Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-10 / 291. szám

— Mi e* a pokoli lárma, uram?! — Az Önök tegnapi házi­bulija megnófelvételről. Abszurd pipa (A Steril ből) Kedélyes bortonor im n m m I fi II ni I i II i II ii i I -i i i II Iliiéin a ■ in ■ i • mi i i mi i i i.,i i I. Az iskolában általában úgy ta­nultam, mint a többiek. Az igaz, hogy egy kicsit rendetlenebb vol­tam a többieknél. Hol a széket tör­tem össze magam , alatt, hol az ab­lakot fociztam, vagy csúzliztam be készakarva... — Fiacskáim!... — Szói rám a ta­nárnő szigorúan: Ki törte be az ablakot az osz­tályban? Mindenki hall­gat. Még a légy­zúgást is hallani lehetne. Erre fel­állók és hangosan mondom: — Én! Gondoltam is nyomban: no most aztán mi lesz eb­ből?! És valamennyien azt gondolták: „No most aztán mi lesz vele?” * A tanárnő rám­néz gyöngéden és dicsér: — Nagy­szerű. emberke vagy, Nyikityin. Van bátorságod vállalni tettedért a következménye­ket... És ezzel az ügy el is intéző­dött. A fizikai elő­adóteremben va­lahogy összetört néhány kísérleti eszköz. A tanárnő kérdi kellő szi­gorral: — Ki törte ösz­­sze a kísérleti eszközöket? Mindenki mély hallgatásba bur­­kolódzott. A sze­mek az áramerős­ségmérőre szege­­ződtek. Én felál­lók és eléggé me­részen vállalom: — Én. És rögvest meg is bántam, mert arra gondoltam, hogy most aztán lesz nemulass! És a többiek azt gondolták: No. az d ramerősségmé rá­ért aztán ellátják a baját! A tanár­nő azonban becé­­zöen végigmér, így szól: — Rendes fickó vagy, Nyikityin. Van bátorságod vállalni tettedért a következménye­ket. — És ezzel az ügy le is zárult. Később a torna­teremben elfűré­szeltem a ló lá­bait, meg a gyű­rűt. — Ki követte el ezt a vandaliz­must — kérdezte szigorúan a testne­velő tanár. Az egész osz­tály a falakhoz rohant és elbújt a birkózó-szőnye­gek mögé. Én meg a kötél legtetejé­ről büszkén le­­káltottam neki: — Hát én! Ki lehetett volna más? ök ott lapítot­tak valamennyien a birkózószönyeg védelmében. én meg arra gondol­tam: „No, most aztán mi lesz?” De azonnal elhes­segettem magam­tól a félős gondo­latokat és már tudtam is: „Nem lehet komoly baj. Az egész nem ér egy fügét...” És okfejtésem helyesnek bizo­nyult. A tanár szégyellösen le­sütötte a szemét, és meleg hangon kelt védelmemre: — Nagyszerű kölyök vagy, Nyi­kityin. Bátran vál­lalni merted tet­teid következmé­nyeit... Közben elvégez­tem az iskolát. Kikerültem az életbe. Életbéli pálya­futásom pedig az­zal kezdődött, hogy egy üzletben betörtem a kira­kat üvegét. Rá is ment az első fi­zetésem. Pénz nél­kül meg élni igen nehéz. Főként, ha az ember meg is szomjazik egy kis finom borra. Ezért határoztam el, hogy valamelyik kirakatból szerzek. Fogtam is egy üres üveget es zsupsz, a kirakat kellős közepébe vágtam! A szilán­kok csak úgy röp­­döstek. össze is gyűlt egy egész sereg bámészkodó. — Ki törte be? kérdi a szolgála­tos rendőr. A tömeg oszlás­nak indult. De én megállítottam. De meg ám! Maga­biztosan és nyu­godtan kisétálok <az embergyűrű közepéből és be­dobom: — Tessék! Én voltam! Én tör­tem bet Azt gondoltam, a rendőr azonnal üvölteni fog. Tévedtem. Csen­desen ennyit mon­dott: — Kérem, kö­vessen. Elmentünk. Együtt. Ám visz­­szafelé már egye­dül jöttem. De csak egy fél hó­nap múlva. Hát igen. Ilyen az élet! Óriási a szaka­dék az elmélet — az iskola — és a gyakorlat, a nagy­betűs Élet között. Fordította: . Sigér Imre A. es L. Sargorodszkie: Elmélet és gyakorlat — Börtönőr, hogy történ­hetett, hogy az elítélt meg­szökött? — Nála voltak a kulcsaim, igazgató úr. — Erőszakkal elvette a kulcsait? — Nem igazgató űr! Tu­lajdonképpen mit gondol rólam? Az elítélt annak rendje és módja szerint, tisztességes pókerjátszmában merte el. Ti i i mik mii i i i i I l i i Párbeszéd Ketten beszélgetnek. — Az én feleségem drága, jó asszony. Nincs fogalmad róla, hogyan gondoz engem. Esténként lehúzza a cipő­met. — Mikor hazaérsz? — Nem, mikor el akarok menni. Vau megoldás A fiatalasszony feltárcsáz­za a közeli élelmiszerüzletet: — Kérem, van lisztjük? — Van, ^Felhívja a zöldség- és gyümölcsboltot: — Kérem szépen, van szil­vájuk? — Van. Újra tárcsáz. aj Mama, van egy kis időd? — Van. , — Akkor gyere el hozzám úgy 11 körül. Az utolsó telefon a férj­nek szói: — Drágám, ünnepélyesen közlöm veled, hogy ma meg­lesz a beígért szilvásgombóc! I 1 Ilii I -|'T.!|;!|!!K!!lt!IU|!l|t1llll!liri . |!llfl»!lll: IIIII! ■ 11 III tit«’ I!'«'. I'I': I' 11:' I! IB Csodálatos hűtőszekrény — Most pedig elfogyasztjuk a hetvenegy november ti­zenötödikéi vaesoramaradékot, tuiiiii!iininiii!Hii|ininnnintiiiiiiiiiiitiiiiiiniiiii!iiinin:iiMiri,ii 4iiiiiiiinihi ;i i ini.iii.•íiiiiiiíiiiiiiaiiaiigiiiiiiiiiiiiiiitiiiiaiia! i. ■ • 11 i iiiii i i iiiii • jtiiitiHiMiiti'iiHiiiitiiiifitiiiiiii

Next

/
Thumbnails
Contents