Szolnok Megyei Néplap, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-25 / 47. szám

6 SZOLNOK MBGVa NÉPLAP 1973. február 25. Mintha magamnak tervezném A salgótarjáni üzletház. Finta József tervezése Finta József munkaadója a budapesti Lakó- és Kom­munális Épületeket Tervező Vállalat. Máskülönben az Ybl Miklós-díj I. és II. fokozatá­nak tulajdonosa, az Építő­ipari és Belkereskedelmi Vál­lalat kiváló dolgozója, a sal­gótarjáni városközpont ter­vezéséért az Állami Díj III. fokozatával tüntették ki. Ho°v még hány pályázaton nyert első, illetve második díjat hamarjában ő maga sem tudja elsorolni, de a leg­nevezetesebb kétségkívül a Hotel Duna Intercontinental ayertes pályaműterve volt. — Bizonyára az építész feladatának tartja a közön­ség ízlésének esztétikai érzé­kének alakítását is. Meny­nyiben van erre módja? — Sajnos, a sürgető lakás­hiány még mindig háttérbe szorítja ezt a nagyon fontos feladatot. Egy új lakótelep építésénél a megrendelők legfontosabb kívánalma a közművesítés optimális lehe­tősége és az. hogy az épület­elemeket szállító gépeknek jó mozgási lehetőségük legyen. Holott hát a lakótelepeken élőket utóbb vajmi kevéssé fogja érdekelni, hogy köny- nyen, vagy nehezen mozog­tak-e az emelődaruk. A mi igyekezetünket, hogy forma­kultúrára neveljünk, mégis erősen meghatározzák a gaz­daságosság gondjai. — Hogyan vélekednek o kérdésről az új lakások gaz­dái, akiknek — érthető okok­ból — az a legfontosabb, hogy lakásuk van? — Sajnos, az ő kritikai ér­zékük is megreked a letört kilincsek rosszul működő vízcsapok bírálatánál. Ezek valóban bosszantó dolgok, de ha mindig, mindenki csak efféle hibákról beszél, oly rossz hangulatot kelt az új épületek készítői ellen, hogy végülis senki sem veszi észre az adott épület bizonyos ta­gadhatatlan szépségeit. — Szeretném megkérni, hogy erről a gondolatról — szép épületek — beszéljünk kicsit részletesebben. A ré­gebbi építészeti stílusok lát­ványos formáit könnyebb volt szépnek látni, mint a mai sima tömböket. A mo­dern építészetben hogyan le­het felfedezni a szépségeket? — A szépség mércéje ma is ugyanaz, mint a régebbi korokban volt. Az aránytör­vények, a szerkezeti egység, a plasztikusság, a színek ha­tározzák meg azt. Csak az énü’etekre aggatott díszek hullottak le. De úgy vélem, ez törvényszerű, hisz az élet minden területén igyekszünk megszabadulni a sallangok­tól. •— Hogiian értelmezzük az ,.igazságra való törekvést”, mel zt egy neves a modern építészet egyik fel­adataként jelölt meg? — "gyártóműén vállalni fcaU, az épület funkcióját! Első látásra nyilvánvaló le­gyen. hogy milyen célt szol­gál. Ne csapjuk be impozáns külsővel az embereket! Ke­rüljük az eklektikát, amely­nek következtében díszes homlokzatú házak nem egy­szer sötét, egészségtelen la­kásokat takartak... — A modem építészet te­hát nem tartja szükségesnek művészi alkotások alkalma­zását? — Díszítőelemek gyanánt nem. Egy fali dombormű például ne legyen dombor­mű a falon, hanem legyen ma- a fal. Ilyen együttmű­ködésre már sok példát le­het találni egy-egy új épüle­ten. Eszményképp a gótika korát tudnám említeni, ahol csodálatos harmóniában forrt össze az éptészet a szobrá­szattal, a festészettel és szá­mos művészeti ággal. — Ma, a házgyári építke­zések korában, amikor az építészt nem egy-egy házzal, hanem városrészek tervezé­sével bízzák meg, milyen le­hetősége van saját egyénisé­gét érvényre juttatni? — Erre ma is van lehető­ség. Nagyobb formák elhe­lyezése, egy városrész han­gulatának megteremtése ugyanúgy lehet egyéni, mint egy épület tervezése. — ön hogyan kezd egy- egy új tervének elkészítésé­hez? — Mindig a nagy formá­ból indulok ki. Hiába sike­rülnek ugyanis brilliáns részletek, ha nincsenek har­móniában az egésszel. Talán nem érti félre: munkámat szép játéknak nevezném. Ügy