Szolnok Megyei Néplap, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-16 / 39. szám

1973. február 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Finomkerámiaipari Művek Alföldi Porcelángyárában, Hódmezővásárhelyen elké­szült a csempegyár, amely évente egymillió-kétszázezer négyzetméter burkolóanya­got állít elő. Az új gyár korszerű technológiai bérén dezéseit külföldről vásárol­ták. Képünkön: Mázas égetőkemencék az új Csempegyárban. (MTI fotó — Mező Sándor felv. — KS) JO EV VOLT Jelentősen növekedett a közös vagyon Dr. Gergely István a kisújszállási Búzakalász Tsz zárszámadási közgyűlésén (Tudósítónktól) A kisújszállási Búzakalász Termelőszövetkezet tegnap tartotta zárszámadó közgyű­lését. A közgyűlésen részt vett és felszólalt dr. Gergely István, az MSZMP megyei bizottságának első titkára. Suba István, a nagykunsági tsz-szövetség titkára és Bar­na Károly, a városi pártbi­zottság titkára. A Búzakalász javuló tár­gyi és személyi feltételekkel rendelkező, gazdag termelő- szövetkezet. A tagság mun­kájának eredményeképpen jelentősen emelkedett a kö­zös vagyon értéke, már meg­haladja a 100 millió forin­tot. A beruházásokra fordí­Közponfi alapból, saját erőből A Májúi 1. Rnhasyárban minden munkás bérét emelik — Kétszázbúsz forinttal lesz több a havi átlagbér a T'Vili-ben 1 Ipari üzemeink munka­ügyi osztályain már javá­ban foglalkoznak a március 1-től esedékes központi és saját éves bérfejlesztés konkrét kédéseivel. Az el­készült tervezeteket igazga­tói értekezleteken tárgyal­ták meg és meghallgatták a különböző társadalmi szer­vezetek véleményét és taná­csait is. A Május 1. Ruhagyár szolnoki üzemében készen kapták a könnyűiparra és azon belül a vállalatra, va­lamint vidéki gyáregységei­re vonatkozó egységes bér­rendezés tervét. A könnyű­ipar ruházati ágában - mondta dr. Orbán Péterné, a szolnoki üzem vezetője —• az országosan előírt 8 százalékos kötelező bérfej­lesztéssel szemben a szak­munkások és segédmunká­sok. valamint a közvetlen termelésirányítók 9,31 szá- za’ék átlagos alapbéreme­lésben részesülnek. Az ará­nyokban a vállalat központ­ja két dolgot határozott meg: a segéd-, betanított és ! szakmunkások fizetése I emelkedjen legalább átla­gosan 100 forinttal, és minden szakmunkásnak a bérét minimum 8, a se­gédmunkásokét pedig 4 százalékkal emelni kell. A vállalati terv kidolgo­zói szem előtt tartották, hogy az aránytalanságok a vidéki és budapesti gyár­egységek között csökkenje­nek. Ezért a központi és saját bérfejlesztésből a szolnoki üzem is jobban részesül, át­lagosan 11,2 százalékkal emelkedik az alapbér. Ha ehhez hozzászámítjuk a kü­lönböző célfeladatokra, ver­seny-jutalmazásokra tarta­lékolt 2,4 százalékot, ame­lyet a művezetők havonta adhatnak a legjobban dol­gozóknak — akkor elmond­hatjuk. hogy az utóbbi húsz évben ilyen mérvű béreme­lés a ruhaiparban nem volt A központi bérrendezés­sel a szolnoki gyáregység­ben márciustól a bérszín­vonal 185 forinttal nő és eléri a havi 1640 forintot. Az üzemben ugyancsak körülbelül 12 százalék béremelést kapnak a sza­lagvezetők, a közvetlen munkairányítók. Velük együtt valamint a I vniiéd szabadságon levő mintegy ötven dogozóval az üzem nyolcszázötven mun­kásából csaknem hétszázan részesülnek a központi bér- fejlesztési alapból. A Tiszamenti Vegyimű­vekben tavaly is jól keres­tek a munkások, átlagosan 28 ezer 924 forint volt a személyi jövedelem évi ösz- szege. A március elejétől életbe lépő központi bérrendezés éves szinten további 2 millió 902 ezer forinttal