Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-03 / 285. szám

1972. december 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az opera­­énekesnő I Beszélgetés a „kísérteti árásról" Petofi-előzmények a világirodalomban Egyenletesen felfelé ívelő művészpályán halad Opera­házunk neves énekesnője, Ha­zy Erzsébet. Az operaéneklés szép és nehéz mesterségéről beszélgetünk. — Eddigi pályafutásában mi okozott legtöbb problé­mát? — Az elégedetlenség. Még egyetlen alkalommal nem léptem Iá úgy az Operaház kiskapuján, hogy elégedett lettem volna magammal; Maximalista vagyok, így tu­­dóm. hogy ettől a rossz közér-» zettől soha nem is szabadu­lok, — A tökéletes produkcióra való törekvésben, a hangi adottságon túl, mit tart leg­fontosabbnak? — A harmóniát. Anélkül sem élni, sem dolgozni nem tudnék. Magánéletemben épp­úgy törekszem rá,, mint szín-» padi partnereimmel. Sajnos, a bennem születésemtől fogva meglévő harmónia ameny­­nyire szerencsét jelent, oly­annyira jelent szerencsétlen­séget is. Mert igénylem a partner harmóniáját, annak hiányában magamra mara­dok, produkcióm is fele ér­tékűvé válik. Nem véletlen, hogy a nagy élményeket ope­raszínpadon kiknek köszön, heti a közönség. Melis György, Ilosfalyy Róbert és még sok nagy művész alakí­tásait, a tökéletes hangi adottságon és énektechnikai felkészültségen kívül, a né­zőtérre sugárzó színpadi együttélésük teszi olyan ma­gasrendűvé. — A kritikusok minden be­mutatója után egyöntetűen külön hangsúlyozzák átélt, ki­fejező színészi játékát. Az operaénekesnek, az átéléshez . elegendő „partner” a zene, vagy ugyanúgy szükséges hozzá a jó színész-partner, mint prózai színpadokon — Természetesen, kell a jó előadó partner. Anélkül ora­­tóriumszerűen is énekelhet­nénk operát., — Életében nyilván adód­tak mélypontok is, és olyan­kor is énekelni kellett. Mi segítette át a nehéz idősza­kon? — A szenvedés Azt hiszem, ebben is szerencsés vagyok, mert a rosszat is hasznomra fordítottam. Minél nagyobb szomorúság vagy gond sza­kadt rám, annál ^erősebben kapaszkodtam a munkámba. — Számos új modern ope­ra főszerepét énekelte siker­rel. A klasszikus operaszere­pek után, nem jelentettek nehézségeket ezek a szere­pek? — Nem. Kezembe veszem a partitúrát, elkezdem olvas­ni, és a tizedik oldalnál már ráérzek a zenére, értem, hogy mit akar kifejezni a zeneszer­ző. A zene nagyszerű szövet­séges. — Egy-égy modem ope­raszerep megformálásánál, mi indítja el fantáziáját a sze­rep megoldásában? A zene, vagy előfordul, hogy a szö­veg? — Operaénekes vagyok, természetes, hogy a zene az első számú inspirátorom. Ám valóban, például Petrovics Emil Bűn és bűnhődés című operájánál, a felkészüléskor a zenével egyenrangú érték volt maga a mű- Dosztojev­szkij nagyszerű regénye. Nagy élmény volt számomra ez a bemutató, bár — szívem szerint Raszkolnyikovot sze­rettem volha énekelni; Az az igazán jó szerep. — A próbáknak melyik szakaszában találkozik a ze­nei megoldás a színészi ala­kítással? — A kettő csak együtt le­hetséges. Már a próbaterem­ben mil.özben a partitúra anyagát tanuljuk, a ze­nével együtt érik az ala­kítás. Ellentétben a prózai színészekkel, akik szö­vegtudás nélkül kezdik a színpadi próbákat, mi töké­letes „szerep” tudással, át­gondolt alakítással kezdjük el azokat. — Az átgondolt alakításo­kat nem szokta ilyenkor „porba zúzni” a rendező? — Tehetséges énekesnél soha. Aki érzi a zenét, az jól érzi a mozgásokat, mi­mikát és még sok sok összetevőjét is egy jó alakításnak. A rendező to­vább segíti elképze|éseit. — Az énektanuláson kí­vül, milyen módja van az operaénekesnek tovább ké­pezni magát? — Hagyomány tisztelő vagyok, azt tartom, mindig, mindenkitől tanulhatok va­lamit, Nagy művészektől csakúgy, mint csapnivaló­an rosszaktól. Ez utóbbiaktól azt, hogy mit ne csináljak soha. Nem is egészen pontos a cím: nemcsak a világiroda­lomban. hanem a filozófiá­ban, esztétikában, történet­­tudományban, s általában a tudományos gondolkodás­ban. Pándl Pál azt a fela­datot tűzte ki célul, hogy megmutassa: miként hatot­tak a XVIII. század végi, XIX. század eleji haladó és forradalmi gondolkodók eredményei a reformkor íróinak, elsősorban Petőfi­nek az életművére; miként formálták a költő világné­zetét, tágították látóhatárát, ér lej lék költészetét. — Munkám egyike azok­nak a próbálkozásoknak, amelyek a Petőfi-év alkal­mából jelennek meg. A magyar irodalomtudomány ebből az alkalomból való­ságos seregszemlét rende­zett: igyekezett összegezni a Petőfi-kutatás eddigi eredményeit. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem felvilágosodás és reform­kori magyar irodalmi tan­széke — együttműködve más tudományos intézetek­kel, budapesti és vidéki egyetemek munkatársaival, irodalomtörténészekkel — külön kötetben jelenteti meg a 'napjainkban folyó Petőfi-kutatás legfontosabb eredményeit. Egyéb kiadvá­nyok is megjelentek — vagy megjelennek a közel­jövőben — az évforduló ünnepi alkalmából. Ezek sorába tartozik a „Kísértet­­járás” Magyarországon. Eb­ben a kétkötetes munkában azt kívántam bemutatni, miként jelentkeztek az utó­pista szocialista eszmék és a kommunista tanok Ma­gyarországon a reformkor­ban, már az 1830-as évek legelején, tehát szinte egy- i dobén a „párducos Árpád” költészetével. Szellemi ere­jük milyen ösztönzést adott a kor felelős gondolkodói-. nak: íróknak, költőknek, poliitikusoknak. Elsősorban tremészetesen, „hősömnek,'’, Petőfinek, akinek munkás­sága, költészete s annak a magyar közgondolkodásra gyakorolt hatásj hosszú évek óta foglalkoztat. — Tehát a korábbi Pető­fi-monográfiájának! folyta­tása — bár az előzmények feltárása, időrendben tehát mintegy „formabontva” — ez a könyv? — Igen is, nem is. Ügy gondolom — s ezt fejtem ki a könyvben —, hogy a XIX. századi utópista-szo­cialista eszmék hazai elter­jedtsége és a korban rájuk irányuló figyelem sokkal szélesebb és mélyebb, mint ahogy eddig hittük, gondol­tuk. Éppen ezért, a korszak szellemi arculatát figyelve nem lehetett pusztán az irodalom, a publicisztika, a közgazdaság, a filozófiai tö­rekvések vizsgálatára szo­rítkozni. Az új-szociális esz­mék jelentkezése a szellemi tevékenység különböző te­^rületein zajlott le, s magá­tól értetődően nem valami­féle mechanikus egyenle­tességgel. hanem differenci­áltan, az új eszemáramlatok létrejöttének törvényszerű­ségei szerint. Nem vállal­hattam többet e roppant bonyolult és szerteágazó fo­lyamat megragadásából, mint annak magyarországi bemutatását, azzal a céllal, hogy az olvasó mélyebben értse, alaposabban lássa; milyen szellemi előzmé­nyekből sarjadtak ki. a ma­gyar reformgondolatok, és jött létre a Petőfi-életmű. Persze, ez a munka a for­rásvidéknek csak egyetlen területét igyekszik feltárni. — Kimutatható-e közvet­lenül Petőfi költészetében az utópista-szocialista, esz­meáramlatok képviselőinek hatása? — A költő nem tételeket énekel meg. Nem tanokat hangol át rímre. Mint tud­juk, Petőfi kedvenc stúdiu­ma a világtörténelem volt, abból is — fejlődése bizo­nyos korszakában — a fran­cia forradalom története. Ennek eszméivel és az ezt követő kor eszméivel, tehát már a korai szocialista né­zetekkel is, igen sűrűn fog­lalkoztak a reformkori új­ságok, könyvek. Petőfi szer­vesen „feldolgozta” költé­szetének gondolati anyagá­ban ezeket az áj gondola­tokat, pontosabban: Petőfi végig gondolva a kor nagy kérdéseit, számos ponton a korai szocialistákhoz hason­ló eszmékhez jutott el. — Az értékes utópiák történetét tanulmányozva egyébként azt látjuk — folytatja Pándi Pál —,_ hogy számos jelentős utópikus rendszer, sőt a XVIII. szá­zad végéig e rendszerek többsége szépirodalmi for­mában az elméleti lényeget érvényesíti. Teória és irodal­mi szándék egyszerre vannak jelen ezekben az utópikus művekben. Az utópista szo­cialista és a kommunista eszmék reformkori „kísér­leti árásnak” bemutatásakor figyelemmel kellett lenni a korábbi jelentkezésekre is. — R Petőfi működése je­lentette ezen eszmék befo­gadásának és költői kifeje­zésének betetőzését? — Feltétlenül. Az új-szo­­ciáb's gondolatok legmaga­sabb rendű jelentkezése a magyar irodaiamban: Pe­tőfi költői műve. Verseiben eggyé olvadnak a plebejus­demokratizmus, a forradal­mi' radikalizmus és a korai CToeuilisztikus-kommunisztí­kus eszmék a francia forra­dalom gondolati sugallatai­val, mint sok ágból nőtt folyóban a különböző for­rások vize. Sok magyar kor­társától eltérően Petőfi nemcsak reaonált az új­­szociális gondolatokra, ha­nem a saját világképéhez, a korabeli magyar valóság­hoz igazította azokat. Te­hát „gondolatfordítói”, adap- , táló munkát végzett. Hazai tapasztalatai, plebejus kö­vetkezetessége dolgozták sa­játjává ezeket a hatásokat, s az új eszmék hozzájárul­tak világképe kilakulácá­­hoz. Petőfi a maximális nemzeti öntudattal dinami­kus világismeretet egyesí­tett. ' E gondolati eredmény­nek lírai kifejeződése az 1846—47-es esztendők szá­mos nagy verse, s ennek a távlat-tudatnak a birtoká­ban formálta meg a maga forradalmi álláspontját 1848—49-ben. Életművének vonulatát figyelve, megbi­zonyosodhatunk róla — s a könyv jelentős részében éppen ezt szándékozom ki­fejezni —, hogy a magyar forradalom és szabadságharc politikusi és költői feladatai Petőfi számára a világtu­dattal gazdagodott — plebe­jus nemzeti öntudat próbái voltak, A „Kísértetjárás” olva­sói nyomon követhetik a tudós eljárását. Pándi vé­gigkíséri Petőfi gondolati fejlődését a legkorábbi megnyilatozásoktól kezdve forradalmi költészetének teljes kibontakozásáig. A monográfia ezen fejezetei­nek akár a „Petőfi szelle­mi életrajza” összefoglaló címet is adhatnánk. Nyo­mon követi Petőfi élmény­világának alakulását, olvas­mányait, olvasmányainak költői művekben való je­lentkezését — s ehhez ter­mészetesen fel kellett ele­venítenie életének külső eseményeit is; utazásait, nyilvános szerepléseit, gon­dolatvilágának alakulása szempontjából fontos kortár­sakkal való találkozásait é Pályaszakaszok szerint elem­zi az élményköröket azok­nak gyűrűzését mozgását; kimutatva egy-egy versről, milyen gondolati előzményei voltaic, milyen szellemi ha­tások érvényesülnek benne, hogyan vált az európai gon­dolat a költeményben Pe­tőfi-művé, s e mű révén hazai kortársaik, olvasók félfogjásának formálójává. E filológiai kalandozásban — amely a Petőfi-pálya ki­­teljesedése és formálódása iránt érdeklődő olvasók szá­mára roppant izgalmas uta­zás — nem követhetjük a szerzőt. Ehelyett mintegy vázlatos összefoglalását kér­ve műve létrejöttének indí­tékaira, ismét átadjuk neki a szót: — Az utópikus-szociális - ta és kommunista eszmék (hogy csak a fontosabbakat említsük meg, futólagosán: Saint Simon, Owen, Fouri­er, Ca bet) megértése, befo­gadása, a korabeli hazai vi­szonyokra való átformálása révén távolodott el Petőfi a hagyományos nemesi ha­za- és nemzet fogalomtól, s vált költészete a hazát felölelő világméretű szabad­ságprogram kifejezésévé. Ha Petőfi klasszikus össz­hangot tudott teremteni életművében a nemzett tö­rekvés és a szocialisztikue­­kommunisztíkus emberi igény között, akkor ez a költői összhang megsemmi­­síthetetlen érv amellett, hogy a plebejus módon ér­telmezett nemzeti perspektí­va s a szocialisztikus-kom­­mundsztikus tervezés és fel­fogás nem zárja ki egymást A művészetnek megvan a maga, sajátos, hitelesítő ere­je, s jó tudni, hogy az új szociális igényt már reform­kori irodalmunk, elsősorban Petőfi költészete hitelesítette, — Munkámmal tehát — mondja befejezésül Pá-.di Pál —, amely egyike a ko­­runkbeli Petőfi-értelmezé­­seknek és kommentároknak, s a költő születésének közel­gő 150. évfordulója alkal­mából megjelenő könyvek­nek, azt a folyamatosságot kívántam szemléltetni, amely a költőt a világ jobbítására „szövetkezett” haladó gon­dolkodókkal összefűzte. s amely még közelebb hozza alakját mai társadalmunk­hoz. T. L Kiss Dénes; Édes őszi lárma Szüretek méz-illata s dongakongás hív haza várnak régi őszök Gesztenyefa pagoda könnyet ejtő sátora árnyában időzök Drótkarikán gesztenye Kis koronám ékszere parázslana lángban zöld csillagok köldöke nesztelenül feltörne öreg diófánkon Delavári muskotály nagyapám ki halott már s csillag-szüret várna Mustban fuldokló darázs mélyről izzó tűzrakás édes őszi lárma. Anyanyelvűnk Szavak törzsét kifordítom ezredévek mélységéből szakadnak fényre gyökerek Anyanyelvűnk gyümölcs az ágon ragyog gazdag lombkoroná­kon szókincsünk mint az ékszerek De törvény hogy a gyümölcs­­magban múlt és jelen is halhatatlan csirában hordjon életet Egy pontba sűrítve az ágat a törzset s a lombkoronákat eget földet és gyökeret 1 oldalági Pál Most ünnepeljetek Emeljétek fel karotok a nap felé és köszöntsétek, öregek és fiatalok; az életet, a dicsőséget ünnepeljétek, énekek torkotokból úgy törjenek fel, ahogy források, gejzírek szöknek magasba; a jelekkel, amiket sokszor látni még vészjóslóan és vezeklésre intve, most ne törődjetek; egy isten a szívét kitépte és nektek dobta úgy oda, hogy bárha mindig jön az éjjel. másnap mindig tovább tüzel, nem veszíti az erejét el. Boór András: Már megtanulta.. „ Erő-vadító konok hidegben Budát figyelte szálkereszten Horgas kezében lapult a puska Hogyan tovább már meg­tanulta Alom-napokat hozni jöttek Virág-levegőt, meggyötörtnek Szabadulást a szolgalétre Örök idők becsületére Bencze József: Cigányderes Csiri-biri csődé mezítláb a hóban mentek fagyaiéban, Kutyát csőditettek S maradékot ettek. Csiri-biri csődé a cigánybibliát Kártyavetőzsoltárt jól ismerem pajtás! Dolgoznak a földön s mint bátyus sok ördög, Kéregetni mennek, s Holdat fenekeinek. Cigányülésformán Bogdán Ferkót látom, alkuszik anyámmal cukros forgácsfánkon. Tolja a köszörűt az agg Kés-Messiás, szakálla kőporos nyögése késsirás. Hej, napíénvü élet a gondba ilvásol. csillagot az égre köszörű varázsol.

Next

/
Thumbnails
Contents