Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-06 / 287. szám
4 SZOLNOK MEGTEI NÉPLAP 1972. december 5. A finn nép ünnepe A testvéri finn nép ma ünnepli országa függetlenségének 55. évfordulóját. Közel hét évszázados idegen elnyomás, svéd és cári orosz uralom után vált lehetővé, hogy 1917. december 6-a óta Finnország ismét önálló államisággal rendelkezik. Miután Oroszországban győzött a Nagy Októberi Szocialista Forrardalom, a nemzetek önrendelkezéséről szóló lenini politika szellemében a fiatal szovjet állam haladéktalanul elismerte az önálló Finnországot és a jószomszédi kapcsolatok kialakítására törekedett. Finnországot ötvenötéves fennállása alatt — a reakciós erők — hazaiak és külföldiek — többször megkísérelték, hogy stratégiai szempontból fontos földrajzi elhelyezkedésű országos szovjetellenes politikai és katonai terveik szolgálatába állítsák. Ezek azonban átmeneti epizódok voltak az ország életében. Azok az erők, amelyek Finnország pozitív történelmi küldetése, a Szovjetunióval való barátság és együttműködés mellett szálltak síkra, mindenkor hallatták hangjukat és mint az ország öt és fél évtizedének eseményei igazolják, nekik volt igazuk. Az első finn—szovjet megnemtámadási szerződést 1934-ben kötötték, 1948-ban pedig barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezmény született a két ország között. A Szovjetunióval való viszonyának rendezése lehetőséget nyújtott Finnországnak, hogy nemzetközi kapcsolatai konszolidálódjanak, gazdasága pedig gyors fejlődésnek induljon. A Szovjetunió hatékony segítséget nyújtott a finn ipar legfontosabb ágainak kiépítéséhez és foglalkoztatásához. A finn nép többsége ezt jól ' megértette, és mindannyiszor visszautasította a reakció jobboldali kísérleteit a finn külpolitika alapvető irányzatának megváltoztatására. E külpolitikát közkeletű szóval a Paasikivi—Kekkonen vonal néven ismerik. Paasikivi 1946—1956 között, Kekkonen pedig 1956 óta egyfolytában az ország elnöke. E vonal érvényesülésének egyik legfontosabb eredménye az a kezdeményező magatartás, amelyet a finn kormány az európai biztonsági konferencia előkészítésében, s a jelenleg folyó nagyköveti tanácskozások megrendezésében tanúsít. E politika nemzetközi elismerésének jele az is, hogy a világ békéje szempontjából nagy jelentőségű szovjet—amerikai SALT-tárgyalások egy részét is Helsinkiben rendezték. Mi. magyarok, rokon népet üdvözlünk a finn nemzetben, s bár e rokonság több évezredes keletű, kapcsolataink igen élénkek és testvériek. A rokoni érzés nemcsak kormányaink szívélyes kapcsolataiban nyilvánul meg, hanem népeink egymás iránti szeretetében és tiszteletében is. Nemzeti ünnepén forró szeretettel köszöntjük északi testvéreinket és kívánjuk: országuk továbbra is azt az áldásos szerepet töltse be kontinensünk életében, amellyel eddig valamennyi ország megbecsülését vívta ki. 50 éves a Szovjetunió Végig a Volgán 2 A barátság folyója A Volgára legjobban a barátság folyója meghatározás illik. A Volga-menti városok dolgozói termékeikért cserébe szerszámgépeket, különféle berendezéseket kapnak barátaiktól. Togliattiban lengyel transzformátorokat, a Német DemoKratikus Köztársaságban készült hidraulikus sajtólókat, csehszlovák vegyipari berendezéseket látunk. Tucatnyi személyszállító hajóval találkoztunk naponta a Volgán, amelyek az NDK hajógyáraiban készülten, továbbá bolgár tankhajókkal, csehszlovák vontatógőzösökkel, — Magyarországon készült úszó medertisztító gépekkel, vontatógőzösökkel. Diesel-motoros hajónk egyre lejjebb úszík a Volgán. A folyó fokozatosan kiszélesedik, — a partok eltávolodnak egymástól — és szemünk előtt kibontakozik az új volgográdi mesterséges tenger. — Csak a második napon tűnik fel előttünk a hatalmas, ötkilométeres gát. Ez a XII. Pártkongresszus Erőmű, a Volga és egész Európa