Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-03 / 285. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. december Csingiz Ajtmatov: A KATONA FIA Moziban látta először az apját, ötéves korában. Abban a nagy, fehér birkahodályban történt, ahol a birkákat szokták nyírni. Anyjával többször járt már itt Anyja, Gzsejengul, tulajdonképpen a szovhoz postahivatalában dolgozott, de nyírás idején eljárt ide segíteni, teljesítménybérben, egész jól keresett ilyenkor. A, pénzre pedig nagy szüksége volt a katona-özvegynek — minden kopejka jól jött Ha kicsi volt is a család — 6 és a fia, — fa kellett télire, lisztet kellett venni, gondoskodni ruháról és cipőről. És mivel senki nem akadt, aki otthon vigyázott volna a fiára, magával hozta ide, ahol naphosszat futkoshatott, a nyírók, a juhászok és a bozontos pásztorkutyák között. Ő volt az első, aki észrevette, hogy a vándorrr.ocd kocsija begördül az udvarra. Futott is ,az örömhírrel. — Itt van a mozi! Megjött a mozi! Az előadás munka után kezdődött, amikor besptétedett. A film a háborúról szólt. A fehér lenvásznon, amely két oszlop közé volt kifeszítve, megkezdődött a csata; lövések dördültek, rakéták röpültek fütyülve, a sötétséget felszaggatta és a földön lapuló felderítőket nappala fénybe borította. Amikor a rakéták kihunytak, a felderítők ismét előre rohantak és a géppuskák felugattak a sötétben. A fiú lélegzete is elakadt. Hátul egy gyapjúbálán ült az anyjával, bár legszívesebben az első sorban ült volna, jáfcszópajtásaivtd. De anyja magához vonta és a térdére ültette. A vetítőgép surrogott, folyt a háború. A közönség feszülten figyelt. Anyja olykor felsóhaj tott, aztán összerezzent , és szorosan magához szorította, mintha a páncélos rájuk célozna. A fiú mégsem félt, sőt, szinte komikusnak tartotta, ahogyan, az ellenség katonái felbuktak. — amikor pedig a sajátjaik estek él. arra gondolt, hogy mindjárt ismét fölkelnek. Egyébként is, a háborúban az emberek olyan érdekesen esnek el. Amikor háborúsdit játszanak, 6 is szokott elesni, futás közben, mintha elgáncsolnák. Az is fáj, de nem baj, és a kék foltokat is elfelejti. De a katonák, amikor elesnek, sötét, mozdulatlan halomként, ott maradnak a földön fekve. A háború folyt tovább. A vetítőgép zúgott. Most a tüzéreket lehetett látni. A golyózápor a robbanások és füstgomoly között vontatták felfelé a dombra a páncéltörőt. Előrenyomulásukban ós egész mozgásukban volt valami, ami a büszkeségtől és a fájdalomtól megdobogtatja a szívet. A tüzérek heten voltaic, ruhájuk szinte füstölt. Egyikőjük nem is orosz típus volt. A fiú fel se figyelt volna rá, ha az anyja nem súgja a fülébe: — Nézd, az ott az apád! Ettől kezdve az egész film csak az apja miatt pergett, aki egész fiatal volt, mint a szovhoz! legények. Nem túl magas, élénk tekintetű, a sártól és a füsttől fekete arccal. Miközben az ágyú kerekének feszült, valakinek hátra kiáll tott: „Gránátokat, gyorsan!” Hangja újabb robbanás dörejébe veszett eL ss Mama, ő az én, apám? — kérdezte Avalbek. — Igen, az apád. De maradj csendben... Miért is füllentett? Miért? Talán véletlenül, megfontolatlanul, csak, mert a férjére gondolt, ö azonban, a kis tökfilkó, persze, elhitte. És örült neki! Ez a váratlan, soha nem ismert öröm egészen megzavarta, és gyermeki büszkeséggel nézte az apját, a katonát. Nem csúfolhatják többé a gyerekek, hogy neki nincs apja. Most láthatják! És a pásztorok is, akik nem képesek megismerni és mindig megkérdik tőle: „No, dzsigit, hogy is hívnak.., ?” Máskor suttogva beszélnek az apja emlékéről, mesélték, hogy 'egészen fiatalon került ki a frontra, és már csak kevesen emlékeznek rá. És jó az, hogy fia van; annyian elmentek, akiknek a nevét senki nem viseli. És most, ettől a pillanattól, neki is van apja. Valóban hasonlított is ahhoz a háborús fényképen látható fiatal katonához, tábori sapkában, ami otthon a falra volt felakasztva. De most már más szemmel nézte az apját a filmen. És mintha az apja is nézné onnan őt. Most már a film nem szórakoztatta, nem volt nevetséges, ahogyan az emberek elestek. A háború komoly lett, kegyetlen és rettenetes. És félteni kezdte az embei*t a filmen, akit most már mindvégig hiányolni