Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-31 / 307. szám

1972, december 31. SZOLNOK MEGTE1 NÉPLAP 5 Petőfire emlékezik Köszönet a szorgalmas és hozzáértő munkáéit az ország Kiskőrös ünnepe — DJszünnepság az Operában Petőfi születésének 150. évfordulója al­kalmából tegnap országszerte megemlékez­tek a költő születéséről. Ezen a napon Kiskőrösön — Petőfi szülőhelyén — egy­ben a település várossá nyilvánítását is ünnepelték. A kettős esemény alkalmából tartott tanácsülésen jelen volt és beszédet mondott Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, valamint dr. Ortutay Gyula aka­démikus, az Elnöki Tanács tagja. Az évforduló alkalmából a Petőfi Em­lékbizottság tegnap este díszünnepséget rendezett az Operaházban. Az ünnepi est elnökségében foglalt he­lyet hosonczi Pál, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, a Petőfi Emlék­­bizottság elnöke, Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai; Vályi Péter, a kormány elnökhelyettese, Ilku Pál művelődésügyi miniszter, az Országos Petőfi Emlékbizott­ság alelnöke, dr. Erdey-Grúz Tibor, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnöke. Az elnökségben foglaltak helyet a Pe­tőfi Emlékbizottság tagjai, továbbá az em­lékünnepségekre érkezett külföldi delegá­ciók vezetői. A díszünnepség részvevőinek soraiban ott volt politikai, társadalmi, kulturális, művészeti életünk sok más ismert sze­mélyisége, a budapesti diplomáciai kép­viseletek több vezetője és tagja is. A Himnusz hangjai után Losonczi Pál nyitotta meg a díszünnepséget. Ezután Illyés Gyula, Kossuth-díjas költő emléke­zett meg Petőfi Sándorról. Ezt követően Aczél György, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Központi Bizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Losonczi Pál beszéde — Mondotta bevezetőben Illyés Gyula. — alig van magyar anyanyelvű ember, akinek szívébe nem fész­kelte be magát Csaknem úgy, mintha vérségi közünk volna hozzá. — Mi ennek a varázslat­nak a magyarázata? Az, hogy költőként nyitotta meg ugyan tudatunk ajtaját, de azon az ajtón egy bámula­tos jellemű embert léptetett be és ismertetett össze ve­lünk. Ez nem mindennapos jelenség. Nincs száma a ta­nulmányoknak, melyek Pe­tőfi verseinek nagyságát bon­colják. Épp annyit lehetne fejtegetni egyéniségének nagyságát. — Egy nagy író attól kezd­ve nagy író, amikortól fogva állandóan jelen van nemzete eszm éledésében; amikortól a művei csaknem tárgyszerű részei a nép birtokának, akár egy híd vagy középület. Sőt még jobban azoknál. Pest hajdani szép városházáját lebontották. Eltűnt az utcá­ról, el az emberek fejéből. A Szeptember végén-t nem lehet lebontani, téglaként ki­hordani a nemzet tudatából. Vannak szellemi művek, amelyek úgy hozzátartoznak egy országhoz és olyasféle­képp működnek benne, akár egy vízesés, mely erűművet hajt — Petőfi Sándor művei ilyen módon részei a magyar nép életének. De nemcsak művei lettek örök kincseink. Még annál is többet hagyott ránk. Élete is kinccsé vált. — A történelem szemlélő­je számára alig van csüg­­gesztőbb látvány, mint az a századokon át szüntelenül ismétlődő folyamat, amit a szenvedő, az alsó néorétegek szellemi kifosztásának ne­vezhetnénk. Tragikus, hány tehetség fojtódik el a tár­sadalmi mélyben. Az egész emberiségre nézve épp oly tragikus, ahogy a mélyből úgy-ahogy kijutó tehetségek akként hagyják ott azt a len­ti világot, hogy nyomban meg is tagadják a sorskö­zösség érzetének egy moz­dulata nélkül Évszázadokat s országrészeket kell a szem­nek bejárni, míg egy-egy kivételt talál S azt is gyak­ran a széttépettség halálos dilemmájában. — Petőfi ilyen