Szolnok Megyei Néplap, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-24 / 19. szám
4 SZOLKOR MEGYEI NÉPLAP 1973. Január 24. Propagandistáknak ajánljuk Lenini módszerrel, példamutatással A pártkoncresszus határozatainak végrehajtásáért 25 éves a magyar—román barátsági szerződés 1948. január 24-én, negyedszázada kötötték meg a két ország kapcsolatában mérföldkőnek számitó magyar— román barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. A negyedszázados évforduló alkalmat ad arra. hogy áttekintsük országaink kapcsolatait. — a magyar—román együttműködés fejlődését. Az elmúlt időszak eredményei világosan bizonyították a közös szocialista út a közös társadalmi és politikai célok helyességét. Kapcsolatainkat a proletár internacionalizmus szellemében fejlesztettük tovább, véglegesen száműztük a feudalista-nagy- tőkés uralkodó osztály által olyannyira szított nacionalizmust. a keleteurópai népeket megosztani, egymással szembefordítani törekvő nézeteket. Mindkét ország sikeresen halad a szocializmus felépítése felé, s ebben a munkában felhasználjuk a gazdaság, a külkereskedelem ösz- szehangolásában rejlő előnyöket is. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében jelenleg már a szocialista gazdasági integráció kifejlesztését részletesen taglaló komplex program megvalósításán munkálkodunk. Ennek keretében a kétoldalú kapcsolatokat szervesen beleillesztjük a szocialista országok közösségének együttesébe. Ami a román—magyar gazdasági kapcsolatokat illeti, azok dinamikájáról egy számadat idézésével hű képet kaphatunk: 1971 és 1975 között — a hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény szerint — az árucsere több mint 90 százalékkal növekszik. — Az ipari kooperáció olyan fontos területeket ölel fel. mint a gépipar, a számítástechnika. az elktronika. az automatizálás. A Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság közös külpolitikai törekvéseire világított rá a magyar párt- és kormány- küldöttség 1972. februári romániai látogatása alkalmából kiadott közlemény, amely hangsúlyozta a szocialista országok egységének és össze- forottságának nagy jelentőségét, és kifejezte mind a két fél határozott óhaját, hogy fokozza az együttműködést a Varsói Szerződés keretében. A negyedszázados jubileumon kívánjuk, hogy tovább erősödjék az együttműködés román barátainkkal a proletár internacionalizmus szellemében. a szocialista országok megbonthatatlan közösségének keretében. Az elmúlt letekben és most a pártnapok alkalmával is sokakban vetődött fel a kérdés: az ország állapota mindenképpen szükségessé tette-e, hogy két kongresz- szus között a Központi Bizottság olyan átfogó állást foglaljon, amint azt novemberi határozata tükrözi. Nyilvánvalóan igenlően válaszolunk, ha arra gondolunk, hogy ezzel feszültségek föloldását segítette elő, indította el. s a született határozatok végrehajtásával alapvetően biztosíthatjuk további szocialista építésünk nagyobb eredményességét, stabilitását. Ám éppen ellentétes választ kell adnunk, ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy föltétlenül valami katasztrofális kényszerítő helyzet tette-e szükségessé a Központi Bizottság ilyen jellegű ülését, állásfoglalását. Erről természetesen szó sem volt. ' Az ország helyzetét nem mondhattuk közelsem aggasztónak, a jólismert hibák, gondok bizonyos aránytalanságok gazdasági és ideológiai problémák ellenére sem. Az ellenforradalom óta vol- f tunk is már hasonló nehézségeket hordozó helyzetben, s egyáltalán nem lehetetlen, hogy még leszünk is. Hiszen a fejlődés — mint közismert — igen ellentmondásos. Emlékezhetünk például arra. hogy az 1960-as évek elején, hasonlóan gondot okozó időszakot éltünk át. A mezőgazdaság fejlesztése viszonylag s nehéz és anyagi .. áldozatokat, beruházásokat is igénylő időszakban jelentős gazdaság) eszközöket vett igénybe, s csökkent a nemzeti jövedelem termelése is. Sokan megkérdőjelezték akkori gazdaságpolitikánkat. Mindez igen problematikus külpolitikai időszakban zajlott Ugyanakkor a pártéletben. a közéletben előtérbe