Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-31 / 307. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. december 31-tij fejezet Európában Eredményes esztendő után, a nagy várakozások éve előtt A Központi Sajtószolgálat megbízásából Varga József, lapunk főszerkesztője földrészünk sorsának alakulásával kapcsolatos kérdéseket intézett — se kérdésekről beszélgetett — az európai szocialista országok politikai és társadalmi életének néhány jelentős képviselőjével. Ez a kezdeményezés azokban a napokban indult útjára, amikor a szocialista országok testvéri közössége, a nemzetközi munkásmozgalom és az egész haladó világ a Szovjetunió megalakulásának félévszázados jubileumát ünnepelte. Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára a Kreml kongresszusi palotájában, a jubileum alkalmából elmondott beszédében hatalmas hm, összefoglaló képet adott a világhely-LEOiVYID BRfcZSNYEV m SZKP főtitkára zetrSl és a nemzetközi politika állapotáról is. Ebben természetszerűen helyet kapott az esztendő „európai mérlegének” megvonása. Ez a rendkívüli alkalom olyan szinten adott szovjet értékelést az 1972-es év európai eredményeiről és távlatairól, hogy az egyben mércéül is szolgál. Mércéül ahhoz, hogy értékelni tudjuk az egyes testvéri szocialista országok sajátos alkotó hozzájárulását az égető európai kérdések megoldásához. Brezsnyev elvtárs beszédének e részletét, valamint a megkérdezett politikai és társadalmi személyiségek nyilatkozatait — vidéki testvérlapjainkkal együtt — folytatásokban közöljük. Az európai helyzet tárlatairól A* SZKP XXIV. lton«, resszusán elfogadott béke* program meghirdette, hogy a Szovjetunió késs elmélyíteni a kölcsönösen előnyös együttműködési kapcsolatokat minden területen mindazokkal az államokkal, amer lyek a maguk részéről erre törekszenek. Európával kapcsolatban még határozottabban fogalmazódott meg a feladat: gyökeres fordulatot kell megvalósítani ezen a földrészen az enyhülés és a béke felé. A XXIV. kongresszus óta nem sokkal több mint másfél év telt eL Már most bizonysággal mondhatjuk azonban, hogy pártunk és a szovjet állam nem keveset telt a békeprogram legfontosabb megállapításainak megvalósításáért. Amilyen mértekben növekszik a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok ereje és befolyása, amilyen mértékben aktivizálódik békeszerető politikánk és fejlődnek más fontos, a mai világban végbemenő haladó folyamatok, annál inkább jelentkeznek a realizmus elemei több kapitalista állam politikájában is. Ez mindenekelőtt Franciaországra vonatkozik, amelynek vezetői. De Gaulle tábornok, majd Pompidou elnök, már néhány évvel ezelőtt határozottan hozzákezdtek a kölcsönösen előnyös együttműködéshez a Szovjetunióval és más szocialista államokkal. Vonatkozik ez a Német Szövetségi Köztársaságra is. Az a reális külpolitika, amelyet Brandt kancellár kormánya folytat, jelentős hatást gyakorolt az európai légkörre. Ez vonatkozik az Amerikai Egyesült Államokra is annyiban, amennyiben készség mutatkozik, hogy lemondjon a hidegháború időszakának sok dogmájáról, amely hosszú időn át meghatározta az egész amerikai külpolitika irányát. A szovjet—nyugatnémet és a lengyel—nyugatnémet szerződés, amely rögzíti a fennálló európai határok sérth'tétlenségét, a Nyugat- Berlinre vonatkozó megállapodások összessége, valamint az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok alapjairól szóló szerződés az NDK diplomáciai blokádjának végérvényes áttörése — ezek Európa fejlődésének hatalmas lépései a békéhez és a biztonsághoz vezető úton. És mindez nem valamiféle egyoldalú győzelem, hanem az értelem és a realizmus nagy diadala nemzetközi kapcsolatokban. Természetesen Európába» vannak még megoldásra váró nemzetközi problémák. Elegendő például megnevezni olyanokat, mint a müncheni diktátum felszámolásának szükségessége, valamint az NDK és az NSZK felvétele az ENSZ-be. Ezeknek a kérdéseknek a megoldása lehetővé tenné, hogy Európában sikeresen, megtisztítsuk a nemzetközi kapcsolatokat a háború utón keletkezett terheiktőL Az európai történelemben űj fejezet nyitására hivatott az európai biztonsági és