legnagyobb erőműve. Balról óriási portáldaruk, — mögöttük, a fák zöld tengeréből Volzsszkij emelkedik ki. A város a vízierőműnek Köszönheti születését. Volzsszkij közlekedési problémáinak megoldásában jelentős szerep jutott a KGST- tagországok együttműködésének. A város egész villamosparkja Csehszlovákiából és az NDK-ból származik. Az ptcákon közlekedő autóbuszok egynegyede magyar Ikarusz. A gyárakban ott látni a bolgár motoros-targoncákat is. A XII. Pártkongresszus Erőmű már hosszú évek óta a Szovjetunió európai részének egységes energetikai rendszerét táplálja energiájával. Ide kapcsolták be a KGST-tagországoknak villamosenergiát juttató „Béke” energetikai rendszeret is. A volzsszkiji csapágygyár első megrendelői a szocialista országok voltak. Ma ötször annyi csapágyat kapnak a gyártól, mint kéz“ detben. A volzsszkijiak ezenkívül csiszolóanyagot, azbeszt-szövetet, és ipari célra használt gumitermékeket szállítanak partnereiknek. Amikor hajónk a XII. Pártkongresszus Erőmű zsilipkapuját elhagyja és a Volga medrébe jut, az utasok a jobboldali hajókorláthoz tódulnak: Volgográd képe bontakozik ki előttünk. Ebben a Voiga-parti városban sem régi épületeket, sem öreg fákat nem lehet látni, bár történelme a messzi múltba nyúlik vissza. A második világháború éveiben itt zajlott le a történelmi sztálingrádi csata. — Mintha a város a Volga minden erejét önmagában egyesítette volna, hősiesen helytállt, s olyan súlyos vereséget mért a német fasisztákra, — hogy azok többé már nem tudtak magukhoz térni. Mivel a várost nem tudták elfoglalni, földig lerombolták: több mint 41 000 épületet és 126 gyárat, üzemet semmisítettek meg. A város új tereivel, zöld kertjeivel ma csaknem 80 kilométer hosszúságban húzódik a Volga jobb partján. — Négyszer annyi lakóháza van, mint a háború előtt volt, lakosainak száma több mint 850 000. A város ipara ugrásszerűen fejlődött: nyolcszorosán múlja felül az 1940. évi termelési színvonalat. Gyártmányai gazdag listáján ott találjuk a traktorokat, az acélt, alumíniumot. csöveket, vegyipari termékeket, olajipari berendezéseket. benzint és fúróberendezéseket. Az olyan régi gyárak mellett, mint a traktorgyár, a Krasznij Oktvabr (Vörös Október) kohómű — új ipari óriások születtek: az új alumíniumgyár. az olajfeldolgozó, az acélhuzal- és a vegyipari kombinát. Ezeket az üzemeket az utóbbi tíz évben énítették vagy korszerűsítették. Az egész világon jól ismerik a Volgográdi Dzrezsinszkij Traktorgyárban készült DT—54-es típisú traktorokat. Hosszú éveken át a világ több mint 40 országa — köztük Lengyelország, az NDK, Románja, Nagyarország, Bulgária — vásárolta ezt a traktortípust. Az új, sokkal tökéletesebb DT—75-ös traktor gyártására való átállás az egész termelés komoly rekonstrukcióját kívánta meg. A KGST tagországok, főképp Csehszlovákia és Románia, jelentős mértékben járultak hozzá a gyár rekonstrukciójához. Ma a DT—75 típusú traktorok százával dolgoznak ezeknek az országoknak a földjein. A traktorgyár szomszédságában emelkedik az új kohóóriás. A berendezések a Szovjetunióban készültek, de a kohómű nyersanyagát, a timföldet Magyarország szállítja nagy mennyiségben. A kiolvasztott alumínium jelentős része visszakerül Magyarországra, a magyar ipar szükségleteit elégíti ki. A Volgavidék legnagyobb harisnya- és kötöttárugyárában, a Volgográdi Krupszkaja Kötöttárugyárban cseszlovák automata gépek dolgoznak. A lengyel távbeszélőkészülékek, transzformátorok és a kitűnő mikrobuszok ugyancsak nagy népszerűségnek örvendenek. A Volgográdi Acélhuzal- és Sodronygyár számos műhelycsarnokában láttunk olyan szerszámgépeket, amelyek a magdeburgi Ernst Thälmann kombinátban Készültek. És nemcsak itt, hanem a városnak csaknem valamennyi üzemében. Utazásunk végső pontja Asztrahány. Az „ország halműhelyének’” (gyakran nevezik így a