került a párt vezető szerepének pontosabb, időszerű meghatározása, nem kevés vitával. Ugyancsak vitatottá vált a párttagok és a pár- tonkívüliek szerepe, viszo. nya a vezetésben. Ekkor került sor az egyetemeken a származási kategória eltörlésére. És még egy sor más kérdés volt ami ugyancsak nem tette könnyűvé, zavartalanná, vagy éppen simává előrehaladásunkat. Akkor a XX. kongresszus adott ezekre a kérdésekre átfogó és értékelő választ. egyebek között az új gazdaságirányítás) rendszer elveinek meghatározásával is. Nehéz korszakaink tehát máskor is adódtak. Ezen nincs megdöbbenni vagy csodálkozni való. Kétségbeesésre pines okunk. Társadalmunk fejlődéséből, a változtatásokat igénylő előrelépésből mindig is keletkeznek konfliktusok. Ez a dolog természetéből származik. Legfeljebb az lehet a kérdés, hogy e konfliktusok mértéke, nagysága, gyakorisága mennyire szükségszerű, vagy mennyiben elkerülhető, leküzdhető. Ami a mostani helyzetet illeti, ez sem volt bonyolultabb, vagy rendkí- vülibb. mint amit fejlődésünk indokol, noha voltak és vannak meggondolkoztató jelenségek. A párt azonban éppen az ország közhangulatát, a dolgozók közérzetét, a párttagság okos és körültekintő. a tényleges problémákra irányuló jelzéseit vette nagyon komolyan, amikor felső vezeető testület elé vitte az irritáló gondokat. Azért is tehette, mert a tárgyalási alap, az irányvonal adott volt és adott most is: a X. kongresszus érvényes és bevált határozatai továbbhaladásunk egyetlen biztos iránytűje. Ennek felülvizsgálatát viszont semmilven körülmény nem tette szükségessé. A Központi Bizottság — a Politika: Bizottságban már megelőzően hónapok óta sok ülésen megtárgyalt feladatokat tovább mélyítve, a helvze+et elemezve —• azt vizsgálta meg. hogy a kongresszusi határo7,atok végrehajtásából mi halad egységesen és kielégítően, hol sikerült a célnak megfelelően dolgozni, s hol nem mennek az ügvek a kívánt mértékben. Vagyis a továbblépésre, a cselekvésre igyekezett segítséget. ösztönzést, konkrét lehetőséget biztosítani. A módszer itt is megszívlelendő. mint a cselekvés, a közös fellépés egyik biztosítéka. Az előzőekben m ár szó volt róla: a Központi Bizottság. a demokratizmus példáját nyújtotta azzal, hogy sokak itt is. ott is jelentkező, a gondokról felelősséggel megnyilatkozó észrevételeit figyelembevéve ült össze, s tárgyalta meg az időszerűnek látott tennivalókat. Ebben a párttagság és az or- szág gondjain velünk együtt töprengő pártonkívüliek iránti megbecsülő figyelem az egyik nagy példamutatás az alapszervezetek számára is. Ne gondoljuk ugyanis — nem is lenne helyes —, hogy egycsapásra megszűnnek most már a megjegyzések, a vélemények. Az egységes cselekvés, a Központi Bizottság állásfoglalásának fenntartás nélküli érvényesítése, elengedhetetlen érvényesítése egyáltalán nem jelenti ezt. A pártszervezetek azzal követik a leghívebben a Központi Bizottság gyakorlatát, ha pártszerű kereteket, fórumokat biztosítanak az élet menetéből, a határozat végrehajtásának napi gyakorlatából adódó segítőkész megjegyzéseknek. Ez az egységes értelmezés kialakításának is követelménye. Az emberek bizalma tovább növekszik a párt iránt, ha látják, hogy javaslataik nem semmibe hulló szavak, nem érdektelenségbe ütköznek, hanem a pártszervezetekben meghallgatják és a szükséges mértékben továbbítják felsőbb pártszervekhez. Sotifelé, sokaktól halla- ! ni most az állásfoglalás után, hogy megnyugvással veszik tudomásul: a határozatban valamilyen formában viszontlátták, amit nárttaggyűlésen vagy más fórumon fölvetettek, előterjesztettek. Nem lenne helyes, ha elutasítanák a pártszervezetek a jövőben az ilyen megnyilvánulásokat, amelyek egyrészt hasznos jelzőrendszerei a pártnak, másrészt a tömegkapcsolatok, a bizalom újabb erős szálait sodorják. Ez pedig, mintegy önmagába visszatérő körként, a közös cselekvést, az együttes fellépést, tevékenységet szolgálja. vagyis végeredményben a határozatok gyorsabb érvényesítését segíti elő. Még ennél is gyakorlatibb közvetlenebb a Központi Bizottság követésre intő