Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-06 / 287. szám

1972. december 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Iskolák kapják a faházakat A kunszentmártoni József Attila Gimnázium nem egészen háromszáz tanulójának nyolcezer kötet könyv áll rendelkezésére az iskola könyvtárában. Különösen gaz­dag a választék az iskolai tananyaghoz kapcsolódó szakirodalomból az egyetemre, főiskolára pályázó diákok leguagyobb örömére. A könyvtárat óraközi szünetekben és az esetleges lyukas órákon is használhatják, a tanulók délelőtt is állandó könyvtári ügyeletet tartanak. Könyv az üzemben A Szakszervezetek Megyei Tanácsa központi könyvtárá­nak felmérése szerint tavaly 125 üzemi könyvtár volt me­gyénkben. Számuk azóta va­lamelyest csökkent, mert a tanácsi könyvtárakhoz Közel eső üzemi könyvtárakat meg­szüntették. Az üzemi könyv­táraknak nagy jelentőségük van a munkások művelődésé­nek. ismereteinek gyarapítá­sában. Könyvtárosaik szív­ügyüknek tekintik, hogy a munkásokkal megszerettessék a könyvet. Az utóbbi években jelentősen emelkedett mind az olvasóK, mind a kötetek száma. A megye összes dolgo­zójának mintegy 18 százaléka tagja az üzemi könyvtárak­nak. 1975-re szeretnék, ha a megye dolgozóinak 25 száza­léka állandó olvasó lenne. — Tavaly mintegy 260 ezer kö­tetet kölcsönöztek, ami az előző évekhez viszonyítva 50 százalékos Kölcsönzési emel­kedést jelent a tévé Deltájának szerkesz­tőivel. Megszervezték a fiatal utazók klubját, amely 33 or­szágjáró túravezetőt tömörít. Céljuk, hogy megismerkedje­nek azokkal a könyvekkel, — amelyeket a túrák során fel­használhatnak, a tájakhoz kapcsolt egy-egy történet, — anekdota felvillantásával szí­nesebbé és tanulságosabbá tegyék a kirándulásokat. — A rendezvényekhez hozzá­tartozik még a Könyv komé­diája című kiállítás, amelyet az i üzemek étkezdéjében ván­­doroltatnak. Egy másik vein-Egy év után, úgy tűnik, végre nyugvópontra jut a szolnoki faóvodák ügye. Mint ismeretes, körülbe­lül kétszáz gyermek óvo­dai elhelyezésére a városi tanács faházakat vásárolt. Ezeket a faházakat akko­riban széles körben pro­pagálták óvodaépítés cél­jára, sőt jelenleg is mű­ködik néhány, hasonló épületben elhelyezett óvo­da az országban. A házak fűtésére eredetileg egyedi tervezésű gázfűtést akar­tak használni, ehhez meg­volt az Építési és Város­­fejlesztési Minisztérium engedélye. A tűzoltóság azonban ezt a megoldást nem fogadta el. Ilyen óvodák építésére azóta már sehol sem adnak en­gedélyt. Az elkészült két faépü­letet iskoláknak adják át. Az egyiket a Ságvári kör­úti, a másikat a Kassai úti iskola kapja. Az át­adás előtt szükség van bizonyos átalakításokra. A tervezett gáztüzelés helyett távfűtést alkalmaznak és néhány belső átalakítást is végeznek, például új ajtókat helyeznek el. A fűtés tervei már készen vannak, jelenleg a belső átalakítás tervei készül­nek. Remélhetőleg január közepén az Állami Építő­ipari Vállalat elkezdheti a munkát, amely körülbe­lül két-három hónapig tart. A faépületek felhaszná­lásáról az iskolák igényeik szerint döntenek. Egy épületben négy terem van, s egy teremben körülbelül harminc tanuló fér el. A berendezés részben már megérkezett s folyamato-Könyvtárosok társadalmi munkában A 125 üzemi könyvtár könyvtárosai közül hét főfog­lalkozású, három részfoglal­kozású, a többi munkaidő után társadalmi munkában látja el a könyvtári teendő­ket. A munkahelyek dolgo­zónként 5 forinttal támogató ják a szakszervezeti könyv­tárat, amely az így összegyűlt pénzből évente jelentős szá­mú szakkönyvet és szépiro­dalmi munkát vásárol. Az SZMT-könyvtár állománya mintegy 80 ezer kötet. Ebből 25 ezer a központi könyvtár­ban van, a többi letéti állo­mány, amit állandóan cserél­hetnek. A