Szolnok Megyei Néplap, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-21 / 17. szám
1973. Január SL SZOLNOK MEOYEI NÉPLAP 5 A budapesti Műszaki Tömítés és Szerelvénygyártó Ktsz nemrég létesített Tűr- kevén üzemet. A szövetkezet víz- és szennyszűrő-berendezéseket, különféle műanyag és fémtömítéseket gyárt, valamint a Magyarországon forgalomban levő arító- típusok lég- és olajszűrő berendezéseit készíti, A túrkevei telepen robbanómotorokhoz réz- és alumínium tömítéseket, valamint többféle műanyagból szigetelő tömítéseket préselnek. A* új telep fejlődését építkezés bizonyítja: a meglevő épületek mellett présműhelyt és raktárhelyiséget alakítanak ki. Az építkezés befejeztével (februárban) négy újabb présgépet tudnak üzembe helyezni Az így nyolcra sza- porrdó gépeken két műszakos termelést vezetnek majd be, és ez év végére hat- van-heíven űj dolgozót vesz nek fel. Képünkön: A 25 tonna nyomású csehszlovák présgépen tömítő gyűrűket készít a fiatal munkásnő. Köznapi találkozások Az üzemgépész Nem akar tél lenni a kunmadarast határban sem. Csupaszok a iák ágai, feketén nyújtóznak a földek, hiába várakoznak fehér takaróra. Az utak sárosak, csúszósak. — Most már jó, de amíg nem vezetett kövesút., nagyon siralmas volt a kijárás ide az állami gazdaságba. — Agyig érő sárban gyalogoltunk. Pirkadatkor keltünk, hogy kiérjünk munkakezdésre. Két éve csinálták meg a kovesutat, azóta autóbusz- szal járunk munkába és haza. A férfi, aki mindezt mondja, itt cseperedett fel, itt él — ismeri a falu, meg a gazdaság minden apró-cseprő gondját, örömét. Olaj foltokkal tarkított kék munkásruhájában. látszóan fázik a kinti nézelődés közben. Hiába ha nincs is hó, foga van az időnek. Hamar bemegyünk hát a kerületvezető irodájába — lévén a főnök valahol a határban — egy kis beszélgetésre. Tgó Sándorról. — vékony termetét látva, aligha sejtené valaki, hogy egykor kovács volt a mestersége; hogy hajnaltól napestig a fújtató, meg a nagykalaoáts voltak társai. Mindez pedig nem is régen: a gyermekkorában — amikor mesterségét tanulta, aztán azon nyomban, hogy a falu számára véget ért a háború. — Apám is kovács volt, nála tanultam. A felszabadulás idehaza ért. Kellett kovács a szovjeteknek is. — Hát dolgoztunk nekik, ők meg éleimet adtak nekünk. Jól iött az bizony akkoriban. Akkor már Igó Sándor katonaviselt ember volt: megjárta a háborút. A címzetes tizedes tudta mit jelent tíz napra egy pengő zsold, mit jelent a hazai csomag, amit a gondos anyakéz pakol papírdobozba — de főként azt. tudta, mennyi ember pusztul el értelmetlenül. — „Amikor itt Madarasnál folytak a harcok, már nem féltem tudtam, hogy most már nekünk lassan véget ér a szenvedés”. És háború után? Maszek kovács voltam egv darabig, de a rési cimborák hívtak, jöjjek ide dol°ozni, az állami gazdaságba. Ráálltam. lcésőb£> én lettem itt a szakszervezeti bizottság titkára. No akkor meggyűlt a balom. Nem az emberekkel, hanem az akkori vezetőkkel. Nem a rminMn vitatkoztunk. — Hanem? —. Akkoriban a gazdaság egy tételben kapta a dolgozók számára a cukrot, a zsírt, nekünk kellett szétosztani. Ók maguknak mindig többet követeltek, én meg ezzel nem értettem egyet Jelentettem én azt mindenütt, de nekem nem hittek. Pedig ha rám hallgatnak, sok minden másképpen történik. — Miért, mi történt? Körülményesen elnyomkodja félig szívott cigarettáját, látszik, azon tűnődik, mondja vagy ne. Csak nagysokára szólal meg újra: — Élmentem a földkotró vállalathoz dolgozni. Országjáró munkás lettem. A gazdaság akkori vezetőit meg elutazásom után röviddel letartóztatták, — államellenes összeesküvés vádjával. Hallgatunk- Ismét ő szólal meg: — Sokszor baj az, ha őszinte az ember. Ha kimondja nyíltan, ami a szívét nyomja. Nem szívesen veszi senki sem ha a szemébe mondják a hibáját A bíráló még sokszor azt tapasztalja, hogy elszigetelődik, egyedül marad. De akkor Is ki kell mondani az igazságot! Tudja a