képzelem, hogy magam­nak tervezem, gondolatban benne élek és megkísérlem ott megteremteni a lehető legjobb közérzetet. A budapesti Volga szállót, amely a közelmúltban ké­szült el Finta József terve­zésében. azóta is mint kü­lönleges látnivalót csodálják a látogatók, szakemberek cikkek sorozatában méltat­ják, mondván, lám, mit le­het az egyhangúsággal vádolt panel elemekből elővarázsol­ni. fantáziával, tehetséggel. Azóta megbízást kapott ha­sonló szálló tervezésére Po­zsonyban, és az ő tervei alapján készül majd egy ti­zennyolcszintes torony diák­szálló a Lágymányoson. Hogy szerény szavait idéz­zük: — szép játék az övé. László Ilona Fotó: Penner Gyuláné n Ladányi Mihály: Könyörgés szerelem ellen Szabadíts meg tekintetüktől, amely szememnek elbeszéli: szívem arra való, hogy szeressem vele őket — szabadíts meg ujjuk hernyóitól, amelyek bejárják szikkadó koponyámat — szabadíts meg az úttól, amely mindig küszöbükig vezet, szabadíts meg a madár tói, amely mindig fölöttük énekel, szabadíts meg vérem vasreszelékétől, mellük mágnese közt ne remegjek, szabadíts meg a fénytől, amely testükről csípős porcként pereg szemem csodálatába — szabadíts meg szemem éhségétől, amit szerelmünk Júdás-pénzével iriajd beterítenek. Bencze József: Szembenéz az agg szelekkel Dagadt iolyó mosdatja a sarlóval ringó berket, s a kint rekedt hal uszonya hullámot a réten kerget. Mire zúg a napóceán ■üde lesz a fáradt pázsit, és a napcsók izzaszt, lázit. Boglya bólint a dombokon ércet bújtat ott a földmély évszázados lombos rákból tőzeget gyúrt r eddő hőség. Bányász lett az ökrös gazda, glottgatyában szőrös mellel, térdig áll a berki sárban szembenéz az agg szelekkel. Kis közösségek — nagy leli‘tőségekkel A z urbanizációval mint fénnyel az árnyék, együtt jár, az elmagá­nyosodás veszé­lye. A lakóhely (falu, kisváros) természetes közösségéből kiszakadó em­bernek a nagyvárosban va­lamiképpen újra gyökeret kell vernie. Ez korántsem problémátlan helyzet, s amint azt az eltévelyedések (alko­holizmus, öngyilkosság stb.) statisztikái mutatják nem is mindig, minden esetben si­kerül fölébekerekedni. A társadalom, mint élő or­ganizmus. szerencsére kiter­meli magában a bajok el­lenszereit. Részben önkénte­lenül és öntudatlanul szin­te, belső késztetésnek ered­ve, részben pedig irányítói­nak figyelme folytán. Tény, hogy a magánytól menekülő kis közösségbe igyekszik. Ezek a kis cso­portok szinte kivétel nél­kül a művelődés eszközei is. előadások, műsorok in­dítják a beszélgetéseket, vi­tákat. Létezésük ezért fon­tos a művelődéspolitika számára, működésük ezért érdemel támogatást. Las­sanként a népművelés új színtereivé válnak; s bár kezdeteikben városi erede­tűéi, ma már a vidékre is szótáradnak. hiszen ott is kísért az elzárkózás, begu- bózás, s ezzel a magány veszedelme. Különös ellenmozgások tanúi vagyunk a változó életben, s néha magunk is meglepve méregetjük az időt. honnan is számítjuk a változásokat? Talán nem tévedünk túl­zottan, ha a tv megjelenésé­re gondolunk1. Felbukkant egy gép, és bevitte az ott­honunkba a kor „populáris művészetét”, a filmet, a mozgó képet. Következés­képp — a gép terjedésének arányában — fogyatkoztak a látogatók a filmszínhá­zakban, a művelődési há­zakban. üresedtek a hodály- nagy termek: a passzív be­fogadás kényelmesebb ott­hon, karosszékben, papucs­ban. pongyolában. Dehát az ember nemcsak passzív befogadásra áhíto­zik. Ellenkezőleg: inkább önkifej lesztásre. megnyilvá­nulásra, gondolatok cseré­jére, áramára. így indult meg a kis csa­patok csöndes áramlása oda, ahol csoportosulni le­het könyvtárakba Hazafias Népfront-klubokba, egyesü­letekbe. Hasznosan, sikeresen mű­ködnek ezek. Csupán példa­képpen hadd említsünk né­hányat. s a hagyományokat is, melyekből a spontán szükségleten kívül erejüket szívják. A