tündöklő kivétel Kiemelkedett a nép­ből és máig világító példa­ként, vissza akart térni hoz­zá. — Petőfi azért hitt a ma­gyar nép jövőjében, mert hitt eszméinek holnapjában. Ezek az eszmék pedig az el­nyomott társadalmi rétegek­nek éppúgy szabadságot ígér­tek, akár az elnyomott nem­zetnek. És ez forradalmársé­­gának indító oka. — „Világszabadság" kiál­totta el magyarul versben elsőként a szót, ő. a legnem­zetibb költő, s ebben nincs ellentmondás, sőt ami látszó­lag szemben áll az volta­képpen szervesen kiegészíti egymást. Végezetül Illyés Gyula a nagy alkotónak a népek közötti hatalmas békítő sze­repéről beszélt Példája a forradalmi mozgalom helyes önismeretére tanít Sokan mondták már ma­gukról, hogy ők Petőfi mél­tó örökösei — mondta beszé­dének bevezetőjében Aczél György, az MSZMP KB tit­kára. Hogy Koszorúikat ók helyezik joggal szobrai ta­lapzatára. S nem kevesekről derült ki a múló évtizedek során. hogy méltatlanok voltak, hosy néoellenes, nem­­zetrontó céljaik le'eolezésre vállaltak hangoskodó szere­pet a Petőfi-ünnepségeken. Ám a leleplezés a történe­lemben mindig lelepleződik. Ezt Követően Petőfi ki­egyezés utóni megítéléséről, maid a Horthv-korszak Pe­­tőfi-ellenességéről szólt és ugyanakkor kiemelte, hogy sokáig csak á nép legjobbiai értették meg igazán szelle­mét; így elsősorban a forra­dalmi mozgalmak és a hala­dó írók. költők. Majd így folytatta; 1945. a felszabadulás meg­hozta annnak a lehetőségét, hogy beteljesítsük az 1848-as forradalom cél iáit. s egvben elvégezzük Petőfi hiteles ér­tékelését. A felszabadulás után valóban sok történt en­nek érdekében, de az elis­­í paerés nem gyengítheti a tár­gyilagosságot; a felszabadu­lás után is volt olyan idő­szak, amelyben a politikai torzulásokkal együtt torzult a Petőfi-kéD is. A szűkítő „lobogónk; Petőfi!” jelszó át­vetítette a kulturális életre a politikai élet akkori visz­­szásságait. s ürügyként szol­gált értékes hagyományok ki­rekesztésére. 1956-ban pedig a forradal­már Petőfi neve történelmi ellenségeinek, az ellenforra­dalmároknak a zócfiatóra ke­rülhetett, azoknak, akik el­égették a vörös zászlót és le* döntötték József Attila szár­szói szobrát. Petőfi neve természetesen rajta van a mi lobogónkon és ott marad, de nem szűkí­tő, kirekesztő értelemben, ha­nem — igenis Ady és József Attila nevével együtt és ter­mesztésen Bartók nevével. Kodályéval, Derkovitséval és másokéval együtt — Petőfi szellemének egyetemessé­géhez híven: forradalmi örök­ségünk és haladó, értékes humánus hagyományaink teljességének vállalását hir­detve. Petőfi nagysága azt jelen­ti, hogy ő a maga korának viszonyai között teljesítette a legmagasabb követelménye­ket. Ezért lehet példa, mert megértette a történelmet és vállalta a harcot. Ha így tekintünk Petőfire, jobban látjuk önmagunkat is; pél­dája a forradalmi mozgalom helyes önismeretére tanít. A továbbiakban részletesen elemezte a KB titkára Petőfi szellemi örökségének tartal­mát, majd besziédét így fe­jezte be; Petőfi műve a népi Ma­gyarország, a kommunisták és szövetségeseik mellett ér­vel a történelem távolából. Mellettünk áU ő, életének, költészetének halhatatlan példájával. Petőfi Sándor születésének százötvenedik évfordulóján pártunk tisztelettel és szere­tettel emlékezik népünk nagy költő fiára. Az ünnepi est első része a Szózat hang­jaival éri véget. A második részben ün­nepi műsor következett. Régi, de jelentőségében nem csökkenő hagyomány, hogy mielőtt átlépjük az új év Küszöbét, az óesztendő végén rövid számadást készí­tünk. Ügy érzem, élelmiszer- és fagazdaságunk 1972. évi munkája és eredménye fel­jogosít bennünket