várost) közelségéről a haltanyák árulkodnak (ígv nevezik a hálóvető helyeket.) Az asztrahánviak halászhajóikon messze kifutnak a Kaszpi-tengerre. A „Kaszpriba”. halgazdaság halászai évente ötmillió mázsa halat fognak. Az egész világon kifogott tokhal mennyiségnek több mint a fele itt kerül a hálókba. Asztrahányt a sző szoros értelmében ínycsiklandó halillat lengi be. Jártunk a halkombinátban, láttuk, hogyan dolgozzák fel a tokhalat, a vizát, söregtokot, s hogyan készítik a híres fekete kaviárt. — A Volga nagvszerű ajándékainak vásárlói között ott találjuk Lengyelországot. Csehszlovákiát, Romániát. — Magyarországot, a Német Demokratikus Köztársaságot és Bulgáriát. Ma indul útjára az Apollo—17 űrhajó és személyzete. A felvétel a kilövőhelyen, Cape Kennedy-n készült, az előkészületek utolsó óráiban. /apán választásra készül Népszerűek a kommunisták jetöltjei Japán konzervatív körökben éber figyelemmel kísérik, hogyan reagálnak a választók a Japán Kommunista Párt képviselő-jelöltjeinek választási hadjáratára. A Liberális Demokrata Párt vezetői, köztük Tanaka miniszterelnök, attól tartanak. hogy a december 10-i választás igazi nyertese a Japán Kommunista Párt lesz. ErrP utalnak azok a jelentések, amelyek a választási körzetekből futnak be az LDP „választási főhadiszállására”. A jelentések arra figyelmeztetnek, hogy a kommunista képviselőjelöltek egyre népszerűbbek a szavazók körében. A kommunista párt jelöltjei azzal érvelnek, hogy a JKP „tiszta kezű” párt, amely nem a nagytőke pénzügyi támogatásával, hanem világos politikájával és jó szervezőmunkával kívánja elnyerni a választók támogatását. g n KÉPERNYŐJE ELŐTT Az elmúlt hét kiemelkedő politikai eseménye kétségtelenül a szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatása volt. A televízió a nagy jelentőségű találkozó szinte minden részletéről gyorsan és időben. ha kellett helyszíni közvetítésben tájékoztatta nézőit. Gondosan ügyelt rá, hogy a néző ne maradjon le egyetlen jelentősebb pillanatról, lényegesebb mozzanatról. Kameráival elkísérte a vendégeket vidéki kőrútjaikra és ott volt a csepeli nagygyűlésen. Sőt. a találkozó meghittebb, emelkedettebb, bensőségesebb pillanatait is — a közvetítés révén — megosztotta a nézők millióival. Így avatta a politikai eseményt az ország élményévé. Az Odüsszeia Vasárnap este véget ért a tengerjáró hős, Odüsszeúsz kalandjainak, megpróbáltatásainak sorozata — a képernyőn. S tegyük hozzá rögvest: talán Homérosz idejében volt olyan népszerű az „isteni férfiú” regényes históriája, mint amilyen most lett nálunk a televízió jóvoltából. A klasszikus értékű hősköltemény alighanem — populáris értelemben — most vált igazán közkinccsé. Éppen ezért aligha van igazuk azoknak a szellemi ínyenceknek, akik a televíziós megvalósítás esetleges korlátáiból kiindulva az eposz részletszépségeinek, nyelvi és elbeszélő bájának hiányát emlegetik, vagy azoknak, akik a tévéváltozat „szájbarágó” didaktikusságát kifogásolják. Kétségtelen, Homérosz époszának olasz filmfeldolgozása nem hibátlan próbálkozás — ki tudja, hányadik ebben a nemben — a folytatások között akadtak erőteljes részletek és halványabb, helyenként színtelen jelenetek, például Odüsszeúsz találkozása a csábos énekű szirénekkel. Realizmusa sem volt egyenletes, tarkították olykor naturális túlzások. vérgőzös mozzanatok, de egyben aligha érheti vád a film alkotóit: olyan görög világot akartak elénk állítani, amelyben a dolgok igazi mértéke az ember. S ez többé-kevésbé sikerült is. Nem véletlen, hogy az említett alapállásból éppen azok a részletek emelkedtek ki a sorozatból, ahol a reális helyzetekből adódó emberi konfliktusokat ábrázolhatta a film. Itt minden élesebb, határozottabb körvonalat kapott. így a tolakodó kérők, és a férjét hazaváró Pénelopé konfliktusának bemutatása, Odüsszeúsz találkozása