csepeli Olvasó Munkás Klub a Művelődési Házban elhelyezett szép és gazdag állományú szakszer­vezeti könyvtárban tevé­kenykedik. A hagyomány, melyet idősebb tagjai a fia­talokra örökítenek, a szak- szervezetekben iskolázódó művelt munkás életformája és összejöveteü szokása; a vendégek (és vitapartnerek) ismert és kedvelt írók, a résztvevők különböző korú (és előképzettségű munká­sok) — egyetlen közös je­gyük. hogy szeretik az iro­dalmat és társadalmi fele­lősségérzet hevíti őket. Megielent már néhány ki­adványuk. az írókkal foly­tatott beszélgetések mellett a soraikban nevelkedő fiatal munkásköltők, novellisták alkotásaival. A hatvani járási könyv­tár olvasóklubjának össze­jöveteleire eleinte meghívók toborozták az embereket. De olyan sokan jöttek (s annyian sértődtek meg, ha nem kaptak meghívót), hogv most már belénőiegy- gvel dolgoznak — a könw- tári tagoknak nem kell vál­taniuk — és rétegenként csoportosítják az érdeklődő­ket. A pedagógusok esté're a művelődési autó hozza be a falvakba® élőiét; ai i®= merkedés, barátikozás kitű­nő alkalmad ezek. ahol tá- gabb horizont formálódik és nagyvonalúbb gondolko­dás egyébként elszigetelten élő emberek fejében. A paksi könyvtárban asz- szonyok klubja működik, a régi fos.ztóka. a fonó hagyo­mányát köti össze a műve­lődéssel. Az asszonyok, lá­nyok kézimunkáznak (kü­lönleges, szép népművészeti minták cserélnek itt gaz­dát). miközben előadásokat, szavalok versmondásait fi­gyelik. Az ő körük annyira összekovácsolódott öt év | alatt, hogy kirándulásokra : is együtt járnak, és mivel ; ilyenkor kicsinek bizonyul az autóbusz, az autótulajdo­nos klubtagok viszik a „túl- jelentkezőket” a karaván­ban. '"Budapestet, a halasi csipkeházat, a Petőfi emlé­kekről nevezetes alföldi helységeket járták már be így együtt). Ebben a körben minden társadalmi réteg megtalálható: orvosnők, pe­dagógusok, tsz-tagok és há­ziasszonyok hímeznek és művelődnek együtt. Hasonlóan osztály- és ré­tegfalakat bontó tömörülés a helyismereti kör. mely a Hazafias Népfront-bizottsá­gok keretében sokfelé mű­ködik és miközben hihetet­lenül nagy tárgyi és eszmei értékeket ment meg a pusz­tulástól, a tagok szabadide­jét is kellemessé teszi. Tár­gyakat és emlékezéseket gyűjtenek ezek az amatőr helvtörténetírók, sajátos ízekkel és színekkel töltve meg krónikáikat. Ugyancsak a Hazafias Népfront keretein belül gyülekeznek egy-egy nagy­hírű és múltú iskola öreg­diákjai. akik közül sok cseppet sem öreg, csak így nevezi magát miközben fel­üdülést lel a futó napok­ban hajdani társai között és gyermekeinek továbbad­ja e körben régi iskolája haladó hagyományait. A fiatalok is főként olva­só-, versmondó-, színjátszó- körökben csoportosulnak. A KISZ is ott tud jól működ­ni. ahol az ilyen kis csopor­tokat élteti, s az egyéni szenvedélyek útján tölti meg tartalommal az össze­jöveteleket. Ismerünk műpártoló, mű­vészet-barát klubokat, zene­rajongókat, bélyeggyűjtőket állatvédőket — és még sok­féle csoportot, egy-egy em­ber gyakran többnek is tag- j ja. és sokszor a családi- j baráti kapcsolatok színké- j pébe is belejátszik a klub- ! ban szerzett ismeretség. Az ember közösségi lény, ] nem élhet kollektíva nél- ! kitt. De a kor körülményei j hol így, hol úgy csoportosít- ] ják az egyéneket E moz­gásformákra elsősorban a művelődés munkásainak kell figyelniük, mert kol­lektíva nélkül nincs kultúra és gondolat nélkül rincs közösség Egy Franciaor­szágban végzett felmérésről olvastam pár éve: kiderült, hogy azok az emberek ol­vasnak legtöbbet, akiknek van kivel megbeszélniük az olvasottakat. A házacok többet olvasnak, mint az egyedülállók, a baráti kör­rel rendelkezők sokkal töb­bet, mint a magányban élők. És bár az olvasáshoz kellenek a zavartalan, ma­gányos órák. de ez más, mint az elhagyatottság: a gondolat