emeli a munkások és a közvetlen termelésirányí­tók bérét. Az év első tíz hónapjára eső 4,8 százalé­kos bérfejlesztés 1631 munkást és 91 művezetőt érint majd. A szakmunkások és műve­zetők a kötelezően előírt 8 százalékot kapják, míg a segédmunkások 4 százalé­kos a’apbéremelésben része­sülnek. A központi alapból csak­nem félmillió forintot dif­ferenciáltan osztanak ki. Azokban a bérkategóriák­ban, ahol nők dolgoznak (a TVM-ben négyszázharminc- heten) az átlagnál egy szá­zalékkal nagyobb lesz a bér- fejlesztés. A folyamatos műszakban dolgozók szom­baton és vasárnap alaoke- resetük 20 százalékát plusz fizetésben kapják meg. Ez a növekedés hatszáznyolcvan embert havonta háromszor érint. A szállításban, anyag- mozgatásban dolgozó, nehéz fizikai munkát végzők az úgynevezett „mázsadíj” ki­egészítéseként 4 százalékot kapnak a teljesítménybér emelésére. A központi és a vállalat saját 4 százalékos bérfej­lesztésével a szétosztásra kerülő bértömeg eléri az 5 millió forintot. Ezzel együtt az egy dolgozóra eső átlag­bér évente meghaladja a 31 ezer forintot, és a havifize­tés 2400-ról 2620 forintra nő. A gvár gazdasági veze­tése a tervezetet jóváhagy­ta. és a napokban minden részlegvezető megkapja az irányelveket, amelyeket a dolgozókkal termelési ta­nácskozáson megvitatnak: az szb jóváhagyása után már­cius első hetében a dolgo­zókat tájékoztatják az új besorolásról. H. L. Ülést tartott a Országos Tegnap, a Parlament Va- dásztermében ülést tartott a Magyar Nők Országos Taná­csa. Az ülésen megjelent és az elnökségben, foglalt helyet: Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, Erdei Lászlóné, a MNOT elnöke, Duschek La- josné, Makoldi Mihályné, a MNOT alelnökei. Makoldi Mihályné megnyi­tója után Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Ta­nácsának elnöke tartotta meg referátumát, amelyben a X. pártkongresszus, valamint pártunk nőpolitikái határo­zata végrehajtásának eddigi tapasztalatairól, eredményei­ről, továbbá a nő tanács 1973. évi feladatairól szólt. Magyar Nők Tanácsa A nőtanács elmúlt idő­szakban végzett munkájáról szólva elmondotta: kiemel­kedő volt az a vizsgálat amelyet a női egyenjogúság­ra. az anya- és gyermekvéde­lemre vonatkozó jogszabá­lyok továbbfejlesztése érde­kében folytattak. Végezetül hangsúlyozta: a nőtanács továbbra is rend­szeresen figyelemmel kíséri a nőkonferencia ajánlásai­nak sorsát, s a feladatok végrehajtásának helyzetét még ebben az évben értékeli. A beszámolót élénk vita kö­vette, amelyben felszólalt Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára is. Egy dollár 21,84 forint A dollár 10 százalékos le­értékelését követően a Ma­gyar Nemzeti Bank is meg­változtatta a dollár árÍQ^ lyam-jegyzését. Február 13- tól kezdődően a bankok és a valutabeváltóhelyek egy dol­lárt 24,84 forintért vásárol­nak meg, és 24,90 forintért adnak eL A dollár új árfolyama azt jelenti, hogy mindazok, — magyarok és külföldiek egy­aránt — akik dollárt válta­nak be, az új árfolyamon fo­rintban 10 százalékkal — a dollár leértékelésével ará­nyosan — kevesebbet kap­nak, azok viszont — így a külföldre utazó magyar tu­risták is —, akik dollárt vá­sárolnak. azért kevesebbet fizetnek. A turistaútlevéllel külföldre utazók, a jövőben is 3300 forintért vásárolhat­nak valutát és ez — ameny- nyiben a valutaellátmányt effektiv dollárban kívánják felvenni — az új árfolyamon számítva 133 dollárnak felel meg. Zöldségfélékből gazdagabb less a választék Városellátó zöldségtermelő együttműködés (Tudósítónktól) Jogos a szolnoki