arra, hogy őszinte bizalommal tekint­sünk a jövő esztendő elé. Örömmel állapíthatjuk meg. hogy a most lezáruló esztendőben még szorosabb­ra fűződött az együttműkö­dés tárcánk különböző szak­területei. ezenbelül gazdasá­gok, üzemek, vállalatok — intézmények között — Jórészt a kapcsolatok eeészséges mearősödósének köszönhető, hogy sikerült úrrá lenni olyan nehézsége­ken, mint amilyeneket a szeszélyes időjárás okozott a mezőgazdaságban. — Sőt, a gyakran kedvezőtlen körül­mények ellenére számos ter­mény kimagasló hozammal hálálta meg a szorgalmas, hozzáértő munkát, azt a gon­doskodást, amelyben az álla­mi gazdaságok, termelőszö­vetkezetek, a kereskedelmi és ipari szervezetek dolgo­zóinak, tagjainak együttes szorgalma, szakértelme jutott kifejezésre. Az országgyűlés a közel­múltban értékelte az élelmi­szergazdaság és a fagazda­ság helyzetét, és elismerés­sel nyugtázta az eddig elért eredményeit. A előttünk álló feladatokat, amelyek mielőb­bi megoldásra vém-k, egy­értelműen határozta meg pártunk Központi Bizottsá­gának novemberi ülése. Ilyen feladat -r- többek között — a kormányunk által elhatá­rozott szarvasmarhaprogram teljesítése, a kézimunka-igé­nyes növények vetésterületé­nek és termésátlagának nö­velése. a termelés gazdasági mutatóinak következetes ia­­vítása is, ennek nyomán la­­kossáftenk kieevensúlvozott. nyugodt élelmiszer-ellátása és az élelmiszer-export le­hetőségeinek még jobb ki­használása. A fe1 sorolt feledatok meg­szablak a jövő év fő teen­dőit. Ezenkívül még számos inunka vár ránk. de vala­mennyi tárcánk egészét érin­ti. Annál is inkább, mivel tevékenységünk mindinkább összehangoltan, szervezetten. egyre egységesebb folyamat­ban jut kifejezésre. Az új esztendő küszöbén megköszönöm az élelmiszer gazdaság és a fagazdaság va­lamennyi dolgozójának az 1972. évben végzett szorgal­mas és hozzáértő munkát Kérem, vegyék ki részüket szívvel-lélekkel csakúgy, — mint eddig, közös erőfeszíté­seinkből. Fejlesszék tovább a helyes kezdőmén verseket, váltsák valóra a kibontakozó jó elképzeléseket Ne feled­jék, hogy együttműködésünk kihat egész lakosságunk. —• mindannyiunk helyzetére, az életszínvonal alakulására és elválaszthatatlan a szocializ­mus építésének törekvéseitől. Ezekkel a gondolatokkal köszöntőm a termelőszövet­kezetek tagjait, az állami gazdaságok, az élelmiszer ipar, az erdőgazdaság, az el­sődleges fainar. az irányító szervek, a földügy és térké­pészet dobozéit. Kívánok valamennviüknek sok sikert jó egészséget boldog új esz­tendőt Dr. Dimény Imre mez.« gazdasási és élelmezésügyi miniszter Feltámadó tehetség A Kada-esaládban senki­nek sem jutott eszébe, hogy a Pista gyereket felsőbb is­kolába kellene járatni. Ezen nem is nagyon csodálkozha­tunk. Kilencen voltak test­vérek, nyolc fiú. egy lány. A tanítónak ugyan feltűnt Pista rajzkészsége —* min, den rajzát félretette a szek­rényébe— ígérgette, hogy majd megpróbál ösztöndíjat szerezni neki. ha eljön az ideje. Hanem aztánt kitört az első világháború, a tanítót frontra vitték, nem is jött vissza többet, ezzel aztán Kada Pista iskolai tanulmá­nyai megszakadtak örök időkre, pedig még csak a harmadik elemit végezte. — Aztán éltem, vergőd­tem, mint akármelyik sze­gény gyerek. aki a mezőtúri tanyavilágból kiszakadt. Gé­pészkovács lettem én is, mint az apám és a bátyám, végigszolgáltam a nagykun­sági uradalmakat, dolgoztam a fővárosban is, épp a nagy gazdasági válság éveiben. Nem is tudom pontosan, ho­gyan. mikor kezdtem újra rajzolni. Talán a második háború alatt. Szinte önkén­telenül lemásoltam egy le­velezőlapot, magam is meg­lepődtem, amikor sikerült. Attól kezdve