Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-10 / 291. szám
A technika csodája telefonhoz és vártam. Végre elérkezett a Nagy Pillanat. Megszólalt a „drót". Oldalbordám felvet, te a kagylót. Én pedig indítottam a magnót... „...Jó napot... igen... nem... igen... nagyon... igen... én is". — Most bemutatom neked a Visszatekertem a szalagot és elindítom a tekercset. A feleségem barátnőjének mély férfihangja van... — Én vagyok kedvesem. Hogy vagy? — Jó napot 1 — Micsoda? Az a balga férjed otthon van? — Igen. — Bizonnyal a — He igen. Nagyon. — Tehát holnap? — Igen. — Pápá. Nehogy az a balek megneszeljen valamit. Csókollak, mókuskáml — Én is. A magnetofont a feleségemnek ajándékoztam emlékbe. Figyelmeztetés Egyszer még megjárod a nagy falánkságoddal! Testvéri szeretet De hiszen te nem is jársz iskolába! Tudom, csakhogy a bátyámat ma én helyettesítem. Abszolút friss konzerv On ősi szigor Egy fukarságáról híres asszony előkelő estélyen találkozik háziorvosával. — Nagyon örülök doktor, hogy találkozunk, különben holnap felkerestem volna: pokoli fájdalmat érzek a bordáim között. — Lássuk csak hamar miről van szó asszonyon^ vetkőzzék le! SzeinreliányáN — Rossz vagy és szófogadatlan. Na megállj, elmondom az apádnak, ha hazajön. — Ilyenek vagytok ti, nők. Semmit nem tudtok magatokban tartani! I ■*#h Feleségem műszaki antitalentum. Mondom neki, hogy egyszer majd elbűvölöm csodálatos technikai tudásommal. A magnetofont hozzákapcsoltam a V. Jcvdikomiv • korszerű technilM legnagyobb csodáját — szóltam. — Kivel beszéltél? — A barátnőmmel. Miért? — kérdezte egy kicsit ijedten. , magnetofonnal játszik. ugye? — Igen. — Ma tehát nem látjuk egymást? — Nem. —> Nem vágyakoztál utánam?