együttműködési értekezlet, amelynek összehívásáért sok éven át küzdöttek a szocialista országok. Minden arra valL hogy az értekezlet nem később, mint 1973 derekán megnyílik. A népek komoly reményeket fűznek az európai értekezlethez. Elvárják, hogy az értekezlet az európai béke megerősítésének alapvető — Az 1972-es év mely eseményeit tartja Ön az európai béke és biztonság megszilárdítása szempontjából a legfontosabbaknak, különös tekintettel a szocialista országok egybehangolt és egységes fellépésére1 __ Az 1972-es év bővelkedett az európai béke és biztonság megszilárdítása szempontjából különleges jeletőségű eseményekben. —- A Moszkvában kötött szerződések a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok rendezéséhez vezettek, ami a különböző rendszerű államok békés egymásmelleit élésének alapelvét igazolta. Általában javult a politikai légkör; az enyhülésnek, a vitás nemzetközi problémák fokozatos rendezésének számos jelét lehet tapasztalni, habár még sok a gyúlékony tűzfészek és a rendezetlen kérdés a világban. — 1972 júniusában életbeléptek a Szovjetunió és Lengye'ország szerződései az NSZK-val. valamint a négy nagyhatalom megállapodása Nyugat-Berlin ügyében. Novemberben megkötötték az NDK és az NSZK közötti alapvető kapcsolatokról szóló szerződést. Ezek a szerződések a mai középeurópai határokat megkérdőjelező, az NDK elismerését elutasító revansista nyugatrémet körök által szított sokéves nyugtalanság idős-akát zárták le. Európa életébe az envhülés és a szilárdulás elemeit hozták, az euróoai államok és határok általános tiszteletben tartásának elvét rögzítették. Ezek a szerződések a szór a problémáival foglalkozzék majd, véget vessen a hidegháború keltette gyanakvásnak, félelemnek, és a jövőbe vetett hitet adjon az aurőpadáknak. Ügy véljük, hogy az európai államok és az értekezlet nem európai részvevői — az Egyesült Államok és Kanada — közötti kapcsolatokat hasznos és egészséges elemekkel gazdagítaná az értekezlet munkájának sikere. A jövőben is arra törekszünk, hogy az értekezlet meggyőző eredményeket hozzon valamennyi részvevőjének. Mindenki előtt ismeretesek azok a politikai elvek, amelyeken a Szovjetuniónak és szövetségeseinek véleménye szerint az európai népek biztonságának nyugodnia kélL Ezek: az államhatárok sérthetetlensége, a belügvekbe való be nem avatkozás, a függetlenség, az egyenjogúság, valamint a lemondás az eró alkalmazásáról és a vele való fenyegetésről. Ügy véljük, eljött az idecialísta államok politikájának óriási vívmányai. Egységünknek köszönhető, hogy a jogos követeléseinkért folytatott nehéz harcban képesek voltunk olyan politikai eredmények kivívására, amelyek országainknak tartós, békés fejlődést biztosítanak az általánosan elismert határok között» együttműködésben valamennyi érdekeit állammal. — Európa viszonylatában egyáltalán nem mindennapi jelentőségű esemény volt az európai biztonsági és együttműködési konferencia sokoldalú előkészítő megbeszéléseinek megkezdése 1972. novemberében Helsinkiben. — Mit vár ön az 1973-as évtől? —- Mindenekelőtt az európai biztonsági és együttműködési konferencia sikerét. Úgy gondoljuk, hogy a konferencia tanácskozásainak már 1973 júniusában meg kell kezdődniük. Óhajtjuk, hogy a konferencia munkája megfelelően alakuljon és pozitív eredményeket hozzon. Ehhez, úgy véljük, a konferenciát össze kell kapcsolni a külügyminiszterek konstruktív megbeszé’ őseivel és a szakbizottságok munkájával, végső akkordként pedig magasszintű állami képviselők találkozójával. Mindez hangsúlyozná a konferencia rendkívüli jelentőségét a jelenlegi európai együttműködés és a jövőbeli békés fejlődés számára. Ahhoz, hogy az európai konferencia valóra válthassa S. OLSZOWSKI «LengyelNépköztársaság kü’figvminíszíere Az európai biztonsági és együttműködési konferencia sikerét várom je annak, hogy napirendre tűzzük az európai gazdasági és kulturális együttműködési program kidolgozását is. Ezzel kapcsolatban felmerül a kérdés: fellelhetők-e az alapok a kereskedelmi kapcsolatok valamilyen formájához az Európában létrejött államközi kereskedelmi-gazdasági szervezetek — a KGST