háziasszo­nyok panasza, drága és nem kielégítő á város zöldség- és gyümölcsellátása. Sokszor és különböző fórumokon el­hangzott már. hogy folyama­tosan kellene biztosítani az ellátást. Nemcsak megfelelő minőségben, árban, hanem választékban is. Túl sok ered­mény nem született. , Ezért határozottabb intézkedésre volt szükség. Tegnap Csorna János, a Megyei Tanács V. B. mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya vezetőjének meghí­vására tanácskozásra ültek össze a szolnoki Lenin, a rá- kóczifalví Rákóczi, a szanda- szőllősi Vörös Mező, a sza- joli Vörös Csepel Te re elő­szövetkezet. valamint a szol­noki ÁFÉSZ vezetői, hogy közösen enyhítsenek a gon­dokon. A városellátó zöld­ségtermelő együttműködés létrehozásával olyan célt tűz­tek ki maguk elé, hogy azo­kat a zöldségféleségeket ter­mesztik, amelyek hiánycik­kek a szolnoki piacon. Mint­egy 12 növényfélét jelöltek meg: olyanokat, mint az uborka, a főzőtök, a karfiol, a zöldhagyma, a gyökgumó­sok stb. Ezekből a zöldségfélékből a folyamatos ellátás érdeké­ben különböző tenyészidejű, illetőleg vetésidejű fajtákat kezdenek termeszteni. Alap­vető cél a város lakosságá­nak ellátása és nem a keres­kedelmi haszon. Az árusí­tást a szolnoki ÁFÉSZ vég­zi, azzal a kikötéssel, hogy a termelőktől átvett árukat csak a szolnoki piacon érté­kesíthetik. A haszon is csak a legminimálisabb lehet. V. K. tott összeg 15 millió forint volt a múlt évben. A szö­vetkezeti bruttó jövedelem 28 millió 127 ezer forint, eb. bői 7.2 millió forintot fordí. tottak fejlesztésre, 19.7 mil­lió forintot részesedési alap­ra. Egy dolgozó tagra jutó jövedelem — tízórás munka­napot figyelembe véve — 25 ezer forint. Dr. Gergely István fel­szólalásában köszöntötte a zárszámadó közgyűlést tartó szövetkezet tagjait. Szólt arról, hogy nem kiemelkedő, de sikeres évet zárt a Búza­kalász Tsz. Ez a tagság szor­galmas munkájának, a tsz politikai és gazdasági veze­tőinek, tisztségviselőinek hozzáértését, igyekezetét di­cséri. A megyei pártbizottság el­ső titkára elmondotta, hogy a múlt év végén a Központi Bizottság, a kormány, a Szolnok megyei pártbizott­ság és a kisújszállási városi pártbizottság elemezte a szövetkezet helyzetét, és az elemzés alapján megmutatta a dinamikus továbbfejlődés lehetőségét. Az előrehaladást elsősorban a növénytermesz­tés átlagtermésének és az állattenyésztés hozamérté­kének növelésével lehet biz­tosítani. A Búzakalász Tsz különösen búza, kukorica, és rizstermesztésben ért el jó eredményt. Az állattenyész­tés jó közepesnek mondható, most van igazán kibontako­zóban. Dr. Gergely István, a Bú­zakalász Tsz eredményein és gondjain túl a megye me­zőgazdasági helyzetéről a többi között ezeket hangsú­lyozta: — Országunk, társadal­munk nagy figyelmet fordít a tsz-mozgalom politikai- gazdasági, szervezeti megszi­lárdítására, továbbfejleszté­sére. A múlt év eredményes volt. Kevesebb nézővel, de szorgalmas kézzel és fejjel. Megyénk mezőgazdasága jó helyen szerepel az ország ranglistáján. Mindössze egy veszteséges tsz-iink van, s ezért nagyra értékeljük az elmúlt évet. — Melyek azok a tennivalók, amelyekre összpontosítani kell a figyel­met és az energiát? — Első helyen áll az át­lagtermésnek, az állatte­nyésztés hozamainak növe­lése, javítása. Többet és jobban, olcsóbban 'kell ter­melni ahhoz, fiogy a követ­kező évben többet tudjunk osztani, több élelmiszer ke­rüljön a boltokba. A terme, lés növelése, a hatékonyabb gazdálkodás ma már nem választható el a műszaki fejlesztéstől. Több korszerű