magamfajta, egyszerű munkásembert bántja, ha a feletteseik, vezetőik mást mondanak, mint amit tesznek, ha visszaélnek beosztásukkal. Aztán hiába próbálja már magyarázni az ember a dolgokat, nehéz másokkal megértetni, hogy egy-egy kirívó esetből nem szabad általánosítani. Mégis: szerintem aki hibázik, fizessen. Ha egy vezető megkapta a bizalmat, az úgy is éljen, dolgozzon, viselkedjen hogy rászolgál on az emberek megbecsülésére. •—■ Ma is vannak, effajta gondjai? — Viták ma is akadnak, de másfélék. Szeretek itt dolgozni. — Nyáron szárító üzemeépéjsz vagyok, télen a műhelyben dolgozom. — Ha nem szeretném a gazdaságot, nem jövök ide vissza dolgozni. De én itt azokkal vagyok együtt, akikkel felnőttem, akiknek ismerem búiát. baját. bánatát, örömét. Ismeretlenek között nem lehet olyan meghitten dolgozni. Tudom, hogy a szíve hozta vissza Kunmadarasra. — mert igaz. hosv országjáró ember volt a földkotró vállalatnál. — de a iövedelme jobb volt mint itt. az állami gazdaságban. Meg a vállalatnál szerzett magának feleséget is: ott volt az aszszonyka szivattyúkezelő Be- rentén, amikor megismerkedtek. Ebedül élt, elvált asszonyként háromesztendős kisfiával. — Megszerettem a kisgyereket is. Ma már a fiunk itt a gazdaságban villanyszerelő. Érettségi után szakmát tanult, megnősült velünk laknak az új házban. A kislányom Karcagon jár gimnáziumba, az idén érettségizik. Nagy gondban vagyunk vele: közgazdaságtudományi egyetemre szeretne menni. Csakhát sokszor betegeskedik, már műtötték is a veséjével. féltjük. Jó lenne, ha tovább tanulhatna, de sikerül-e a felvtélije; aztán a kollégiumi elhelyezés, — az még kérdéses... Az új házban — amelyet a régi családi hajlék helyén építettek — tágas a hely. Tavaly ősszel lett kész. most telelnek benne először. — Széntüzelés van még. bizony elég hideg a lakás, de jövőre cserépkályhákat szeretnénk a szobákba. Faggatom: mikor jut ideje a családra, amikor ő a kerület párttitkára, és községi tanácstag is Kunmadarason. „Okosan kell beosztani az időt” — ez az elve. A tanácstagi munka meg vérévé vált. úgyszólván azóta intézi a közösség dolgait, amióta a tanácsok megalakultak. Nem tudná abbahagyni. Büszke arra, hogy társadalmi munkájáért ezüstérmet kapott. — Azért akad szabad időm is — mondja. — Van a fiamnak két motorkerékpárja. az egyiket én bitorolom. Kijárunk a Berekbe, vagy átugrunk Karcagra. De legtöbbet otthon vagyunk: bar- kacsolgatok, Így olcsóbban jövünk ki a havi fizetésünkből. Elsők között voltunk, akik televíziót vettünk a faluban. A gyerekek az utcából estéről estére ott ültek a padlón, nézték a műsort Ma már magunkban vagyunk. Feleségem a szövetkezet tésztaüzemében dolgozik. esténként főz otthon, én meg átböngészem az újságokat. de mire a végére érek. rendszerint elálmosodom. Elhallgat, rámnéz és azt mondja: — Mondja, de őszintén, érdemes volt velem beszélgetni? Hiszen nem mondtam semmi különöset. — Olyan munkásember- mint én. milliószámra van ebben az országban. Varga Viktória Ne maradjon macára, aki igaz ügyért szói JNe utazzunk velük együtt...” — írtam az elmúlt vasárnap, arról elmélkedve, hogy ne tűrjünk el magunk között hibákat, visszaéléseket. Vállaljuk a nyílt kiállást, szóljunk, ha szólni kell az igazság érdekében. Tulajdonképpen az idézett eszmefuttatás arra keresett választ, miért a sokszor tapasztalható közöny, mi a magyarázata annak, hogy még azok is többnyire q névtelenség védőfala mögé húzódnak, akik a nyilvánvaló igazságtalanság mellett nem tudván elmenni, jelentik azt az illetékes helyre. Az ilyen gondolatoknak mindig van visszhangja. Ezúttal is így volt, főként azért, mert az eszme- futtatás erősen kérdőjeles maradt az okokat illetően. Az eset, amit a cikkre válaszolva egy levélíró megírt, az okok további elemzéséhez szolgál tanulságul. Vidéki gyárakban történt A hangosan beszélő valamilyen politikai rendezvényre szólította az érdekelteket, Az egyik dolgozó erre kijelentette, hogy