és a Közös Piac — között? Bizonyára igen, ha a közös piaci tagországok tartózkodnak bármilyen diszkriminációs próbálkozástól a másik féllel szemben, és előmozdítják a természetes kétoldalú kapcsolatok fejlődését és az európai együttműködést. Nem ritkán hallhatjuk, hogy Nyugaton jelentőséget tulajdonítanak a kulturális együttműködésnek és különösen az eszmék cseréjének, az információk kibővítésének, a népek közötti kapcsolatoknak. Engedjék meg, hogy itt félreérthetetlenül kijelentsem: mi is emellett vagyunk. Magától értetődően akkor, ha az ilyen együttműködés valamennyi állam szuverenitásának, törvényeinek és szokásainak tiszteletben tartásával valósul meg. a népek Kölcsönös szellemi gazdagodását, a kölcsönös bizalom növekedését, a béke és a jószornszédság eszméinek megszilárdítását szolgálja. Mint ismeretes, előttünk állnak a tárgyalások a fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről Európában, elsősorban Közép-Európa térségében. A Szovjetunió állást foglal ezeknek a tárgyalásoknak a komoly előkészítése és hatékony lefolytatása mellett. Az erőviszonyok a kontinensen a béke és a békés együttműködés javára alakulnak. És mi hisszük, hogy a háborúkat ki lehet iktatni az európai népek életéből. e reményeket, ki kell dolgoznia a biztonsági politika minden vonatkozását a megfelelő megegyezés számára. Ebben a megegyezésben le kell rögzíteni és meg kell erősíteni a fennálló európai határok általános tiszteletbentartásának, a fegyveres erőszak alkalmazásáról való lemondásnak és a különböző rendszerű államok békés egymásmelleit élésének alap- Az európai biztonsádasági-tudományos együttműködést és a nemzetközi csere más formáinak fejlődését, továbbá nagy vonalakban a természeti környezet védelmének kidolgozását Arra számítunk, hogy 1973-ban a konferencia megfelelő határozatokat hoz az említett kérdésekben és létrehozza azt az ál’andó szervet, amely tovább folytatja a munkát az összeurópai biztonság és együttműködés rendszerének kiépítésén. A7 1973-as év másik eseménye lesz a fegyveres erők és a fegyverzet Európában végrehajtandó csökkentésével foglalkozó tárgyalássorozat. Az e téren mutatkozó haladást — az európai biztonság egyensúlyának egyidejű fenntartása mellett — nagy megelégedéssel fogadnánk. (Folytatjuk) l G. KEBIN, Észtország Kommumst'i Pártja Központi Bizottságának első inkára Áz egység ereje (A fél évszázados jubileum alkalmából a moszkvai Lityeraturnaja Gazeta interjúsorozatot közölt a szövetséges köztársaságok kimagasló párt- és állami vezetőivel. Az észt párt első titkárának nyilatkozatát rövidítve közöljük. ☆ Amikor Észtország 1940 augusztusában csatlakozott a szovjet népek nagy családjához, új típusú gazdasági viszonyok közé került és lehetősége nyílt arra, hogy erőforrásait, termelőerőit önmaga és az egész Szovjetunió számára a legnagyobb hatásfokkal a legésszerűbben használja feL A testvéri szovjet népek szocialista segítségének eredményeképpen a köztársaság ipari termelésének volumene a szovjethatalom évei alatt majdnem a 30-szorosára növekedett, a mezőgazdaság bruttó termelése pedig 1971- ben 142-szeresen szárnyalta túl az 1940. évi szintet. Csupán az elmúlt ötéves tervben (1966—1970) 45 százalékkal nőtt az ipari termelés, ezen belül a villamos energia termelése 56 százalékkal. a műtrágyáé 85 százalékkal. Nem kevésbé jelentős eredményeket ért el az észt nép a mezőgazdaságban is. Noha a népgazdaságban foglalkoztatott munkaképes lakosságnak mindössze csak 14 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban, azaz jóval kevesebben, mint 1940 előtt, az össztermelés másfélszer nagyobb. Észtországban ma 8,4-szer több a felsőfokú, 6.2-szer több a középfokú szakképzettséggel rendelkező szakemberek száma, mint a háború előtt. 