszony Neve: Andrási Józsefné, született Mikula Marianna, Nagyivánban él családjával, abban a Hortobágy-széli kis faluban, ahonnét sokáig nem vitt. tovább út semerre se. A falun túl ekenemlátott ős- legelő húzódott, érintetlenül őrizve a múltat. A háborí­tatlan pusztaság egvik kis kapuja volt Nagyiván. Az­tán elkészült a műút Nagy- ivántól Kócsig, megszámlál­hatatlanul sok alkalmat, le­hetőséget kínálva arra, hogy e sokáig elzárt kis település is a világ szeme elé lépjen. — Nekünk se kell már körbeutazni Örs felé. ha ha­za akarunk látogatni az anyámhoz. Mert egyeki lány vagyok én. Heten voltunk testvérek, köztük négy lány, hát a közül vagyok én az egyik. Most itt a közeleb­bi úton mehetünk. Rövidebb is. gyorsabb is ... Ami leaz. igaz: amióta rö­videbb út visz Egyekre. azó­ta se utaznak többször a mamához, mint amikor hosz- 6zú kilométereket kellett ko­csizniuk. hogy integessenek az örsi temolom tornyának. Végig kocogjanak a füredi kövesúton, aztán úgy érjék el a szülőfalut. Amikor még fiatal házasok voltaic, bizony sokszor gyötörte honvágy a fiatalasszonyt. — Nem volt lovunk, mond­tam Jóskának, ha viszel '6, ha nein viszel megyek haza gyalog megnézni a mamá- ókat. De csak elvitt, amikor kértem. Ez már régen volt. Megöregszünk Lassan. — Régen? — ötvennyolcban esküd­tünk. Egy évvel azelőtt töl­tötte le Jóska a katonaidőt. Amikor hazajött, fuvarozott. :— És most? — Most? Most is fogatos. Csakhogy most a közös lo­vait hajtja. Máma is kint vannak, a nádat hordják. — Hát a saját lovai? — Nehezen vált meg tő­lük. Én piszkáltam folyton, minek az a ló? Csak észik, kevés raita a haszon. Aztán, hogy belénett az uram a szövetkezetbe vitte a lovait is. Persze nem ment az a belépés egyik napról a má­sikra. Sokszor meghánytuk, vef-"ük itthon anvó-omék- kal, hogy lenne jobb. Az 1950-as évek utolsó esztendejének nagy kérdése: a közös, vagy az egyéni? Melyik út lenne a jobb? A közös mellett döntöttek ki­csit félve, kicsit bizakodva, reménykedve. Bevált a szá­mítás? — Ezt a házat hatvanhat­ban építettük. Ezen a portán két szegénycsalád élt. Itt a felsőrészen egy. meg az alsó­végében egy. az anyósomék. Ezt a felsőtelket megvettük. Vizes, öreg ház állt rajta. Lebontottuk, és ezt építtet­tük, persze magunk is so­kat dolgoztunk rajta. A ház kétszobás, összkom­fortos kőéoület A szobák­ban hatalmas cserépkáiyha ontja a meleget. ..Tiszta szo­ba” Andrásiéknál is van, szépen, modemül berendez­ve. De ők inkább a másik­ban, az egyszerűbben lak­nak. Ott áll a televízió is, és a nagy asztal, amire rá­hajolva most éppen Béci. a család legifiabb tagia raizol nagy igyekezettel lovacskát — Ez a Béluska, ez olyan későn jött gyerek. Már nem­igen számítottunk rá — mondja az asszony kicsit pironkodva. — De az uram azt mondta: ha lett, akkor éljen. De ő a szemünk fé­nye. Szeretjük mink a másik két gyereket is de az más: Józsika most lesz 13 éves, Editke 11. Bécike meg kettő múlt. Nem is gondolja, hogy ez a kicsi mennyire szere­ti a jószágot. A múltkor is azt kérdezte tőlem: Anyu mér adtad el a kismalacot? A gyerek a fenőttek sza­vára figyel, s hogy hallja ő lett a társalgás