őt ez nem érdekli, le van ... az egész. Akadt dolgozótársa, aki rendreutasította, mondván: érdekli, nem érdekli, Így ne nyilatkozzon. Utána elmondta a pártbizalminak is a dolgot Az ügy eddig rendben van. Aki szót emelt a helytelen véleménnyel szemben, nyíltan tette azt, helyesen járt el. Ami magát a megtörtént esetet illeti, nincs benne semmi főbenjáró; kellő figyelmeztetés bizonyára elvenné a kedvét az illetőnek hasonló nyilatkozatoktól. A kollektíva bírálata segítségé-, vei hamar belátná, hogy kijelentése, esetleg nézetei csupán saját kultúrálatlansá- gáról tanúskodnak, alaptalanak és feleslegesek. Nem így lett. E perctől kezdve minden alkalmat megragadott, hogy törlesszen. Szította a hangulatot, rágalmazott, fenyegetőzött Lassan annak lett tarthatatlan a helyzete, aki jogosan, tisztességesen fellépett az igaz ügy melett. A művezető is ennek a hangoskodónak fogta pártját a kollektíva pedig hallgatott, csendesen szemlélte a dolgokat Panaszosunk, akinek kálváriájáról hosszú levél fekszik előttem, derék, tisztességes munkásember. Alapító tagja a munkásőrségnek is. Úgy vélte, meg tudja védeni az igazát. De nem sikerült. A munkásőrség kezdeményezésére áz üzem vezetői megvizsgálták az ügyet. Hosszú huzavona után döntés született. Figyelmeztették a szóban forgó személyt, ilyen kijelentéseket töbt>é ne tegyen. Panaszosunkat pedig áthelyezték egy másik műszakba. Amikor áthelyezése ellen tiltakozott. Igazát kereste, jött a figyelmeztetés: ha nem áll munkába új munkahelyén, a munka megtagadása címén fegyelmit indítanak ellene. íme a „salamoni” döntés. Tipikus példája annak, hogyan kerülhető meg a felelős vezetők részéről a nyílt politikai állásfoglalás. Ennek az Ügynek még nincs vége. Ha lassan, is, az igazság — reméljük — diadalmaskodni fog. De azt már soha nem lehet meg nem történtté tenni, amit az igaz ügy védelmében szót emelő embernek egy demagóg han- goskodóval szemben el kellett a hónapok során viselnie, Az ilyen ember, mint munkásörünk, akiről a hosz- szú levél szól. bizonyára sohasem fog letenni arról, hogy szót. emeljen ott. ahol kell. öt ilyennek nevelte az élet De vajon milyen következtetést vonrpak le a környezetében dolgozó társai? Olyan üzemről van szó egyébként, amelynek még nem. lehet erős munkástörzsgárdája, lévén új gyár a pusztaság közepén, olyan, amely munkásait a környező falvakból toborozta. (Ez azért említésre méltó, mert ugyanilyen eset minden bizonnyal fordított csattanóval fejeződne be a „munkásosztály fellegvárainak” nevezett régi ipari ütemeinkben.) Az egykori parasztember, a ma néhány éves munkás, aki apáitól örökölt életigazságként vallja, hogy „ne szólj szám, nem fáj fejem”, mit szól mindezek után? Sajnos, ebből az esetből tanulva megerősítve érzi magát eme ősi „igazságban”. És ezen a ponton válik egy ember sérelme, az ót ért méltánytalanság, igazságtalanság közüggyé. Mi több: politikai kérdéssé. \ Régi igazság, hogy az emberek a legtisztább és legigazibb politikai tételeket is naponként megmérik, összevetik saját tapasztalataikkal. És ha a tapasztalat, a mindennapi élet mást igazol, meginog a hit a politikai tétel általános igazságában is. Lehet, hogy ezek általános és erős következtetések? Soroljuk ide más példákat is. A fenti esetben tulajdonképpen arról is szó van, hogy a pártalapszervezet, amely a környezetében — ez esetben az üzemben — politikánk legfőbb letéteményese, nem állt feladata magaslatán. Nem tudott olyan légkört teremteni, amelyben általános elítélés a része a helytelen, megengedhetetlen megnyilvánulásoknak; a konkrét esetben pedig nem tudta az üzemi közvéleményt az igaz ügy szószólója mellé állítani. A minap egy kereskedelmi vállalat hibás, a fogyasztók kárára hozott árintézkedése került szóba. Az intézkedés • minimális vállalati haszonnal járt, de ugyanakkor politikailag rendkívül káros hatása lett volna — ha idejében vissza nem vonják. Megkérdezték a