1945-től 1965-ig ötször többen szereztek diplomát valamilyen felsőoktatási intézményben, mint a burzsoá köztársaságban ugyanennyi idő alatt. Az 1968—69-es tanévben tízezer lakosra 143 főiskolás, illetve egyetemi hallgató jutott. Az észt nép szellemi felemelkedését fényesen bizonyítja a tudomány intenzív fejlődése, a tudományos dolgozók létszámának állandó növekedése is. Az észt tudósok eredményei nemcsak a Szovjetunió, ban. hanem külföldön is elismerést arattak. Széles körben ismertek kutatásaik az olyan területeken, mint az éghető palák kémiája, a szilárd testek fizikája, a légkör fizikája, a fizikai-kémiai analízis pontos módszereinek kidolgozása, a parasztmozgalmak történetének tanulmányozása. a finnugor nyelvészet. Szovjet-Észtországban a könyvek példányszáma a 7- szeresére nőtt a burzsoá köztársaság időszakához viszonyítva. Évente több mint 13 millió példány könyv jelenik meg. Jelenleg köztársaságunk minden lakosa évente átlag több mint öt rubelért vásárol könyvet, ami kb. tíz darabot jelent fejenként. Egyetlen kapitalista ország sem rendelkezik ilyen pozitív mutatókkal. Köztársaságunkban jelenleg 9 színház. 3 szimfonikus zenekar, 2 nagy állami ének. kar működik (különösen jól ismert közülük* az Észt SZSZK Állami Akadémiai Férfikórusa). Ezenkívül 12 műkedvelő színházi együttesünk van. 38 amatőr művészeti csoport pedig az Érdemes együttes cím birtokosa. Kulturális életünk kiemelkedő eseménye volt 1973 júniusában a tallinni I. Osszszövetségi Kórusfesztivál, amelyen a szövetséges köz. társaságok együttesein kívül felléptek Bulgária. Románia, Magyarország, Csehszlovákia az NDK és Lengyelország énekkarai is. A Szovjetunió megalakulásának ötvenéves jubileuma tiszteletére rendezett dalfesztivál a szovjet népek barátságának nagy ünnepe volt. Az észt nép büszke sikereire. de ugyanakkor tudatában van annak, hogy valamennyi eredményét a szovjetköztársaságokat egységbe tömörítő szilárd barátságnak. a testvéri népekkel való szoros együttműködésnek köszönheti. KUBA ÜNNEPE Tizennégy esztendeje annak, hogy a kubai forradalmárok Fidel Castro vezette bátor és önfeláldozó osztaga megdöntötte Batista rendszerét. az amerikai kontinens egyik legsötétebb, legagresszívabb diktátorának uralmát. 1959. január 1-én a kubai tömegek nemcsak egyszerűen az új esztendőt köszöntötték. hanem az új — s a Karib-tengeri ország történelmének első va'óságos — lehetőségét egy emberibb élet, egy igazságosabb társadalmi rend, a szer cializmus kialakításának lehetőségét is. 1959. január 1-e ünnepévé vált Latin- Amerika progresszív erőinek s a szocialista társadalmi rend világméretű győzelméért küzdő valamennyi népnek és országnak. A Castro-vezette forradalmi csoport történelmet csinált: áttörte az imperia’ izmus frontját a nyugati féltekén, s létrehozta az Amerika-kontinens első szocialista államát. amely é'ő szimbólum az imperialista elnyomás felszámolásáért küzdő népek számára. A kubai forradalomnak épp ez a hatalmas kisugárzó ereje, mozgósító hatása késztette az első pi’lanattól az amerikai vezető köröket a legagresszívabb Kuba-ellenes politikára, kezdve a gazdasági zsarolástól egészen a nyílt fegyveres intervencióig. Washington az 1960-as évekre szinte hermetikusan elzárta Kubát Latin-Amerika többi országától: a forradalmi Kubát kizáratta az Amerikai Államok Szervezetéből, blokádot vont a fiatal szocia ista állam köré. Kuba népe ilyen rendkívül nehéz feltételek között vitte véghez forradalmát az egészsgügy, a kultúra. az oktatás és a gazdasági építőmunka terén. A szocialista Kuba hatalmas eredményei olyan vonzerőt gyakorolnak Latin-Amerika népeire. hogy a tűzzel-vassal kikovácsolt blokád a szigetország körül. Washington minden igyekezete ellenére repedezőben, sőt nem tú'zunk. ha azt állítjuk szétesőben van. Fidel Castro 1971-es látogatása Chilében, Peruban és Ecuadorban valóságos diadalút volt. Kuba ünnepe a mi ünnepünk is. valamennyi szocialista országé, a földkerekség va’amennyi haladó emberéé. Kuba forradalma győzelmének első pillanatától kezdve számíthatott és számíthat a lövőben is a szocialista országok testvéri segítségére, szolidaritására. Népünk rokonszenvvel követi Kuba népének hősi harcát, azt a hatalmas fegyvertényt, hogy az Egyesült Államok tőszomszédságában sikerrel megvívta e3 folytatja szocialista fórra' dalmát Nagy ünnepén tel" jes szívből kívánunk a szigetország népének eredményes munkát a szocializmud énöésében. nemzetközi pozícióinak megszilárdításában, és újabb sikerekért folyta? tott harcában. i \