Nausikaával és a fajákoknál töltött vendégeskedés, majd a hazatérést követő jelenetek. Odüszszeusz bosszúja, valamint az ellenfelek megbékélése. Az irreálisba vesző kalandok képi megvalósítása már sokkal kevésbé volt meggyőző, láthatóan az alkotók is küszködtek a megoldás módjaival. Mégis, hangsúlyozom, emberi tartalmában hiteles drámát kaptunk, meggyőző „mesét” arról, hogy az eszes, okos, leleményes ember. miként tud úrrá lenni a természet, sőt a rosszindulatú istenek támasztotta bajokon, nehézségeken; akkor ha eltökélt szándék vezérli, mint Odüsszeuszt. akit hajtott a vágy, hogy húszévi távoliét után ismét hazataláljon övéihez. Hiányzott azonban valami ebből a megrendítő meséből: a derű, a belső ragyogás, a görög ember bizakodása. Homérosz világa a Dél világa. mosolygó kék tengerrel, virágzó földekkel, napsütéses tájakkal, ahol élni jó és szép. Mintha Odüszszeusz komor drámája túlságosan is beárnyékolta volna az életnek ezt az oldalát. Sőt magából, a sokat megélt hősből is eltüntette. — ha úgy tetszik, elsikkasztotta — olyan emberi tulajdonságait, mint a szenvedélyes kíváncsiság, vagy éppen a játékosság. Odüsszeuszt ugyanis nemcsak a külső akadályok, hanem saját kíváncsi természete is kalandokba keveri. Félelménél nagyobb kíváncsisága. Erről az oldaláról keveset árult el a képernyőn látott olasz film. Dehát lehet-e egy több mint. tízezer soros epikai mű teljességét nyújtani mindössze rövid nyolc folytatásban? A lényeg: az Odüszszeia feltámadt papírsírjából, s kiderült, hogy a csaknem háromezer éves alkotás, amiről sokan azt hitték, azt hittük, hogy olyan remekmű, amelyet egyszerűbb elismerni, mint ismerni, élvezetes regény. Telve fordulatokkal, érdekes részletekkel. A film láttán bizonyára bátrabban nyúlnak majd Homérosz könyve után azok is, akiket eddig elriasztott a hősköltemény kötött beszédmódja, vagy talán éppen „klasszikus” volta. Érdemes forgatni ismételten az Odüsszeia lapjait, hisz a világot járó vándor útja a ma emberének is rejteget hasmosítható tanulságokat: mértéket és példaképet jelenthet bizonyos vonatkozásokban. Keressük Petőfit Ezzel a jelszóval indult országjáró körútra a televízió egyik stábja Berek Katalin vezérletével. Céljuk, hogy kifürkésszék, kinyomozzák: vajon ismerik-e ma eléggé az országban a forradalom költőjét, és hogy a közvélemény tudatában elevenen élnek-e gondolatai, vagy pedig őt is betemette az idő. Úttörő feladatra vállalkozott Berek Kati. s talán előtte modellként az országjáró költő, a verseit mindenütt szívesen mondó poéta állt, amikor elszánta magát, hogy Petőfit mondjon udvaron, szőlőben, országúton, a legképtelenebb helyeken. Ki a verssel a szabadba, a nép közé. Szembesíteni a költeményeket azokkal, akikért hajdan születtek, akikhez még ma is szólni kívánnak. Széthinteni Petőfi verseit a dolgozó nép körében, s közben szorongva figyelni, hogv jó helyre hullott-e a mag. Berek Kati saját példáival kívánja igazolni, hogy a költészetnek igenis van helye az emberek mai életében is. Szándéka rokonszenves, s az évforduló méltó megünneplése szempontjából gondolatébresztő. Első alkalommal a költő szülőföldjére látogattak, a következő állomás Borsod lesz. Röviden Meghitt, lírai hangvételű vallomásnak lehettünk tanúi Bazsi község televíziós bemutatásában. A falu költőfia. Simon István riporterként sem tagadta meg lírikus voltát. Olyan elemekből komponálta és rakta egybe a kis falu mai életének képét, — felvillantva egvben múltját és jövőjét — amelyek nem annyira szociografikus tartalmukkal, mint inkább szubjektív jellegükkel értek el hatást. Kodály-ének verseny kezdődött szombaton, és folytatódott vasárnap. Kissé hidegnek, mértéktartónak és távolinak érezhettük a kénernyőn a dalok versenyét. Igaz, lesz még alkalmunk összemelegedni a dalosokkal. Következik a középdöntő, majd a döntő. V. M.