meghal, ha nincs cserealkalma. A csere pedig kis közösségben vi­rágzik, hiszen tömegben nem kap teret. Jól emlékszem Ve­res Péter egy előadására, amelyet még diákkoromban hallottam; amely a szóban forgó probléma tekinteté­ben föltétien igaz: ..jól vi­gyázzatok gver«kek. kis kol­lektívákat hozzatok 1 *tré rrp-t ahol nyolcvan ember­nél több van, ott tömeg keletkezik, nem közösség...” év® aO\yi^po/c G\erg\a Albert: ANYÁM MEG A FALUM Az irodalom történészkén t jeles prózafordítóként is­mert tudós önéletrajzi esz- szék 5 ietében, legjelentősebb világát tárja fel az olvasó­nak. Könyvében alig-alig esik szó — a köztudatba, személyéhez kapcsolódó — filológiai búvárkodásokról, irodalom- és művelődéstör­téneti emlékekről, jeles francia és magyar írók ki­tüntető barátságáról. Gyér- gyai életének legmélyebb, gyerekkori rétegeit elevení­ti meg — szülőhelyéről, a Somogy megyei kis faluról, Nagybajomróa, kisdiákkorá­ról, rajongva szeretett édes­anyjáról, bátyjához fűződé érzelmeiről, szűkebb és tá- gabb családi kötelékeiről Is. A félévszázada őrzött err lékkének között feltűnik í> család egykori házvezetőnő­jének alakja: szellemes ironikus fejezetté kerekedik- a szegény falusi lány, Rozi­ka portréja, aki — Rosa- nettként — nemzetközi hí­rű kokott lett. Az irodalmi intimitások (memoárok szo­kott kellékei) helyett a szá­zadele ji falusi, kis váró­élet szociografikus hűségű rajzát nyújtja a szerző Gyergyai prózája igényes, „míves”, közérthető. Gvergyai Albert iroda’om'ör- ténész. fordító. Eötvös korásis- ta. Párizsi ösztöndíjas vn1*. Többszörösen kitüntették Baum- gartnér-díjjal. 15 éven át a? FI.TE egvetem tanára. Aratni d;;as (1971). leymóbb m-^iélent művei: Kortársak (651 24P, A Nyugat árnyékában (682 063), Hont Ferenc ■ A CSELEKVÉS MŰVÉSZETE (1907) A könyv hézagpótló vál­lalkozás a magyar színházi szakirodalomban: megkísér­li közérthetően beszélni a színjátszás, a színházi s.ílu- sok jellemzőiről. A kötet két részre oszlik. Az elsőt azok a párbeszédek alkot­ják. amelyekben a képzelt professzor és tanítvánvai megvitatják a színiáték ki­alakulásának és fedőd lsé­nek állomásait, majd a je­lenkori színházi munka gya­korlati kérdéseit. E dialó­gusok az elvont elmélete­ket is a mindennapi életből vett hasonlatokhoz kapcsol­ják. A második rész a szer­ző különálló, már publikált tanulmányainak idő-endi gyűjteménye. Az írások al- kotáslélektani folyamatokat rögzítenek, a színész és a rendező elképzeléseinek a megvalósulásáig vezető út­ját rajzolják meg.1 Ezek a fejezetek inkáb Hont sze­mélyes tapasztalatait tük­rözik, ám személyes felfo­gása ebben az esetben azt bizonyítja, hogy a szak­köri vvek általánosításai he­lvett egy színházi emhe: öntörvényű világával is­merkedhetünk meg. Figye­lemre méltó a kötet utósza­va. melyben a szerző a jö­vő modern, szocialista szín­házáról alkotott elképzelé­seit vázolja fel. Fiataloknak is ajánlandó. Hont Ferenc rendező, szín házesztéta. 1924-től részt vett a munkásmozpadmbn v Pár^R*»- > és hazai színhá?akban rénde- zetí, ő kezdeményezte a Szegedi Szabadtéri Játéko­kat. A Szfnházíanulmánvi Inté­zet igazgatóba. kand-dátus. Kossuth-díias. Főbb művei: A rendező munkái» (1952). A szín­játszó munkába (1954). Valósás & színpadon (1960V. KIS KÉMIAI SZÓTÁR Á kislexikon a lengyel Moly slownik qhemiczny c kiadvány 2. kiadása alap ián készült és a fontosabb ké­miai fogalmakról, törvé­nyekről, elemekről, vegvü- letekről ad rövid tájékozta­tást. Felöleli a kémia kü­lönféle ágazatait, a szervet­len és szerves, az általános, az analitikai, a fizikai és kolloid-kémiát, kitér az atomfizikára és az ásvány­tanra is, ismerteti továbbá a kémia kiemelkedő tudó­sainak életrajzi adatait. Tö­rekvése a kémiai fogalmak­nak az átlagműveltségű ol­vasó számára érthető meg- világítása

Next

/
Thumbnails
Contents