múlt évben 6 ezer kötettel gyarapodott az állo­mány. Ebben az évben ja­nuár 1-től novemberig 5779 könyvet vásároltak; a feldol-Előadások, kiállítások A könyvtárai! nemcsak a könyvek kölcsönzésével fog­lalkoznak, hanem kiállítások, előadások, író-olvasótalálko­­zök szervezésével is. A taná­csi könyvtárak a nagyobb tö­megeket megmozgató előadá­sokat, összejöveteleket rende­zik. A szakszervezeti könyv­tárak pedig a kisebb munka­helyi közösségek részére ál­gozásuk, leltározásuk folya­matban van. A vállalati vezetőknek több figyelemmel kellene kísér­niük az üzemi könyvtárosok munkáját, akik munkaidő után még néhány órát a könyvek kölcsönzésére fordí­tanak. Munkájuk ugyanis el­ismerésre méltó, nélkülözhe­­hetetlen. Egyesek azonban eléggé szűklátókörűén vizs­gálják ezt a kérdést. Vannak, akik fölöslegesnek tartják az üzemi könyvtárak fejleszté­sét, ablakon kidobott pénzre a könyvre fordított összeget. Az ilyen álláspontot hangoz­tatok szerint elegendő a ta­nácsi könyvtárak fejlesztése. A tanácsi könyvtárai! látoga­tói között viszont elenyésző a munkások száma. lítanak össze programot. A tapasztalat azt mutatja, hogy kahelyükkel kapcsolatos prob­­a dolgozók elsősorban a mun­­lémák iránt érdeklődnek. — Ezért az SZMT-könyvtár ve­zetői számukra többségében műszaki kérdésekkel foglal­kozó előadásokat szerveztek. Nagyon jól siKerült például az Élő Delta című találkozó Toronto 1974 Az UNESCO mellett mű­ködő Iparművészeti Világ­tanács közelmúltban Isz­tambulban megrendezett közgyűlésének határozata szerint Torontóban 1974. júniusában — több mint 30 év után — egyedi Ipar­­művészeti Világkiállítást rendeznek. A közgyűlésen — több más szocialista ország' mel­lett — hazánk is képvisel­tette magát, küldöttségünk részéről több felszólalás hangzott el, s bejelentettük részvételi szándékunkat, A Magyar Népköztársa­ság Művészeti Alapja fel­kérte a legrangosabb hazai iparművészeket* ötvösöket, textileseket, keramikusokat, hogy készítsenek pályamű­­veket, amelyeket a hazai zsűri véleménye után bo­csátanak 1973. május 1-ig a New York-i zsűri elé. Isztambulban csak diafill­­meken tekinthették meg a külföldi szakmabeliek a mai magyar iparművészek alko­tásait, de véleményük egy­behangzóan elismerő volt. A művészeti alap kétmil­lió forintot tűzött ki pálya­­díjakra. A világkiállítás célja: képet adni a mai iparművészet színvonaláról, mennyiben szolgálja a la­káskultúrát, mennyiben tart lépést a technika és a tu­domány fejlődésével. dorkiállítást a — Szovjetunió megalakulásának 50. évfor­dulója alkalmából rendeznek. san érkezik. A termekben osztályok vagy napközis csoportok kapnak helyet. Kiállítás és koncért Szolnok Kodályra emlékezett A Verseghy gimnázium kórusának éneke vezette be hétfőn este a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ előcsarnokában azt az ün­nepi estet, amellyel a me­gyeszékhely Kodály Zoltán­ra emlékezett születésének kilencvenedik és halálának ötödik évfordulója alkalmá­ból. A nagy zeneszerző, zene­tudós és zenepedagógus gaz­dag életművének legfőbb mozzanatait bemutató doku­­mentumkiállítást Boros Ot­­tóné, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődés­­ügyi osztályának vezetője nyitotta meg. Beszédében elemzően méltatta Kodály Zoltán rendkívüli jelentősé­gét és hatását, amely nem­csak zenei életünkön, hanem a közművelődés és közgon­dolkodás fejlődésén is le­mérhető. Különösen hang­súlyosan idézte a hallgató­ság emlékezetébe Kodály Zoltánnak azt az egész éle. tét végigkísérő törekvését, amellyel a zenét a néphez, a népet a zenéhez igyeke­zett közelíteni. A Magyarokhoz című kó­rusmű következett a szol­noki Kodály Kórus előadá­sában, majd a művelődési központ nagytermében fia­tal zeneszerzők