fog. A vetítőgép zümmögött, a háború folyt tovább. Élőiről páncélosok közeledtek. Egyre közelebb nyomultak a talajt széttaposva, közben tüzeltek. A tüzérek ágyújukkal kínlódtak, vonszolták fel a dombra. „Gyorsan, apa! Jönnek a tankok!” — kiáltott feL Végre feljutottak az ágyúk, egy mogyoróbokor mögé húzódtak és onnan lőtték a harckocsikat. Azok viszonozták a tüzet. Egyre nőtt a félelme. Ügy látta, mintha ő maga is az apja mellett lenne, a háború füzében. Fel-felugrott az anyja térdén, amikor a páncélosok közül valamelyik kigyulladt. Amikor pedig a saját katonák estek el, összébb húzta magát, az anyja sírt, arca nedves volt. A vetítőgép zizegett, a háború folyt tovább. A harc újabb erővel lángolt fel. A páncélosok egyre közelebb jöttek. Az apja a löveg mögött valamit beleordított a tábori telefonba, de a zaj miatt nem lehetett érteni. Megint elesett egy katona az ágyú mellett, megpróbált felállni, de visszazuhant a földre, amely elfeketedett a vérétől. Most már csak ketten voltak; az apja és egy másik katona. Leadtak egy lövést, aztán még kettőt egymás után. A páncélosok azonban támadtak; egy lövedék közvetlenül az ágyú mellett csapódott be, lángok csaptak fel, aztán sötét lett. Most már csak egy ember emelkedett fel, az apja. Az ágyúhoz kúszik, tölt, és céloz... Ez volt az utolsó lövés. Üjabb robbanás, és amikor tisztul a kép, az ágyú meggörbült csővel borul fel. De az apja még éL Lassan felemelkedik, elrongyolódott ruhában, a harckocsival szemben. A kezében kézigránát. Összeszedi utolsó erejét, kihúzza a gránátot, arcán gyűlölet és fájdalom. Az anyja olyan erősen szorította a kezét, hogy szinte levegőért kapkodott. Szeretett volna odaszaladni az apjához, de egy hosszú sorozat csattant a páncélos tornyából és ekkor az apja, mint egy kidöntött fa, a földre zuhant. Még megfordult, megpróbált felállni, de visszaesett és úgy maradt, széttárt karral. A készülék leállt, a háborúnak vége lett. Ez volt a2 első rész vége. A gépész felkapcsolta a villanyt, hogy betekercselje a második részi. Az emberek hunyorogtak és lassan visszatértek a filmből, a háborúból, a valóságba. A fiú is leugrott a báláról és büszkén kiabálta: — Fiúk, ez vol az apám! Láttátok, megölték az apámat! Nem értették, miért kiabál. De ő újjongva futott a vetítővászonhoz, ahol az első sorban a barátai ültek, akiknek a véleménye nagyon fontos volt. Különös csend támadt. Az emberek nem tudták megérteni a gyermek örömét, aki soha ezelőtt nem látta az apját. Nem tudták, mi történt. Hallgattak, megvonták a vállukat. A gépész leejtette az üres filmkazettát. De ő, az elesett katona fia, egyre kiabálta: — Láttátok, ő volt az apáin! Lelőtték! Nem értette, hogy a többiek miért hallgatnak, miért nem örülnek vele és miért nem olyan büszkék az apjára, mint ő. Valaki rá is szólt: — Hallgass! Nem mondhatsz ilyet! Egy másik ellenkezett. — Miért ne? His^n az apja valóban elesett a fronton! Az egyik szomszéd kisfiú mondta meg az igazat: — Ő nem a te apád. csak egy színész. Kérdezd meg a gépészt! A felnőttek ném akarták megfosztani a fiút ettől a keserű és szép illúziótói. A gépész is hallgatott. Gépébe bújva úgy tett, mintha nagyon fontos dolga volna. A fiú nem csillapodott. — De az én apám! Az enyém! Ö volt, a gránáttal! Ö esett el! És levágta magát a vetítővászon előtt a földre és ott feküdt széttárt karokkal, mint előbb az apja. A nézők most már felnevettek, aztán elhallgattak. Látták, hogy az asszony odamegy a fiához, szomorúan, könnyes szemmel, és felemeli a földről. — Menjünk haza, kisfif iám... ö volt a te apád. Ahold már magasan fent járt. Messziről fehérlettek a hegycsúcsok és a fiú életében most először érezte a veszteség szomorúságát. Szinte mérhetetlen fájdalommal gondolt megölt apjára. Átölelte az anyja nyakát' és együtt sírtak. De hallgattak mindketten. Öszszeszorította az öklét és nyelte a könnyeit. Nem tudta, hogy az apja, aki a háborúban rég elesett, e pillanattól kezdett benne élni. Fordította; Autalfy István SZENTI ERNŐ RAJZA ÚJ KÖNYVEK Ü Ulti ■■■■■■■■■■■■ Law and Order — törvény és rend, magyarosabban,: törvényes rend. Jelszó, jól hangzik. Főként abban az országban, ahol világviszonylatban legnagyobb a bűnözés; Amerikában. A Kossuth Könyvkiadó újdonságának szerzője, aki e témát feldolgozta. nem kisebb személyiség, mint Ramsey Clark. 