gépre, lényegesen jobb mun­kaszervezésre, a hozzáértés, a szakértelem,, gyarapítására van szükség. A termelőszövetkezet tag­sága egyetértéssel és meg­elégedéssel fogadta a zár­számadáson elhangzott be­számolót, valamint a hoz­zászólásokat. — II — Üzemelfeíési járulék ai elavult, de tovább használt gépek után (Magyarázó jegyzet) Vállalatainknál viszonylag sok olyan elavult gép mű­ködik, amely az évek fo­lyamán — legalábbis az amortizációs számítások szerint értékét teljesen el­vesztette, 0-ra írták le, s a kimutatásokban 100 forint eszmei értékben tartanak nyilván. E korszerűtlen be­rendezések üzemben tartá­sa gyakran akadályozza a modern technológiák beve­zetését, s termelékenység növelését, s karbantartásuk is jelentős többletköltségek­kel jár. A népgazdaságnak általában érdeke, hogy a vállalatok elavult, korsze­rűtlen berendezéseiket ki­cseréljék, kiselejtezzék. Jelenleg azonban sok esetben még a nagyobb fenntartási köHségek elle­nére sem érdekeltek a vál­lalatok anyagilag abban, hogy elavult berendezéseik­től megváljanak. A jelen­legi szabályok szerint ugyanis a 0 értékre leírt ál­lóeszközök után azok továb­bi üzemeltetése esetén sem kell amortizációt és eszköz1- lekötési járulékot fizetni, ez hirtelen és egyoldalúan megnöveli a vállalat nyere­ségét abban az 1 ciánon than, amikor a gép értékét nul­lára írják le. Indokolt tehát, hogv a közgazdasági szabályozók ha­tékonyabban ösztönözzék a vállalatokat az erkölcsileg immár értéktelen, s a kor­szerűsödést akadályozó be­rendezések cseréjén“, selej­tezésére. Ezért a Miniszter- tanács február 1-i ülésén határozatot hozott arról, hogy. a vállalatok a már teiiesen leírt de méz to­vább üzemeltetett állóesz- Irfteoilr után — kivéve az ŐoiileteVet — üzem“! totási ’árulókét kötelesek fizetni. Ez a iárulék — lega’áhb is részben — ellensúlyozza az amortizáció és az eszközle­kötési járulék kiesése miatt keletkezett egyoldalú elő­nyöket. A kormány figyelemmel volt arra, hogy a kérdés je­lentősége az egyes népgaz­dasági ágazatokban nem egyforma, s hogy az elavult berendezések nem cserélhe­tők ki egyik napról a má­sikra. Ezért az üzemelteté­si járulékot — kísérleti jel­leggel — először a Kohó- és Gépipari Minisztérium fel­ügyelete alá tartozó vállalatok­nál kell bevezetni. Az ipar e területén ugyanis sok kor­szerűtlen, nullára leírt ál­lóeszköz működik. Itt is fo­kozatosan vezetik be az üzemeltetési járulékot, hogy az ne jelentsen hirtelen és indokolatlan gazdálkodási nehézségeket. Időt adnak a vállalatoknak arra. hogy döntsenek a gépek cseréjé­ről. selejtezésről vagy ép­pen arról, hogy tovább üzemben tartják berendezé­süket, s vállalják ezzel az üzemeltetési járulék fizeté­sét. Az üzemeltetési járulékot az érintett gépipari vállala­toknál fokozatosan vezetik be. 1973-ban csak azok után az állóeszközök után kell üzemeltetési járulékot fizet­ni, amelyeket 1973-ban ír­nak le teljesen. 1974-ben viszont már az 1973. január 1. előtt leírt de tovább üze­meltetett állóeszközök után is fizetnek a vállalatok. Az üzemeltetési járulék a vállalatok nyereségét csök­kenti. ugyanakkor azonban műszaki fejlesztését is szol­gálja. Az üzemeltetési járu­lék 60 százalékát kell adó­ként befizetni, 40 százalékár val pedig a vállalatfeilesz- tési alapot kell növelni. Mivel a vállalatok nyeresé­gükből is átlagosan 60 szá­zalék adót fizetnek, az in­tézkedés nem jelent bevé­teli többletet a költségvetés számára, de korszerűbb géppark kialakítására ősz* tonzi a vállalatokat.’ , j

Next

/
Thumbnails
Contents