hangverse­nye kezdődött. Dicséret il­leti a rendezőséget, hogy ezzel a rendezvénnyel adó­zott Kodály emlékének. Így a hallgatóságnak módjában volt lemérni, hogy a fiatal zeneszerzőnemzedék néhány tehetséges képviselője ho­gyan valósítja meg alkotá­saiban Kodály tanítását. Különösen örvendetesnek éreztük, hogy a bemutatko­zó öt zeneszerzőből három — Bakki József, Molnár László és Egyed Ferenc — Szolnok megyéből indult, Illetve jelenleg is aktív ré­szese a megye zenei éle­tének. A hangverseny egyik leg­főbb erénye a műfaji válto­zatosság volt, amely ritka­ságnak számít a kamaraze­nei rendezvényeken. Bakki József munkásságából egy kürtre és zongorára írt szo­natinát hallhattunk, amit zongorán a szerző, kürtön húga. Bakki Katalin adott elő. Keuler Jenő partitúrá­ját igen muzikálisan szólal­tatta meg Puskás Dezső és Benedek Sándor klarinét­fagott kettőse. Élményszám­ba ment Fekete Győr István Nagy László verseire írott dalciklusa, az előadó, Sző­­kefalvy Nagy Katalin is re­mekelt. Egyed Ferenc kom­pozícióiból öt hegedű duót, egy epigrammát és egy kó­rusművet hallhattunk Gál Károly, Kerényi Gábor és Berényi Bogáta és a szol­noki Bartók nevét viselő kamarakórus közreműködé­sével. Ugyancsak a Bartók­­kamarakórus mutatta be Rohonczy Andrea vezényle­tével Molnár László ere­deti hangvételű, Weöres Sándor verseire írott kórus­kompozícióját. A műsor második részé­ben Kodály Zoltán Maros­széki táncok című művét adta elő a Szolnoki Szim­fonikus Zenekar a kompo­zícióhoz méltó tisztasággal, Báli József invenciózus ve­zényletével. Pártirányítás A művelődés otthonai l ail in L meS &ántén,: ra'UUK a művelődési otthonok és a területi párt­­szervezetek kapcsolata ma még meglehetősen bizony­talan, és az esetek többségé­ben inkább a személyi kap­csolatok függvénye. A műve­lődési otthonok vezetői ter­mészetesen elsimerik a part és konkrétan, a helyi párt­­szervezet politikai vezető szerepét, de gyakran nem tudják, hogy ez gyakorlati­lag milyen feladatokat ró rájuk. A pártszervezetek két véglet között hányódva, hol mindent pusztán szakmai kérdésnek tekintenek, hol a részleteket is maguk akar­ják szabályozni. Ebben a helyzetben a X. kongresszus óta némi javu­lás tapasztalható, mert a kongresszus határozata nyo­mán a pártszervezetek na­gyobb figyelmet szentelnek a közművelődés általános kérdéseinek és helyileg fon­tos részleteinek. A felsőbb szintű pártbizottságok átte­kintették a közművelődés és ezen belül a művelődési ott­honok tevékenységét, ered­ményeit és gondjait, meg­szabták feladataikat. , Hatá­rozataik azonban nem te­remthettek automatikusan harmonikus viszonyt a mű­velődési intézmények és a helyi pártszervezetek között. Ezt a mindennapi munka so­rán kell kialakítani. A művelődésig^ nak tavaszi országos konfe­renciáján megfogalmazódott az intézmények feladat^ nap­jaink közművelődési rend­szerében. A konferencia ál-; lásfoglalása szerint a műve­lődési otthonoknál! elsősor­ban az aktív művelődés ott­honaivá kell válniuk, és csak részben feladatuk, hogy más intézmények művészetí­­művélődési programjai szá­mára biztosítsanak teret Ez a törekvés — nevez­hetjük nyugodtan program­nak is — azt jelen«, hogy a művelődési otthonok ,n,em kívánnak sem a sajtóval, sem a könyvkiadással, sem a televízióval konkurrtálni. A központi intézmények ál­tal ellátott művelődési fel­adatokat nem akarják átvál­lalni, vagy hagyományból továbbra is folytatni. Helyet kell azonban adniuk olyan programok számára (hang­verseny, kiállítás, irodalmi est stb.), mélyek az adott közösség számára a műve­lődési otthon helyiségeiben érhetők csak el. Az aktív művelődés fel­tételezi a puszta befogadáson túl a személyes részvétel és közreműködés igényét is* Erre épülnek