helyi pártszerveket vezetőjét. mi a véleménye. Kiderült,, hogy egyetértett a gazdasági vezetés intézkedésével Vagyis, a dolgot csak egy oldalról volt képes vizsgálni. S miután az az oldal, a vállalati érdekeltség benne foglaltatott a döntésben, helyeselte azt Az össztársadalmi érdek, a várható politikai következmény tehát nemcsak a gazdasági vezetőnek, hanem a pártszervezetnek is a figyelmén kívül maradt Hadd ismételjem meg, az alapszervezet a maga helyén politikánk legfőbb letéteményese. fgy őre annak is, hogy a gazdasági vezetés minden döntésében a szű- kebb csoportérdek és az össztársadalmi érdek összhangja érvényesüljön. Egy szövetkezet vezetői különböző manőverekkel, „ügyeskedéssel” milliókra rúgó jogtalan hasznot kapartak össze. Magyarul : ennyivel megkárosították <* népgazdaságot. Ez a része a dolognak egyszerűen rendőrségi ügy. Folyik a vizsgálat, bizonyára megfelelő ítéletek születUj termékek gyártásával csökkentik a hiánycikkek számát, a jászkiséri Zománcipari és Szolgáltató Szövetkezetben. Egy új mélyhúzógép üzembe állítása tette lehetővé, hogy az idén elkezdjék a kereset: 105-ös és 118-as zománcozott könyök- csövek gyártását. nek majd az illetékes bíróságon. Szám unnia most más Oldaláról eraeK.es, tanulságos az eset. A szooan lorgo „ügyeskedések” mindernd szeme előtt folytak. Egyszerűen nem lehet elhinni. hogy azoKroi csak egy-itét vezető tudott. Ha nem is részletesen, de bizonyos jeleKOol íteive soaan tudhatták, sejthették, hogy a pénz nem önmagától dúl a kasszába. Felmerül a kérdés, milyen volt itt a helyi part- szervezet élele, hogyan eltek, a gazdasági vezetes ellenőrzésére kapott joggal, kötelességgel? Valooan nem aKaut egyetlen kommunista sem, aki azt mondja: álljunk meg, ilyen1 úton nem szaoad növelni a szövetkezet hasznát, hisz ez hamis út, az igy szerzett jogtalan jövedelem a népgazdaság megkárosítása árán kerül a zsebünkbe. A kérdés kissé szónoki, megfogalmazni könnyebb, mint adott esetben így cselekedni, de mégis elgondolkodtató. Emeljük fel a szavunkat minden visszásság ellen — mondogatjuk. Ehhez azonban — mint az idézejtt példák is bizonyítják — nemcsak egy ember gerincességére. kiállására, becsületére van szükség. Még valami kell hozzá. Olyan közhangulat, az adott környezetben olyan uralkodó szemlélet, amelyben ez a természetes magatartás. Ahol ha szót emel valaki. nem elszánt vívóként kell hadakoznia egyszál magában, hanem egy igazságszerető, szókimondó kollektíva tagjaként Az ilyen légkör megteremtése mindenütt elsőrendű politikai feladat, s mint ilyen, a pártszervezetek dolga. Talán unalomig ismétlem, az alapszervezeté, amely a maga helyén politikánk legfőbb letéteményese. Ott ahonnan kirívó példáim szólnak, a párlaiapszer- vezetetnek nagyon alaposan meg kellene vizsgálniuk saját munkájukat. Elemezni kellene, eleget tesznek-e annak a követelménynek, amit a Központi Bizottság novemberi ülésén Kádár János elvtárs így fogalmazott meg: „A párt minden szervezete és egész párttagsága legyen mentes azoktól a negatívumoktól, amelyek ellen harcolni kell, mert ha nem mentes, akkor nem, tud ellenük harcolni. A párt minden szervezetétől meg lehet és meg is kell követelni, hogy ne legyen protekcionista, ne legyen részrehajló, ne a csoportérdeket részesítse előnyben, ne a klikk- érdeket helyezze a közérdek fölé. ne legyen megvesztegethető. stb. Az ilyen jelenségek ellen minden pártszervezetnek harcolnia kell." Ezek a feladatok Is aláhúzzák: minden tekintetben meghatározó szerepe van annak a munkának, amely pártunk alapszervezeteiben folyik. Ezért fordulunk mind nagyobb figyelemmel az egyes kommunisták munkája, magatartása é[S az alapszervezeti élet felé. Varga József Minden bizonnyal sok háziasszony örül majd a sző” vetkezet másik új termékének, a 22-es és a 32-es zománcozott lábasoknak. A kéf új termékkel a vásárlók rövidesen már az üzletekben találkozhatnak. Uj termékek, kevesebb hiánycikk