19gl-től az Egyesült Államok igazságügy minisztériumának egyik vezető tisztviselője, majd 1966-tól e tárca tulajdonosa, egészen 1969-ig. Munkája széleskörű, a bűnözés, az igazságszolgáltatás minden fő területére kiterjedő elemzés, bár Clark polgári liberális szemléletének korlátái is így például a forradalmi erőszak és a bűnözési erőszak azonos megítélése, a társadalmi berendezkedésből következő alapokok megjelölésének elkerülése — észrevehetőek. A Bűnözés Amerikában címmel megjelent tr.fi átfogó képet ad arról az országról — á szerző szavaival élve — „amelyben az erőszak uralkodik a félelem fölött, a szabadság romjain”. Átfogó kép fölrajzolására törekszik a kiadó másik újdonságának írója. Erdős Tibor is. mégpedig napjaink egyik legtöbbet vitatott fogalmáról, a gazdasági növekedésről. Könyve — Gazdasági növekedés a fejlett tőkés országokban — nemcsak tényekben, adatokban, hanem gondolatokban, elemzésekben is bővelkedik. Magának a fogalomnak a tisztázása után sorra bonckés alá helyezi a különböző tényezőket — a beruházási hányadot, a< termelési szerkezet változását, a munkaerő szakmai fölkészültségének szerepét, több más mellett, — majd azokat az egyes országok esetében szintén vizsgálja. Világos gondolatmeneté, elemzéseinek logikája a témában kevésbé járatos olvasó számára is lehetővé teszi az eligazodást a gazdasági növekedés bonyolult folyamatáéban. Második, átdolgozott és bővített kiadásban vehetjük kézbe — ugyancsak a Kossuth újdonságaként — az Esztétikai kislexikont. Az 1969-es első kiadás nemzetközileg is úttörő munka volt, annak minden erényével és hibájával. Előbbieket gazdagítani, utóbbiakat csökkenteni igyekeztek a szerkesztők, elsősorban azzal, hogy nagy mértékben bővítették a szócikkek számát — így például a magyar esztétikatörténet témaköréből —, jelentős átdolgozásokat hajtottak végre, s ugyanakkor fölhasználták a kutatások és friss szaktanulmányok legújabb eredményeit. A módszertanilag s kezelhetőség szempontjából js korszerűsített munka szerkesztői Szerdahelyi István és Zoltai Dénes. ZELK ZOLTÁN: RÉGIMÓDI Istenem be szépet alkotál — milyen szépek lányaid, a fák, kőmellü fiaid, a hegyek, gyíkfutású riadt csermelyek, hómezőid, hómezőkön a szarkák, varjak szirmos lábnyoma, meg a rigó, sárga, s fekete, a cinke ha feje fekete, V s az a másik, az a kékfejű, meg a pucér nyakú keselyű, s ők is, az ártatlan gyilkosok, sasok, vércsék, héják karvalyok, még a tövisszúró gébics is, s a tulipán, s a szamártövis, hát még a csillagszívű kutyák, macskák, őzek, tevék, impalák, és a hal ha tóból fölbukik, vizet unván ha napfényt iszik, tücskök aranycérna szava és papcsúfoló békabrekegés, s be szépek fürtös záporaid, villámlobbantó kanócaid, felhős eged, én mennyezetem —: mi dolgom hát a Holdon nekem? Barbinek Péter: HGP6H, szemiíonnLBon Tavaszbaszakadt álmaim szétrebbentették a jégcsapok rohanva dobogó vággyal elmémbe hasít a hiány csillog a szó százezer aranymosolyú fűszál titkokat súg. Megfagyott Piros virágokat rajzolsz és nem is sejted, hogy magad is egy piros virág vagy. Az emlékek prizmáján keresztül. A Duna zöldesen csillog, az alkony fütyölve borul a csendre s mint sebészkés hasít a valóság szívembe. Talán várom hogy egyszer 'szétessen minden hogy majd újat építhessek. Havas reggelek őszinte józanságát várom, üvegbefagyott ágak fekete tüzet Melengetem magamban léted e sorsoműző-gondolat dühét. V Kóbor madarak voltunk valahány an. Sasok. De éles reszelőjével a világ kakaduvá varázsolt. Varga Rudolf: 4 KÖLTŐ A költő olyan léghajós, ki fölszáll szülőföldestül, mindenestül de ha kell kosarából nehezékül kidobja feleségét, hat gyerekét, szerelmi levelezésével és írógépét, könyveit és fényképeit, fogkeféjét, műfogsorát, sorrendjeit ha van neki és nyakkendőjét székestül és diplomáját, ha van neki és kétkedéseit, gyűlöletét szivének homokzsákjait, csak azért, hogy égbe vigye egy hajó. A költő olyan léghajós ki ismeri a magasság mélységét de ha kell kiugrik maga is, olyan léghajós a költő, ki lehetne paraszt, idegenlégiós és tengeralattjáróé ís.„