az amatőr mű­vészeti csoportok, a szakkö­rök. a tanfolyam jellegű ok­tatási formák és a klubok legkülönbözőbb formái. Ez az aktív művelődés tehát egyúttal kollektív, kisebb­­nagyobb csoportokban vég­zett tevékenységet is jelent. Ezek a formák — a részt­vevők számára — a műve­lődés „magasabb” szintjét jelentik a puszta befogadás­nál, mert feltételezik az al­kotó közreműködést, az in­tenzívebb érdeklődést. Más­részt szocialista jellegű ne­velési kereteket is biztosí­tanak, hiszen a kollektív te­vékenység szükséglete, az egymásra utaltság, a köz­ügyek iránt fogékonyabb, közösséget hozhat létre. Az ehhez szükséges felté­telek megteremtése nem egy­szerű. A művelődési ottho­nok korszerű szinten való fenntartása és főleg a kis­csoportos művelődési alkal-Ai ü mák bővítése ugyanis mind több anyagi eszközt is igé­nyei. Az állam teherbíró ké­pességét figyelembe véve, viszont a művelődési célra fordítható összegek sajnos csak lassan növekedhetnek. A pártszervezetek felada­ta most mindenekelőtt az, hogy a konferencián megfo­galmazott célkitűzések eléré­séhez nyújtsanak segítséget a művelődési otthonoknak. Természetesen politikai és ideológiai segítségről van szó, amely figyelembe veszi, hogy a művelődési otthonok fenntartója a helyi tanács, szakmai-módszertani irányí­tója pedig az illetékes mű-, velődésd központ — végső­­soron a Népművelési Inté­­ziet. Azt is szem előtt kell tartani, hogy a művelődési otthonoknak ma már jelen­tős részben jól, felkészült, szakképzett vezetői vannak, akik képesek önállóan meg­oldani feladataikat. Segítség­re elsősorban a közvetlen szakmai kérdéseken túlmenő gondok megoldásában van szükségük, ezekhez várják a pártszervezetek útmutatásait, »«/>»./és területi párt­­lizi/dii szervezeteknek azt szükséges megfogalmaz­niuk, hogy az adott terüle­ten milyen nevelési felada­toknak kell meghatározniuk a szakmai-közművelődési programokat. A pártszerve­zeteknek kell megjelölniük azokat a politikai, világné­zeti és egyéb nevelési célo­kat, — például a gazdasági tervekből következő tovább­képzési teendőket, — melyek a közművelődési program­ban „aprópénzre válthatók”. Ez az általánosabb feladat­meghatározás nyújt megfe­lelő támaszt a művelődési otthonok számára, és gya­korlatilag csak ennek alap­ján lehet egy-egy évad vé­gen beszámoltatni a szakmai vezetőket, ennek alapján le­het értékelni a munkájukat. A nevelési feladatok megol­dásánál! formád és eszközei a felkészült népművelők rendelkezésére állnak, ezek kialakítása olyan szakmai feladat melyet terveik meg­fogalmazása során nékik kell megoldaniuk. A pártszervezet feladata továbbá, hogy segítsen a népművelőknek a művelő­déshez szükséges feltételek kialakításában. Segítsen ab­ban, hogy az illetékes tanács kötelességének tekintse a művelődés egészének szerve­zését és összehangolását, s szerepének és súlyának meg­felelő figyelmet fordítson a közművelődésre. Segíthet a pártszervezet az anyagi feltételek biztosí­tásában is. Ahol a tanácsok, a vállalatok és á szövetke­zetek közösen biztosítják egy közösség művelődési feltéte­leit — szerződéses formá­ban, közös fenntartással vagy más eszközökkel — ott az egy­­egy területen önmagában, nem kielégítő anyagi eszkö­zök sokkal nagyobb haté­konysággal szolgálhatják a nevelést, a művelődést. Ezt a szükséges együttműködést elsősorban a pártszervezetek helyzetfelismerése és céltu­datos munkája biztosíthatja. iii/i*/ azt jelenti, mmatz hogy a hdyi pártszervezetek feladata a művelődés irányításában az elvi, politikai keretek és a gyakorlati feltételek biztosí­tása. illetve ezek alapján a művelődési otthonok tevé­kenységének rendszeres el­lenőrzése, értékelése. Rátki András az MSZMP KB munkatársa

Next

/
Thumbnails
Contents