rajzolgattam néha-néha. ha volt rá időm. Nemigen volt. Szolnokon dolgoztam a felszabadulás után. a Vasipari Vállalattól mentem nyugdíjba két évvel ezelőtt. Akkor aztán neki­fogtam a festésnek. Most már nem másolok. A múlta­mat. emlékeimet próbálom felidézni. Nem tudom, ér­demes-e. Sorra mutatja festményeit. Ösztönös találékonysággal formált, beszédes alakok, jól válogatott friss színek, csu­pa mozgalmasság, elevenség. Lóvásár a faluszélen: futta­tott paripák, parolázó pa­rasztok, kupecek. egy ki­­düllesztett hasú intéző, egy félrehúzódva ácsorgó pa­rasztember, aki csak sóvárog a ló után. Aztán egy lako­dalmas jelenet, angyali tü­relmű részletezéssel: iruló­­piruló mennyasszony. za­vartan feszengő vőlegény, meghatott örömszülők, lel­kesen hangászkodó rezes­banda, kerítésre kapaszkodó kíváncsi gyerekek, fortyogó bográcsok. Minden él, va­lami utánozhatatlan valóság­értéket hordoz, amit Kada István megláttat az ecseté­vel. Az aprójószágot etető asszony mozdulatával egy egész para—...jalád remény­kedését képes kifejezni, a vízárusító lajtos kocsit kö­rülölelő csoport ujjongásá­­ban pedig valamiféle szim­bolikus szomjúságot, tiszta­ságvágyat is érzékeltet. — Jobb későn, mint soha — mosolyog befelé Kada István. — Ezek az esemé­nyek, amiket próbálok itt ábrázolni, annyira belém­­rögződtek, annyira a vérem­mé váltak, hogy szinte ön­magától jár a kezemben az ecset. A képek természetesen eszembe juttatják az ismert parasztfestőkét, a „naiva­kat". ahogy mostanában di­vatos mondagatni, Benedek Pétert, Süli Andrást. Vankó­­né Dudás Julit. Kada István különösen az utóbbi kettőre emlékeztet, noha egykinek a munkáit sem ismeri. Közös bennük, hogy a nyilvánvaló mesterségbeli képzetlenség ellenére olyan fontos részle­teket tudnak közölni a va­lóságról, amit visszaadni csak annak lehet sajátja, aki átélt és szeretettel megőr­zött mindent, amit ábrázok Majd hetvenéves ember esetében talán nevetséges azt mondani, hogy megítélése még korai. Kada Istváról mégsem mondhatunk többet. Elfelejtett tehetsége támadt föl több évtizedes tetszhalál után. Ha ilyen kedvvel és igénnvel munkál továbbra Is képein, bizonyára találkoz­hatunk velük majd a nyiL vánosság előtt is. nemcsak azoké lesz az élmény, akik fölkeresik kis ház' ...i a tö­rökszentmiklósi váró: szélen. Kései -’'-otókedve bizonyság rá, hogy az emberi teremtő erőt nem ölhetik meg a kö­rülmények. 6z. J, Kada István a lóvásárt ábrázoló képe előtt Az egyik legújabb festmény; Falusi lakodalom Petőfi — mindnyájunk rokona — Petőfi Sándort ünne­peljük, születésének 150. év­fordulóján — kezdte beszé­dét Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Ünnepli szü­lőföldje, hazája és az egész haladó világ A jubileumi év ünnepségei is hozzásegítenek, hogy Petőfi Sándor életét és művét a hozzá méltó magas­ba emeljük. — Történelműnk egyik leg­szebb, legtermékenyebb kor­szakában költőként, politikus szenvedéllyel és történelem­alakító hatással ébresztette és tartotta ébren a nemzet lelkiismeretét. Korának leg­haladóbb, forradalmi teore­tikusaival egybehangzóan vallotta, hogv a 'magyar nép függetlenségi és szabadság­­harca az Európát megrázó, nagy forradalmi megmozdu­lás szerves része: a mi nem­zeti ügyünk oszthatatlanul egy a világszabadságéval. — Ezért érzi és tudja mai. szocialista társadalmunk, né­pünk legbecsesebb örökségé­nek Petőfi hagyatékát és ugyanezért vallja magáénak nagy költőnket az emberiség haladó többsége, messze túl a határainkon is. Ezért ün­nepelnek velünk együtt ba­rátaink, szövetségeseink a szocialista országokban, de a világ számtalan más táján is.

Next

/
Thumbnails
Contents