másik módszere: a tennivalók közvetlen megvizsgálása, a végrehajtás zökkenőinek, akadályainak felmérése. Tulajdonképpen nem valami újnak vagyunk ebben sem a tanúi, hanem — akár az előzőnél — e lenini módszernek, amely mindig a konkrét helyzet konkrét elemzését követi. Annak az 1957 óta következetes, egyenes vonalú politikának a megnyilvánulása ez. amely újra és újra visszanyúl a lenini forrásokhoz és alkotóan alkalmazza a gyakorlatban a marxizmus—leninizmust. Az alapszervezetek akkor járnak el eredményesen, ha ugyanezt teszik a maguk portáján,... Ha ugyanígy — ám az állásfoglalásban már körülhatárolt feladatkörök révén lényegesen könnyebben — megbeszélik, kidolgozzák helyi konkrét feladataikat. Formális elhatározások soha sem vezettek célra. most a legkevést>é. Ezért is oly fontos, hogy a cselekvés) programok, munkatervek konkrét helyi tennivalókat tartalmazzanak mindenütt. Az állásfoglalás óta el. telt időszak rövid tapasztalatai is arra vallanak, hogy ott mutatkoznak az első eredmények, ahol leginkább ezt tartották szem előtt. Kádár János elvtárs a Központi Bizottság ülésén mondott zárszavában jelentette ki: „Tekintsük ezt a határozatot harci- és munkaprogramnak, amely mindenütt lendületet ad a munkának és segíteni fog abban, hogy a kongresszus határozatai megvalósuljanak.” E két szóban — harci- és munkaprogram — kompri- málódik az egész tennivaló, amelynek természetesen számos részletkérdése lehet és van is. Közülük a helyi teendőknek. viszonyoknak megfelelően az egyik vagy a másik kerül jobban előtérbe megszabva a cselekvést, a munka legsürgetőbb pontjait. Meghatározásuk feltétlenül szükséges, hogy mind a harc, mind a munka minél céltudatosabb és konkrétabb lehessen. Ám ezzel együtt — megincsak Kádár János elvtárs szavaival élve — „nem a tűnődés, a filozofálás. az óhajok és a meddő viták időszaka hanem a lendületes munka következik”. LŐKÖS ZOLTÁN (Folytatjuk.) Megkezdődött a gyógyító munka hazánk egyik legkorszerűbb új állategészségügyi létesítményében Székesfehérvárott. A Fejér megyei Állategészségügyi Állomás állatkórháza 20 nagy és 40 kisállat gyógyítására, kezelésére alkalma« KÉPEUmfölE ELŐTT detes módon kivételt jelentenek. Nem a kötelesség szülte őket. hanem a ki* emelkedő egyéniségek iránti őszinte tisztelet. Harminc éve halt meg Bálint György, hús?; éve temettük el Gábor Andort, a Tragédia írója, Madách Imre pedig százötven évvel ezelőtt született, íme a három évforduló, amelyről a televízió megemlékezett. így került ismét műsorába szombat este Az ember tragédiái inak em'é- kezetes televíziós változata, amelynek érdemeiről értékeiről ezúttal csak azért nem szólok, mert a bemutató idején már megtettem. te elrakta a késő esti órákba, egy una más zenés film után. Vajon nem lehetett volna-e a Bálint György műsorhoz hasonlóan vele kezdeni a vasárnap esti fő műsoridőt? És talán a dalokon, a verseken, a prózán túl nem érte volna-e meg, kicsit szélesebb és színesebb képet rajzolni arról a Gábor Andorról, műveinek idézésével, aki az irodalom szinte valamennyi területén eredményesen munkálkodott. Nem 'ett volna-e hely ebben a műsorban akár filmjeiből idézni, vagy éppen abból a tévéjátékból, amelyet novellájából készítettek. de ugyanúgy színdarabjait is, vagy legalább részleteit képernyőre lehetett volna vinni. A mostani megemlékezésnek kétségtelenül akadtak kivételesen szép mozzanatai is, így a komor, megrázó szenvedélyű A* én hazám című vers szuggesztív e'őadása — Mensáros László — és a Bécsi levelek egyik részletének megszólaltatésa — Gábor Miklós — kitűnő tolmácsolásában. De úgv hiszem. Gábor Andor ennél többet érdemelt volna. íróhoz kötődött, de már nem a múltat, hanem a jelen valóságát idézte a vasárnap délután egyik emlékezetes programja a Szülő- födem sorozatban, Csák Gyula hazalátogatása Püspökladányra. Kissé nehézkesen indult a gyermekkor felelevenítésével kezdődő vallomás. De amikor a riportokban egyre másra érdekesebbnél érdekesebb alanyokat sikerült megszólaltatnia, párbeszédsorozata hallatlanul izga" mássá és élvezetessé