központja, anyja ölébe kéri magát. És mutatja, milyen ügyeset raj­zolt. Aztán inni kíván, az anya kérdi, jó lesz az kisfi­am, ami ebben a kancsóban van? A gyerek két kézzel nyúl a pohár után, a tiszta, jóízű artézi vízért. — Amikor a gyermekeim­re nézek sokszor eszembe jut, szegény apám biztos azért mondta, jobb szereti a kukorica görhét, meg a máiéi mint a kenyerét, hogy több maradjon nekünk. Mert tudja meg. ml nagvon sze­gény emberek voltunk. Apám tört ember volt tönkre tet­te a háború. Az én gyere­keim válogatnak, nekem meg se kenvér se cukor nem m- tott elég annakidején. Ru­hám is alig -volt. Anvám sze­gény azt is megellenőrizte, hogy az úi ruhámban amit nehezen vettünk, először a templomba megyek-e. — Miért? — Szegény úgy tartotta, akkor lesz másik. ha először az isten megáldja rajtam. — Huncutul villan egyet a szeme. — Kikaptam, mert észrevette, hogy én inkább a barátnőmhöz mentem be­szélgetni — És mégis van új ruha, s ha jól sejtem nem is egy lóg a szekrényben. — Dolgozunk és van. Én itthon a jószágok körül, Jós­ka. az uram meg a szövet­kezetben. Én már kislány koromban szerettem a pénzt, nagyon pénzéhes voltam. Ko­rán elmentem dolgozni. Ami­kor férihezadtak az anyá­znék, volt kelengyém, búto­rom. Anyóshoz lőttem, de nem bántam meg. Nagyon jól kijövünk egymással. Jól vagyunk az urammal is. De miért ig ne lennénk jól meg? Mindenünk van. Jóska nem ivós. Ha az lenne nem is él­nék véle. mert akkor sem­mink se volna. Most bizony van minde­nük, igaz nagyon megdol­goznák érte. Talán többet is, mint amennyit kellene egy embernek Sok a lószág a ház körül: két anvakoca. 5 süldő 15 anvabirka. 7 kis- bárány, 5 szarvasmarha (3 hasas közülük). 1 üsző. 1 kis­bika. És mindig van aoró- jószáe is. 40—50 tvúk „Saj­nos most őszön eldöntött az apróíótz.áa. nem tudom mi történt velük”. A sok jószá­got ellátni sok idő. sok mun­ka kell. Ráadásul vállalnak m'nden *vben 1 '"nzHoj ré­pát, dohányt, tengerit és még ott van az egy hold háztáji, amit szintén művelni keü. — Jóska kel korábban, mielőtt elmegy a szövetkezet­be rendet tesz a jószágok köriül. A kukoricát minden reg-el én viszem biciklivel a darálóba. Vékony vagyok? Igaz, de bírós, meg értek hozzá. Aztán egész nap itt­hon a ház a jószág körüL Igen, inkább vacsorát főzünk, kivétel a szombat meg a va­sárnap. amikor itthon van mindenki egész nap. Szóra­kozás? Itt a tévé. Jóska né­zegeti az újságot, meg a gye­rekek. Nyaralni? Nem vá- gvok én sehová, meg aztán az öregekre hagyjuk itthon a jószágot? Ha ráérünk, el­megyünk Egyekre a mamá­hoz. — Megéri ez a sok munka? —- így egy összegbe jön meg a pénz ha a jószágot adjuk el Ha az ember ha­ladni akar. kell a pénz és •nekünk három gyerekünk van. Meg azután mink már ezt szoktuk meg. Ez a való igazság. Mi már nem tudunk másként élni. A gyerekeink ha felnőnek, szakmát tanul­nak, mert azt akarjuk, hogy saakmáiuk legven, lehet, hogy másV’í-vívn csinálják majd ök elmennek üdülni is szór-akoznJ is. De én gon­doskodom arról az uram­mal, az öregekkel, hogv ren­des. becsületes, dolgos embe­rek legyenek. Varga Viktória

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents