Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-03 / 285. szám
1972. december 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az operaénekesnő I Beszélgetés a „kísérteti árásról" Petofi-előzmények a világirodalomban Egyenletesen felfelé ívelő művészpályán halad Operaházunk neves énekesnője, Hazy Erzsébet. Az operaéneklés szép és nehéz mesterségéről beszélgetünk. — Eddigi pályafutásában mi okozott legtöbb problémát? — Az elégedetlenség. Még egyetlen alkalommal nem léptem Iá úgy az Operaház kiskapuján, hogy elégedett lettem volna magammal; Maximalista vagyok, így tudóm. hogy ettől a rossz közér-» zettől soha nem is szabadulok, — A tökéletes produkcióra való törekvésben, a hangi adottságon túl, mit tart legfontosabbnak? — A harmóniát. Anélkül sem élni, sem dolgozni nem tudnék. Magánéletemben éppúgy törekszem rá,, mint szín-» padi partnereimmel. Sajnos, a bennem születésemtől fogva meglévő harmónia amenynyire szerencsét jelent, olyannyira jelent szerencsétlenséget is. Mert igénylem a partner harmóniáját, annak hiányában magamra maradok, produkcióm is fele értékűvé válik. Nem véletlen, hogy a nagy élményeket operaszínpadon kiknek köszön, heti a közönség. Melis György, Ilosfalyy Róbert és még sok nagy művész alakításait, a tökéletes hangi adottságon és énektechnikai felkészültségen kívül, a nézőtérre sugárzó színpadi együttélésük teszi olyan magasrendűvé. — A kritikusok minden bemutatója után egyöntetűen külön hangsúlyozzák átélt, kifejező színészi játékát. Az operaénekesnek, az átéléshez . elegendő „partner” a zene, vagy ugyanúgy szükséges hozzá a jó színész-partner, mint prózai színpadokon — Természetesen, kell a jó előadó partner. Anélkül oratóriumszerűen is énekelhetnénk operát., — Életében nyilván adódtak mélypontok is, és olyankor is énekelni kellett. Mi segítette át a nehéz időszakon? — A szenvedés Azt hiszem, ebben is szerencsés vagyok, mert a rosszat is hasznomra fordítottam. Minél nagyobb szomorúság vagy gond szakadt rám, annál ^erősebben kapaszkodtam a munkámba. — Számos új modern opera főszerepét énekelte sikerrel. A klasszikus operaszerepek után, nem jelentettek nehézségeket ezek a szerepek? — Nem. Kezembe veszem a partitúrát, elkezdem olvasni, és a tizedik oldalnál már ráérzek a zenére, értem, hogy mit akar kifejezni a zeneszerző. A zene nagyszerű szövetséges. — Egy-égy modem operaszerep megformálásánál, mi indítja el fantáziáját a szerep megoldásában? A zene, vagy előfordul, hogy a szöveg? — Operaénekes vagyok, természetes, hogy a zene az első számú inspirátorom. Ám valóban, például Petrovics Emil Bűn és bűnhődés című operájánál, a felkészüléskor a zenével egyenrangú érték volt maga a mű- Dosztojevszkij nagyszerű regénye. Nagy élmény volt számomra ez a bemutató, bár — szívem szerint Raszkolnyikovot szerettem volha énekelni; Az az igazán jó szerep. — A próbáknak melyik szakaszában találkozik a zenei megoldás a színészi alakítással? — A kettő csak együtt lehetséges. Már a próbateremben mil.özben a partitúra anyagát tanuljuk, a zenével együtt érik az alakítás. Ellentétben a prózai színészekkel, akik szövegtudás nélkül kezdik a színpadi próbákat, mi tökéletes „szerep” tudással, átgondolt alakítással kezdjük el azokat. — Az átgondolt alakításokat nem szokta ilyenkor „porba zúzni” a rendező? — Tehetséges énekesnél soha. Aki érzi a zenét, az jól érzi a mozgásokat, mimikát és még sok sok összetevőjét is egy jó alakításnak. A rendező tovább segíti elképze|éseit. — Az énektanuláson kívül, milyen módja van az operaénekesnek tovább képezni magát? — Hagyomány tisztelő vagyok, azt tartom, mindig, mindenkitől tanulhatok valamit, Nagy művészektől csakúgy, mint csapnivalóan rosszaktól. Ez utóbbiaktól azt, hogy mit ne csináljak soha. Nem is egészen pontos a cím: nemcsak a világirodalomban. hanem a filozófiában, esztétikában, történettudományban, s általában a tudományos gondolkodásban. Pándl Pál azt a feladatot tűzte ki célul, hogy megmutassa: miként hatottak a XVIII. század végi, XIX. század eleji haladó és forradalmi gondolkodók eredményei a reformkor íróinak, elsősorban Petőfinek az életművére; miként formálták a költő világnézetét, tágították látóhatárát, ér lej lék költészetét. — Munkám egyike azoknak a próbálkozásoknak, amelyek a Petőfi-év alkalmából jelennek meg. A magyar irodalomtudomány ebből az alkalomból valóságos seregszemlét rendezett: igyekezett összegezni a Petőfi-kutatás eddigi eredményeit. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem felvilágosodás és reformkori magyar irodalmi tanszéke — együttműködve más tudományos intézetekkel, budapesti és vidéki egyetemek munkatársaival, irodalomtörténészekkel — külön kötetben jelenteti meg a 'napjainkban folyó Petőfi-kutatás legfontosabb eredményeit. Egyéb kiadványok is megjelentek — vagy megjelennek a közeljövőben — az évforduló ünnepi alkalmából. Ezek sorába tartozik a „Kísértetjárás” Magyarországon. Ebben a kétkötetes munkában azt kívántam bemutatni, miként jelentkeztek az utópista szocialista eszmék és a kommunista tanok Magyarországon a reformkorban, már az 1830-as évek legelején, tehát szinte egy- i dobén a „párducos Árpád” költészetével. Szellemi erejük milyen ösztönzést adott a kor felelős gondolkodói-. nak: íróknak, költőknek, poliitikusoknak. Elsősorban tremészetesen, „hősömnek,'’, Petőfinek, akinek munkássága, költészete s annak a magyar közgondolkodásra gyakorolt hatásj hosszú évek óta foglalkoztat. — Tehát a korábbi Petőfi-monográfiájának! folytatása — bár az előzmények feltárása, időrendben tehát mintegy „formabontva” — ez a könyv? — Igen is, nem is. Ügy gondolom — s ezt fejtem ki a könyvben —, hogy a XIX. századi utópista-szocialista eszmék hazai elterjedtsége és a korban rájuk irányuló figyelem sokkal szélesebb és mélyebb, mint ahogy eddig hittük, gondoltuk. Éppen ezért, a korszak szellemi arculatát figyelve nem lehetett pusztán az irodalom, a publicisztika, a közgazdaság, a filozófiai törekvések vizsgálatára szorítkozni. Az új-szociális eszmék jelentkezése a szellemi tevékenység különböző te^rületein zajlott le, s magától értetődően nem valamiféle mechanikus egyenletességgel. hanem differenciáltan, az új eszemáramlatok létrejöttének törvényszerűségei szerint. Nem vállalhattam többet e roppant bonyolult és szerteágazó folyamat megragadásából, mint annak magyarországi bemutatását, azzal a céllal, hogy az olvasó mélyebben értse, alaposabban lássa; milyen szellemi előzményekből sarjadtak ki. a magyar reformgondolatok, és jött létre a Petőfi-életmű. Persze, ez a munka a forrásvidéknek csak egyetlen területét igyekszik feltárni. — Kimutatható-e közvetlenül Petőfi költészetében az utópista-szocialista, eszmeáramlatok képviselőinek hatása? — A költő nem tételeket énekel meg. Nem tanokat hangol át rímre. Mint tudjuk, Petőfi kedvenc stúdiuma a világtörténelem volt, abból is — fejlődése bizonyos korszakában — a francia forradalom története. Ennek eszméivel és az ezt követő kor eszméivel, tehát már a korai szocialista nézetekkel is, igen sűrűn foglalkoztak a reformkori újságok, könyvek. Petőfi szervesen „feldolgozta” költészetének gondolati anyagában ezeket az áj gondolatokat, pontosabban: Petőfi végig gondolva a kor nagy kérdéseit, számos ponton a korai szocialistákhoz hasonló eszmékhez jutott el. — Az értékes utópiák történetét tanulmányozva egyébként azt látjuk — folytatja Pándi Pál —,_ hogy számos jelentős utópikus rendszer, sőt a XVIII. század végéig e rendszerek többsége szépirodalmi formában az elméleti lényeget érvényesíti. Teória és irodalmi szándék egyszerre vannak jelen ezekben az utópikus művekben. Az utópista szocialista és a kommunista eszmék reformkori „kísérleti árásnak” bemutatásakor figyelemmel kellett lenni a korábbi jelentkezésekre is. — R Petőfi működése jelentette ezen eszmék befogadásának és költői kifejezésének betetőzését? — Feltétlenül. Az új-szociáb's gondolatok legmagasabb rendű jelentkezése a magyar irodaiamban: Petőfi költői műve. Verseiben eggyé olvadnak a plebejusdemokratizmus, a forradalmi' radikalizmus és a korai CToeuilisztikus-kommunisztíkus eszmék a francia forradalom gondolati sugallataival, mint sok ágból nőtt folyóban a különböző források vize. Sok magyar kortársától eltérően Petőfi nemcsak reaonált az újszociális gondolatokra, hanem a saját világképéhez, a korabeli magyar valósághoz igazította azokat. Tehát „gondolatfordítói”, adap- , táló munkát végzett. Hazai tapasztalatai, plebejus következetessége dolgozták sajátjává ezeket a hatásokat, s az új eszmék hozzájárultak világképe kilakulácához. Petőfi a maximális nemzeti öntudattal dinamikus világismeretet egyesített. ' E gondolati eredménynek lírai kifejeződése az 1846—47-es esztendők számos nagy verse, s ennek a távlat-tudatnak a birtokában formálta meg a maga forradalmi álláspontját 1848—49-ben. Életművének vonulatát figyelve, megbizonyosodhatunk róla — s a könyv jelentős részében éppen ezt szándékozom kifejezni —, hogy a magyar forradalom és szabadságharc politikusi és költői feladatai Petőfi számára a világtudattal gazdagodott — plebejus nemzeti öntudat próbái voltak, A „Kísértetjárás” olvasói nyomon követhetik a tudós eljárását. Pándi végigkíséri Petőfi gondolati fejlődését a legkorábbi megnyilatozásoktól kezdve forradalmi költészetének teljes kibontakozásáig. A monográfia ezen fejezeteinek akár a „Petőfi szellemi életrajza” összefoglaló címet is adhatnánk. Nyomon követi Petőfi élményvilágának alakulását, olvasmányait, olvasmányainak költői művekben való jelentkezését — s ehhez természetesen fel kellett elevenítenie életének külső eseményeit is; utazásait, nyilvános szerepléseit, gondolatvilágának alakulása szempontjából fontos kortársakkal való találkozásait é Pályaszakaszok szerint elemzi az élményköröket azoknak gyűrűzését mozgását; kimutatva egy-egy versről, milyen gondolati előzményei voltaic, milyen szellemi hatások érvényesülnek benne, hogyan vált az európai gondolat a költeményben Petőfi-művé, s e mű révén hazai kortársaik, olvasók félfogjásának formálójává. E filológiai kalandozásban — amely a Petőfi-pálya kiteljesedése és formálódása iránt érdeklődő olvasók számára roppant izgalmas utazás — nem követhetjük a szerzőt. Ehelyett mintegy vázlatos összefoglalását kérve műve létrejöttének indítékaira, ismét átadjuk neki a szót: — Az utópikus-szociális - ta és kommunista eszmék (hogy csak a fontosabbakat említsük meg, futólagosán: Saint Simon, Owen, Fourier, Ca bet) megértése, befogadása, a korabeli hazai viszonyokra való átformálása révén távolodott el Petőfi a hagyományos nemesi haza- és nemzet fogalomtól, s vált költészete a hazát felölelő világméretű szabadságprogram kifejezésévé. Ha Petőfi klasszikus összhangot tudott teremteni életművében a nemzett törekvés és a szocialisztikuekommunisztíkus emberi igény között, akkor ez a költői összhang megsemmisíthetetlen érv amellett, hogy a plebejus módon értelmezett nemzeti perspektíva s a szocialisztikus-kommundsztikus tervezés és felfogás nem zárja ki egymást A művészetnek megvan a maga, sajátos, hitelesítő ereje, s jó tudni, hogy az új szociális igényt már reformkori irodalmunk, elsősorban Petőfi költészete hitelesítette, — Munkámmal tehát — mondja befejezésül Pá-.di Pál —, amely egyike a korunkbeli Petőfi-értelmezéseknek és kommentároknak, s a költő születésének közelgő 150. évfordulója alkalmából megjelenő könyveknek, azt a folyamatosságot kívántam szemléltetni, amely a költőt a világ jobbítására „szövetkezett” haladó gondolkodókkal összefűzte. s amely még közelebb hozza alakját mai társadalmunkhoz. T. L Kiss Dénes; Édes őszi lárma Szüretek méz-illata s dongakongás hív haza várnak régi őszök Gesztenyefa pagoda könnyet ejtő sátora árnyában időzök Drótkarikán gesztenye Kis koronám ékszere parázslana lángban zöld csillagok köldöke nesztelenül feltörne öreg diófánkon Delavári muskotály nagyapám ki halott már s csillag-szüret várna Mustban fuldokló darázs mélyről izzó tűzrakás édes őszi lárma. Anyanyelvűnk Szavak törzsét kifordítom ezredévek mélységéből szakadnak fényre gyökerek Anyanyelvűnk gyümölcs az ágon ragyog gazdag lombkoronákon szókincsünk mint az ékszerek De törvény hogy a gyümölcsmagban múlt és jelen is halhatatlan csirában hordjon életet Egy pontba sűrítve az ágat a törzset s a lombkoronákat eget földet és gyökeret 1 oldalági Pál Most ünnepeljetek Emeljétek fel karotok a nap felé és köszöntsétek, öregek és fiatalok; az életet, a dicsőséget ünnepeljétek, énekek torkotokból úgy törjenek fel, ahogy források, gejzírek szöknek magasba; a jelekkel, amiket sokszor látni még vészjóslóan és vezeklésre intve, most ne törődjetek; egy isten a szívét kitépte és nektek dobta úgy oda, hogy bárha mindig jön az éjjel. másnap mindig tovább tüzel, nem veszíti az erejét el. Boór András: Már megtanulta.. „ Erő-vadító konok hidegben Budát figyelte szálkereszten Horgas kezében lapult a puska Hogyan tovább már megtanulta Alom-napokat hozni jöttek Virág-levegőt, meggyötörtnek Szabadulást a szolgalétre Örök idők becsületére Bencze József: Cigányderes Csiri-biri csődé mezítláb a hóban mentek fagyaiéban, Kutyát csőditettek S maradékot ettek. Csiri-biri csődé a cigánybibliát Kártyavetőzsoltárt jól ismerem pajtás! Dolgoznak a földön s mint bátyus sok ördög, Kéregetni mennek, s Holdat fenekeinek. Cigányülésformán Bogdán Ferkót látom, alkuszik anyámmal cukros forgácsfánkon. Tolja a köszörűt az agg Kés-Messiás, szakálla kőporos nyögése késsirás. Hej, napíénvü élet a gondba ilvásol. csillagot az égre köszörű varázsol.