vált. Annuska néni és a többiek, Püspökladány hűséges szerelmesei a felületes szemlélőnek talán szürkének tűnő felszínvalóság mögül elé csil’an- tották az aranvat. az 'gazi értéket: a ladánvi emberek lelkületűt. Csák Gvula nem ragaszkodott a benne kialakult képhez, ha a beszélgetés sora úgy hozta hogy partnerei megcáfolták helv. re'gazították — megadta magát az igazságnak. Külön élvezet volt látni, milyen otthonosan mozgott no nem a szülőföldön, hanem a kamerák előtt, mennyire természetes módon és köny- nyedén tudta megszó'altatni beszélgető partnereit. A legjob briportereknek becsületére válnék, ahogyan filmjében. a Szülőföldem. Püs- pökladány-ban megteremtette a fesztelenség légkörét író1', évfordulók a képe n\őn Röviden Változatlanul érdekes a francia dokumentumfilmsorozat. Az ember és a sivatag. Egy számunkra ismeretlen és idegen földrajzi táj és társadalmi valóság jellegzetes képeit nyújtja — a felfedezés ereiével Szerencse. hogy Benny Goodman nagyszerű muzsikus volt. és a róla készült filmben zenéjéből sokat hallhattunk; élvezhettük a swingkirály muzsikáját mert más élvezetet ugyan mit is találhattunk volna ebben a szokványfilmben. Nem panaszkodhatnak az operett kedvelői, operaközvetítések és opera-keresztmetszetek után végre operett közvetítését is láthatták a televízióban, Leo Fall Pompadour című nagysikerű operettjét. v, m. ■ i Ha jól meggondolom, egyik kezemen meg tudom számolni azokat a műsorokat, amelyek a szórakoztatáson túl valami tartalmi újdonsággal is szolgáltak a televízió múlt heti programjában. Nem is tudom, mi lett vo na. ha nem esik erre az időszakra bárom nevezetes évforduló, amelynek megünneplése úgymond televíziós kötelesség. Az évfordulóra születő, tisztelgő műsorok nem mindig jelentenek igazán figyelemre méltó eseményt a televízióban. Sok esetben ott „díszük” rajtuk a kényszerűség bélyege. Az elmúlt hét év- fordu ós programjai örvenBálint György a két világháború közötti idők kiváló publicisztája, írója, 1943 januárjában halt meg. A kommunista író évfordulóját Korkép a világról címmel harmincperces összeállítással ünnepelte a televízió. Farkas Katalin szerkesztő az antifasiszta újságíró apró remekeiből válogatott nagy gondossággal, és a műsor, amelyet láttunk alaposan felcsigázta kíváncsiságunkat. Miért is nem tudunk többet, eleget róla? Igaz, több mint tiz éve két kötetben közreadták — A toronyőr viss-api’lant — írásainak egy részét. De ki tudja, hány cikk kallódik még, újságok megfakult lapjain, hány Bálint György- írás van felfedezetlenül. 1971-ben ugyan Utó'só percek néven publicisztikai írásaiból már egy kötetnyit publikáltak. De hol va- gvunk még a teljességtől? A televízió műsorában az említett kötetekből válogatót* a szerkesztő. így az Utolsó percekből vette az Ágyban párnák között és a Járkálj csak. halálraítélt címűeket. A bálinti é'etmű a fasizmus magyarországi térhódítása idején bontakozott ki, annak ellenében: rövid, tömör írásai — tettei — mind megannyi felkiáltójel az embertelenség ellen. a humánum érdekében. Prózai miniatűrjeit olvasva. hallgatva, melyekben oly tömören tudja megragadni a korszak valóságat, és visszaadni sajátosan ironikus fanyar hangvétellel — döbbenünk rá, hogy a magvar iroda'om mit veszített Bálint Gvörgv korai halálával. A televízió csak ízelítőt adott ezúttal az életműből, s talán lesz maid módja, hogy az évforduló köte’e- zettsége nélkül is az írói oeuvre teljesebb panorámáiét bontsa ki a képernyőn a televízió nézőinek. Az évfordulók azon túl, hogy a -figve’met az ünnepelt életművére fordítiák, .egyúttal az utókort lelkiis- meretviz^gálatra is késztetik. Vajon megteüiink-e mindent a7 illető író művész. alkotó örökségének, hagyatékának ápolásáért f Ezeket a gondolatokat ébresztette a Gábor Andor arcait felvillantó vasárnap esti összeállítás is. ame’y- nek élére Hegedűs Géza illesztett formás bevezetőt, színesen rajzolva meg a sokoldalú író különböző arcvonásait. Az elismerésen túl hozzá kell azonban tenni. hogy a televízió ezúttal kissé mostohán kezelte az évfordulót. Műsorában szin-
